Pesti Hírlap, 1909. március (31. évfolyam, 51-61. szám)

1909-03-02 / 51. szám

' J \ \ ■/ Budapest, 190». XXXI. évf. 51. (10.?C.') Száme Kedd, március *. Előfizetési árak: B»rke«t3ségr: Budapest, Váci­ körut 78. Egész évre .... 28 k. — t­­. emelat. Félévre..............14 „ — , hová a lap szellemi részét megjeleniti hétfő kivételével szétküldésére vonatkozó főt* minden nap* ~ szólalások intézendője* Önálló bank vagy kartellbank? Mindennap mesterségesen homály­osít­­ják a helyzetet. Azért majdnem mindennap előfordul annak a szüksége, hogy tisztázzuk a valódi tényállást. Ismételten vissza-vissza kell térni az önálló bank kérdésére, mert ahelyett, hogy gyorsan haladnánk a világos kifejtés felé, szinte napról-napra bonyolul­tabb és homályosabb lesz a kérdés. Minden­nap beszemetelik a politikai helyzetét s min­dennap újra kell söprögetni. A közönségtől tehát bocsánatot kell kérnünk, hogy ismételten kell foglalkoznunk a bankkérdéssel. Kossuth Ferenc minden kétséget kizáró határozottsággal jelentette ki, hogy a kor­mány egyhangúlag a kartell­bank álláspont­ján áll. Az összes mértékadó politikusok és minden párt kijelentette, hogy a kartellbank formájában megnyugszik, ha azt a kormány meg tudja valósítani. Mégis minduntalan oly kijelentések hangzanak, hogy követelik az önálló bankot, még­pedig rögtön. Tisztázni kell már most a kérdést, hogy mit akarunk tulajdonképen? És ha a kormány és a parlamen­ti többség bármi eredményt is el akar érni Ausztriával szemben, természetes dolog, hogy egyet kell akarnia és egy cél felé kell törekednie. Nem lehetséges egyszerre a kormánynak a kartell-bankot követelnie, a pártjának pedig az önálló bankot. Mert a kartell-bank még nem önálló bank. Nézetünk szerint a kartell-bank csak egy átmeneti állapot a közös jegybanktól az önálló magyar jegybankig. És amidőn mi is a politikai kényszerhelyzet nyomása alatt belenyugodtunk abba, hogy a kartell-bankot követelje az osztrák kormánytól a magyar kabinet, ezzel nem kívántuk feladni Magyar­­országnak kétségbevonhatatlan jogát a telje­sen önálló magyar jegybank felállításához. Magyarország vitális érdeke az, hogy arra az időszakra, amidőn az önálló vámterü­letet felállítjuk, már meglegyen az önálló jegybankja. Mert az önálló jegybank és az önálló vámterület két, egymást kiegészítő in­tézkedés, amelyek közül természetszerűleg az önálló jegybanknak kell megelőznie az önálló vámterületet. A vámsorompókat az abszolút kormány által teremtett kényszerhelyzet miatt és a megkötött kereskedelmi szerződések folytán csak 1917-re állíthatjuk fel. Az önálló jegy­bank felállítására is tehát a végső terminus az 1917-iki év. De mivel óhajtandó a jegy­banknak korábban való felállítása, politiku­sainknak arra kell törekedniök, hogy az ön­álló jegybankot 1911-re és az önálló vámte­rületet 1917-re valósítsák meg. Magában véve az önálló magyar jegy­bank önálló vámterület nélkül nem oly nem­zeti vívmány, amelynek valami közvetlen ,nagy hatása lenne Magyarország gazdasági önállóságának kifejlesztésére. Hiszen köztu­domású, hogy a jegybank felállítása átmene­tileg némi pénzügyi zavarral is jár. S igazi haszon csak akkor háramlik az országra, amidőn az önálló vámterületet is felállít­hatjuk. Ez nyújtja az igazán kézzel fogható elő­nyöket. És tulajdonképen az osztrákok, mi­dőn ellenzik a jegybank kettéválasztását, ez­zel már arra akarnak praejudikálni, hogy majd a vámközösséget se szüntethessük meg. Ha ma harcolnak ellenünk, ez tulajdonos képen nem annyira az önálló jegybank ellen, mint inkább az önálló vámterület ellen szól. És ha mi kormányunkat erősen szorítjuk ar­ra, hogy ne engedjen a jegybank kérdésében, akkor ezt azzal a hátsó gondolattal teszszük, hogy az önálló vámterületért folytatott harc­ban már most foglaljuk el és döntsük le az osztrákok első sáncait, amelyekkel úgy a­ jegybanknak, mint a vámterületnek közössé­gét védik. A kartell­bankot nem lehet és nem sza­bad oly formulának tekinteni, amelylyel örök időkre megoldjuk a bankkérdést. Hangsúlyoz­zuk, hogy ezt csak átmeneti intézkedésként fogadjuk el. És ha igen nagy nehézségbe üt­köznék ennek az osztrákok részéről való el­fogadtatása, akkor ajánlunk a kormány szá­mára egy új formulát, amely a kartell­bank és a teljesen önálló jegybank között egy közép­utat képezne, de amely végeredményében egye­nesen a teljesen önálló magyar jegybankhoz vezetne. Nevezetesen bele lehetne nyugodni abba, ha a kormány ideiglenesen, rövid határidőre, ,oly föltétellel hosszabbítaná meg a közös bank szabadalmát, hogy magában a bankszabada- lomról szóló törvényben kimondatnék fix ha­táridőre a banknak teljes különválása, az ön­álló magyar jegybanknak automatikus fel­állítása és ebben a törvényben már most meg­­szabatnék az önálló jegybank felállításának minden részlete, a mai közös bank ércfedeze­tének megosztása; ezen megosztásért járó re­­kompenzáció megszabása; szóval, ha az önálló jegybanknak automatikus törvényes felállítá­sát ma megállapítanák törvényben, egy ke- Szala menyecskéje. ’A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — ' Irta: EÖTVÖS KÁROLY, I. Igen is „Szala“ és nem „Zala‘‘. Nekem ebben a hivatalos világ nem parancsol, mikor Szala menyecskéjéről írok. Szala várme­gyének Árpád apánktól kezdve, több mint ezer év óta mindig Szala volt a neve. Tudniillik a becsületes neve, ahogy a túl-a­ dunai jó ma­gyar nép jóízűen mondja. De még Árpád előtt is az volt a neve, ahogy a tudósok ki­derítették. Már a kelták, már ős-nagybátyá­ink, az avarok is úgy nevezték, úgy nevezi a nép ma is. Úgy nevezte irodalmunk is a múlt század közepéig. Kisfaludy Sándor az öt fontos ólom kalamárist vágta volna annak fejéhez, aki füle hallatára vagy szeme láttára az ő gyönyörű tündér­ vármegyéjét Zalának merte volna száján kiejteni, vagy kezével leír­ni. Szálának nevezte Deák Ferenc is haláláig, így nevezték a régi országgyűlések is, így hal­lottam, így tanultam magam kisgyerek­ korom óta. Csak az osztrák önkény, Bach és Schmer­ling kora csúfította el az ősi szép nevet. Tőlük eltanulta a hivatalos világ s ma már csak­nem ,mindenki azt hiszi, a csúf név az igazi név. Csodálom, hogy tűri a nemes vármegye s gerezdes buzogányával szét nem üt a tudat­lan irka-firka nép közt, akár hivatalos az, akár nem. Tehát Szala menyecskéje. De nemcsak az ősi jognál fogva, hanem azért is, mert a magyar példabeszédek nem ismernek Zalát, hanem csakis Szalát. A pél­dabeszéd pedig nemzeti kincs, de csak úgy, ahogy tiszta és eredeti. Ahogy a hivatalos vi­lág meg nem változtathatja a Petőfi költemé­nyeit s ehelyett: „Megy a juhász szamará­­ron“ — sehogy se mondhatja: „Megy a juhőr szamáron“, és úgy nem változtathat a kö­zönséges példabeszéden. — Mi legszebb Somogyban? — Szala! íme egyik példabeszéd. Mert az utas, aki végigmegy Somogyon, Siófoktól Balaton- Szentgyörgyig, rá se hederít Somogyra, ha­nem a Balatonon át pillanatra se veszi le szemét Szala gyönyörű tájairól. Ezt jelenti az a példabeszéd, íme a másik: — Mi a leghíresebb három dolog túl a Dunán? , — Szala bora, Szala rákja, Szala me­nyecskéje ! úgy is mondják néha feledékenységből: Szala szép asszonya. De ez hiba, mert a szépet emlegetni fölösleges. Hiszen azt úgyis jól tud­ja mindenki, hogy Szala menyecskéje nem lett volna világhírű, ha nem lett volna világ­szép. Épen csodálatos szépsége okozta, hogy példabeszéddé vált a magyar népnél is. A ma­gyar nép csak imádja a szép asszonyt, de emlegetni nem szokta. Még meséiben, mon­dáiban, regéiben is az asszonyok közül csak a szűzről, szentről, hősről, tudósról és hamis­ról emlékezik, nem pedig a szépről. Hiszen szép az asszony, ha már magyar. Hát még aki menyecske! Még királynéja se volt az országnak, akinek a nemzet történetírása vagy a nép hagyományai azt a melléknevet adták volna: Szép. Úgy is jól tudja azt min­den okos, minden oktalan állat. [ Csak azt nem tudom egész bizonyosság­gal eldönteni, hogy a példabeszéd mikor kelet­kezett. 1770. előtt nem igen támadhatott, amint majd utóbb Szala menyecskéjének va­lóságos élete történetéből kiviláglik, de 1790. körül már nyilván élt túl a Dunán az összes vármegyékben. A jó táblabíró, költő és tudós Pálóczi Horváth Ádám ugyanis 1790. körül irta meg azt a szép költeményét, amelyben a példabe­széd benne van, így hangzik ez a vers­sor:­­ „Szala hala, Szala rákja, Szala mes­nyecskéje!“ Ez lenne az a három világhírű dolog, a hal, a rák, a menyecske. Van valami külö­c A Festi Hírlap mai száma 36 oldal.

Next