Pesti Hírlap, 1910. május (32. évfolyam, 103-128. szám)
1910-05-01 / 103. szám
_______________________ adatfajoknál is. S így fog ez történni az emberfajoknál is. Azért a fajok öntudatra ébredésével, megtövekedett nemzeti törekvéseivel és egyesülési vágyával együtt teljes erővel lört ki korunkban a fajoknak egymás elleni harcat. Az a faj fog fönmaradni, amely erősebb és önmagába tudja olvasztani a kisebb fajokat. És az a nyelv marad fönn, amely nagyobb kultúrát tudott produkálni és ezzel el tudta nyomni a kisebbeket. Amikor tehát megfigyeljük a közöttünk vagy körülöttünk élő apró népfajoknak, horvátoknak, szerbeknek, tótoknak, oláhoknak, albánoknak önállósági törekvéseit, ez az ember mozgalom két szempontból érdekel bennünket. Először is érdekel minket, mint a magyarosztrák monarchia egyik felét, amennyiben közelünkben minden önállósági törekvés és nemzetiségi aspiráció könnyen belesodorhat valamely háborúba. Ennélfogva a puskaporunkat készen kell tartanunk. Érdekel azonban bennünket minden faji mozgalom abból a szempontból különösen, hogy mi magyarok is vegyünk részt a népfajok versengésében. Mert szomorúan kell tapasztalnunk, hogy aránylag a magyar nemzetben sokkal kevesebb a saját faja iránti érzék és hűség, a fajszeretel, a faji összetartás ösztöne, az egyesülési vágy s az önálló nemzeti állam kivívására való áldozatkészség, mint sokkal kisebb más népfajokban. Amíg a Balkán- félsziget elnyomott kis néptörzsei egytírás után fognak fegyvert rájuk érvényesülése érdekében s ha véres háborút nem is indíthatnak, becsülettel megvívják a maguk gazdasági harcát, addig Magyarországon egyre fogy az érzék mindaz iránt, ami a magyar fajnak nemzeti megerősödését és gazdagodását jelentené."Csak a most folyó szégyenletes választási mozgalmakon kell végigtekintenünk s elszomorodva láthatjuk, mint tűnik el , a magyar fajnak sokat hánytorgatott szupremáciája. S akik ezt hivatva volnának képviselni, ikint kinálgatják föl különböző apró néptörzseknek, nemzetiségeknek a magyarok alázatos meghódolását, csakhogy egy pár mandátumot kikunyeráljanak. Mintha kipusztult volna a magyar faj A halálos betegek is többnyire akkor érzik magukat a legfrissebbeknek, amikor végső órájuk közeledik. Szóval, hiába minden vitatkozás, ezennel megparancsolom, hogy San Remóban vagy Bordigherában tölt hat hetet. Most pedig szessünk,mert álmos vagyok. A kis karmester másnap ősei csontjaira is megesküdött, hogy kutyabaja, de mivel a művésznő szigorúan beszüntetett e tárgyban minden további eszmecserét, vasárnap reggel mártír arccal ült föl a müncheni gyorsvonatra. Félórával, később Eliane Reynold megbízást adott az ügynöknek, hogy a villasor egyik nyaralóját, bérelje ki számára .... Azalkut — amint tudjuk ,—hamarosan megkötötték,a művésznő, két nappal utóbb, bevonult a virágdíszben úszó Elsa-Heim-be. Kora reggel érkezett, de a szomszédos nyaralók ,ablakai mégis megteltek boglyas aszszonyfejekkel, a rácskerítés, előtt izgatott csoportoaulás támadt s délben már egy rokkant aggastyán jelentkezett kihallgatásra, aki a félhivatalos Residenzblatt riporterekén mutatkozott be s néhány elmés Goethe-idézet után szigorúan kijelentette, hogy meg akarja interviewálni a szép asszonyt. Szándékát irgalmatlanul meg is valósíthkás: a Residenzblatt esti kiadása terjedelmes cikkben számolt be az örvendetes eseményről, hogy Eliane Reynold több hónapon át állandó lakosa marad a székvárosnak. — Közegészségügyi viszonyaink nagyszerű föllendülését bizonyítja— írta a tekintélyeslap,— hogyha jelenkor legkiválóbb orvosai épen a mi városunkat ajánlották pihenőhelyül a világhírű művésznőnek. íme, tehát bői jffajfentartási ösztön, a nemzeti vonáshoz Wlp ragaszkodás, a'nyelve és kultúrája iránti felderfldés« Mi nemzeti téren stagnálunk, mig JröijittLi.íík körülöttünk a legjelentéktelenebb ^skgkulhírtalanabb néptörzsek becsülettel ki■Wsfik a maguk részét a fajok harcából. - -------------- A helyzet. A kormány tanácskozása. Tisza korlesutja. A kormány tagjai szombaton délelőtt minisztertanácsra gyűltek össze, amelyen egy ideig részt vett Tomasics horvát ban is. Ebből a külsőségből magából is kitűnik, hogy a minisztertanácsban elsősorban a horvát választási reformról volt szó, melynek tervezetét a magyar kormány el is fogadta. E tárgyon kívül csak folyó ügyeket szerepeltetnek a félhivatalosok a minisztertanács napirendjén. Magáninformációként mégis kiszivárgott annyi, hogy betöltötték a pénzügyminiszteri államtitkári állást báró Pongrácz Vince miniszteri tanácsossal, aki eddig az elnöki osztályt vezette a pénzügyminisztériumban. Okvetlenül szó volt a minisztertanácson a választások terminusának végső megállapításáról. Valószínűleg meg is állapították ezt a terminust, mégpedig a június első tíz napjára. A kormány környezetében szörnyen titkolóznak s a világért sem akarják elárulni a választások dátumát. De hát a törvény világosan beszél. A választások dátumát húsz nappal az első választási nap előtt hivatalosan közzé kell tenni, minthogy pedig a választásokra tíz napot szab a törvény és az utolsó választási naptól számítva újabb tíz napnak kell elmúlnia az új országgyűlésnek egybeültéig: ebből világos, hogy a kormánynak legfölebb nyolctíz nap áll még rendelkezésére a választások kihirdetéséig. Ha tehát két-három napon belül történnék meg a kihirdetés, akkor is most már május utolsó napja előtt nem lehetnek meg a választások. De mint említettük, valószínűleg június első tíz napjában lesznek, a törvényes kihirdetésük pedig május 8 és 10-ike közt, amikor a király is körünkben lesz, fog megtörténni, mégse veszett kárba az az önfeláldozó fáradság, melyet gondos és körültekintő városatyáink a csatornázási rendszer modern átalakítására fordítottak . . . A büszkeséget, melylyel a körültekintő városatyák a Residenzblatt elismerő cikkét olvasták, alaposan lehűtötte az a véletlen felfedezés, mely pár nappal utóbb a nagy szenzációk gyorsaságával terjedt el a székváros árkádjai alatt. A villasor törzslakói, akik a tavaszi estéket többnyire az utcán töltötték, már napok óta érthető érdeklődéssel figyelték azt a gummitalpas landauert, mely pont kilenc órakor szokott begördülni az Elsa-Heim rácskapuján. Mivel a nyaraló verandája — titokzatos okokból — ilyenkor sohase volt kivilágítva, csak annyit láttak, hogy a kocsiból egy művészkalapos férfi ugrik le, aki sietve eltűnik a nyaraló földszinti üvegajtaja mögött. Pár napig a helybeli színház tenoristájára gyanakodtak, de egy este szinte a félelezetük is elállt az ijedségtől: a játékgyár fiatal orvosa felismerte a rejtélyes látogatót. A király volt! A jámbor aliszterek az első percben annyira megdöbbentek, hogy hanyatthomlok hazamenekültek az utcáról (ez estén éjfél utánig se aludt ki a világosság az ablakokban), de másnap már ezer szem meredt mohón az Elsa-Heim lépcsőfeljárójára, ahol az éjszakai vendég sötét silhouette-je megjelent . . . Most már nem lehetett többé kétség: VIII. Henrik Vilmos látogatta meg esténként a művésznőt ... És e perctől fogva senki se feküdt le többé, amíg a zárt kocsi ismét el nem száguldott a város irányába: a férfiak izgatottan szívták a szivart.A politika most természetesen a választások idejére koncentrálja minden érdeklődését és minden erőlködését. A kormánypárti politika kormányosaként változatlanul Tisza István működik, aki szombaton Kolozsvárott volt, ahol Kálmán Gusztáv államtitkár tartotta programmbeszédét, amely bőven foglalkozott a kereskedelmi kormány terveivel. Tisza beszéde ezúttal is tartalmazott néhány kemény mondatot a szélső függetlenségiek ellen, de különös érdekessége az, hogy szól arról az áthidacultatlan űrről, amely Tiszát — saját bevallása szerint — az általános választói jog híveitől elválasztja. Tisza István a maga egyéniségének őszinteségével fejtegette, hogy közte és a miniszterelnök között a választói reform kérdésében igen is van ellentét s ennek eloszlatásáról Tisza csak annyit mondott, hogy maga sem tudja, vajon sikerül-e vagy sem. Részletes tudósításainkat a következőkben adjuk: • Minisztertanács Félhivatalosan jelentik: A miniszterelnöki palotában szombaton délelőtt tíz órakor gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök elnöklésével miniszteri tanácskozás kezdődött, amelyen a kabinet valamennyi tagja és Tomasics Miklós horvát bán is részt vett. A jegyzőkönyvet báró Skerlecz Iván vezette. Tomasics Miklós horvát bán előterjesztette a horvát választói jog reformjára vonatkozó törvénytervezetet. A minisztertanács a reformtervezetet elfogadta és így a horvát választóreform törvényjavaslata legközelebb a horvát országgyűlés elé kerül. A horvát bán fél egy órakor eltávozott a miniszteri tanácskozásról és a horvát minisztériumba ment folyó ügyek elintézése végett. A minisztérium a horvát bán eltávozása után is együtt maradt és néhány perccel két óra után ért véget. A tanácskozásban a horvát választójogi reform mellett folyó ügyeket intéztek el. * PESTI HÍRLAP 1910. május 1., vásárnál. A báni királynál. Tomasics Miklós horvát bán vasárnap este Bécsbe utazik, ahol hétfőn délután két órakor külön kihallgatáson fogadja a király. A kihallgatáson a bán benyújtja a horvát választójog reformtervezetét, amely tudvalevőleg a szombati minisztertanács hozzájárulását megnyerte. A királyi hozzájárulás után a törvénytervezet a horvát tartománygyűlés elé kerül....."...:zakát, az asszonyok dobogó szívvel ültek a sötét ablakokban, az újságírók a fejüket csóválva settenkedtek a hallgatásba burkolózó villa körül ... És ha a két fekete paripa, titokzatos utasával, végre eltűnt az Ernő-híd kandeláberei mögött, száz és száz ajk suttogta a homályos fák alatt: — A király most ment el a kedvesétől . . . Várjon mit szólna a felséges asszony, ha megtudná? Alice királyné ugyanis, a közhit szerin, ép oly féltékeny volt az urára, mint akármelyik polgári asszony. — Mit gondol, hol kapni a legjobb theát a székvárosban ? — kérdezték most már egymástól ravasz mosolylyal az öreg nyárspolgárok, miközben csiptetve ürítették ki kancsóikat s jupiteri ábrázattal dőltek hátra a karosszékekben,melyeket rég sírbatért nemzedékek ültek ki a kedélyes sorházakban . . . — Vajon honnan hozatja Reynold aszszony a ideáját, hogy a felséges úr két kilométert se sokat érte? — szóltak a kéjelgő faun pillantásával, mialatt az árpaló végigcsurgott a bajuszukon s a szemükben rég kialudt lángok lobogtak föl. És az asszonyok, a csitri bakfisek, a komor és tekintélyes egyetem tanárai elettintve beszéltek a király bheájáról s az utca tavaszias verőfényében láthatatlanszenzációk lebegtek, mintha mindenki egy boldog titkot hordana odabenn a szíve mélyén . . . Ha VIII. Henrik Vilmos diadalmas hadjáratból tért volna haza, ez távolról se izgatta volna annyira a székvárost, mint a király titokzatos szerelmi regénye . . . Egy Berchtad, aki esten-