Pesti Hírlap, 1909. január (31. évfolyam, 13-26. szám)
1909-01-16 / 13. szám
4 PESTI HÍRLAP ISzM. Január 16., szombat. Bécsből jelentik a Magyar Távirati Irodának. Egy Budapesten megjelenő lap hosszabb fejtegetést közöl a katonai kérdésekben készülő kompromiszszum-javaslatról. Irányadó katonai helyen megállapították, hogy Andrássy-Schönaich-féle katonai kompromisszum sohasem volt és hogy ugyanennek a kompromisszumnak a lapban közölt főbb pontjai teljesen tévesek és alaptalanok. A kultuszminiszter Budapesten. Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter államtitkárával, Tóth Jánossal, pénteken délben Kiuméból visszaérkezett Budapestre és délután részt vett a kereskedelmi miniszter lakásán tartott minisztertanácson, ahol beszámolt útja eredményéről. A debreceni választás, Debrecen harmadik kerületében a választási mozgalom mind nagyobb hullámokat ver. A függetlenségi párt nagy lelkesedéssel indul a küzdelembe. Biztosra veszik, hogy a választásból túlnyomó többséggel kerülnek ki győztesen. Dégenfeld pártja, hogy több szavazatot biztosítson jelöltjének, a balpárthoz fordult támogatásért, ami városszerte visszatetszést keltett, mert Dégenfeld párton kívüli programmal lépett fel. Dégenfeld Budapestre utazott, hogy személyesen tárgyaljon a balpárti képviselőkkel és támogatásra bírja őket. A debreceni balpártiak körében az állásfoglalás kérdése szakadást okozott, Kövy Nándor, a párt egyik oszlopos tagja, akinek jelentős része volt a debreceni balpárt megalapításában, kilépett a pártból, mert nem akar Dégenfeld mellett agitálni. Csanak János, a függetlenségi párt jelöltje, vasárnap, január 17-én, mondja el programmbeszédét. CsanakJános támogatására a függetlenségi pártnak több tagja utazik Debrecenbe. A bányaszerencsétlenségek és a kormány. [Azok a borzalmas bányaszerencsétlenségek, melyek az utóbbi időkben, sajnos, nálunk is sűrűn fordulnak elő, általánosan fölkeltették azt a követelményt, hogy azok megelőzésére és elhárítására hathatósan intézkedni kell. Értesülésünk szerint a kormány foglalkozik is már azokkal az intézkedésekkel, amelyekkel az ilyen katasztrófákat lehetőleg megelőzni és azok borzalmas hatását enyhíteni lehet. Wekerle Sándor miniszterelnök mint pénzügyminiszter azonnal le is küldött Resicára egy, Ajkára pedig két bányatanácsost, hogy a katasztrófák okait és körülményeit behatóan megvizsgálják és javaslatokat tegyenek a bajok megelőzésére és orvoslására. A bányaszerencsétlenségek ügyében egyébként a függetlenségi párt, részéről a képviselőház legelső ülései egyikén sürgős interpellációt intéznek a pénzügyminiszterhez, aki arra bizonyára azonnal válaszolni fog. A városok háztartásának rendezése. A városok orsz. képviselői által kiküldött bizottság Holló Lajos elnöklete alatt tanácskozás alá vette a városok háztartása rendezésének kérdését. Ebben a kérdésben beható előterjesztést is dolgoztak ki, melyet hétfőn vesz a bizottság megvitatás alá és ez alkalommal a plénum elé terjesztendő javaslat szövegét véglegesen megállapítják. A bizottság ülésen hétfőn a képviselőházi ülés után lesz. A bizottság azt óhajtja,, hogy a kormány a városok háztartásának rendezése tekintetében az adójavaslatokkal kapcsolatosan tegyen megfelelő intézkedéseket. A karánsebesi püspökség ügye. A karánsebesi püspök megerősítésének ügye — mint a Kel. Emt. jelenti — semmikép se hozható összeköttetésbe a kultuszminiszter által annak idején elrendelt fegyelmi vizsgálat foganatosításával. E vizsgálatot annak idején szabályszerűen megejtették fel a kompromittált egyházi személyeket hivataltól felmentették. Csak Badescu igazgatóval szemben történt kivétel, aki ellen a püspöki szentszék az eljárást megszüntette. E megszüntető határozat ellen felebbezés történt a metropolis szentszékéhez, amely a megszüntető határozatot megsemmisítette és a fegyelmi vizsgálatnak az illetékes egyházi tanács által való megejtését rendelte el. A román egyház autonóm szervezete értelmében nem a püspök vagy helyettese, hanem a megyei szentszék az ítélő fórum és ezért Muszta Eisávetnek sem jogában, sem módjában nem áll a vizsgálat törvényes menetét megváltoztatni. Ha tehát a kormány Muszta Eilávetnek püspökké való megválasztását eddig még meg nem erősítette, annak kétségkívül sokkal mélyrehatóbb okai vannak. Lakóhely változtatás esetén arra kérjük tisztelt előfizetőinket, hogy új címüket idejekorán közöljék velünk. Minden erre vonatkozó bejelentéshez szüksége van a kiadóhivatalnak egy cimszalagra, esetleg a régi lakhely megjelölése( ( nagyszerű) hazatárulási per. Zágráb, jan. 15. Hat hónap óta tartó, változatos leleplezésekben gazdag vizsgálat után ma közölték a hazaárulással vádolt szerbekkel az ügyészség vádiratát. Ezzel a per, amely nem Horvátország, hanem Magyarország és Ausztria közvéleményét is nagy mértékben felizgatta, újabb, mégpedig elhatározó stádiumba lépett. A főtárgyalé,t most már rövid időn belül megtartható lesz, mégpedig valószínűleg február első felében. A vádlottak és tanúk nagy száma, valamint a per anyagának óriási volta miatt a főtárgyalás hetekre terjedőnek ígérkezik. A vádirat, amely mintegy husz nyomtatott ívet tesz ki, tehát hatalmas kötetet képez, Accursi, zágrábi kir. ügyész munkája és érdekes történelmi, valamint pragmatikai vázlatát nyújtja a szerb mozgalomnak, eredetétől kezdve egész napjainkig, amikor végre az államot veszélyeztető kitörése megnyilvánult. A vádirat kivonatát, amely a lényeges részt tartalmazza, az alábbiakban adjuk: A zágrábi kir. ügyészség vádat emel a következők ellen: Pribicsevics Ádám kir. fogalmazógyakornok Pregradában, Pribicsevics Valér, a földtan tanára. Karlócán; Orescanin Jnan, tanító Jamaicában, Lukács Vasó kereskedő (Vrgimnost), Milics Miklós plébános Stjepan), Zsivkovics Giio kereskedő (Tovicsko), Petrovics Péter tanító (Gornji Skrad), Malobabics Bade, kereskedő (Vranovina), Jovanovics György földmives (Bovics), Sinics Antal tanító (Kirin), Momcsilovics Milován tanító (Stipan), Miljevics Demeter kereskedő és pék (Togasko), Borojevics Milos tanitó (Yasonovac), Tribukovics Dusán tanitó (Perva), Ogrizovics Demeter erdész (Glina), Ercegovac Miklós esperes (Glina), Rebracsa Miklós kereskedő (Glina), Rebracsa Stanko bankpénztáros (Glina), Stoncsar György kocsmáros (Glina), Vilics Ljubomir szabó (Glina), Qájics Demeter kereskedő (Glina), Ristovics Bogdán telekkönyvvezető gyakornok (Glina), Koncsar István fodrász (Glina), Srebics Péter kereskedő és birtokos (Dvor), Zsivkovics Simon végzett jogász (Dvor), id. Zsivkovics Simon kocsmáros (Dvor), Gyurics György nyugalmazott erdész (Majur), Oblahovics Athanáz tanító (Strmen), Kacsar István községi jegyző (Strmen), Csorics Mile községi elöljáró (Ivanskibok), Matijasevics Pál, tanitó (Crkvenibok), Radovanovics István kereskedő (Crkovenibok), Jlevacsanin Majo földbirtokos (Dubica), Grak György községi írnok (Dubica), Jimes Glisó községi bíró (Dubica), Kalember István kereskedő (Kprenica), dr Gyurics Sándor kerületi orvos (Grubicnopolje), Salamcs Plátó plébános (Katinci), dr Mirkovics Dusán községi orvos (Gyulaves), Csurdics Miklós volt községi jegyző (Uljanis), Babics Lázár kereskedő (Jasenovac), Vukdragovics Vaso tanitó (Okucsani), Mikics Mile földmives (Davar), Paduvanec Dániel káplán (Pakrác), Jagujics György kereskedő (Pakrác), Zukanovics István kocsmáros (Pakrác), Vuksan Simon tanitó (Pakrác), Dragosavac Konstantin tanitó (Kusonja), Kuluzov Dasibius plebános-helyettes (Ó-Gradiska), Vukalics Milán tanitó (Ó-Gradiska) és Kalafatics Juan kocsmáros (Uskoci). Valamennyi gör. kel. vallásu. A vád az, hogy a nevezettek’, és pedig a két Pribicsevics, Orescsanin, Besics és Zsivkovics közvetlen összeköttetésben álltak a belgrádi Slovenski Yug társulattal, velük együtt Agrizovius, Oblakovics, Urvacsanin, Kalember, Gyurics, Solarics, Basics, Vukdragovics, Podonovac és Vukelics mint tervezők és felbujtók, a többiek pedig mint közvetlen tettesek részint nyilvánosan, részint titokban és együttesen intrikák, biztatások, levélben és nyomtatványok útján elkövetett csábítás, tanácsadás és tettek, titkos tervezések és toborzás által olyan tevékenységre vállalkoztak, amelynek célja a horvát-szlavon-dalmát királyságoknak, valamint Bosznia-Hercegovinának az osztrák-magyar monarchia egységes államkötelékéből való elszakítására, egy ilyen külső veszély fölidézésére, forradalomraés polgárháborúra irányult, miáltal a nevezettek a btk. 58. szakasza szerint minősülő és 59. szakasza szerint büntetendő hazaárulás bűntettét követték el. A tárgyaláshoz 276 tanú van beidézve, köztük Nasztics György is. Indokolás. Ez azzal kezdi, hogy a gör. kel. vallás hivei közt, főleg az alsó néposztálynál, a „szerb“ név egész az utóbbi évekig ismeretlen volt. A délszláv népeket a vallás sohasem egyesítette, az egyesülésnek és nemzeti összetartozásnak szükségét a nép nem érezte. Mindezt tanuk bizonyítják. A történelem bizonyítja, hogy Horvátország ne i Szerbiából népesült be, hanem őslakossága van, amelynek nincsenek szerb faji vonásai. A nagyszerb propaganda, amelynek létezését a belgrádi sajtó és Milovanovics miniszter , is beismeri, pár év előtt indult ki Szerbiából és előbb Macedóniában és Szerbiában, Montenegróban, később Bosznia-Hercegovinában, Dalmáciában és, Horvátországban kezdett terjeszkedni azzal a bevallott céllal,, hogy ezeknek az országoknak népét nemzeti és kulturális tekintetben egy államközösségben egyesítse és pedig a szerb királyságban. A propagandát főleg azok az intézmények szolgálták, amelyeknek legnagyobb hatása van a népre; a gör. kel. egyház és a felekezeti iskolák, amelyeknek szövetsége később oly szoros lett, hogy a „szerb orthodox egyház- és iskolaegyesület“ megalakítása által ezt külsőleg is dokumentálni lehetett. A két tényező azon működött, hogy mindenütt elhitesse, miszerint az elősorolt országok népe szerb eredetű, tehát voltaképen Szerbiához tartozik. Miután a talaj így elő volt készítve, Péter király trónralépése után megalakult Belgrádban a Slovenszki Yug (Szláv Del), hogy organizálja az összes szerbeket. Ettől kezdve az lett a jelszó, hogy „mindezek a tartományok szerb tartományok“, így terjesztették, azt az állítást is, hogy a horvát nép nem egyéb, mint szerb nép, amely azonban kivetkőzött szerb nemzeti jellegéből. Könyvek, képek, röpiratok árasztották el a szláv tartományokat Belgrádból, hogy a nagyszerb eszmét mindenkiben meggyőződéssé érleljék. Megnyertek a propaganda számára egyes lapokat is. A zágrábi Srbobran 1007. szeptemberben már ki merte írni, hogy „Szerbiára nézve nem közömbös az, hogy a Szerbián kívül élő szerb nép milyen politikát folytat.“ Ebből következik, hogy az önálló szerb párt Horvát-Szlavónországot szerb, országoknak tekinti. Tavaly ez a lap már gyűjtött is a szerb propaganda céljaira. A görög-keleti népességnek a kulturális táplálékot több gazdasági intézmény nyújtja, így a „Privrednik“ és a „szerb parasztok szövetkezete“, amelyek rendszeres kontaktusban vannak az önálló szerb párt szervezetével, ami viszont amellett bizonyít, hogy ez a párt a „Vardar“-naptárhoz és a belgrádi „Slovenski Jug“-ban helyet foglaló sugalmazóihoz nagyon közel áll. Miközben a „szerb eszmét m ilyenképen propagálták, kiadták a jelszót a horvátországi szerbeknek szilárd phalanxban való tömörítésére; ezt a phalanxot fanatikus együttérzés kell hogy összetartsa. Ez meg is történt a már említett parasztszövetkezetek, a szerb olvasókörök, nevezetesen a szerb sokolegyesületek által. Horvátországban 1879. óta állnak fenn horvát sokolegyesületek tornaegyesületek alakjában s ezekbe mindenki beléphetett. A szerb sokol egyesületekre tehát bizonyára más szempontok voltak irányadók. S tényleg ezek az egyesületek a legtávolabb eső falvakból is fölvettek parasztokat tagjaik sorába. Az egyesületek célja tehát okvetlen más volt, mint tornázás. Tanúk bizonyítják, hogy előszeretettel vettek fel kiszolgált katonákat és tényleg a szerb sokolegyesület elnökének, dr Popovics Lázárnak, Karlócáról keltezett és a dvori sokol vezetőjéhez, Bekics Péterhez, intézett levelében a következők olvashatók: „Ha egy tagnak fegyvere van, akkor legyen gondotok arra, hogy a lövésben és célzásban nagyobb lárma nélkül kellő gyakorlatra tegyen szert. Figyeljétek meg, hogy milyen hatást gyakorol ez a parasztokra, Te meg fogsz engem érteni.“ Ebből kétségtelenül kitűnik, hogy bizonyos célokra nemzeti milíciát akartak szervezni s a dvori, glinai és topuskói izgatók valóban ilyen ,,sereg“-re gondoltak, amennyiben azt híresztelték, hogy a sokolisták el fognak jönni és mindent meg fognak semmisíteni, mert ők büntetlenül gyilkolhatnak és gyújtogathatnak. Hogy a sokolegyesületeknek más céljuk is volt mint a tornázás, abból is kitűnik, hogy templomszentelésekre szerb zászlókkal mentek, katonai gyakorlatokat tartottak, a népet szerb dalokra tanították, szerb könyveket osztogattak és politikai beszédekkel a népet a szerb nemzeti eszmének megnyerni törekedtek. Ha tekintetbe veszszük ezenkívül, hogy a sokolegyesületek szerb intézményekre pénzt gyűjtöttek, akkor nyilvánvaló lesz, hogy a vizsgálat adatai által terhelt egyéneknek és a vádlottak által alapított szerb sokolegyesületeknek az volt a céljuk, hogy a szerb eszmét terjeszszék. E mellett bizonyít az a körülmény is, hogy ezek az egyesületek ,a katonailag szervezett s aktív katonatiszt vezetése alatt álló belgrádi tornaegyesülettel, a „Dusán sírni“-vel, összeköttetésben voltak. Paks