Pesti Hírlap, 1908. december (30. évfolyam, 287-312. szám)
1908-12-08 / 293. szám
1908. december 8., kedd-PESTI HÍRLAP A világi jó toronyban. Tres Juannie, a tükör.• Kermeur, fiacskám, megfulladunk ebben a fülledt kamarában. Én már úgy izzadok, hogy még. Tudod mit? Ha nem bánod, menjünk ki a lapos tetőre, csak támad egy kis szél, ami felfrissítsen egy szikrát. Jó? Na gyerünk. Hozd el a könyved is, ha akarod. Én kiviszem a látcsövet és míg te olvasol, megnézem, nem történt-e valami a parton a házunknál . . . . . . Na látod, mennyivel jobb itt a tetőn. A tenger egész idáig fölfreccsen. Nézd csak, milyen magasan áll a dagály. Különös, milyen hullámos ma. Nem jót jelent. Nézd csak, hogy táncol. Nézd csak amoda azt a brigget, hogy bukdácsol a hullámok közt. Mondd, öregem, nem kellene a vészkürtöt megfújni? A Font-et-Chaussé-i hajó már úgy sem ér ide egy negyedóra alatt . . . Nem bolondság . . . Szerencsére most nem kell kimenni, se enni- , valóra nincs szükségünk. Nem baj, akármi- skor jön is. Ez a kis tánc úgysem árt meg neki. . . . Nézd, hogy ragyog a nap a fehér kunyhóm oldalán, látod, ott lent. Kermeur? Ezzel az üveggel mindent pontosan ki lehet venni. Nézd csak. Marguerite ott ül az ajtó előtt. Given jól látom, mintha száz lépésnyire se volnék töle. A fehér főkötő van a fején, a rózsaszín derékban meg a szürke szoknyájában van. Hogy siet, hogy a hálóval minél hamarabb kész legyen. Hogy ez a kutya szél arra felé fordult, bizonyosan hallanánk, hogy énekel. Hisz mindig énekel a mi kis Gaudunk és igazán jól esik hallgatni. Mindig jókedvű, úgy-e és mindig jószívű. Ő bizony nem kerülgeti a dolgot. Na, csak hidd el nekem, hogy aki őt elviszi, az nyugodtan alhatik . . . . . . Mintha egy férfi közelednék a puszta felöl. Csakugyan! A leányunk felé igyekszik... Már ott van. Ugyan ki lehet? Nem látom jól az arcát. Neked jobb szemed van, Kermeur, nézd csak meg te, hátha te megismered . . . Mi? Mit mondasz? Droniou? Droniou, a szűcs? A cudar! De nem tévedsz, igazán? Az az a legény, aki el akarta venni Margueriteot . . . Az, akit megkergettek, mikor kérőbe indult. Az alávaló! Mit akar most a leányunknál? Vajon mit mondhat neki? . . . Add ide az üveget, öregem, hadd lássam ... Ah! gazember, ha csak egy ujjaddal hozzá mersz nyúlni, kitépem az ereidet . . . A pokol nyelje el! Már mellette van, meg akarja fogni . . . Gaud felugrik, leszalad a rétre ... Az meg utána . . . Óh, a nyomorult!... Meg akarja ölni . . . Segítség! Oda kell repülnöm! A vízbe ugróm! A vízbe! Nem, nem! Lehetetlen. Ma nagyon rossz a tenger. Elárasztana, megfojtana, míg a partot meglátnám . . . Kermeur, mit csinálsz? . . . Megőrültél? Úszni akarsz? Ne, ne, édes uram! Nem tudnál oda jutni . . . Semmit sem tudunk csinálni, semmit! . . . Nézd, már közelebb van hozzá! Utoléri! Bizonyosan! Bátran, lányom, fuss, fuss! Hát nincs senki, aki leütné ezt a gaz Dromont? Megszakad a szívem! Ilyen közel lenni hozzá, így látni és nem tudni segíteni neki! Megőrülök! Kermeur, fogj meg! Fogj meg, mert rossz végem lesz! Vedd el az üveget, mert elejtem! . . . Bátorság, drága Gaudom! Átkozott, hozzá ne nyúlj! A város nincs messze . . . Bátran, bátran! . . . Jaj, mit csinálsz? Megbotlász . . . elesel . . . Felugrasz . . Késő! Megfogott? . . . . . . Védd magad! Ne félj ... Jól van... Elszaladsz tőle . . . Bravó, lánykám! De hova megy? Hova, szerencsétlen? ... A meredekhez közeledel és nem veszed észre ... Vigyázz, beleesel az árba . . . Oh, gyalázatos, vadállat Droniou . . . Megint megfogja . . . Gaud megáll! . . . Minek, istenem, minek? . . . Már talán megörült a rémülettől? . . . Szaladj, de hát szaladj! . . . Megvárja . . . Mit akar vele? . . . Minden erejével neki rohan . . . Nem bírom elfogni! ... Te érted, Kermeur? ... Meglöki . . . Ellöki, amennyire csak bírja, hátra . . . Az újra hozzá megy ... és a szikla széle ott van tán tíz lépésnyire . . . Kitaláltam! Le akarja lökni a legényt! Marguerite, kis Marguerite, még egy kis bátorság! így? Már nincs messze! ... De meg ne hagyd magad fogni . . . Meg nem csuszszál, mert akkor elvesztél! . . . Kermeur, nézd, nézd, milyen hős! . . . Elvesztette a főkötőjét, nem baj . . . Neki rohan . . . Jaj! Már egy méterre sincs ... Jó Jézusom, mentsd meg! . . . Most! . . . Jóságos szent tízűz! A parton állnak, már csak az egyik, por fedi el, nem látom . . . Melyik? . . . Droniou? Marguerite? . . . Átkozott por! . . . oszolj szét' . . . haha' . . . nem látom jól, zavaros az üveg . . . Gyorsan, ints a zsebkendőddel! Most . . . oszlik a por ... Ki az? Ki az? . . . Ö! ... Ö! . . . Gyermekem! Megmentve! . . . Jaj! a térdem oda van . . . Menj, keress egy kis italt lent, öregem . . . Charles Martray. Kiváló Diálzhildó és diuretikus gyógyhatású. Bor és pezsge is* veréséhez legjobban alkalmas. sor Vegyes. (A gőzkalapács történetéből.) A most folyó esztendőben, augusztus 19-én, volt a gőzkalapács századik évfordulója. Mivel pedig korunk jellemzője a technikai munka, amelyben a kalapács nagy szerepet játszó eszköze ennek a munkának, helyénvaló, a gőzkalapácsról az évfordulója századik esztendeje alkalmával megemlékezni. A nagy befektető költségek, a kis mennyiségben termelt gőz drága volta, és az a körülmény, hogy a lakott helyeken a gőztelepeket nem tűrik, a kisebb kovácsműhelyeknek lehetetlenné válik a gőzkalapács alkalmazása. Az ilyen helyeken a gőzkallapácsot, a petróleum- vagy gázkalapács van hivatva helyettesi terv. Történelmi fejlődése tekintetében elmondják, hogy a kalapácsot az őskorban sokfélekép használták, de mégis leginkább arra, hogy a kora, illetőleg absidián pengék éleit velük kipattintgassák, és azért az ő korbenek pattintsatok név alatt szerepelitek a szakirodalomban. Kém egyebek mint durva, de az emberi használat nyomát feltüntető kődarabok, melyek ha kovából vannak, arról ismerhetők fel, hogy apró csillag alakú repedések vannak rajtuk, melyek az ütések alkalmával azok helyén keletkeznek. A későbbi kőkorban formájuk igen változatos. E kalapácsok folytatását a fémkorszakban is mindenütt megtaláljuk. A tiszta rézkorban átlag sok a kalapács. Ezeknek azonban csak az egyik fele tompa, az a tulajdonképes ütőszerszám, a másik vége durva ékalakú élet alkot. Sokkal kevesebb azoknak a bronzeszközöknek a száma, melyeket, szerszámkalapácsnak tekinthetünk, jóllehet is hozzá hasonló fegyverek száma (fokos, csákány, harci kalapács) igen nagy. Nagyon kétes, várjon a szerszámokat a tiszta bronzkorszakba kell-e tenni, annál inkább, mert 1t vaskorból szerszámkalapácsot nem ismerünk, holott a bronzkorban egyáltalán nem volt divatos a kalapácsolás, míg ellenben a vaskort erősen jellemzi ez a technika. A történelmi fejlődés folyamán, a múlt század első felében bekövetkezett nagyarányú társadalmi és gazdasági evolúció, a termelési irányzatokban idézett elő nagy eltolódásokat. Megjelennek a gőzgépek, és a gépi munka kiszorítja az emberi munkaerőt. Ezek egyik nagyfontosságú alkotása a gőzkalapács. Most száz esztendeje, 1808 aug. 19-én született Edinburghban James Nasmyth, a gőzkalapács föltalálója. Ne kicsinyeljük ezt az idomtalan műszert. Ahogy az izmos kéz-szorította kalapács széles e világon a technikának lett a jelképe, és úgy tekinthetjük a nagyipar jelképe gyanánt a gőzkalapácsot, amely lehetővé tette, hogy a hajón, lokomotivon, vízműtelepen, hengerelőgépen használatos óriás vas- és acél-alkotórészeket előállíthassák. James Watt, a gőzhajó nagy reformátora, már 1777-ben foglalkozott a gőzkalapács gondolatával, utána is sokan megpróbálkoztak vele, de csak James Nasmyth mérnöknek sikerült 1842-ben a tervet megvalósítani. Cunard Sámuelnak, aki elsőnek rendezett be az Atlantióceánon át Európa és Amerika között rendes gőzhajóközlekedést, gőzösének hajtókerekébe hajlított vaslapátra volt szüksége. De sem Amerikában, sem Angliában nem akadt gyár, amelyik a munkát elvállalta volna. Végre Cunard Nasmuthez fordult, akinek Patrcroft mellett nagy vasműve volt, és aki vállalkozott is a vaslapát elkészítésére. A megrendelt vaslapát átmérője mindössze ötvenkilenc centiméter volt, ilyet ma már minden harmadrendű gyár játszva megcsinál, de a technika akkori fejlettsége, helyesebben fejletlensége mellett elkészítése lehetetlennek látszott, mert úgy a kézi kalapácsnak, mint a vízierő hajtotta kalapácsnak ereje gyönge volt a megkovácsolásához. Nasmyth kísérletet tett, hogy az addig ismertnél jóval nehezebb kalapácsot gőzgéppel emeltesse a magasba és így zúdítsa az üllőn lévő vastárgyra, ami 1942-ben sikerült is neki és Cunard vaslapátja elkészülhetett. A gőzkalapácsnak csak az volt a baja, hogy nem működött elég gyorsan és az izzó vas, melyre a kalapács lecsapott, előbb hűlt ki, mielőtt kellő alakúvá lett volna. Nasmith nagy ügygyel-bajjal ezen is segített. Az angol mérnökök elcsodálkoztak azon, hogy Nasmyth három mázsa súlyú gőzkalapácsa percenként háromszázszor képes az izzó vasra lecsapni, hol gyöngébben, hol óriási erővel, és hogy milyen biztosan és könnyen pattan vissza az üllőiről. Egy akkori laptudósítás a három mázsa súlyú acéltömb munkáját tojással és almával játszó zsonglőr mutatványához hasonlítja. Nasmyth azonban nem volt olyan óvatos, mint a mostani föltalálók, mert amikor egy esztendő múlva át i ment Franciaországba, hogy gőzkalapácsának eszméjét a creusot-i Schneider testvérek vasgyárának feladja, ott már javában dolgoztak vele. A Nasmyth-féle gőzkalapács rövidesen az egész világon elterjedt, Krupp ágyugyárában 1861-ben már ötvenezer kilogramm súlyú működött. Az ókor óriásait az ember csak legyűrte és megölte; a régi újabb kor azonban a maga szolgálatába hajtotta. (A bécsi rögtönzött vacsorák.) A „Neues Wiener Tagblatt“ „Auf ein Gulasch“ címmel a következőket írja: „A társadalmi kötelességek igája alatt nyög mindenki. A háziasszony amiatt sóhajtozik, hogy sok gondja-baja van miattuk, nem is szólva a sok kiadásról, amelyekkel azok teljesítése jár; viszont a vendégek arról panaszkodnak, hogy az öszszejövetel nem volt eléggé kedélyes, vidám. Ezen a kellemetlen állapoton úgy akarnak a bécsiek segíteni, hogy valóban kedélyes, fesztelen és minden szertartásosságtól mentes összejöveteleket rendeznek. „Auf ein Gulasch!“ vagy „Auf Würstel“, mindössze ennyiből áll a meghívó. És ekkor csakugyan nem kap egyebet a vendég, legfölebb még egy kis vajat, sajtot és egy kis süteményt. Tehát csakugyan a társaság és a szórakozás kedvéért keresik föl egymást az emberek és nem a terített asztal örömeiért! A háziasszonyra nézve nagy könnyebbséget jelent ez, mert nem sokat teketóriáz a főzéssel , a vendég pedig nem kénytelen mindjárt a viszonzás gondolatával foglalkozni. Természetesen az ilyen kedélyes estélyeknek azért a rögtönzés színezetét adják. Meg kell azonban jegyezni, hogy mindössze ennyi mesterfeéltségnek szabad megnyilvánulni az ilyen alkalmakkor.“ Ezt a követendő szokást a párizsiak kapták föl legelőbb, s most onnan indult körútjára Németország felé, ahol Frankfurtban máris hivei vannak és nagyban hódít. ” (Drága csempészet.) Chicagói hír szerint az amerikai kormány csempészet miatt pert indított egy ottani műárusnő ellen. Két értékes képről van szó, amelyet Mrs. Chadbourne, Mrs. Jack Gardner bostoni lakos részére be akart csempészni. Mrs. Chadbourne a két képet a vámvizsgálat alkalmával a „háztartási cikkek“ rovata alatt jelentette be és azokat 8000 dollárra értékelte. Egy szakértő azonban a képek értékét 82,000 dollárra becsülte és ezért Chadbourne asszonyt 29,203 dollár vám és 11,000 dollár büntetés fizetésére kötelezték. Az asszony természetesen inkább lemondott a képekről és most a kormány keresetet indított, hogy az ügyet lezárhassa és a képeket elárvereztethesse. (Báró Eötvös József mint életmentő.) Kevesen tudják, hogy az örökbecsű „Karthausi“ híres írója egyszer emberéletet is mentett a Duna hullámaiból. A Lánchidat teljes tíz éven át építették. A két oszlop helyén magas, erős állványok és azok körül vastag úszógerendák tették veszélyessé a ladikok járását. A negyvenes évek végén, nyári estén, két budai leányka, akik pesti divatáru-üzletben dolgoztak, ladikon akart átkelni a Duna balpartjáról a budai partra a Lánchíd fölötti Dunarészen. Csak kormányos hajtotta a libegő vizijárművet, aki nem bírta megakadályozni azt, hogy a víz a könnyű ladikot az egyik oszlop mellett libegő 37 Elegáns férfinullákat szállítok mérték után és mérsékel szabott árban. eu3 Új férfiruha-bérletemet a ruha visszaadása nélkül és a ruhatár díjtalan karbantartása mellett az előkelő úriközönség figyelmébe ajánlom. Deutsch F. Károly, Budapest, Vl. Audrássy út 1. i. e.