Pesti Hírlap, 1909. július (31. évfolyam, 154-166. szám)

1909-07-01 / 154. szám

_____________________________________ -et beárnyékolják. Hibákat követtek el a koa­lícióban s főként a 48-as pártban. De a hibák elkövetése már valósággal krónikussá válik a bécsi udvarnál. A legnagyobb hibát azonban akkor fogják elkövetni odafönn, ha a nemzet minden kívánságának megtagadásával akar­nak kormányt reánk erőszakolni. Akár Lu­kács László, akár más pártonkívüli politikus vállaljon is kormányelnökséget, oly pozitív eredményt, amely a király mai álláspontjának szerezne többséget az országban, elérni egyik sem tud. Értjük Lukács Lászlónak és másoknak is ambícióját és hiúságát, amelylyel a hatalomra vágyakoznak. De kérve­ kérjük őket is, ne vál­lalkozzanak kormányalakításra a nemzetnek nyújtott jelentős királyi koncessziók nélkül. Elvek és programja nélkül kormányozni becs­telenség, s a nemzet nélkül kormányozni lehe­tetlenség! A n­elyzet. Lukács Bécsbe ment. A függetlenségi párt belviszálya. Pártbomlás helyett bizalmi tüntetés Kossuth mellett. A szerdai nap tényeivel hamar végezhe­tünk: Lukács László délelőtt átvette Kossuth­tól az intéző­bizottság írásba foglalt határo­zatát, bevárta a függetlenségi párt délutáni értekezletét és este tízkor Bécsbe utazott, ahol csütörtökön audiencián jelenik meg a király előtt. A függetlenségi párt értekezletén hajszá­lon múlt, hogy föl nem borult a pártegység, ám a Kossuth Ferenc személyében összponto­suló bizalom az utolsó pillanatban mégis fe­lülkerekedett. Sajnos, már csak ennek a sze­mélyi bizalomnak hajszálán függ a taktikai széthúzás folytán fenyegető pártbomlás Da­­mokles kardja. Kossuth egyéniségének összetartó ereje ezúttal bizonyult be csak igazi mivoltában és Bécs tudomásul veheti e dokumentációból, hogy Kossuth nélkül a békés kibontakozás nem lehetséges, de viszont Kossuthtal az élén egységesen együtt marad a függetlenségi párt minden imparlamentáris kísérlettel szemben. Álgyát, Tulbure Szinka vallatóra fogta a le­gényt. — Igaz-e a hir, hogy te elhagysz en­gem, vagy csak a rossz nyelvek pletykája az egész? Csobán Szolovesztru tagadott, mint a juh­­tolvaj pásztor a kemény bíró előtt és Tulbure Szinka kissé megnyugodott. De mikor először hirdették ki a templomban Csobán Szolovesztru és Romaneszi Álgya megkötendő házasságát és immár semmi kétsége sem lehetett a szegény teremtésnek, hogy rutul cserbenhagyták, nap­hosszat sirdogált gyászos állapotján. Mi lesz most belőle? Falu megvetettje. S mit tegyen, mit tegyen? Menjen el a paphoz, öntse ki a szivét s kérjen segítséget? Nem ér vele semmit. Csobán Szolovesztra tagadni fog gyáván s azt fogja hazudni, hogy őt sohsem látta. Vagy menjen el Algyához s értesse meg vele, hogy nem ő az elsős Algya büszke lány, s ha megtudja­­ a dolgot, talán tova küldi cselcsap vőlegényét. — Mindent, de csak ezt nem, — gondolta magában. — Álgyához nem megyek. Én is büszke vagyok, nemcsak ő, a gazdag. Más lány kegyelméből nem kell nekem senki. Végre arra gondolt, hogy elköltözik,el­megy. De nemcsak a faluból, falu vidékéről, hanem végleg elmegy. Búcsút mond a földnek, gyászos életének s elmegy a föld alá, sötét sir ölébe. Azután nem bánja , csak állítsák fel Csobán Pánfir házában a legénybucsu fáját s csak nézze Szolovesztra annak tarka díszét, majd eszébe jut akkor, hogy épen ilyen fát vittek Tulbure Szinka koporsója előtt s az most kint van a temetőben, egy elhagyott sir­­halomnak a szélén. S akkor legyen boldog Cso­bán Szolovesztru, ha tud. Nem óhajtjuk az ügygyel-bajjal föntar­­tott pártegységet bolygatni. Annyit azonban konstatálnunk kell, hogy hitelesen igazolták előttünk Justhéknak hátmögötti paktálását Lukácscsal s a többi közt tény gyanánt igazo­lódott be Justh Gyulának hétfőn délelőtti tit­kos látogatása Lukácsnál. Hogy Justhék még­sem mentek bele Lukács propozícióiba, annak oka Kossuth visszautasító magatartásán mú­lott, akinél olcsóbbaknak nem akartak látsza­ni Justhék sem. A helyzetet végkép elmérgesedettnek lát­juk. Lehet ugyan, hogy a király Kossuthot, meg Justhot Bécsbe idézi és személyesen igyekszik elsimítani a Lukács akciója körüli ellentéteket, de ép úgy lehet, hogy ez a ki­rályi meghivatás el is marad és minden to­vábbi közbeneső fázis nélkül azonnal rátér­nek Bécsben a Lukács-féle imparlamentáris kísérletre. Minderről bő tájékozást nyer az olvasó a szerdai napról szóló alábbi részletes tudósí­tásokban: Ve Lukács Kossuthnál. Megírtuk szerdai számunkban, hogy Lukács László még a függetlenségi párt ér­tekezlete előtt délelőtt meg fogja látogatni Kossuthot, hogy személyesen vegye át tőle az intézőbizottságnak írásba foglalt és megokolt javaslatát, így is történt. Délelőtt féltizenket­­tőkor érkezett a homo regius kocsija a keres­kedelemügyi minisztérium elé s a kilépő Lu­kács László majdnem beleütközött Holló La­josba, a függetlenségi párt alelnökébe, aki fél tizenegytől fogva Kossuthnál időzött s csak pár perccel Lukács bejelentett látogatása előtt hagyta el a miniszter dolgozószobáját. Lu­kács fél egy óráig tartózkodott Kossuthnál, akinél tizenkét órakor Hoitsy Pál, a függet­lenségi párt alelnöke, jelent meg. Várakozott a miniszter előszobájában, amig Lukács és Kossuth tanácskozása tartott. Később megjött gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter s velük — Lukács távozása után — Kossuthnak hosszabb megbeszélése folyt. Érdekes részletként meg kell említeni, hogy Apponyi, amikor Kossuthhoz menet megtud­ta, hogy a miniszternél Lukács László van, a következő megjegyzést tette: — Akkor a másik kapun megyek föl a minisztériumba! Mikor Lukács a minisztériumból eltávo­zott, így szólott a reá várakozó újságíróknak: Il'Wll— »HIM Iliin Mill ———a■«*———wrag—i«Bmwmw S mikor Tuibura Szinka, együgyü gondola­tait fűzve, idáig jutott, egy különös ötlettel kezdett foglalkozni. * Alig két hét múlva Csobán Pánfir házában legényfa estéjére gyűltek össze a vendégek. Ott voltak mind, akiket vártak, hogy eljönnek, csak a domnu pópát nem látták még jönni, pedig ablaknál, kapu előtt ugyancsak kém­lelték az utcát. Elfelejtette volna a domnu parintye, hogy Csobán Pánfir fia, Csobán Szolovesztru, négy nap múlva esküszik s hogy, ma van, szokás szerint a legényfa estéje? Nem lehet az, nem lehet. Csobán Pánfir gazdag s hatalmas nagy ember; az ilyennek házáról, háza ünnepéről nem feledkezhetik meg még a domnu pópa sem. De múltak a percek s a negyed- és félórák­; az esti csillag már ezredmagával ragyogott az égen s mert a domnu pópa még mindig nem jött, hangok hallatszottak, hogy érte kel kül­deni. Pap nélkül nem lehet legényt búcsúz­tatni. Csobán Pánfil meg is tette volna, hogy el­­szalajt valakit a késedelmes papért, de Roma­neszi Álgya, a gőgös, a rátarti, ebbe nem ment bele. — Vagy magától jöjjön, vagy ma­radjon otthon — mondta kegyeskedve. — In­kább ecet legyen a borban, mint kényszerített vendég üljön az asztalnál. Végre úgy este kilenc óra után megérkezett a pap, de a­helyett, hogy örömmel és hangosan üdvözölték volna, az egész vendég sereg hir­telen elnémult. Mintha a halál szárnyának szellőjét érezték volna, egyszerre csöndes és komor lett mindenkis — Tudomásul vettem az intéző­bizotts­á tegnapi ülésének jegyzőkönyvét. Most bevár­­­juk a továbbiakat! Arra a kérdésre, hogy már szeret Bécsbe utazik-e, azt felelte Lukács, hogy ezt még nem tudja, de valószínűnek tartja. A Pester Lloyd Lukácshoz közelálló helyről írja, hogy az intéző­bizottság határo­zatát a szerdai tanácskozásokon pontról-pont­­ra megvitatták és megállapították, hogy mind­össze Lukács előterjesztésének két pontja té­­len van kifogás. Az első a pártonkívüli hat­vanhetesek számára követelt tárcákra vár­a­kozott. Kossuth Ferenc mindenekelőtt rámu­tatott arra a visszásságra, melyet leginkább Apponyi emelt ki, hogy tudniillik a korona ír­t­vanhetes politikusokat, mint bizalmi em­bereket akar a kabinetbe kinevezni. Ez a meg­különböztetés annak megállapítását jelenti, hogy a többi miniszter nem bírja a korona bi­zalmát. Lukács erre azt jegyezte meg, hogy a „bizalmi férfi“ elnevezésben csak az a t­­ jut kifejezésre, hogy a hatvanhetes miniszte­rek pártonkívüliek, a többi miniszterek pe­dig a párt bizalmi férfiai. Nem igaz, hogy ez­ ellenkezik a parlamentarizmussal, miután számos külföldi példa bizonyítja, hogy a k­e­letben pártokra nem támaszkodó állami­ak is helyet foglalhatnak, aminthogy példái az angol minisztériumnak már nagyon sok­szor voltak tagjai felsőházbeli politikusok. Ha a király a többséget, noha ez nem az ő ál­láspontját képviseli, mégis meghívja a kor­mányra, hogy ezzel az utóbbi három év alatt létrejött közeledést honorálja, ha a király ad­dig az ideig, amíg ez a közeledés még erőseb­ben kifejezésre jut, álláspontját néhány pár­tonkívüli bizalmi férfival megőrizve akarja tudni, akkor ez nemcsak, hogy nem ellen­­­zik a parlamentarizmussal, hanem egyenesen tekintetbevétele az alkotmányosság és parla­mentarizmus legszigorúbb követelményei- A bank formulát illetőleg megállapítot­ták, hogy az egyetértés kis híjával teljes s re­mény volna arra, hogy a szövegen egy és más változtatás történhetik. Más forrás a következőket jelenti: Lukács László, miután Kossuth Ferenc­cel végzett, a Nemzeti Társaskörbe hajtatott ahol több pártjához tartozó politikussal ta­nácskozott. Ezekből a beszélgetésekből kivilág­lik, hogy Lukács László nem tartja befejezett­nek misszióját és csütörtökön a király előtt audiencián jelenik meg. Lukács László Kos­suthnál a határozatnak két példányát kap Az egyik példány a királynőik szól,­a már­ neki. A Lukácsnak szóló példány tele van s­­jegyzettel. Lukács ugyanis Kossuthhoz egy sereg kérdést intézett, amelyek, hir szerint. Ezt a szorongó csöndet a pápa rupaja okozta. Ezüstszegélyű fekete bársonypala volt rajta és a kezében, a papi nyaköltővel, a patrafirral körültekerve, egy vastag szent­ köny­vet tartott. Mintha épen haldokló embertől jött volna, akit megáldott, feloldott és bosszú út­jára buzgón elkészített. A pap egyenesen ahoz az asztalhoz me amelyen kalácsba szúrva a fenyőcske pomp­zott és Csobán Szolovesztrán nyomban erőt vett a sejtés. Riadt szemmel nézte, mint csa­varja ki a pap a fácskát a kalácsból és tartja magasra, hogy mindenki láthassa. Vajon ám­ lesz ebből? — Kedves jó hiveim, — igy kezdte a pó­pa — első sorban ti, a jegyesek szülői, valami te­­lgya, koszorús menyasszony, bocsássátok meg, hogy rontom ünnepieket. A haldokkló óhaja az Írásnál is szentebb s én most egy haldokló kérésében járok. Csobán Szolovesztru egyszerre fehér lett, de ezt senki sem látta, csak menyasszonya, Ál­gya. És nyomban feltűnt neki, hogy a pap csak őt és a szülőket említi, de Szolovesztru nevét talán szándékkal mellőzi. Talán ő okozta hogy valaki most haldoklik s e miatt kellett az, estét megzavarni? A pap tovább beszélt, most már egyenese­n Csobán Szolovesztra felé fordulva. — Tulbure Szinka becsületes leány volt, szeretett egy legényt és bízott a szavában, mert az megt­gadta, hogy soha el nem hagyja. De hitván­y legénynek hitvány az esküje ; elhagyta a fán­t és mással lépett jegybe. Bánatában Szinka gyűjtés vizet ivott s most betegen fekszik, .. halállal vívódva. Ágya mellé hittük, hogy PESTI HIRLAP 1909. ju­­nius 1., csütörtök.

Next