Pesti Hírlap, 1910. január (32. évfolyam, 13-25. szám)
1910-01-16 / 13. szám
1910. január 16., vasárnap. PESTI HÍRLAP 3 esetben Zichy János is résztvesz a kabinetjében. A földművelésügyi tárca, kapcsán egész kosárgyűjteményre tett szert Khuen. Kosarat kapott gróf Széchenyi Emiltől, Kabos Ferenctól , ismételten gróf Serényi Bélától, akihez már egy csomó visszautasítás után fordult . Így természetes, hogy csak ismételt visszautasításban lett része. Ehuen a délután folyamán ,már Hieronymi segítségéhez folyamodott Serényi megnyerésére és Hieronymi azzal próbált hatni Serényire, hogy a maga részéről visszalép a kereskedelmi tárcától, ha Serényi nem vállalja a földművelésügyit. Ez a kapacitáció, úgy látszik, használt valamelyest, de Serényi most meg azért húzódozott, hogy őt, mint merkantilistát, úgysem fogadnák el az agráriusok. Khuen erre magához kérette az agráriusok fővezérét, a konzervatív Zselénszky Róbertet, aki csakugyan kijelentette, hogy Serényi az agráriusoknak nem kell, így tehát a földművelésügyi tárca még mindig a levegőben lóg. Khuen bizonyára tisztában van azzal, hogy ő felsége a király nem nagyon lesz megelégedve, ha olyan listával jön, melyben Khuen maga hat tárcával szerepel, (elnökség, belügy, közoktatásügy, fölművelésügy, király személye körüli és horvát), és ezért még az éj folyamán a vasárnap reggelre tervezett data zárát későbbre halasztotta. A siralmasan csonka lista, az est folyamán olyan híreknek adott szárnyat, hogy Khuen listáját is Lukács sorsa fenyegeti, nevezetesen: a Kimen-kabinet is, úgy lehet, meglökik, mielőtt M neveztetnék. Ehez képest a Nemzeti Társaskörben az est folyamán rendkívül deprimált hangulat uralkodott. Egyelőre a félhivatalos apodiktikusan hirdeti, hogy kedden lesz az új kormány eskütétele és a régi kormány búcsúzása Bécsben, szombaton pedig bemutatkoznak Khuenék a Házban. A mi olvasóink előtt nem lehet titok, hogy miért részesült Khuen kabinetalakítási munkája ilyen siralmas sorsban. Köszönheti ezt kizárólag Nemzeti Társaskörbeli tanácsadóinak, akik jogosulatlan önteltséggel azt hitték, hogy ők azok a Messiások, akikre azország vár és Kimennek el kell kerülnie valamennyi többi pártot, főkép pedig a 67-es alkotmánypártot. Mintha komoly 67-es alakulás Andrásy nélkül elképzelhető volna!... Khuennek ez a szerencsétlen taktikájavonta maga után, hogy az alkotmánypártban valóságos ellenséges hangulat kerekedett fölül ellene. Az alkotmánypárt végrehajtó bizottsága pénteken is, szombaton is ülést tartott s folytatja tanácskozását még hétfőn is. Bár e tanácskozás bizalmasnak van minősítve, anyanyi mégis kiszivárgott belőle, hogy a párt vezetőségében egyértelmű felfogás nyilatkozik meg Khuen ellen és olyan megállapodás készül, mely a párt 67-es kötelességeinek figyelembevételével juttassa kifejezésre a Khuen akciójával szemben való állásfoglalást. Ugyancsak Khuen szerencsétlen taktikájának következménye, hogy Kossuthék, Justhék és a néppárt már eleve a leghevesebb ,ellenzékiségre lépnek Khuen ellen. A néppártezt az indulatos hangulatot pártközi közös ,akció szervezésére próbálta felhasználni; az első pillanatban úgy látszott, hogy holmi koalíciós feltámasztási kísérlet készül itt, de szombatra minden oldalról erősen cáfolgatták a tervnek ezt a tendenciáját. A közös akció híre és Andrássyék komoly felháborodása azonban így is rábírta Johnent, hogy holmi „udvariassági“ látogatással próbálja megmagyarázni Kossuthnak, Andrássynak, Wekerlynek, Zichy Aladárnak és Josthnak, miért nem lépett már eddig is érintkezésbe velük. Kifejtette mindenütt, hogy ,amíg ő és kabinetje ki nincs nevezve, nem lát tárgyi alapot a tárgyalásokra, félreértések elkerülése végett azonban személyesen jelenti ki, hogy mihelyt kabinetje ki van nevezve, megkezdi a tárgyalásokat a pártvezérekkel. Andrássy ezt az udvariassági kijelentést egyszerűen tudomásul vette, azért tartott csak pár percig ott Khuen látogatása. Kossuthnál hosszabb ideig időzött Khuen s ott a maga vállalkozásának azzal próbáltamagyarázatát adni, hogy ha ő nem válalkozik, akkor egyenesen Kristóffy szakadt volna az ország nyakára. Wekerlével a kabinet búcsúzásának módozatairól is beszélt, terveit illetőleg pedig azt mondta, hogy az ő választói reformja sem mellőzi majd a nemzeti szempontokat. Justhnál és Zichy Aladárnál délutánvolt Khuen, de egyik helyütt sem részesült semmiféle biztatásban. E látogatások tekintetében általános az a vélekedés, hogy Khuen nagyon is elkésett velük. Eső után köpönyeg. Ez a felfogás uralkodik az alkotmánypártban is, ahol pedigolyasféle hírekkel próbáltak hatni, hogyKhuennak határozottan aza célja, hogy azalkotmánypárttal megegyezzék. * Politikai körökben feltűnést keltett, hogy Vázsonyi Vilmos délelőtt csaknem két óra ,hosszat Khuennál volt. Értesülésünk szerint Khuen a választói reform ügyében érdeklődött Vázsonyinál. Vázsonyi álláspontja az, hogy ő és hívei radikális alapon állanak és semmiféle Újabb koalícióban nem vesznek részt, mert meggyőződtek róla, hogy a kialáló pártokcsak akkor hirdetik az általános választói jogot, amikor azt nincs módjukban megvalósítani, de menten föladják ezt az elvet, amikor többségben vannak, ők tehát tovább haladnak ,a maguk radikális, alkotmányos útjukon. Ami egyébként a készülő új „koalíciót“illeti, az szombatra kelve teljesen befagyott. Nemkülönben meghiúsult a Kossuth-párt és Justh-párt egyesülése is. Nem is képzelhető ez el másként, amíg Polónyi a békítő. De különben is Justh úr, akinek egyedül köszönhető a mai teljes felfordulás, olyan brüszk magatartást tanúsított, hogy a „békítő“-kísérlet csak kiélezettebb helyzetet teremtett Kossuth és Justh között. Természetesen azért a két függetlenségi párt egyértelműen kemény ,ellenzékbe megy Khuen ellen. * Wekerle Sándor vasárnap délután szintén Bécsire utazik, hogy előkészítse a kormány búcsú-audienciáját. Az éj folyamán olyan híreket kaptunk, hogy Wekerle bécsi útjának esetleg messzebbmenő jelentősége lehet, mert Bécsben nagy elkedvetlenedéssel veszik tudomásul Khuen kabinetalakítási munkájának szánalmas vergődését, amit egyenesen Khuen ügyetlenségének és tapintatlanságának tulajdonítanak. JangriLalvaBBainBB- sen asszisztált a szénfeketehtod felnyergelésénél. — Rendben vagyunk? — kérdezte a fiatalember, miután előbb óvatosan körülnézett a mázsáiénál lebzselő sokaság között A vén trainer alig észrevehetőleg bólintott, de aztán, látva, hogy mindenünnen kiváncsi szemek merednek rá, vállat vonva így szólott: — A jóslás hálátlan mesterség, de én azt hiszem, hogy bevergődünk a harmadik helyre . . . A telivért később kivezették a pályára, Kolonics pedig lassú léptekkel indult visszafelé a versenytéren lökdösődő néptömeg közé. A tülekedés őt egyáltalában nem érdekelte többé, hiszen a fogadásait már hetekkel ezelőtt megkötötte, s most már inkább csak formaságból nézett be egy pillanatra a bookmakerek piacára. Önödra háromszoros pénzt kínáltak, a többieket úgy adták, ahogy kérték, míg Heliotrop valamennyi könyvesnél pari pénzen állott, bár Pálházy herceg, aki elvileg ellene volt minden játéknak, maga abszolúte nem volt anyagilag érdekelve a lova futásában. Kolonics jókedvűen a vállára ütött az öreg Radlmachernek, a könyvesek doyenjének. — Hogy adja nekem Heliotropot? — kérdezte kíváncsian. A vén ember keserves grimaszt vágott. — Legjobb szeretném, Kolonics úr, ha ma nem tisztelne meg a pénzével. Vagy tudja mit: fogadja meg nálam Onódot, a saját lovát, azt, ha szépen megkér, öttel adom magának.. — Nem vagyok bolond, — válaszolta Kolonics nevetve, hogy aztán megbotránkozott arccal távozzék az elkerített fogadóhelyről. A fiatalembernek már alig volt ideje, hogy az istállótulajdonosok tribünjére felballagjon: a start váratlanul gyorsan sikerült, s a nemes telivérek meggondolt tempóban rohantak el a hófehér zászló mellett. Elől Wiel- Uebbhen, a Heliotrop vezető lova, utána Rengő, Apres midi s a többiek, míg hátul a Pálházymén és Onód zárták be a színes gomolyagot, táguló orrlyukkal, de egyelőre önmagukat mérsékelve galoppozván a mezőny mögött, mintha még nem lenne itt az ideje, hogy a dicsőségért való küzdelmet fölvegyék. A kép nem igen változott meg az ezerméteres távolságig, de itt egyszerre felfordult az eddigi sorrend: Vielliebben kimerülve visszahanyatlott, Rengő eltűnt az összefolyó csomóban, Apres midi pedig verejtékezve, ostor alatt, védelmezte csak még elfoglalt pozícióját. De pár pillanat múlva a Szent László-díj győztese is menthetetlenül elmosódott a távolság ködében, hogy elfúló lélekzettel engedje át helyét a villámként feltörő Heliotrop-nak, melyet lovasa e pillanatban szabadjára bocsátott ... A gyönyörű telivér táltosként, lobogó sörénynyel rohant előre, s már-már úgy látszott, hogy küzdelem nélkül megszerzi a kék szalagot, amikor a külső oldalon egyszerre csak egy szénfekete mén vált ki a névtelenek tömegéből . . . Onód volt . . . Egy ostorcsapás, s a Kolonics lova ijesztő káprázatként suhant el a kifáradt mezőny oldalán, hogy könnyen, szinte megerőltetés nélkül szökjék az élre, s egy teljes hoszszal megelőzte a célnál Heliotropot, melynek lovasa halálosan elsápadva, kidülledt szemekkel meredt rá a megkorbácsolt szürke hátáról . . . Onód nyert . . . Oly váratlan, oly félelmetesen izgató volt ez az eredmény, hogy a százezer főnyi sokaság még az obligát éljenzésről is megfeledkezett ... De a következő percben kitörtek a visszafojtott indulatok, a tribün megreszketett az eszeveszett lármától, s a tömeg hanyatt-homlok rohant lefelé, hogy a győztest a kijárónál üdvözölje . . . Mindenki lihegve, remegő idegekkel tört utat magának, csak egyetlen ember volt, aki szoborként ott maradt a helyén, mert nem lett volna ereje hozzá, hogy a tribün lépcsőin lemenjen . . . Kolonics volt . . . Kolonics, a Linz-kávéház gikice, a Pesti Újság fizetéstelen munkatársa, Stöckl Zsófiának, a házmesterkisasszonynak szeretője, aki e pillanatban a milliomos Pálházy herceg elöl a pálmát, a diadalt és a népszerűséget elragadta . . . Onód karcsú alakja csakhamar feltűnt az éljenző sokaság közt, a telivér végighaladt az eleven sorfal mentén, a jockey mosolyogva szalutált, de Kolonics Sándor még mindig képtelen volt arra, hogy a helyéből megmozduljon ... A boldogságtól eltorzult arccal, minden porcikájában reszketve szivta a cigarettáját s a pázsit, az emberóceán, sőt maga a mennyboltozat is vibráló, lila-sárga szint öltött káprázó szeme előtt . . . SxomaLaxi Iatvák.