Pesti Hírlap, 1909. október (31. évfolyam, 232-243. szám)
1909-10-01 / 232. szám
2 PESTI HÍRLAP 1909. október 1.- péntek. királyi parancsra literálja az államkasszából a pénzt. A jelenlegi kormány eljárására tartozunk igazságosan némi mentségül felhozni azt, hogy ezt a rendszert már az előző kormányok hozták be. Mert valóságos rendszer az, hogy az összes közösügyi kiadásokat előirányzat és parlamenti felhatalmazás nélkül rövid úton rendelkezésére bocsátják a miniszterek a királynak. Nehogy azonban valaki azt is mentségül találja felhozni, hogy most a meg nem szavazott milliókat azért kellett kiutalványozni suttyomban, törvényes felhatalmazás nélkül, mert külügyi komplikációról volt szó és háborút akadályoztak meg ezzel, rögtön szolgálunk argumentummal, amely még ezt az esetleg felhozható mentséget is megcáfolja. Itt ugyanis a katonai túlkiadásokban nem egy háborúnak vagy mozgósításnak rendkívüli kiadásairól van szó, hanem arról, hogy ezen a címen, ez ürügy alatt a hadvezetőség a rendes kiadásait is felcsigázta és azon titulus alatt, hogy esetleg talán lehetett volna nekünk egy hadjáratunk, besarcolta rajtunk és már előre elköltötte annak a be nem következett háborúnak összes kiadásait. Mi hadisarcot fizetünk hadjárat nélkül. ] Igazán kíváncsiak vagyunk arra az elszámolásra, amivel a törvényes felhatalmazás nélkül elköltött milliókat igazolják. Egyébként ezt a kíváncsiságunkat nem fogják kielégíteni. Mert ilyen elszámolást közzé sem fognak tenni. Nem is tehetnének. Mert meg vagyunk róla győződve, hogy úgy a magyar, mint az osztrák kormány által előre kiutalványozott milliók-ban benne foglaltatnak azoknak a meg nem halt katonáknak temetési költségei is, akik a be nem következett hadjáratban elhalhattak volna. I A magánéletben nem lehet korrektebb embert találni, mint a katonatisztet. Annál feltűnőbb tehát, hogy aközös hadvezetőség I olyan eljárást tanúsít az állam, pénzeinek ke-zelésében, amit nagyon is kifogásolnának, ha [ ■azt egy magános tiszt követné el a társas életben. A közös hadvezetőséget abszolúte, nem feszélyezi, hogy olyan pénzekhez nyúljon, amelyekhez törvényes jussa nincsen, mert országgyűlés meg nem szavazta azokat. A folytonos politikai vihar, ami Mag var- * ---------------------:----------------'------ ---- országon állandóan dühöng, valósággal meggátolja az embereket abban, hogy tisztán lássanak. Azért nem veheti észre a közvélemény azt a rettenetes anomáliát, ami az állam pénzeinek hivatalos kezelése körül, már évtizedek óta fennáll. Szinte azt kell hinnünk, hogy szándékkal csinálják Magyarországon a politikai viharokat Bécsből, hogy a zavarosban jobban halászhassanak s a viharok közepette ne vegyük észre a közjogi hibákat, a hivatalos támadásokat és rendetlenségeket, amiket elkövetnek. Méltóztassék csak e kérdés fölött minden politikai vonatkozástól eltekintve higgadtan és nyugodtan gondolkozni. Vajon becsületes állami berendezkedés-e az, ahol felállítanak egy állami számvevőszéket oly célból, hogy az a minisztereknek minden pénzutalványozását s általában az állami pénztárkezelést ellenőrizze és mégis milliókat kiutalványozhatnak s elkölthetnek anélkül, hogy arról az állami számvevőszéknek, az országgyűlésnek, a delegációnak vagy bárkinek a világon fogalma lenne! Nemcsak az alkotmányosságot sérti ez, hanem beleütközik abba a polgári becsületességbe is, amely szerint akármelyik szatócsból pénztárkezelését berendezheti. Le kellett rántanunk végre a leplet erről a rendszerről, melyet előző kormányok inauguráltak. Azt a divatot hozták be ugyanis, hogy amikor pénzre volna szükség, de az országgyűlés azt még nem szavazta meg, akkor egyszerűen a király elnöklete alatt összeül a minisztertanács, elnevezik ezt koronatanácsnak, és itt maga az uralkodó egy pár miniszterével együtt egyszerűen elhatározza, hogy ennyi vagy annyi milliót a nemzet törvényes felhatalmazása nélkül kivesznek az állampénztárból és elköltenek. Tehát e rendszer szerint a király nemcsak legfőbbhadúr, nemcsak legfőbb kegyúr, nemcsak különleges felségjogai vannak a parlamenttel és mindenkivel szemben a világon, hanem ő egymaga az ország kincstárnoka is, ő Magyarország főpénztárnoka és főellenőre. Nála van az állampénztár kulcsa és az országgyűlés megkérdezése nélkül annyi milliót költhet el közös ügyes kiadásokra, amennyi neki tetszik. De hogyha maga azegész Magyarország száz forintot akar elkölteni, hogy jgy iskolájának bedülő falát megreparálja, azt nem teheti a felség hozzájárulása nélkül. Ilyen a magyar alkotmány. Ennyit ér a népszuverenitás. Ennyit nyom a latban a magyar nemzet akarata, így játszszák ki az országgyűlés minden jogát. Olvasóink emlékezhetnek rá, mily régen hirdetjük mi, hogy az állami pénzek kezelésébe miként lehetne becsületes rendszert behozni. Megírtuk többször, hogy ennek egyetlen módja van: nevezetesen az, hogy törvényben mondják ki, hogy minden miniszteri utalványt kifizetés előtt az állami számvevőszék láttamozzon. Ez az egyetlen rendelkezés biztosítja azt, hogy az állam pénzeit törvényes felhatalmazás nélkül senki se adhassa ki! Még a király sem. S mivel ez a reform biztosítaná egyszersmind alkotmányosságunkat is, mert lehetetlenné tenné az abszolutisztikus kormányzást, minthogy nem adna az abszolutizmusnak pénzt, természetes dolog, hogy a mi tisztelt politikusaink ily komoly reformmal nem foglalkoznak. Ahoz ők nem értenek. Mert csak a jelszavakon való nyargalásban nevelkedtek járnak, mint mi. S nálunk is az alsóbb osztályok nehézkes, görnyedt hátú, előrelógó fejű tagja közelebb van ebből a szempontból a majomemberhez, mint az uralkodó osztályok erőteljesebb, daliásabb,egyenesebb férfiak S ebből a szempontból a nő is egy alsóbb fejlődési fokot képvisel. Tartása határozottan majomszerűbb, mint a férfié. Hogy mihez az antropológiai sajátsághoz költői, vonzó képzeteket, a szelídség, megadás, a szerénység fogalmait fűzzük, az nem változtat e rideg tényen. . .. •A görnyedtebb járás átvezet a női megjelenés, a testi nőiesség egy másik sajátos jellemvonásához, a nő összes mozgásmódjainak a férfiéhoz viszonyítottan félénkebb, szűkebbkörű jellegéhez."Egy francia antropológus, talán túlzó tudományoskodással, azt állította, hogy az alsóbbrendű állatok, a majmok, az alsóbbrendű emberfajok, műveletlenebb néposztályok egyedei, továbbá a nők s a gyermekek mozgásai inkább centripetális jellegűek, a fejlettebb fajták, a férfiaké, az intelligensebb embereké, pedig centrifugálisak. Ismétlem, ez csak túlzó általánosságban s akkor sem ilyen rideg pontossággal áll meg; kétségtelen azonban, hogy a nő mozgásait, testének minden külső motorikus tevékenységét valami befelé hajló, nagyobb távolodást kerülő, félénkségre valló hajlam jellemzi. A nagy lépést, amely a katonánál ■ például egyenesen a láb eldobásához lesz hasonlóvá, a széles taglejtéseket, a terpeszkedést, a handabandázást mind nőietlennek érezzük. Az úszással, vívással, evezéssel járó mozgások nőietlensége is erre vezethető vissza; persze ép ezeknek a nagyon is üdvös sportoknak az elterjedése épen a nők közt is végeredményben arra vezet, hogy magának a nőiességnek fogalmát megváltoztassuk s ezért csak javíthatatlan konzervatívségű emberek lehetnek ezeknek a nőt enyhén férfiasító tevékenységeknek ellenségei Hisz már jeleztem, hogy egész kultúrának most egyik jellemvonása a két nem közeledése egymáshoz, ha tehát a nőiesség sajátos élettani gyökerei nem is szűnnek meg s így nő és férfi közt bizonyos különbség jó időre lesz, maga a nőiesség és férfiasság folyton változó, most egymáshoz egyre hasonlóbbá váló fogalmakká lesznek. A női mozgásoknak ez e befelé irányuló sajátsága különben tervé szetszerűleg egybefügg a nő egész lényének tűrő, szenvedő jellegével, amely ellentéte a férfi támadó, cselekvő természetének. Lissabon és Messina omladékaiban a bedőlt házak romjai közt talált férfi és női tetemeken megrázó módon, nyilvánult meg ez a különbség: a férfiak nagyobbára rettenetes küzdelem közepette, a rajok nehezedő kövekkel és gerendákkal mintegy dulakodva öltötték magukra a halál merevségét. A nők ,ellenben összezsugorodva, minél kisebb köbtártalmúvá összehúzódva, félénken fogadták a halált. A két nem alaptermészetét, jelképezik ezek a rémes beszédességű hús-vér szobrok." Niobe megtörtén roskad önmagába, Laokoon minden izmával utolsó percig küzd a fojtogató veszedelem ellen. Szász Zoltán: A helyzet. Wekerle a királynál. Kossuth audienciája szombaton lesz Bécsi aknamunka. Wekerle Sándor miniszterelnök csütörtökön délben audiencián jelent meg a királynál s a kihallgatáson, mely ötnegyed óra hosszat tartott, szóval is részletezte azokat az okokat, amelyek a kormányt lemondásra kényszerítették. A miniszterelnök az audiencia után úgy nyilatkozott, hogy ő felsége még nem döntött a lemondás elintézésének ügyében, hanem előbb meghallgatja Kossuthot, akit szombatra hívott meg. Értesülésünk szerint Kossuth Ferenc, a függetlenségi párt vezére, a csütörtöki délután folyamán meg is kapta már Bécsből a királyi meghívót, mely szerint az audiencia szombaton délelőtt a Hofburgban lesz. A kihallgatás órája még nincs megállapítva. A meghívás következtében Kossuth Ferenc pénteken délután az öt óra tizenöt perckor induló gyorsvonattal Bécsbe utazik. Minden feszült várakozás Kossuth Ferenc audienciája felé irányul és bárha olvasóink informálásaink alapján tisztában lehetnek már azzal, hogy nem igen lehet vérmes reményeket fűzni Kossuth bécsi útjának sikeréhez, mégis attól tartunk, hogy a csalódás a várakozáson felül keservesebb talál lenni. Olyan hallatlan aknamunka folyik Bécsben az udvar körül a parlamentarizmus legegyszerűbb alapelvének, a többségi kormányzat elvének tekintetbe vétele ellen, hogy nem csodáljuk, ha öreg királyunk ezúttal a szokottnál még habozóbb a döntésben. Bécsi táviratok és lapjelentések hangulatkeltő kombinációk és tendenciózus perfidiák özönével árasztanak el mindent a Burg körül. Már szétszedik előre Kossuth előterjesztéseit, amelyeket még nem isismerhetnek és már előre azt imputálják a királynak, hogy Kossuth prepozícióit okvetlenül vissza fogja utasítani. Ezekből a tendenciózus kombinációkból természetesen csak úgy ordít ki a jámbor óhajtás. Mi egy percig nem adtuk oda önmagunkat túlzott reménységeknek Kossuth audienciája kapcsán. Amikor Wekerle a múlt héten vissza érkezett, Bécsből és köztudomású lett, hogy most Kossuth meghivatása következik, megírtuk, hogy értesüléseink szerint Kossuth meghivatása nem a függetlenségi párt vezérének kibontakozási terve ügyében történik, hanem azért, hogy ő felsége közvetlenül tuda-