Pesti Hírlap, 1910. január (32. évfolyam, 13-25. szám)

1910-01-16 / 13. szám

1 IIH.III l—i —T-“ I iiM|MllJ.iiih­.w ■ M³|IWHI»IUIIHII| ni.. Budapest, 1910.___________________XXXIL évf. 18. (11.032.) szám._______________Vasárnap, január 16.____ Előfizetési árak. Szerkesztőség: „ , OQ . . Budapest, Váci­ körut 78. Egész erre------23 k. - L emületi Félésre.................14 , — „ SÜHSlk­Q Ü Ü hová a lap szellemi részét Negyedévre . . 7 , — , ^ ^ ^ ^ ^ ^ núaden közlemény ia* Megjelenik bellé kMUWtú pizTtkiüdését'fonatíctzó* f* minden nap. _________ istézendök. A Pesti Hírlap következő száma kedden - január­­8-án — hajnalban jelenik meg. Ismét csonka kabinet. Még nem kapta meg gróf Khuen-Héder­­váry Károly miniszterelnöki kinevezését, már is eredményt tud felmutatni. Csak az a baj, hogy ennek az eredménynek Bécsben nem na­gyon fognak örvendeni. Annyit elért ugyanis már Khuen, hogy vállalkozása a régi parla­menti többség pártjait közelebb hozta egymás­hoz s akik egymás ellen vehemens gyűlölet­tel harcoltak, ma már az egyesülés vagy szö­vetkezés lehetőségeiről tárgyalnak és megtör­ténhetik, hogy mire Khuen Bécsből haza ér­kezik az ő csonka kabinetjével, idehaza már tömör fallangban találja maga ellen az ösz­­szes hazafias pártokat. Meg kell ugyanis jegyeznünk, hogy Khuen is csak csonka kabinetet tud a király­nak ajánlani. Egész sereg miniszteri tárcát nem tud betölteni, ami igen nagy szó, mert hiszen Magyarországon huszonnégyezer ko­rona fizetésre és excellenciás címre mindig roppant sok vállalkozó akad. Annyira népsze­rűtlennek tartják azonban Khuen vállalkozá­sát s oly kevéssé bíznak ennek sikerében, hogy még a régi szabadelvű párt tagjai is óvakod­nak a Khuen-kabinetbe belépni. Sőt az a ve­szedelem fenyegette az új miniszterelnököt, hogy az ellenzéki szövetkezés oly erős lesz, hogy még szóhoz sem engedik jutni a képvise­lőháziban. Mivel pedig tanult már a Lukács László balsikerén s attól félt, hogy ennek az ellenzéki készülődésnek a híre Bécsbe jut és erre a király meggondolja magát és nem nevezi ki őt sem, ma egy mentő akcióra határozta el magát a dezignált miniszterelnök: egymásután meglátogatta gróf Andrássy Gyulát és Kos­suth Ferencet, kérte tőlük, valamint tegnap Justh Gyulától is, hogy engedjék legalább szó­hoz jutni, hogy programmját a Házban el­mondhassa és csak azután foglaljanak ellene állást. Khuen látogatásai az utolsó nap utolsó órájában csak üres etiquette-vizitek, amelyek­nek célzata nagyon átlátszó: attól fél, hogy kinevezése előtt megbukik, mint Lukács, tehát haladékot, moratóriumot kér a maga számára. Őszintén megmondjuk, hogy Khuennel szemben a pártvezérek nem tartoznak semmi­féle tekintettel vagy kímélettel, amennyiben a dezignált miniszterelnök úr nagyon elkésve­­ látogatta meg őket. Előbb a Nemzeti Társas­­s­gkör alakjaiból összeállította kabinetjét és csak azután ment hozzájuk, holott, ha igazán par­lamentárisan akart volna eljárni Khuen, ak­kor első­sorban a pártokkal rendelkező poli­tikusokhoz kellett volna fordulnia. Szerencsétlen taktikájának eredményét már olvashatja a bécsi lapokban is, ahol ki­figurázzák őt, hogy egy döglött párt politiku­saiból állítja össze kabinetjét s ezekkel akar élni, ahelyett, hogy élő pártok eleven politi­kusaival kereste volna a megegyezést, amint azt előre hirdette. Ha tehát a pártok megteszik azt az ud­varias szolgálatot, hogy türelemmel bevárják Khuen programmját, ezt tulajdonképen csak a királylyal szemben cselekszik. Mert végre is Khuen a király miniszterelnöke lesz s hogy egyszersmind a nemzet miniszterelnöke is le­­­gyen, arra a mai viszonyok között kevés ki­látás van. Hallgassuk tehát meg nyugodtan Khuen programmját, ne mondhassa a király, hogy mi nem hallgatjuk meg az ő programmját. De mivel Khuen hallgatása mellett is ma már mindenki tisztában van az ő politikai hitval­lásával, azért minden párt már most megál­lapíthatja a maga álláspontját. Az a tény, hogy Khuen egyetlen élő magyar parlamenti párt tagját sem tudta s úgy látszik, nem is akarta kabinetje számára megnyerni, megvi­lágítja Khuen egész programmját. Ennélfogva nagyon röviden lehet végezni a képviselőház­ban bemutatkozó Kimen-kabinettel. Előre jelezzük tehát azt a kérésünket az összes politikai pártokhoz, hogy föllépésük te­kintélyét, méltóságát és erejét ne rontsák az­zal, hogy sok dikciót mondjanak, sőt minden pártvezér torkolja le a minden áron szóno­kolni vágyó képviselőket, mert az a fődolog, hogy a Khuen-kabinettel szemben minél gyor­sabban, erélyesebben és eklatánsabban fog­­laljon állást a parlament. Egyetlen egy nap alatt végezni kell a Khuen-vállal­kozással és ,reá kell nyomni az imparlamentáris bélyeget. E cél érdekében minden esetre helyes, hogy a régi koalíció minden egyes pártjában megindult a mozgalom a Khuen-kabinettel szemben való együttes föllépés érdekében. E mozgalmas életből a közönséget legjobban ér­dekli az, hogy vajon a két negyvennyolcas párt, a Kossuth-párt és Justhék, egyesülnek-e vagy pedig csak, mint utóbb jelentik, szövet­keznek egymással? LILA TEST, SÁRGA SIPKA A derby. A freudenaui versenypálya, a derby nap­ján. Az olcsóbb helyeken félelmetes tömegek h­ullámzanak, de a nagy tribün előtt is ember ember hátán szorong; szinte azt lehetne hinni, hogy odabenn, a világváros utcáin, nem ma­radt egyetlen élőlény se. Ezer szép asszony, s kétszer annyi cocotte kacérkodik a májusi verő­­fényben, s aki valaha mint tragikai hősnő, mint­ operettprimadonna, vagy mint szívtelen, kóristalány illegette magát a bécsi színpado­kon, az ma mind hercegnőnek öltözködve, ba­­bonázza meg a versenytéren forgolódó férfia­kat. A politikusok, háziurak, filiszterek, csir­kefogók beláthatatlan sokasága zsibong a fe­hérre festett korlátok mögött, míg a páholyok­ból miniszterek, előkelő katonák, nagykövetek és vérbeli főhercegnők gukkerezik az alattuk nyüzsgő csőcseléket. Az udvari páholyban a trónörökös halk hangon beszélget valamit a külügyminiszterrel, s egy-két pesti újságíró, aki az előbbi két versenyben már összes va­gyonát elveszítette, egyéb izgalom hijján, két­ségbeesett erőlködéssel igyekszik, hogy a dis­kurzus egy-két morzsáját elkaphassa. Kolonicsék, akik automobiljukon jöttek szállójukból a versenytérre, elegáns hidegvér­­r­rel telepszenek le előre lefoglalt páholyukba. Jobb oldalukon az öreg Tietz hercegnő ül az unokáival, míg baloldalt két unatkozó tábor­nok foglal helyet, akikről mindenki tudja, hogy a császár hadsegédei, Kolonics és Zsófia oly pillantással ülnek le támlásszékeikbe, mintha egyenesen a gothai almanachból jöttek volna a freudenaui pályára. Az úr Ferenc József-ka­­bátot és cilindert visel, gomblyukába pedig lila-sárga virág van tűzve; a hölgy uszályos, tengerzöld liberty-ruhát, brüsszeli csipkével, míg a vállára pezsgőszínü tóga borult. A fejét fekete florentineből készült Rembrandt­­kalap fedi, hatalmas paradicsommadárral és kócsagtollal ... A toilette tervét állítólag egy ismeretlen, de csillogó fantáziájú költő álmod­ta meg egy farsangi éjszakán a Holzer-műter­­mében. Zsófia összehúzott szemöldökkel, szi­gorú és ünnepies pózban foglal helyet, hogy aztán aranykeretes, gyémántokkal díszített lorgnonját, melylyel valaha Josephine csá­szárné nézte a hangversenyein fellépő mű­vésznőket, a szeméhez emelje. Aki itt látja, nyugodtan hitet tehetne rá, hogy a fiatal nő egy királyi kastélyban élte le bakfiskolát, ceri­­móniás, öreg udvarhölgyek felügyelete alatt.... Kolonics jó darabig mozdulatlan már­­vásgyarccal ül páholyában, s csak akkor kel föl a helyéből, amikor a derby előtt való futás nyerőszámait kitették. Pillantása most is komoly és ünnepies, de a hangja kissé remeg a felindulástól. — Fölkeresem Webb mestert, — mondja suttogva. Zsófia etikettes hidegséggel biccenti meg hamvasszőke fejét, keztyüs kis ujjaival azon­ban csirkefogó módjára n megcsiklandozza a ba­rátja kezét.______________ — Azt hiszem, hogy explodálni fogok az izgatottságtól, — súgja elfojtott hangon. Félnégy van, a sokaság fölött tompa moraj zúg végig, kövér, fekete emberfolyamok kanyarodnak le a nyergelő felé: itt a pillanat, mikor a lovakat a nagy futásra kibocsátják. Valahonnét átható csöngetés hallatszik, de senki se hallja, talán az ágyúdörgés is nyom­talanul elmosódnék a rettenetes izgalomban, mely a versenytéren úrrá lesz­­ . . Mindenki szinte ösztönszerűleg megmozdul, mert szük­ségét érzi, hogy a nagy momentum előtt a he­lyét megváltoztassa, hogy idegei feszültségén a lábai vagy a könyökei munkájával könnyít­sen. Aki egy léghajó kosarából nézne le a fé­lelmetes sokaságra, azt a benyomást nyerné,­­ hogy alatta eleven kalásztenger morajlik, mely­­­­nek szürkeségében egzotikus virágok pom­páz­­­­nak . . . Mindenki siet, készülődik, vagy a ke­­­­zével hadonáz, mintha nem egy vidám lovas­játékról, hanem valami fenyegető földrengés­ről lenne szó, mely tíz perc múlva minden élő­lényt elpusztít innen . . . Nyugodt ember csak kettő van az egész tömegben: a trónörökös, aki még mindig mosolyogva áll a helyén, s a kül­ügyminiszter, aki fesztelen könnyedséggel hall­gatja a fenséges urat ... A többiek mámoros öntudatlansággal keringenek a bírói emel­vény, a páholyok és a totalizátor körül . . . A nagy díjnak, melyről minden sports­man oly édes és izgató álmokat sző, tulajdon­kép egyetlen favorit­ja van: Heliotrop, a Pál­­házy herceg csodamenje. A hároméves még mindeddig veretlen, a tavaszszal pompás mezőnyt hagyott maga mögött, kétéves koráb­ban pedig könnyű szerrel galoppozta le évjára­­ t Festi Hírlap mai száma 64 oldal.

Next