Pesti Hírlap, 1908. december (30. évfolyam, 287-312. szám)

1908-12-08 / 293. szám

1908. december 8., kedd-PESTI HÍRLAP A világi jó toronyban. Tres Juannie, a tükör.­­• Kermeur, fiacskám, megfulladunk ebben a fülledt ka­marában. Én már úgy izzadok, hogy még. Tudod mit? Ha nem bánod, menjünk ki a la­pos tetőre, csak támad egy kis szél, ami fel­frissítsen egy szikrát. Jó? Na gyerünk. Hozd el a könyved is, ha akarod. Én kiviszem a lát­csövet és míg te olvasol, megnézem, nem tör­­tént-e valami a parton a házunknál . . . . . . Na látod, mennyivel jobb itt a tetőn. A tenger egész idáig föl­freccsen. Nézd csak, milyen magasan áll a dagály. Különös, mi­lyen hullámos ma. Nem jót jelent. Nézd csak, hogy táncol. Nézd csak amoda azt a brigget, hogy bukdácsol a hullámok közt. Mondd, öre­gem, nem kellene a vészkürtöt megfújni? A Font-et-Chaussé-i hajó már úgy sem ér ide egy negyedóra alatt . . . Nem bolondság . . . Szerencsére most nem kell kimenni, se enni- , valóra nincs szükségünk. Nem baj, akármi- s­kor jön is. Ez a kis tánc úgysem árt meg neki. . . . Nézd, hogy ragyog a nap a fehér kunyhóm oldalán, látod, ott lent. Kermeur? Ezzel az üveggel mindent pontosan ki lehet venni. Nézd csak. Marguerite ott ül az ajtó előtt. Given jól látom, mintha száz lépésnyire se volnék töle. A fehér főkötő van a fején, a rózsaszín derékban meg a szürke szoknyájá­ban van. Hogy siet, hogy a hálóval minél ha­marabb kész legyen. Hogy ez a kutya szél arra felé­ fordult, bizonyosan hallanánk, hogy éne­kel. Hisz mindig énekel a mi kis Gaudunk és igazán jól esik hallgatni. Mindig jókedvű, úgy-e és mindig jószívű. Ő bizony nem kerül­­geti a dolgot. Na, csak hidd el nekem, hogy aki őt elviszi, az nyugodtan alhatik . . . . . . Mintha egy férfi közelednék a puszta felöl. Csakugyan! A leányunk felé igyekszik... Már ott van. Ugyan ki lehet? Nem látom jól az arcát. Neked jobb szemed van, Kermeur, nézd csak meg te, hátha te megismered . . . Mi? Mit mondasz? Droniou? Droniou, a szűcs? A cudar! De nem tévedsz, igazán? Az az a legény, aki el akarta venni Margueriteot . . . Az, akit megkergettek, mikor kérőbe indult. Az alávaló! Mit akar most a leányunknál? Vajon mit mondhat neki? . . . Add ide az üve­get, öregem, hadd lássam ... Ah! gazember, ha csak egy ujjaddal hozzá mersz nyúlni, ki­tépem az ereidet . . . A pokol nyelje el! Már mellette van, meg akarja fogni . . . Gaud felugrik, leszalad a rétre ... Az meg utána . . . Óh, a nyomorult!... Meg akarja ölni . . . Segítség! Oda kell repül­nöm! A vízbe ugróm! A vízbe! Nem, nem! Le­hetetlen. Ma nagyon rossz a tenger. Elárasz­tana, megfojtana, míg a partot meglátnám . . . Kermeur, mit csinálsz? . . . Megőrültél? Úszni akarsz? Ne, ne, édes uram! Nem tudnál oda jutni . . . Semmit sem tudunk csinálni, sem­mit! . . . Nézd, már közelebb van hozzá! Utol­éri! Bizonyosan! Bátran, lányom, fuss, fuss! Hát nincs senki, aki leütné ezt a gaz Dro­­m­ont? Megszakad a szívem! Ilyen közel lenni hozzá, így látni és nem tudni segíteni neki! Megőrülök! Kermeur, fogj meg! Fogj meg, mert rossz végem lesz! Vedd el az üveget, mert elejtem! . . . Bátorság, drága Gaudom! Átko­zott, hozzá ne nyúlj! A város nincs messze . . . Bátran, bátran! . . . Jaj, mit csinálsz? Meg­botlász . . . elesel . . . Felugrasz . . Késő! Meg­fogott? . . . . . . Védd magad! Ne félj ... Jól van... Elszaladsz tőle . . . Bravó, lánykám! De hova megy? Hova, szerencsétlen? ... A meredek­hez közeledel és nem veszed észre ... Vi­gyázz, beleesel az árba . . . Oh, gyalázatos, vadállat Droniou . . . Megint megfogja . . . Gaud megáll! . . . Minek, istenem, minek? . . . Már talán megörült a rémülettől? . . . Szaladj, de hát szaladj! . . . Megvárja . . . Mit akar vele? . . . Minden erejével neki rohan . . . Nem bírom elfogni! ... Te érted, Kermeur? ... Meglöki . . . Ellöki, amennyire csak bírja, hátra . . . Az újra hozzá megy ... és a szikla széle ott van tán tíz lépésnyire . . . Kitaláltam! Le akarja lökni a legényt! Marguerite, kis Marguerite, még egy kis bátorság! így? Már nincs messze! ... De meg ne hagyd magad fogni . . . Meg nem csuszszál, mert akkor el­vesztél! . . . Kermeur, nézd, nézd, milyen hős! . . . Elvesztette a főkötőjét, nem baj . . . Neki rohan . . . Jaj! Már egy méterre sincs ... Jó Jézusom, mentsd meg! . . . Most! . . . Jósá­gos szent tízűz! A parton állnak, már csak az egyik, por fedi el, nem látom . . . Melyik? . . . Droniou? Marguerite? . . . Átkozott por! . . . oszolj szét­' . . . hah­a' . . . nem látom jól, zava­ros az üveg . . . Gyorsan, ints a zsebkendőddel! Most . . . oszlik a por ... Ki az? Ki az? . . . Ö! ... Ö! . . . Gyermekem! Megmentve! . . . Jaj! a térdem oda van . . . Menj, keress egy kis italt lent, öregem . . . Charles Martray. Kiváló Diálzh­ildó és diuretikus gyógyhatású. Bor és pezsge is* veréséhez legjobban alkalmas. sor Vegyes.­ ­ (A gőzkalapács történetéből.) A most fo­lyó esztendőben, augusztus 19-én, volt a gőzka­­lapács századik évfordulója. Mivel pedig korunk jellemzője a technikai munka, amelyben a kala­pács nagy szerepet játszó eszköze ennek a mun­kának, helyénvaló, a gőzkalapácsról az évfordu­lója századik esztendeje alkalmával megemlékezni. A nagy befektető költségek, a kis mennyiségben termelt gőz drága volta, és az a körülmény, hogy a lakott helyeken a gőztelepeket nem tűrik, a kisebb kovács­műhelyeknek lehetetlenné válik a gőzkalapács alkalmazása. Az ilyen helyeken a gőzk­all­apácsot, a petróleum- vagy gáz­kalapács van hivatva helyettesi terv. Történelmi fejlődése tekin­tetében elmondják, hogy a kalapácsot az őskor­ban sokfélekép használták, de mégis leginkább arra, hogy a kora, illetőleg absidián pengék éleit velük kipattintgassák, és azért az ő korbenek pattintsatok név alatt szerepelitek a szakiroda­­lomban. Kém egyebek mint durva, de az emberi használat nyomát feltüntető kődarabok, melyek ha kovából vannak, arról ismerhetők fel, hogy apró csillag alakú repedések vannak rajtuk, me­lyek az ütések alkalmával azok helyén keletkez­nek. A későbbi kőkorban formájuk igen változa­tos. E kalapácsok folytatását a fémkorszakban is mindenütt megtaláljuk. A tiszta rézkorban átlag sok a kalapács. Ezeknek azonban csak az egyik fele tompa, az a tulajdonképes ütőszerszám, a másik vége durva ékalakú élet alkot. Sokkal ke­vesebb azoknak a bronzeszközöknek a száma, me­lyeket, szerszámkalapácsnak tekinthetünk, jóllehet is hozzá hasonló fegyverek száma (fokos, csákány, harci kalapács) igen nagy. Nagyon kétes, várjon a szerszámokat a tiszta bronzkorszakba kell-e tenni, annál inkább, mert 1t vaskorból szerszám­­kalapácsot nem ismerünk, holott a bronzkorban egyáltalán nem volt divatos a kalapácsolás, míg ellenben a vaskort erősen jellemzi ez a technika. A történelmi fejlődés folyamán, a múlt század első felében bekövetkezett nagyarányú társadalmi és gazdasági evolúció, a termelési irányzatokban idézett elő nagy eltolódásokat. Megjelennek a gőzgépek, és a gépi munka kiszorítja az emberi munkaerőt. Ezek egyik nagyfontosságú alkotása a gőzkalapács. Most száz esztendeje, 1808 aug. 19-én született Edinburghban James Nasmyth, a gőzkalapács föltalálója. Ne kicsinyeljük ezt az idomtalan műszert. Ahogy az izmos kéz-szorítot­­ta kalapács széles e világon a technikának lett a jelképe, és úgy tekinthetjük a nagyipar jelképe gyanánt a gőzkalapácsot, amely lehetővé tette, hogy a hajón, lokomotivon, vízműtelepen, henge­relőgépen használatos óriás vas- és acél-alkotóré­szeket előállíthassák. James Watt, a gőzhajó nagy reformátora, már 1777-ben foglalkozott a gőzka­lapács gondolatával, utána is sokan megpróbál­koztak vele, de csak James Nasmyth mérnöknek sikerült 1842-ben a tervet megvalósítani. Cunard Sámuelnak, aki elsőnek rendezett be az Atlanti­óceánon át Európa és Amerika között rendes gőz­haj­óközlekedést, gőzösének hajtókerekébe hajlí­tott vaslapátra volt szüksége. De sem Ameriká­ban, sem Angliában nem akadt gyár, amelyik a munkát elvállalta volna. Végre Cunard Nasmut­­hez fordult, akinek Patr­croft mellett nagy vas­műve volt, és aki vállalkozott is a vaslapát elké­­szítésére. A megrendelt vaslapát átmérője mind­össze ötvenkilenc centiméter volt, ilyet ma már minden harmadrendű gyár játszva megcsinál, de a technika akkori fejlettsége, helyesebben fejlet­lensége mellett elkészítése lehetetlennek látszott, mert úgy a kézi kalapácsnak, mint a vízierő haj­totta kalapácsnak ereje gyönge volt a megková­­csolásához. Nasmyth kísérletet tett, hogy az ad­dig ismertnél jóval nehezebb kalapácsot gőzgép­pel emeltesse a magasba és így zúdítsa az üllőn lévő vastárgyra, ami 1942-ben sikerült is neki és Cunard vaslapátja elkészülhetett. A gőzkala­pácsnak csak az volt a baja, hogy nem működött elég gyorsan és az izzó vas, melyre a kalapács lecsapott, előbb hűlt ki, mielőtt kellő alakúvá­ lett volna. Nasmith nagy ügygyel-bajjal ezen is segített. Az angol mérnökök elcsodálkoztak azon, hogy Nasmyth három mázsa súlyú gőzkalapácsa percenként háromszázszor képes az izzó vasra le­­csapni, hol gyöngébben, hol óriási erővel, és hogy milyen biztosan és könnyen pattan vissza az üllői­ről. Egy akkori laptudósítás a három mázsa sú­­lyú acéltömb munkáját tojással és almával játszó zsonglőr mutatványához hasonlítja. Nasmyth azonban nem volt olyan óvatos, mint a mostani­ föltalálók, mert amikor egy esztendő múlva át i­ ment Franciaországba, hogy gőzkalapácsának esz­méjét a creusot-i Schneider testvérek vasgyárának f­eladja, ott már javában dolgoztak vele. A Nas­­myth-féle gőzkalapács rövidesen az egész világon elterjedt, Krupp ágyugyárában 1861-ben már öt­­venezer kilogramm súlyú működött. Az ókor óriá­­sa­it az ember csak legyűrte és megölte; a régi újabb kor azonban a maga szolgálatába hajtotta.­­ (A bécsi rögtönzött vacsorák.) A „Neues Wiener Tagblatt“ „Auf ein Gulasch“ címmel a következőket írja: „A társadalmi kötelességek igája alatt nyög mindenki. A háziasszony amiatt sóhajto­zik, hogy sok gondja-baja van miattuk, nem is szól­va a sok kiadásról, amelyekkel azok teljesítése jár; viszont a vendégek arról panaszkodnak, hogy az ösz­­szejövetel nem volt eléggé kedélyes, vidám. Ezen a kellemetlen állapoton úgy akarnak a bécsiek se­gíteni, hogy valóban kedélyes, fesztelen és minden szertartásosságtól mentes összejöveteleket rendez­nek. „Auf ein Gulasch!“ vagy „Auf Würstel“, mindössze ennyiből áll a meghívó. És ekkor csak­ugyan nem kap egyebet a vendég, legfölebb még egy kis vajat, sajtot és egy kis süteményt. Tehát csakugyan a társaság és a szórakozás kedvéért ke­resik föl egymást az emberek és nem a terített asz­tal örömeiért! A háziasszonyra nézve nagy könnyebb­séget jelent ez, mert nem sokat teketóriáz a főzés­sel , a vendég pedig nem kénytelen mindjárt a vi­szonzás gondolatával foglalkozni. Természetesen az ilyen kedélyes estélyeknek azért a rögtönzés színe­zetét adják. Meg kell azonban jegyezni, hogy mind­össze ennyi mesterfeéltségnek szabad megnyilvánul­ni az ilyen alkalmakkor.“­­ Ezt a követendő szokást a párizsiak kap­tá­k föl legelőbb, s most onnan indult körútjára Németország­ felé, ahol Frankfurtban máris hivei vannak és nagyban hódít. ” (Drága csempészet.) Chicagói hír szerint­ az amerikai kormány csempészet miatt pert indí­tott egy ottani műárusnő ellen. Két értékes képről van szó, amelyet Mrs. Chadbourne, Mrs. Jack Gardner bostoni lakos részére be akart csem­pészni. Mrs. Chadbourne a két képet a vámvizsgá­lat alkalmával a „háztartási cikkek“ rovata alatt jelentette be és azokat 8000 dollárra értékelte. Egy szakértő azonban a képek értékét 82,000 dollárra becsülte és ezért Chadbourne asszonyt 29,203 dollár vám és 11,000 dollár büntetés fizetésére kötelezték. Az asszony természetesen inkább lemondott a ké­pekről és most a kormány keresetet indított, hogy az ügyet lezárhassa és a képeket elárvereztethesse.­­ (Báró Eötvös József mint életmentő.)­ Kevesen tudják, hogy az örökbecsű „Karthausi“ híres írója egyszer emberéletet is mentett a Duna hullámaiból. A Lánchidat teljes tíz éven át építet­ték. A két oszlop helyén magas, erős állványok és azok körül vastag úszó­gerendák tették veszélyessé a ladikok járását. A negyvenes évek végén, nyári estén, két budai leányka, akik pesti divatáru-üzlet­ben dolgoztak, ladikon akart átkelni a Duna bal­partjáról a budai partra a Lánchíd fölötti Duna­­részen. Csak kormányos hajtotta a libegő vizijár­­művet, aki nem bírta megakadályozni azt, hogy a víz a könnyű ladikot az egyik oszlop mellett libegő 37 Elegáns férfinullákat szállítok mérték után és mérsékel szabott árban. eu3 Új férfiruha-bérletemet a ruha visszaadása nélkül és a ruhatár díjtalan karbantartása mellett az előkelő úriközönség figyelmébe ajánlom. Deutsch F. Károly, Budapest, Vl. Aud­rássy­ út 1. i. e.

Next