Pesti Hírlap, 1910. március (32. évfolyam, 50-62. szám)
1910-03-01 / 50. szám
______________________________________ FESTI HÍRLAP 1910. március 11., kedd. feküdjenek a levéltár dohos sírboltjába utána következő ifjabb évjáratú testvérei. A kamarák pedig, melyek szintén a legszívesebben egy-egy „befolyásos képviselőügyvédet“ szeretnek a maguk elnöki székébe ültetni, tovább folytatják meddő sopánkodásukat s hűségesen eszközük styláris módosításaikat az évi jelentéseken. A helyzet. Kirándulás Bécsbe. A Khuen-kormány első tárgyalásai A törvényes álláspont megvédése. _ / — Bécsbe küldött munkatársunk telefonjelentése. A Khuen-kormány hétfőn állotta meg első debütjét a bécsi tárgyalások terén, ahol tudvalevőleg mindannyiszor a legvitálisabb magyar érdekek szoktak kockán forogni. Ezúttal a román kereskedelmi szerződés életbeléptetéséről, azonkívül több balkáni, főként a szerb kereskedelmi szerződés megtárgyalásáról volt szó. Evégből vasárnap este óta Bécsben időznek gróf Kimen, Lukács, Hieronymi és gróf Serényi, akik azután hétfőn délelőtt közös miniszteri értekezletre egybejöttek osztrák kollégáikkal és ott gróf Aerenthal külügyminiszter elnöklete alatt megvitatták a külkereskedelmi és vámpolitikai érdekeket. Hétfőn délután is volt még konferencia, amelyen azonban Aerenthalon kívül csak a két miniszterelnök és a két pénzügyminiszter vett részt. E konferencia után Lukács László a délutáni vonattal hazautazott, őt követi az éjszaka gróf Serényi Béla, míg Hieronyminek még kedden is lesznek tárgyalásai Bécsben, úgy, hogy csak kedden délután mehet haza. Khuen szintén Bécsben marad és kedden délelőtt tíz órakor audienciára megy a királyhoz, azután pedig elintézi különböző látogatásait, úgy, hogy a miniszterelnök csak szerda reggelre érkezhetik vissza Budapestre. Konstatáljuk mindenekelőtt, hogy a Khuen-kormány első bécsi debütjét jól állotta meg, jobban mondva, nem ment tovább azon a lejtőn, amelyre a házelnapolás imparlamentáris módjával rálépett és amelyen a legközelebbi stáció a román kereskedelmi szerződésnek rendeleti úton, tehát törvénytelen módon való életbeléptetése lett volna. Persze, a Khuenkormány a maga jól felfogott érdekében cselekedett, amikor nem siklott le a törvényesség alapjáról. Elvégre küszöbön Vannak a választások s igy Khuenék féltékenyen óvakodnak minden olyan cselekedettől, amelyet a közhangulat tekintetében ellenük lehetne kiaknázni. Ezen a bázison könnyebb is volt a helyzet, mert igaz, hogy az osztrák miniszterek, az osztrák érdekek szolgálatában igen határozottan követelték a román kereskedelmi szerződések rögtönös életbeléptetését akár rendeleti úton is, nemkülönben a szerb kereskedelmi szerződés gyors tárgyalását; Tehát Khuenék ezzel szemben hivatkozhattak a maguk nehéz helyzetére, amelyben kormányt vállaltak, hivatkozhattak a választásokkal kapcsolatban a közhangulat érdekeire és így ezúttal az osztrákokon volt a sor, hogy megelégedjenek a maguk álláspontjának puszta fentartásával, amit Aerenthal tudomásul is vett. A román kereskedelmi szerződés életbeléptetése pedig marad az új választás után egybehívandó új parlament számára. Hogy ez a formai „vívmány“, amit az elodázás jelent, a praxisban mit fog érni és hogy maguk a szerződések annak idején miként fogják a magyar érdekeket szolgálni, ,azt persze be kell várni. Egyelőre csak az a „vívmány“, hogy nem történt törvénysértés a rendeleti életbeléptetéssel. Ez a „vívmány" pusztán a törvényes álláspontra való hivatkozással éretett el, e mellett azonban a magyar kormány hangoztatta a szerződések gyors elintézésére való készségét, hogy ezzel is megnyugtatással szolgáljon Romániának és Szerbiának. Bécsben egyébként csodálatos hangulat-•------- -----------------— J ■ változás ment végbe. Amíg az elmúlt hoss ’ válság során ugyancsak sűrűn konstatálhatók az osztrák körök valóságos gyűlölségét volt kormány törekvései iránt, most színgyöngéd, féltő érdeklődésre bukkantunk mindenütt, hogy vajon jók-e a Khuen-kormány banceai, igaz-e, hogy a közhangulat elégi, kedvező a régi alakulás föltámadása iránt stb... Bécs a megmondhatója, hogy mi magyarázata ennek a valóságos féltő gondnál amivel szinte gyermekesen dédelgetik Khuenékat. A miniszterek bécsi időzése nem keltett császárvárosban semmi feltűnést. A Magyarház táján sem volt nagyobb mozgalmasság. A válság napjaiban megszokott izgalomnak nyoma se mutatkozott. Egész Bécs Lueger halálát várja, kávéházakban, utcákon csak a híres polgármesterről beszélnek, aki, amikor néhány évvel ezelőtt a sajtókongresszus Bécsben volt, ezzel fogadta a magyar újságírókat: „Behunyom mind a két szememet, úgy üdvözlöm az urakat...“ Hát most végleg behunyja mind a két szemét a bécsi polgármester. Magában a Magyar-házban is csendes a világ. Azt a földszinti lakosztályt, ahol Kossuth szokott tartózkodni, most gróf Serényi Béla foglalta el. Wekerle dolgozószobáját átvette Kimen miniszterelnök, aki azonban a Grand Hotelben lakik a feleségével együtt, Lukács László gróf Andrássy Gyula régi lakosztályában helyezkedett el, Hieronymi Károly pedig felvonult a második emeletre, abba a traktusba, ahol régebbi minisztersége alatt is lakott. Volt alkalmunk a Bécsben időző miniszterekkel beszélni. Telve vannak a jó siker reménységével, mindannyian bizakodva néznek a választások elé. Érdekesen nyilatkozott előttünk a miniszterelnök, akit a hétfő délutáni konferencia után kerestünk fel. * ■ tartottak a templomokban s bajnokviadalra hívták össze a lovagokat. Sok derék vitéz törtelt lándzsát hölgye dicsőségéért, de Guido herceg már nem vett részt a vitézi tornában. Betegen gunnyasztva nézte őket. Szép kis feleségére is, aki kis leányból most már viruló hajadonná kezdett kifejlődni, alig vetett egy pillantást. Aztán nemsokára még betegebb lett. Lassú láz sorvasztotta. Azt mondták, hogy a görög asszonyok megbabonázták és nem lesz már jobban, míg a koporsóba nem fektetik. Hires arab orvosok, akiket messze földről hozattak, sem tudtak rajta segítni s a püspökök imádsága sem használt, a szent ereklyék sem, melyeket nyakába akasztottak. Napról-napra tovább sorvsódott. A szép kis Mahaut borzadva látta maga mellett azt az élő csontvázat, akit férjéül előtettek, míg végre a halál megváltotta tőle. Tizenöt éves volt Mahaut, mikor özvegy lett. Férje most már a sírboltban pihent, de ő azért szabaddá nem lehetett. A nápolyi király, az ő fő hűbérura, most már jogával élt. Most már ő adta férjhez. Elküldte Thébába követét, aki meghozta a király pecsétes levelét. Abban meg volt írva a király akarata: — Választottunk neked hites férjet fényes fejedelmi házból, saját öcsénket, Károly tarenti herceget. Milyen nagy szerencse volt az, rokonságba jutni a királylyal! Hogy mert volna ellenkezni a kis Mahant! És ki fogta volna pártját szegény elhagyatott kis hercegnének? Anyja már akkor újra férjhez ment s nem törődött a leánynyal, aki oly korán elszakadt tőle. Az athéni és thébai főurak még kevésbbé törődtek vele, senkinek sem volt kedve arra, hogy ellene szegüljön a király akaratának. Az esküvőt nagy pompával megtartották 1309 április 2-án Thébában. A vőlegény nem volt ugyan jelen, de az nem volt akadály, az achajai helytartó, Bertin vicomte, jött az esküvőre Károly herceg képében. Az athéni érsek, Henrik, adta őket össze s nagy lakoma és Vitézi játékok követték az egyházi szertartást. Az athéni hercegség és az achajai fejedelemség főméltóságai mind ott voltak s szerencsét kívántak a menyasszonynak. Minstrelek is jöttek, akik énekeket szerzettek erről a fényes esküvőről, friss harmatos liliomhoz és rózsához hasonlítva a fiatal menyasszonyt, kit Mars (a tarenti herceg) keblére tűz. De a tarenti herceg soha sem tűzte azt igazán oda. Át sem kelt a tengeren soha, hogy magával vigye a szép hercegnét. Soha el nem jött, hogy bár csak egyszer is megölelje, megcsókolja, nem is látta soha. Nem volt ennek a házasságnak semmi más célja, csak az, hogy Tarenti Károly megkapja a jogot az achajai és az athéni hercegségekre. Szegény kis Mahaut-t csak fölösleges ráadásnak tekintette a mulatni szerető herceg. Öt év múlva elesett a harcban Tarenti Károly s Mahant húsz éves korában másodszor is özvegy lett. Akkor újra keresett neki férjet a nápolyi király. Adaja becses birtok volt az Anjou-háznak, meg kellett azt tartani a családban. Róbert király hát azt határozta, hogy a burgundi Lajos herceg legyen a Mahant új férje és Mahantnak, ha a szíve összeszorult is, hogy így adogatják egyik kézből a másikba, mint valami vásári portékát, engedelmeskednie kellett. Olyan férfihoz volt most kötve az élete, aki bátor és vitéz volt, de nyers és szilaj. Milyen élet ez! Tűrni annak a férfinak az ölelését, akitől borzadott. Bármily sivár és szomorú volt előbbi élete, most visszasóvárgotta a magányt, az elhagyatottságot, a komor thébai várat, mely börtönhöz volt hasonló. Három évig tartott ez a harmadik házasélet. Akkor hirtelen meghalt a burgundi Lajos herceg. Mahaut föllélegzett. Azt hitte, most már lehullt róla a lánc most már szabad lett, most már szíve szerin választhat. Huszonhárom éves volt, élni akart boldog akart lenni. De Róbert király nem akart lemondani arról, hogy ő rendelkezzék vazallusának a kezével. Azt üzentette Mahautnak, hogy jöjjön Nápolyba, újra férjhez fogja adni rangja szerint. Mahaut vonakodott: — Mondjátok meg az én uramnak, a királynak, hagyjon engem, elég volt már a gondoskodásból s immár olyan korba jutottam, hogy magam is tudok gondoskodni magamról. De a király nem hagyta. Levelet irt Andravidába az achajai országnagyoknak és elküldte főemberét, Spinolát, hogy Mahant hercegnét, ha szép szerével nem jön, erőszakkal is Nápolyba hozza. Ott aztán kijelentette Róbert király a hercegnének, hogy a király öcscse, a gravinai gróf, lesz a férje s ennek a házasságnak meg kell történni, mert már a pápa is beleegyezését adta. Hiába ellenkezett Mahaut hercegné, hiába tiltakozott az erőszak ellen, a király parancsolatára a casertai püspök egybe adta őket, ámbár Mahaut nem akarta elmondani az egyház által kívánt eskü szavait. — Ha megölnek, még akkor sem leszek a gravinai gróf felesége — mondta elszántan, írásban is elküldte tiltakozását a pápának és a velencei tanácsnak. Mire Róbert király is panaszszal fordult a pápához, kérvén, hogy a szent atya intse engedelmességre a