Pesti Hírlap, 1909. december (31. évfolyam, 284-296. szám)
1909-12-01 / 284. szám
. Budapest, 1909. XXXI. évf. 281. (10,99*) szám _ ________Szerda, december 1.______ Szerkesztőség: Előfizetési iraki _ . . . . __ Egész évre .... 28 k. — L I. emelet, Félévre ...... lé hová részét Megjelenik hétfő kiléteiért! szétküldésére vonatkozó fel* minden nap. Vjceszólalások intézendő!« yiiiii.if ' ■. -----------------------------------1.....................................' 1...■ ...riMBgaas-as-Trrkrr ................ Budapest, Váci körút 73. Tanulságok a távolból. Koronkint szinte gyermekes naivitással szeretünk és szoktunk azzal büszkélkedni, hogy a magunk szegénységét párhuzamba hozzuk az alkotmányosság, a parlamentarizmus klasszikus hazájának, Nagy-Britániának viszonyaival. Szó ami szó, a mi alkotmányunk is elég régi, kronológiai rendben régibb is, mint az angol Magna Charta. Szokásjogunk a törvényhozás, országkormányzás dolgában szintén ősrégi forrásokból ered s fejlődése csekély megszorításokkal állandó és folyamatos volt, akár csak az angoloké. A két kamararendszer is mutat föl bizonyos hasonlatosságokat. De a rendiség talán sehol másutt nincs olyan épségben föntartva minden közbejött reformok dacára, mint épen a mi főrendiházunknál s az angol lordok házánál. A születés, öröklött rang és vagyon, egyházi rend felsőtáblai részvétele a törvényhozás munkájában teljesen rendi karakterű, a kinevezett pairek nálunk is, Angliában is csak csekély számban, aránytalanul kevés sulylyal lévén. A parlamenti gyakorlat nálunk is, a szigetkirályságban is többé-kevésbbé kifejezetten megtagadja a főrendiházaktól a kezdeményezés jogát. Angliában a lordok házának s az alsóháznak hatásköri különbözősége légióként abban kulminál, hogy a felső táblának nincs joga a képviselőház által megszavazott budgetet megváltoztatni, vagy épen megbuktatni. Joga nincs, de tehetsége és lehetősége megvan, mint azt épen a jelen parlamenti ádáz küzdelem mutatja. Hogy ezt tegye, azt tiltja a tartós, jó, bevett szokás, a politikai illem. A lordok háza most, mikor visszavetni készül s valószínűleg rövidesen, nagy többséggel vissza is veti a szabadelvű miniszter, Lloyd George budgetjavaslatát, melyet az alsóház szintén óriási többséggel már megszavazott, hogy úgy mondjuk, a parlamenti dront főbenjáró illemhibájába esik. Nem helyesen, nem a parlamenti jó nevelés szabályai szerint cselekesznek a magas lordok s ennek a maguk tartásának igen messzimenő következményei lesznek rövidesen az alsóházra nézve. Az a különös, majdnem furcsa ebben a speciális angol parlamenti villongásban, hogy ha a főrendiház esik valami sarkalatos hibába, botlásba, hatásköráthágásba, annak a levét az alsóház issza meg, melyet könyörület és haladék nélkül föloszlatnak. A lordok házában a szavazás még meg sem történt, de már köztudomásra jutott a kormány eltökélése, hogy az alsóházat január elején föloszlatják s az új parlamentet február 20-ra hívják össze. Az angol közvélemény minden hivatott és illetékes szószólójának, sajtóorgánumának valószínűségi számítása szerint, ez az új választás ismét óriási többséget fog juttatni a már-már népszerűségében kevéssé megrogygyant Asquith-féle szabadelvű kabinetnek s kormányzati politikai rendszernek. Ez azt jelenti, hogy az angol nemzet többsége dezavuálja a lordok házának mega rovarok zaklatása ellen védekezett-e így? Oly kérdések ezek, melyekre ma még nehéz felelni. Bizonyos, hogy a mai bundába burkolózó kulturember fölidézi a szintén állati bőrökbe takarózó ősembert. Sőt magát a szőrös majomembert s és ezért van némi atavisztikus elem a prémnek épen a legfelsőbb, legvagyonosabb körökben tapasztalható kedveltségében. Itt, e rétegben, nyüzsögnek a magasabbrendű vagy a minden díszítő jelző nélküli elfajultak s az elfajultság lényeges eleme épen a már túlhaladott, alsóbbrendű fejlődési fokokra való visszatérés. E kissé homályos s csak kivételes esetekben szereplő okokon kívül más, nyilvánvalóbbak is magyarázzák azonban a prém varázsát. Az exotikumot, idegen és távoli éghajlatok világát jelenti a boák, karmantyúk, bundák tömege. Egy-egy nagyvárosi nő korcsolyázó-toilettején találkozót ad magának Novalja-Szemlja, Szibéria, Kanada egész állatvilága. Havas sivatagok rágcsálói és ragadozói, jeges tengerek medvéi és viziemlősei lógnak kikészített, diszként a mi egész más éghajlat alatt született és fejlődött szépségeink termetén. Míg a nyári toilette tolldiszeit a délövi őserdők szárnyasai kölcsönzik, a tél a sark emlőseinek hulláit csődíti városainkba. Európa és Északamerika fehérei tényleg minden éghajlatot uralmuk alá vetettek. A prém ennek a hódításnak, a kultúra legtávolabbi természeti termékeket is birtokba vevő és kikészítő hatalmának bizonyítéka. Hatásának egyik gyökere ez. Egy másik, ezzel szorosan egybefüggő: a drágasága. A finom, elegánsan kikészített okolatlan, szűkkeblű renitenciáját a kormány liberális adóreformjaival szemben. A pörös procedúra további folyamatának a megtorló szankciója pedig ugyancsak a kormánykijelentések szerint a lordok házának gyökeres és kíméletlen reformja lesz. Akik kevesen, de erősen és nyomatékosan a kormány politikáját védelmezik a felsőházban, kivétel nélkül előre látják ezt a fenyegető veszélyt. Maguk a liberális lordok elismerik, konstatálják, hogy amennyiben a lordok háza a mostani s ehez hasonló hatásköri túlkapásokba ereszkedik, lehetetlen kitérni alapos és komolyan liberális megreformálása elől. S ha ezt a reform-akciót a nemzeti akarat igazi kifejezői, a választóközönség s az alsóház szükségesnek és sürgősnek nyilvánítják, semmiképen sem lesz módjában a többi törvényhozási faktoroknak, a lordok házának s a királynak, azt megakadályozni. A most szemeink előtt kifejlődő harcászati gyakorlat kiválóan érdekes és tanulságos látványosság főleg nekünk, magyaroknak, akik oly élénk és természetes rokonérzéssel kísérjük Anglia parlamenti életének minden legkisebb fejlődési mozzanatát. Nem lehet tudni, hogy, ha nem is a mindennapi állami szükségletet szolgáló normális, sablonszerű parlamenti határozatok körül, hanem például a közelebb szintén okvetetlenül és minden kormányt kötelezőn napirendre kerülő általános titkos választói jog tárgyalása, eldöntése közben nem-e támad az angolhoz hasonlatos kollizió a mi törvényhozásunk két kamarája között? ___Nálunk a főrendiház szavazatának nincs A prím esztétikájához. Lélektani divatlevél. Kis prémes rágcsálókat olykor százezrével hajt hegyen-völgyön, síkságon és tengerszoroson, nádason és szántóföldön keresztül a titokzatos vándorösztön! Mintha egy ilyen mozgó prém-tenger valahonnan északról elindulva, elárasztotta volna Közép-Európa nagy városait s ez állatok felkúsztak volna a férfiak vállára, a nők fejére, belecsimpajkodtak volna a vállakba, csípőkbe, úgy hát mostanság, télen, a nagy városok utcai képe. A nők különösen roskadozni látszanak a prémek súlya alatt. Fejükön egy coboly bundája görbül turbánná, nyakukat egy sarki róka kígyózza körül, ölükön egy jegesmedvévé dagadt karmantyú hintázik. S az ember tudja, hogy kabátjuk belül is egészen ki van párnázva kis és nagy állati bundák faltjaival. Soha a nő, még a legsötétebb majomkorban sem volt volt olyan prémes állat, mint most, a néhány év óta uralkodó prém-divat korszakában. Bár oly hatalmas prémhullám, amely most a kultúrán végigömlik, talán sohase örvendeztette meg ennek az öltözködési és testdíszítési cikknek a kedvelőit, természetes, hogy a mostani prém-szerelem nem egy új hajlama az emberiségnek. Sőt: a prém, vagy legalább az állati bőr, az első öltözete volt az embernek. A homályos, történelemelőtti jégkorszakban nyúlt-e először az ősember elejtett zsákmányának bőre után s aggatta először didergő testére, a délévi nap tűző heve vagy prém drága, akárcsak az ékszer, amelyhez oly szerencsésen illik. A civilizáció meghódítja, kifosztja a távoli földrészeket, de az onnan elszállított és feldolgozott termékek legjava drága s csak a társadalom ormán levőknek jut. Nemcsak a hermelin a hatalom és gazdagság megszokott palástdisze: minden finom és ritka prém a, vagyonosan jellemző luxuscikke s akárcsak a drágakő vagy arany- és ezüstnemű, a pénznek mutogatásra szánt raktára mintegy. S ép ezért ezek az értékes bundák, eltekintve szoros értelemben vett aesthetikai hatásuktól és hasznosságuktól, mint a vagyonosság képzeteit fölidéző jelenségek is lebűvölő hatással bírnak. Az elegáns szövetruha egy bizonyos kiadott, elhasználásra szánt pénzösszeget jelent: a drága prémes bunda egy darab, szinte eleven, sok nemzedéken át el nem foszló vagyont jelent. Maga a gazdagság, maga a tőke hordozója tehát a prém. S van-e nagyobb igéző, nagyobb bűvölő, mint a gazdagság, a tőke? De eme, inkább közvetve s csak a műveltebb elmében jelentkező hatásokon kívül megvan a prémnek a maga szoros értelemben vett, tisztán aesthetikai, mondhatnám, tárgyi szépsége. Ez a varázsa főleg a női öltözködés keretében érvényesül s a dús állati szőrzet s a finom női bőr ellentétének eredménye. Kit nem bűvöl el a friss téli levegőtől kipirositott finom női tejntnek, a tej és vér e nagyszerű vegyülékének s a körötte dagadó boa-szőrzetnek ellentéte? Mint egy finom La France-vagy Marechal Niel-rózsa az őserdő vad bozótjában, úgy hat a nemes, finom női arc, a természeti fejlődés s a kultúra ez évszázezredes terméke, a A Festi Sirla mai száma 40 oldal