Pesti Hírlap, 1910. június (32. évfolyam, 129-155. szám)

1910-06-07 / 135. szám

sem szabad elbizakodnia a siker perceiben és soha­sem szabad csüggednie a sikertelenségben. (Zajos tetszés.) Ha ezt a tanulságot elviszszük további küzdelmeinkbe és folytatjuk azokat a küzdelmeket egy nagy cél iránti teljes önfeláldozással és az­zal a kölcsönös bizalommal, rokonszenvvel és ba­rátsággal, amely boldogságomat és büszkeségemet képezi s amelyet kérek tőletek a jövőre is: a siker­­akkor nem marad el. Tisza szavait a körülállók hosszan megélje­nezték. Tisza azután a párttagok közé vegyült és hosszabb ideig elbeszélgetett. Fennjártak azonkívül a körben gróf. Khuen- Héderváry Károly­­miniszterelnök, gróf Serényi Béla, Székely Ferenc és Hazai Samu miniszterek, továbbá Jeszenszky Sándor, Kazy József, Kálmán Gusztáv és Karátson Lajos államtitkárok. , * Hieronymi a választásokról. Az igló munkapárt vezető, tagjaiból álló küldöttség hétfőn délután Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszternél tisztelgett. A kül­döttséget Klug Ottó volt választási elnök vezette és átadva a megbízó levelet, a kerület nevében lel­kes szavakkal üdvözölte a minisztert. Hieronymi szívesen fogadta a küldött­ség tagjait és meleg szavakban köszönte meg a ke­rület üdvözlését. Este a küldöttséget megvendé­gelte az Országos Kaszinóban. —­­ Az est folyamán Hieronymi Károly kereske­delmi miniszter beszédet mondott: — Ami rövid parlamenti történetünkben, — úgymond — amely csak 67. óta keződik, most má­sodszor történt, hogy az általános választások mint­egy Istenítélet söpörtek végig az országon. Az első alkalommal elsöpörte az általános választás a sza­badelvű pártot negyven évi uralma után. Természe­tes dolog, ha egy párt 40 esztendeig uralkodik, mi­után mindenkinek nem tehet eleget, e negyven esz­tendő alatt sok sértett önérzet, bántott érdek gyűl össze. De most azt lehet mondani, hogy a koalíció­nak három és fél évi uralma után az egész ország intelligenciájának merem állítani, kilenc­tized része megunta ezt a régimét, belátta azt, hogy­­azzal a politikával, amit a koalíció folytatott, az országnak tönkre kell menni. Ez már régen élt lelkünkben, de a lökést kétségtelenül az iglói első választás tette meg. Most kötelességemnek tartom rámutatni ar­ra, hogy a választások után kívánatos, hogy azokat a szenvedélyeket, amelyek szükségszerűleg lépnek fel és korbácsoltanak fel minden választás által és amelyek a maguk következésében nagyon sok bajt, rendetlenséget, f­egyel­metlenséget vonnak maguk után és amelyek ezért mindamel­lett, hogy szükségesek a parlamenti rend­szer mellett, annak egy nagy baját és hátrányát képezik, mondom,, kívánatosnak tartom, hogy eze­ket a szenvedélyeket ma felejtsük el és igyekezzünk felhasználni azt a hatalmat, amelyet nekünk a nép képviselete ad, a polgárok valamennyije érdekének minden különbség nélkül való érvényesítésére. (Tetszés és éljenzés.) Hangsúlyozta azután Kie­­ronyini, hogy nem volt még választás, ahol a kato­naságnak, a csendőrségnek oly kevés­­ dolga lett volna, mint a mostani választásoknál, amiben —­­úgymond — nagy érdeme van Hazay honvédelmi miniszternek. A választások sikere, — így fejezte b­e beszédét — megadja nekünk a talajt arra, hogy dolgozhassunk. Adja isten, hogy az a párt, amely oly nagy és szép számmal jött össze, bírjon mindig azzal a bátorsággal és elszántsággal, hogy keresz­tülvigye azt, amit helyesnek lát. Felszólaltak még az est folyamán Hazai Sa­mu honvédelmi miniszter, Kálmán Gusztáv és Stefina József államtitkárok, továbbá az iglóiak közül Mü­nnich Aurél udvari tanácsos, Folgens Ká­roly polgármester és Klug Ottó ügyvéd,­­ Zichy János a pécsiekhez. Hétfőn délben adta át Pécs város kül­döttsége Visy László ügyvéd vezetésével gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi minisz­ternek a város mandátumát. A miniszter meleg szavakkal köszönte­ meg választói bizalmát és a­­ többi közt ezt mondta: — A választás országos eredményei megerő­sítik azt a reményemet, hogy képesek leszünk a haza javára működni. Erre a munkára segítségül hívom önöket is, akik a választás alkalmával poli­tikai éleslátásuknak tanújelét adták. Én nem­ fe­lejtem el soha, hogy mivel tartozom Pécs városá­nak. Támogassanak engem, ki mint képviselő nem jogokat kér, hanem kötelességeket akar teljesíteni. A miniszter a küldöttséget este megven­dégelte.­­ ’■ ' PESTI HÍRLAP 1910. junius 7. k­edd. Batthyány Tivadar Szegzárdon. 'Vasárnap vette át a szekszárdi mandátumot gróf Batthyány Tivadar, a Justh-párt ügyvezető alelnöke, aki ez alkalommal a választásról nyilatko­zott. Elmondotta, hogy mint a Justh-párt válasz­tási bizottságának elnöke, akihez tömérdek panasz érkezett, máris képet tud adni a választásról s ar­ról, hogy miként szerzett a munkapárt többséget. — Khuenék először is rengeteg pénzt gyűj­töttek össze — mondotta Batthyány. — Hogy hon­nan gyűjtötték, eddig csak részben tudjuk a for­rást. Nyíltan beszélik, hogy a királynak azt a ma­gasztos jogát használták föl, mely szerint címeket, rangokat, rendjeleket adományozhat; ezzel élt visz­­sza a kormány, a királynak ezt a jogát áruba bo­csátotta, ügynökökkel kerestetett pénzes embere­ket, akik címet, rendjelt, rangot óhajtottak. Már­­már látjuk a többi forrásokat is és mire az ország­­gyűlés együtt lesz, napvilágra fog kerülni igen sok azokból a sötét forrásokból, melyekből mentették azokat a milliókat, amelyekkel a szegény nép erköl­cseit megrontani akarják. Ez nem elég. Megtör­tént, hogy két héttel a választás előtt egy lap, amely a szélső, függetlenségi eszméket, az önálló gazdasági berendezkedést, az önálló bankot követelte és hir­dette, és mely épen ezért a nemzet széles rétegében nagy elterjedtségnek örvendett, egy ilyen lap, kü­lönben kimondom nyíltan, — a Friss Tíjság — máról-holnapra köpönyeget forgatott, kormány­­párti lett. Az egész országban tervszerűen a legna­gyobb igazságtalansággal és törvénytelenséggel jár­tak el a választási elnökök. Sok helyen az ellenzék bizalmi férfiait a legnevetségesebb ürügyek alatt ki­zavarták a választási helyiségből, hogy kényük-ked­­vü­k szerint járhassanak el. Megtörtént nem egy, de száz községben, hogy a főszolgabírák, a válasz­tási elnökök kiadták a parancsot, hogy a polgárok­nak a szomszédos községekben fuvart rendelniük csak igazolványnyal szabad, de a függetlenségi pol­gároknak igazolványt nem adtak. Akik pedig ennek ellenére kimentek fuvart szerezni, azokat katona­sággal,­ csendőrökkel toloncoltatták ki, így lehetet­lenné tették, hogy a távoli községekből bejöhesse­nek a szavazók. Máshol, ahol az ellenzékiek töme­gesen laknak, kimondta a hatóság, hogy azokban a községekben egyiptomi szembetegség és mi egyéb Van és a község elzárásával fosztottak meg ezernyi választót polgári joguktól. A tisztviselőktől a kor­mány az erőszaknak és fenyegetéseknek minden eszközével követelte, hogy a hatalmi körükbe tarto­zókat is arra kényszerítsék, hogy a kormány jelölt­jére adják szavazatukat. A közigazgatás nagy erejé­vel visszaélve, a legtöbb kerületben a kormány mellé állt és­ erejét az ellenzék ellen érvényesítette, és erőszakkal, fenyegetéssel,­kínzásokkal alakította át a többséget kisebbséggé és a kisebbséget több­séggé. Akárhány helyen ott állott az ellenzék, külö­nösen a mi pártunkbeli választók, túlnyomó, ezer­nyi többsége. Mikor azután látták, hogy sem a ha­tósági presszió, sem fenyegetés, pénz nem elegen­dő, hogy meggyőződésüktől eltántorítsák, egysze­rűen katonasággal zavarták el őket a választóhelyi­ségtől, úgy, hogy ezren és ezren nem adhatták le szavazatukat. Nem becstelenebb az az eljárás sem, amit egyes helyeken tanúsítottak azzal, hogy az el­lenzéki választókat tömegesen katonákkal és csend­őrökkel valósággal beterelték a kormánypárti ta­nyákba, ahol a pénz, fenyegetés, a bor addig gyűrte őket, míg le nem szavaztak a kormánypártra. Külö­nösen a kereskedelmi miniszter, de egyáltalán min­den­ miniszter a maga alárendeltjeit oly mértékben presszionálta, hogy erről rémregényekbe való dol­gokat tudnék előadni. Tudok eseteket, hogy a vá­lasztási helyiség bejárata előtt ott állottak a hiva­tali főnökök, és felügyeltek arra, hogy a hivatalno­kok kire szavaznak. Ezen a téren azután vezetett Hieronymi. Azokkal, akik nem akartak a kormány­ra szavazni, Hieronymi igen könnyen bánt el, Ko­lozsvárról tucatszámra helyezte át őket Budapestre vagy máshová és megparancsolták az áthelyezettek­­­nek, hogy június elsején, t. i. a választás napján, reggel hét órakor jelentkezzenek Budapesten vagy máshol és további rendelkezésig maradjanak itt. A sátoraljaújhelyieket Miskolcra, a miskolciakat Bu­dapestre helyezték át a kortescélból, az adófizetők pénzén. Nem riadt vissza a kormánypárti kortégia attól a becstelen eszköztől sem, hogy a népnek ka­­tonaszabadítási ígéreteket tegyen. Megígérték, hogy a katonafiúk hazaszabadulnak, ha a kormány je­löltjére szavaznak. Sok esetet jelentenek, amelyek szerint a katonaságtól rezervistákat eresztettek haza, hogy a kormányra leszavazhassanak. Beszéde további részében fölszólította a­­Tusth-párti polgárságot Batthyány, hogy a vissza­élések miatt tegyen bűnvádi följelentést s adjon be petíciót. Kossuth Ferenchez azt a fölszólítást in­tézte, hogy pártja ne paktáljon többé a munkapárt­tal, hanem a hátralévő választásokon fogjon össze a Justh-párttal. Ezután azt fejtegette Batthyány, hogy az új országgyűlésnek csak egy joga van, az általános, egyenlő és titkos választói jog megalko­tása. Végül Andrássyékat szólította fel, hogy látva a választás törvénytelen voltát, álljanak szívvel-­­ lélekkel a küzdő ellenzék mellé, a kormány meg­­buktatására. A horvát miniszterség. A zágrábi Obzor értesülése szerint gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök már a legköze­lebb betölti a horvát miniszteri széket. Megelőző­leg azonban érintkezésbe lép a miniszterelnök a magyar országgyűlésre kiüldött horvát képviselők­kel. A kormány jelöltje gróf Pejacsevich Tivadar volt horvát bán, minthogy Rakodczay, a hét sze­mélyes tábla elnöke, nem vállalta a felajánlott mi­niszteri tárcát. Ha netán gróf Pejacsevich se fo­gadná el a tárcát, az esetben a horvát miniszteri szék egyelőre betöltetlen marad. • Mi lesz a „nemzeti munka“? Bécsi hírforrások alaposan rámutatnak már arra, hogy mi lesz az a nagy „nemzeti munka“, ami a többségi kormánypártra vár. A bécsi „Presse“ például esti lapjában a következőket írja : Magyarorszának nagyon jelentékeny deficitje van és mint Ausztriában, ott is ki fog tűnni a szüksége annak, hogy az állam részére új jövedelmi forrásokat szerezzenek. A legutolsó kiegyezés ugyan­ir fogyasztási adók és monopóliumok terén még job­ban meglazította a kapcsolatot Ausztria és Ma­gyarország között és a két állam az adók megvá­lasztásában teljesen függetlenül járhat el, de mindazonáltal fontos megtudni, hogy milyen se­gédeszközökhöz folyamodik Magyarország avégből, hogy a deficitet megszüntesse. A szeszadó parla­menti elintézésének késleltetése Ausztriában, Ma­gyarországnak sok milliójába került, mert bárha jogilag független, a gyakorlatban Ausztriával egyetértő­leg kell eljárnia. A monopóliumoknál, kü­lönösen a dohánynál, ezt az egyetértést egyáltalán el sem lehet kerülni. Az osztrák költségvetési kér­désekre nézve tehát egyáltalán nem közömbös, hogy a magyar pénzügyminiszternek milyen tervei vannak és mi módon akar új jövedelmi forrásokat szerezni. A magyar választások eredménye után remélhető, hogy a két delegáció is ősszel összeül. A magyar parlamentnek új többsége van és ez a tény kétségtelenül számszerűleg fog a közös költ­ségvetésben kifejezésre jutni. A hadügyminiszter és a tengerészeti kormányzat arra törekszik, hogy az új többség által választandó magyar.­ delegációval megszavaztassa azokat a hiteleket, melyekre a had­sereg és a tengerészet megerősítése végett szükség van. A két delegációnak nemcsak a múltat kell pénzügyileg és államjogilag rendeznie, hanem a jövőre nézve is határoznia kell. El kell döntenie, hogy hány évre kell elosztani a követeléseket és hogy a flotta és a hadsereg nagy igényeit hogyan lehet a ké­t állam pénzügyi erejével összhangba hoz­ni. A monarchiának két deficitje van, egy Ausz­triában és egy Magyarországon. Mind a két baj­nak közös a gyökere és nem lehet megszüntetni, ha a két állam nem karöltve jár el és a monarchia közös szükségleteit nem tisztázzák teljesen. Az új adók esetről-esetre való életbeléptetése és részlet­­fizetések olyan összegekre, melyeket senki sem is­mer, olyan eljárás volna, melyért pénzügyi poli­tikai tekintetben a felelősséget senki el nem vál­lalhatná. Zichy Aladár a kultuszminiszter kerületében. Mint értesülünk, gróf Zichy Aladár, a néppárt elnöke, aki Nagykanizsán b­osnyák Géza Justh-párti jelölttel szemben kisebbségben maradt, a szabadbárándi kerületben fog fellépni. A szabadbárándi kerület megválasztott képviselője jelenleg gróf Zichy János vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter, aki azonban erről a mandátumról lemond.* A Kossuth-pártkörből. A Kossuth-párt klubhelyiségében hétfőn es­te sok új képviselő és kültag járt fenn. Ott volt gróf Apponyi Albert is, aki sokáig elbeszélgetett párthíveivel a választásról, valamint az ellenzék­nek az új parlamentben követendő magatartásáról. Általános volt a vélemény, hogy a pártnak minél több petíció benyújtásáról kell gondoskodni, mert ezek nyilvánvalóan igazolni fogják az ország előtt, hogy a kormány törvénytelen eszközök árán tu­dott csak magának többséget toborozni. * A Justh-párt köréből. A megválasztott Justh-párti képviselők leg­nagyobb része már Budapestre érkezett és nem győzik eléggé elpanaszolni azt a sok visszaélést, terrorizmust és erőszakosságot, amelylyel megküz­deniük kellett. Számos kisebbségben maradt kép­viselőjelölt petíciót fog benyújtani. Az elnökség tagjai közül fent volt a körben.

Next