Pesti Hírlap, 1909. december (31. évfolyam, 284-296. szám)

1909-12-01 / 284. szám

. Budapest, 1909. XXXI. évf. 281. (10,99*) szám _ ________Szerda, december 1.______ Szerkesztőség: Előfizetési iraki _ . . . . __ Egész évre .... 28 k. — L I. emelet, Félévre ...... lé hová részét Megjelenik hétfő kiléteiért! szétküldésére vonatkozó fel* minden nap. Vjceszólalások intézendő!« yiiiii.if ' ■. -----------------------------------1.....................................' 1...■ ...riMBgaas-as-Trrkrr ................ Budapest, Váci­ körút 73. Tanulságok a távolból. Koronkint szinte gyermekes naivitással szeretünk és szoktunk azzal büszkélkedni, hogy a magunk szegénységét párhuzamba hozzuk az alkotmányosság, a parlamentariz­mus klasszikus hazájának, Nagy-Britániának viszonyaival. Szó ami szó, a mi alkotmányunk is elég régi, kronológiai rendben régibb is, mint az angol Magna Charta. Szokásjogunk a törvény­­hozás, országkormányzás dolgában szintén ősrégi forrásokból ered s fejlődése csekély megszorításokkal állandó és folyamatos volt, akár csak az angoloké. A két kamara­rendszer is mutat föl bizo­nyos hasonlatosságokat. De a rendiség talán sehol másutt nincs olyan épségben föntartva minden közbejött reformok dacára, mint épen a mi főrendiházunknál s az angol lordok há­zánál. A születés, öröklött rang és vagyon, egy­házi rend felsőtáblai részvétele a törvényhozás munkájában teljesen rendi karakterű, a kine­vezett pairek nálunk is, Angliában is csak csekély számban, aránytalanul kevés sulylyal lévén. A parlamenti gyakorlat nálunk is, a szigetkirályságban is többé-kevésbbé kifeje­­zetten megtagadja a főrendiházaktól a kez­deményezés jogát. Angliában a lordok házának s az alsó­háznak hatásköri különbözősége légióként abban kulminál, hogy a felső táblának nincs joga a képviselőház által megszavazott bud­­getet megváltoztatni, vagy épen megbuktatni. Joga nincs, de tehetsége és lehetősége megvan, mint azt épen a jelen parlamenti ádáz küzdelem mutatja. Hogy ezt tegye, azt tiltja a tartós, jó, bevett szokás, a politikai illem. A lordok háza most, mikor visszavetni készül s valószínűleg rövidesen, nagy többséggel vissza is veti a szabadelvű miniszter, Lloyd­ George budget­­javaslatát, melyet az alsóház szintén óriási többséggel már megszavazott, hogy úgy mond­juk, a parlamenti dront főbenjáró illemhibá­jába esik. Nem helyesen, nem a parlamenti jó ne­velés szabályai szerint cselekesznek a magas lordok s ennek a maguk tartásának igen messzi­menő következményei lesznek rövidesen az­­ alsóházra nézve. Az a különös, majdnem furcsa ebben a speciális angol parlamenti villongásban, hogy ha a főrendiház esik valami sarkalatos hibába, botlásba, hatásköráthágásba, annak a levét az alsóház issza meg, melyet könyörület és hala­dék nélkül föloszlatnak. A lordok házában a szavazás még meg sem történt, de már köztudomásra jutott a kormány eltökélése, hogy az alsóházat január elején föloszlatják s az új parlamentet február 20-ra hívják össze. Az angol közvélemény minden hivatott és illetékes szószólójának, sajtó­orgánumának valószínűségi számítása szerint, ez az új vá­lasztás ismét óriási többséget fog juttatni a már-már népszerűségében kevéssé megrogy­­gyant Asquith-féle szabadelvű kabinetnek s kormányzati politikai rendszernek. Ez azt jelenti, hogy az angol nemzet többsége dezavuálja a lordok házának meg­a rovarok zaklatása ellen védekezett-e így? Oly kérdések ezek, melyekre ma még nehéz fe­lelni. Bizonyos, hogy a mai bundába burko­lózó kultur­ember fölidézi a szintén állati bőrökbe takarózó ősembert. Sőt magát a sző­rös majom­embert s és ezért van némi ata­­visztikus elem a prémnek épen a legfelsőbb, legvagyonosabb körökben tapasztalható ked­­veltségében. Itt, e rétegben, nyüzsögnek a magasabbrendű vagy a minden díszítő jelző nélküli elfajultak s az elfajultság lényeges eleme épen a már túlhaladott, alsóbbrendű fejlődési fokokra való visszatérés. E kissé homályos s csak kivételes ese­tekben szereplő okokon kívül más, nyilvánva­lóbbak is magyarázzák azonban a prém vará­zsát. Az exotikumot, idegen és távoli éghajla­tok világát jelenti a boák, karmantyúk, bun­dák tömege. Egy-egy nagyvárosi nő korcso­­lyázó-toilettején találkozót ad magának No­­valja-Szemlja, Szibéria, Kanada egész állat­világa. Havas sivatagok rágcsálói és ragado­zói, jeges tengerek medvéi és viziemlősei lóg­nak kikészített, diszként a mi egész más éghaj­lat alatt született és fejlődött szépségeink ter­metén. Míg a nyári toilette tolldiszeit a délövi őserdők szárnyasai kölcsönzik, a tél a sark em­lőseinek hulláit csődíti városainkba. Európa és Északamerika fehérei tényleg minden éghaj­latot uralmuk alá vetettek. A prém ennek a hódításnak, a kultúra legtávolabbi termé­szeti termékeket is birtokba vevő és kikészítő hatalmának bizonyítéka. Hatásának egyik gyökere ez. Egy másik, ezzel szorosan egybefüggő: a drágasága. A finom, elegánsan kikészített okolatlan, szűkkeblű renitenciáját a kormány liberális adó­reformjaival szemben. A pörös procedúra további folyamatá­nak a megtorló szankciója pedig ugyancsak a kormánykijelentések szerint a lordok házá­nak gyökeres és kíméletlen reformja lesz. Akik kevesen, de erősen és nyomatéko­san a kormány politikáját védelmezik a felső­­házban, kivétel nélkül előre látják ezt a fe­nyegető veszélyt. Maguk a liberális lordok elismerik, kon­statálják, hogy amennyiben a lordok háza a mostani s ehez hasonló hatásköri túlkapások­ba ereszkedik, lehetetlen kitérni alapos és ko­molyan liberális megreformálása elől. S ha ezt a reform-akciót a nemzeti aka­rat igazi kifejezői, a választóközönség s az alsóház szükségesnek és sürgősnek nyilvánít­­ják, semmiképen sem lesz módjában a többi törvényhozási faktoroknak, a lordok házának s a királynak, azt megakadályozni. A most szemeink előtt kifejlődő harcá­szati gyakorlat kiválóan érdekes és tanulsá­gos látványosság főleg nekünk, magyaroknak, akik oly élénk és természetes rokonérzéssel kísérjük Anglia parlamenti életének minden legkisebb fejlődési mozzanatát. Nem lehet tudni, hogy, ha nem is a mindennapi állami szükségletet szolgáló nor­mális, sablonszerű parlamenti határozatok körül, hanem például a közelebb szintén ok­­vetetlenül és minden kormányt kötelezőn napirendre kerülő általános titkos választói jog tárgyalása, eldöntése közben nem-e tá­mad az angolhoz hasonlatos kollizió a mi tör­vényhozásunk két kamarája között? ___Nálunk a főrendiház szavazatának nincs A prím esztétikájához. Lélektani divatlevél. Kis prémes rágcsálókat olykor százezré­­vel­ hajt hegyen-völgyön, síkságon és tenger­­szoroson, nádason és szántóföldön keresztül a titokzatos vándorösztön! Mintha egy ilyen mozgó prém-tenger valahonnan északról el­indulva, elárasztotta volna Közép-Európa nagy városait s ez állatok felkúsztak volna a férfiak vállára, a nők fejére, belecsimpaj­­kodtak volna a vállakba, csípőkbe, úgy hát mostanság, télen, a nagy városok utcai képe. A nők különösen roskadozni látszanak a prémek súlya alatt. Fejükön egy coboly bun­dája görbül turbánná, nyakukat egy sarki róka kígyózza körül, ölükön egy jegesmedvé­vé dagadt karmantyú hintázik. S az ember tudja, hogy kabátjuk belül is egészen ki van párnázva kis és nagy állati bundák faltjaival. Soha a nő, még a legsötétebb majomkorban sem volt volt olyan prémes állat, mint most, a néhány év óta uralkodó prém-divat korsza­kában. Bár oly hatalmas prémhullám, amely most a kultúrán végigömlik, talán sohase ör­vendeztette meg ennek az öltözködési és test­­díszítési cikknek a kedvelőit, természetes, hogy a mostani prém-szerelem nem egy új hajlama az emberiségnek. Sőt: a prém, vagy legalább az állati bőr, az első öltözete volt az embernek. A homályos, történelemelőtti jég­korszakban nyúlt-e először az ősember elej­tett zsákmányának bőre után s aggatta először didergő testére, a délévi nap tűző heve vagy prém drága, akárcsak az ékszer, amelyhez oly szerencsésen illik. A civilizáció meghódít­ja, kifosztja a távoli földrészeket, de az onnan elszállított és feldolgozott termékek legjava drága s csak a társadalom ormán levőknek jut. Nemcsak a hermelin a hatalom és gaz­dagság megszokott palástdisze: minden finom és ritka prém a, vagyonosan jellemző luxuscik­ke s akárcsak a drágakő vagy arany- és ezüst­­nemű, a pénznek mutogatásra szánt raktára mintegy. S ép ezért ezek az értékes bundák, eltekintve szoros értelemben vett aesthetikai hatásuktól és hasznosságuktól, mint a vagyo­­nosság képzeteit fölidéző jelenségek is lebű­­völő hatással bírnak. Az elegáns szövetruha egy bizonyos kiadott, elhasználásra szánt pénzösszeget jelent: a drága prémes bunda egy darab, szinte eleven, sok nemzedéken át el nem foszló vagyont jelent. Maga a gazdagság, maga a tőke hordozója tehát a prém­. S van-e nagyobb igéző, nagyobb bűvölő, mint a gaz­dagság, a tőke? De eme, inkább közvetve s csak a mű­veltebb elmében jelentkező hatásokon kívül megvan a prémnek a maga szoros értelemben vett, tisztán aesthetikai, mondhatnám, tárgyi szépsége. Ez a varázsa főleg a női öltözködés keretében érvényesül s a dús állati szőrzet s a finom női bőr ellentétének eredménye. Kit nem bűvöl el a friss téli levegőtől kipirositott finom női tejnt­nek, a tej és vér e nagyszerű vegyülékének s a körötte dagadó boa-szőrzet­nek ellentéte? Mint egy finom La France-vagy Marechal Niel-rózsa az őserdő vad bozótjában, úgy hat a nemes, finom női arc, a természeti fejlődés s a kultúra ez évszázezredes terméke, a A Festi Sirla­ mai száma 40 oldal

Next