Pesti Hírlap, 1909. május (31. évfolyam, 103-126. szám)
1909-05-01 / 103. szám
1909. május 6., szombat. PESTI HÍRLAP tagjaival egyetértően horvát alkotmánypárt elnevezéssel ríj pártot alakít. Az uj párt szem ező munkájával már készen vannak. Most a vidéki szervezetek felállításával foglalkoznak. A horvát országgyűlést az őszre feloszlatják és a bán reméli, hogy a horvátországi választásokból az alkotmánypárt, mint győztes párt fog kikerülni. A helyzet. Lehetetlen törekvések. .Tasthék akciója. A király Budapestért. Most már teljes határozottsággal meg lehet állapítani, hogy mire irányul a függetlenségi párt ama részének törekvése, melyet Justh Gyula és Holló Lajos vezet. Nyíltan hirdetik, hogy a kormányt ők akarják egyedül átvenni, mégpedig Kossuth Ferenc miniszterelnöksége alatt. Kellő színbe helyeztük már eddig is ezt a törekvést és most csak ismételten hangsúlyozzuk, hogy függetlenségi kabinetről szó sem lehet. A függetlenségi pártnak teljesen le kellene szerelnie, programmjának minden pontjáról le kellene mondania,valósággal hatvanhetessé kellene lennie magamagának is és akkor sem kapná meg a kizárólagos kormányzást, mert lehetetlen volna Bécsben elhitetni, hogy az ilyen leszerelés komoly, márpedig a korona nem ad kormányalakításra megbízatást olyanoknak, akik iránt bizalmatlansággal viseltetik. De csúnya és kétszínű is ez a taktika, mely a függetlenségi párt kizárólagos kormányzatára irányul. Csúnya és kétszínű azért, mert tisztában vannak egyrészt azzal, hogy csak elvtagadás alapján volna talán (?) lehetséges a függetlenségi kabinet, mégis egyre fennen hirdetik, hogy az önálló bankból nem engednek és az önálló banknak 1910-re föl kell állítva lennie. Ám ha szorgosabb figyelemmel kísérjük és figyeljük mondókáikat, hamarosan rájövünk, hogy az önálló bank hirdetése csak folytatása annak a jelszó-politikának, amely többet ad a látszatra, mint a lényegre; rájövünk arra, hogy ezek a negyvennyolcasok nemcsak engedni hajlandók a negyvennyolcaicsövet, s míg a vén ember a fájdalomtól eltorzult arccal vette két keze közé a gyermek fejét, egy ügyes mozdulattal beeresztette a csövet a lappangó álhártyák közé, melyek a levegőt a szerencsétlen apróságtól eltorlaszolták. A gyermek rettenetesen megrázkódott, az arca kékesfeketévé lett a hirtelen támadt fuldoklási rohamtól, de egyszerre csak bágyadtan hátradőlt, a szemét lehunyta, s megkínzott kis feje mozdulatlanul ott maradt a verejtékétől tönkreázott vánkoson. A változás oly ijesztő volt, hogy az öregasszony rémülten felkiáltott: — Meghalt? — Nem, asszonyom, megmenekült a haláltól, — mondta Kaposi Mártha szelíden. Szebenyi doktor odahajolt a beteg szíve fölé, — aztán egyszerre felugrott a helyéből, s mielőtt a megdöbbent Martha megakadályozhatta volna, eszeveszett módjára csókolni kezdte a kezét és a ruháját, s patakzó kényekkel kiáltotta: — Meg tud-e bocsátani az aljasságunkért és a gonoszságainkért? Ha száz évig élek, akkor se fogom elfelejteni, hogy mit tett értünk ebben az iszonyatos pillanatban! Két órával később már a gyergyóvári kofák is a hallatlan csodatételről beszéltek, melylyel Kaposi Mártha a Szebenyi doktor unokáját a biztos haláltól megmentette. És mikor a fiatal asszony este az ura karján sétálni indult, a hajlongóknak valóságos sorfala közt mehetett csak végig a főutcán, melynek ablakaiból a bámuló, elismerő és megdöbbent aszszonyi arcok olyan pillantással meredtek rá, mintha egy glóriás, bibliai szent jelent volna meg egyszerre a zsindelyes házikók között... , Szosjaházy Istvánból, hanem, ha kormányra segíti őket, akár egészen el is engedik. Kossuth Ferenc ép ezért meglehetősen távol tartja magát ettől a mozgalomtól, bármint igyekeznek a mozgalom vezetői, hogy őt is magukkal rántsák. Kossuth Ferenc sokkal bölcsebb politikus és sokkal jobban látja, megismeri a helyzetet, semhogy lehetetlen chimaeráknak odaadja magát. Ő tudja, hogy a kibontakozás csak kötött marsrutával lehetséges és csakis Andrássyék közreműködésével. Kossuth Ferenc, Apponyi Albert és Andrássy Gyula között teljes és tökéletes is a szolidaritás úgy arra nézve, hogy parlamenti kormányzat csakis az ő együttes közreműködésük mellett lehetséges, valamint arra nézve, hogy a kibontakozás alapja csakis a választói reform lehet, mégpedig Andrássy reformjavaslata, mert ez az a tervezet, mely Kossuth meggyőződése szerint is a nemzet és társadalmi érdekek legcsekélyebb rázkódtatásával jár. Természetesen Kossuth helyzete rendkívül kényes. Amily szenvedélyes mederbe ma a függetlenségi pártban a kormányvállalási agitáció terelődött: Kossuth, mint pártvezér, nem állhat oda s nem szállhat szembe ezekkel a törekvésekkel, nem pedig azért, mert Justhék nem haboznának, hogy még rajta is túltegyék magukat. Ily körülmények között a várakozás álláspontja még a legbölcsebb Kossuthra nézve. A jövő hét keddjén Budapesten lesz a király s megkezdődnek a politikai audienciák. Junth Gyula lesz egyike a legelsőknek, akik a király elé járulnak s Justh Gyula lesz a legelső, aki a legfelső helyről is meg fogja hallani, amit meg kellett hogy mondjon neki Kossuth is, meg Wekerle is és ez az, hogy sem a bancot, sem egyéb ügyeket ő felsége most bolygatni nem engedi, hanem követeli a választói reform haladéktalan megvalósítását; erre pedig kinevezést kaphat egy olyan koalíciós, vagy új pártalakuláson alapuló kormány, amelyben benne van Kossuth is, meg Andrássy is, de nem kaphat kinevezést egy kizárólagos függetlenségi kabinet, amilyet Justh Holló szeretne, nem kaphat pedig az őszinteségnek épen ama hiánya folytán, amelyre rikítóan rávilágít a kormányra való törekvés egyrészt és a bank-jelszó-taktika folytatása másrészt. És akkor azután két alternatíva között kell választania Kossuthnak. Vagy Andrássyékkal együtt és a függetlenségi párt egy bizonyára tekintélyes részével együtt vállalja a kormányzási, vagy hozzájárul a maga részéről is ahoz, hogy konfliktus keletkezzék a korona és a nemzet között. Van még egy harmadik eshetőség, és ez az, hogy Kossuth félreáll. Az azonban, ahogy mi a hangulatot és az elhatározásokat a korona körül ismerjük, semmi esetre sem következhetik be, hogy egy Kossuth-Andrássy-kabinet meghiúsulása után egy függetlenségi kormányzat kerüljön előtérbe. Ez ki van zárva. Ha nem igenis, akkor megint két eshetőség áll elő: vagy az, hogy Andrássy maga vállalja a kormányzást tisztán 67-es alapon, rögtön fel is oszlatja a Házat és fölveszi a harcot trnthókkal a választóközönség előtt; vagy az, hogy Andrássy sem vállal habis netet s következik a gyászos kísérletek korszakka, melyekért a felelősség bizony azokat is terheli, akik e kísérletek elhárítására meg nem tettek mindent. Ahoz, hogy Andrássy egymaga vállal-jon kormányzást, úgy tudjuk, Andrássy réjszeri az a feltétel fűződnék, hogy katonai téren olyan programmal jöhessen, mely hoszszabb időre rendet ígér ebben az országban. A fejleményektől függ, vajon kaphat-e majd ilyen engedményeket Andrássy. Egyelőre az ő teljes törekvése arra irányul, hogy Kossuth és Apponyi pártjával együtt csinálódjék meg a kibontakozás. A törekvésnek ebben az irányában megnyilatkozik egyrészt Andrássy korrektsége minisztertársaival szemben, melyet ezek teljes mértékben viszonoznak, és megnyilatkozik másrészt az a józanul látás, mely tisztában van Kossuth Ferenc politikai értékével, amit az ő egyénisége önmagában is, de a mai körülmények között fokozottabb mértékben jelent.* * # A válság hírei. A királynak Budapestre való érkezése tárgyában a következő diszpozíciók történtek: A király május 4-én délután 3 óra 30 perckor indul el Bécsből az államvasutak pályaudvaráról és a külön udvari vonat este 7 óra 30 perckor érkezik meg Budapestre, a nyugati pályaudvaron. A király vonatát a magyar határtól, illetve Marcheggtől kezdve Ludvigh Gyula, a Máv. igazgatóságának elnöke, Kolányi Zsigmond udvari tanácsos, a Máv. forgalmi igazgatója, Décsey Lajos, a balparti üzletvezetőség igazgatója, Lendvay Márk és Steiszkál József főfelügyelők, továbbá Winkler József felügyelő kísérik. Az udvari vonat mozdonyát Braun Ferenc főfelügyelő, a nyugati pályaudvar sűtőház-főnöke vezeti. A pályaudvaron a király óhajának megfelelőleg nem lesz hivatalos fogadtatás, csupán a rendőrség részéről Boda Dezső főkapitány, a főváros részéről Fülepp Kálmán főpolgármester és kívülük még Daróczy Rezső felügyelő, a nyugati pályaudvar főnöke lesznek jelen a felség megérkezésénél. Wekerle Sándor miniszterelnök pénteken délelőtt fölkereste Kossuth Ferenc kereskedelmi minisztert, akivel közel másfél órái hosszat tanácskozott Justh Gyula, a képviselőház elnöke, pénteken délelőtt kilenc órakor megjelent a Házban és körülbelül egy órán át a hivatalos referádákat hallgatta meg. Azután több függetlenségi képviselő látogatását fogadta, akik a déli órákig maradtak Justhnál és élénk eszmecserét folytattak a politikai helyzetről. A felségnél való audienciára ezideig még meghívva Justh Gyulához nem érkezett. Valószínű különben, hogy az összes audienciák a király itt tartózkodása alatt, Budapesten fognak lefolyni. A Budapesten időző függetlenségi képviselők pénteken a Drechsler-féle vendéglőben gyűltek össze ebédre, amelyen jelen volt Justh Gyula házelnök, továbbá Hoitsy Pál Batthyány Tivadar, Holló Lajos, Sághy Gyula mintegy 50—60 párttag és dr Pallag Sándor párttitkár. Kossuth és Apponyi elfoglaltságul miatt nem jelenhettek meg az ebéden. A jelenvoltak a kifejlődött eszmecserében általában azon nézetnek adtak kifejezést, hogy a mostani válság során a pártnak vezéreivel és önmagában szoros összetartására van a legnagyobb szükség. A képviselők körében jóízi derültséggel fogadták a pénteki bécsi lapoknak azt a híresztelését, hogy a függetlenségi pártot a belügyi tárca átengedésével fogják a bankkérdésben elfoglalt álláspontjától eltéríteni. A Holló-csoport, hír szerint, kibontakozási tervet terjesztett a párt egyik vezére, erről Apponyi Albert elé. Polónyi Géza képviselő a Sas-körben a politikai helyzetről mond beszédet szombaton este.* * # A pártok köréből. — A függetlenségi pártból. A függetlenségi és 48-as párt Erzsébetkörúti klubhelyisége napról-napra néptelenebb lesz. A közkatonák lassankint eltűnnek s csak a vezérek jelennek meg, hogy egymást hol tüzeljék, hol csillapítsák. Pénteken este az elnökség részéről Hoitsy Pál ügyvezető alelnök, Holló Lajos, gróf Batthyány Tivadar és Sághy Gyula alelnökök, Leszkay Gyula háznagy jártak fenn és számos képviselő megkültag. Hét órakor megjelent gróf Apporth Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter és 3