Pesti Hírlap, 1910. augusztus (32. évfolyam, 183-207. szám)

1910-08-02 / 183. szám

1910. augusztus 2., kedd. PESTI HÍRLAP Székely Ferenc igazságügyminiszter: A ma­gyar jog legnagyobb és legfontosabb része alkal­mazva van. Igaz azonban, hogy némely szokások ma is úgy alkalmaztatnak, mint ahogy találtuk azokat. Erdélyben pl most is az osztrák btkv van életben, nem mint törvénykönyv, hanem mint szokásjog, amely ott gyökeret vert, amelyet időn­­kint módosítottunk és amelyet Isten segítségével egészen hatályon kívül fogunk helyezni. Ez egy kényszerű helyzet, amelyen nem lehet változtatni. Bakonyi Samu: Szégyen benn, szégyen kinni Székely Ferenc igazságügyminiszter: Szé­gyen, de nem tehetünk róla. Polónyi Géza fel­szólalása egészen jogos. Igaz, ő megindította a tárgyalásokat, amelyek azután később lasubb tem­póban mentek. Szóló csak azt akarta mondani, hogy az előző kormány nem volt képes két vagy három év alatt befejezni, dűlőre juttatni a dolgot. Különben hiszi, hogy ez a kérdés többé már nem is lesz törvényileg szabályozva. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Elnök: Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. Csermák Ernő: T. Ház! Felkiáltások jobbfelől: A vita be van zárva! Elnök: Felteszi a kérdést szavazásra. A Ház többsége a javaslatot általánosság­ban elfogadta. A részletes tárgyalás során a ja­vaslat címénél­ Csermák Ernő szólott. Azt fejtegette, hogy ha minden egyes kérdésnél, melynél a magyar állam szuverenitása háttérbe szorul, arra az ál­­­­láspontra helyezkedünk, hogy jogunk van ezt ér­vényesíteni, de nem akarjuk, akkor mindig abban az állapotb­an fogunk stagnálni, hogy Magyar­­ország szuverenitása, önállósága sohasem fog ki­domborodni és érvényesülni. A javaslatot semmi­féle részében és vonatkozásában el nem fogadja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Székely Ferenc igazságügyminiszter: Én nem azt mondtam, hogy nem élünk jogunkkal, hogy azt feladtuk, hanem hogy úgy élünk, amint a viszonyok hatása alatt kénytelenek vagyunk. (Helyesés jobbfelől.) A Ház többsége ezután a javaslatot részle­teiben is elfogadta. A képviselőház könyvtára, Herczeg Ferenc előadó ismertette ezután a könyvtári bizottság jelentését a Ház könyvtárá­nak az 1909. évben való gyarapodásáról, haszná­latáról és számadásairól. A könyvtár mai állomá­nya 65,121 kötet. Az utolsó esztendő szaporulata 3,557 kötet. A könyvtár rendezés alatt van, amennyiben az eddig fennálló rendszert — szer­zők szerint voltak elhelyezve a könyvek — a közel­jövőben az úgynevezett raktári rendszerrel fog­ják felváltani. Kéri a Házat, hogy az 1910—11. évi költségvetésbe 12,000 , a könyvtár javadal­mazására, 3000 K kötési célokra, 10,000 K pedig régibb országgyűlési iratok gyűjtése címen vezes­sék be. (Helyeslés.) A Ház a jelentést tudomásul vette. Napirend. Gróf Khuen-Héderváry Károli­ miniszterel­nök jelenti, hogy a marostorda megyei főispán ki­nevezése miatt hozzáintézett interpellációra csak A helyzet. Hétfőn tartotta a képviselőhöz utolsó érdemleges ülését. Az ülésen elfogadták a konzuli bíráskodás meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot, melyet Székely Ferenc igaz­ságügyminiszter három felszólalásban is vé­dett s ajánlott elfogadásra. Nem volt épen há­­­­lás théma ezt a javaslatot védeni, mely a kon­­­­zuli bíráskodásból közös ügyet csinál s igy­­ határozott sérelme a magyar igazságszolgálta­tás függetlenségének. Inkább kívántuk volna, ha az igazságügyminiszternek más tárgy mellett nyílt volna alkalma szűzbeszédét el­mondania, nem pedig e javaslat mellett, mely­ről ő maga is kénytelen volt elismerni, hogy kényszerhelyzet következménye. A képviselő urak ezek után meg fogják kezdeni vakációjukat s legfölebb csak az a néhány jelölt lesz még kénytelen rövid ideig „dolgozni“, aki a megüresedett kerületekben pályázik most, a nyár hevében, mandátumra. Az elmúlt vasárnap négy ilyen megüresedett kerületben mondtak a jelöltek programmbeszé­­det; ezek között érdekesebb volt az a beszéd, melyben a munkapárt verseci képviselőjelöltje, Karátson Lajos, honvédelmi államtitkár, szo­rosan a reszortjába vágó kérdésekről nyilat­kozott. A politika eseményei közül megemlítésre érdemes még, hogy Tomasics a horvát-szerb koalíció mérsékeltebb elemeivel folytatta tár­gyalásait a horvát kibontakozás érdekében. Magukra a képviselő urakra nézve azonban kétségtelenül az volt a hétfői nap leg­fontosabb eseménye, hogy augusztus elseje lé­vén, fölvehették fizetésüket, amivel az új hon­atyák szociális és közjóléti tevékenysége ki is merült. A saját gondjukon ezzel mindenesetre segítettek. Jelentéseinket az alábbiakban adjuk: * B!ri!!jLlJf,F¡.l.XELTt³ jjrTrOgTrTTÉr^ -Zjí.3jT.-j::A " ■'! " ■ Karátson államtitkár a katonai kérdésekről. Karátson Lajos honvédelmi államtitkár, a versed nemzeti munkapárt képviselőjelöltje, va­sárnap délelőtt mondotta el programmbeszédét. Az államtitkár vasárnap reggel érkezett Versecre, kí­séretében voltak: báró Gromon Dezső, Pescha Mik­lós, gróf Bethlen Pál, Tellecsky Kristóf, báró Solymossy Ödön, báró Podmaniczky Endre, Niamcssny Mihály, Scitovszky Béla, gróf Pálffy Sándor, Huszár Károly, Dániel Pál, báró Sztoja­­novits Iván, Popovics V. István és Hámos Antal orsz. képviselők. A földiszített pályaudvaron százakra menő közönség várta az államtitkárt, akihez Szezud­a István polgármester intézett üdvözlő szavakat. A pártgyűlés délelőtt tíz órakor kezdődött a Hun­­gári­a­-szálló kerthelyiségében. Bottler Károly párt­elnök magyar és német nyelvű megnyitója után az államtitkár elmondta programmbeszédét. A hat­vanhetes alap rendületlen hívének vallotta magát, programmja teljesen azonos a kormányéval. A ka­tonai kérdésekről így nyilatkozott: — A hadseregnek s természetesen ezzel kap­csolatban a magyar királyi honvédségnek fejlesz­tése eminens érdeke az országnak, így tehát ez­­irányban minden lehetőt elkövetni kötelessége az országgyűlésnek. Abban világkoncertben, amely fölfegyverkezett népeket és készen álló hadserege­ket állít egymás mellé, nem állhatnók meg helyün­ket egy percig sem akkor, ha nem tartanók meg minden eszközzel azt a nagyhatalmi pozíciót, ame­lyet itt Európa közepén elfoglalni a monarchia mindkét államának hivatása. Az új véderőtörvény­­javaslat, amely a parlament elé fog kerülni, a le­hetőség szerint gondoskodni kíván arról, hogy a hadsereg megfelelhessen hivatásának s támasza le­gyen a monarchia hatalmi állásának. Hogy ez a véderőtörvény a kétéves vagy hároméves szolgálati kötelezettség elvén épül-e föl, az ma még nincsen eldöntve. Ez a kérdés elsősorban gazdasági kérdés s azért nagyon megtaglalandó majd, hogy azzal a sok költséggel és áldozattal, amivel a kétéves szol­gálati kötelezettség behozatala járna, arányban áll-e az a gazdasági előny, amely a kétéves szolgá­lat nyomán egyebekben előállana. Akármit tartal­mazzon azonban a benyújtandó véderőtörvényja­vaslat e tekintetben, akár kétéves szolgálati köte­lezettséget állapít meg, akár marad a mostani szol­gálati idő mellett, mindenesetre olyan rendelkezé­seket kell annak tartalmaznia, amelyek a polgári hivatás érdekeit sem tévesztik szem elől. (Zajos helyeslés.), amelyek az ország lakosságának gazda­sági kívánalmait, főleg az ipari és mezőgazdasági rétegek szabadabb mozgását, lehetővé teszik. (Húsz­közül egyikben sem volt meg. Az, hogy én nem csukom el ajtómat a veszedelem előtt, hanem ellenkezőleg, kinyitom előtte. Sőt experimen­­tálok a veszedelemmel. Teljesen tudatlan, analfabéta, elnyomorított, alázatos munká­saim közé hozattam két veszedelmes külföldi munkást. Egy olasz anarchistát s egy belga szocialistát. És iskolát építtettem s ide hoztam beléje tanítónak: önt. Vagyis, nem vártam meg, míg a veszedelem jön el én hozzám, mint­hogy én nagyon jól tudom, hogy ez előbb­­utóbb úgyis eljönne magától, hanem én me­gyek eléje. Természetesen, nem azért, hogy összetett kézzel nézzem pusztítását, hanem azért, hogy összemérjem erőmet az övével. Én tehát az ön fenyegetésétől, hogy ön kiszámít­hatatlan kárára lehet érdekeimnek, nem ije­dek meg. Én fölveszem a harcot önnel és ha akarja, kezdhetjük . . . A humor harangja délt jelzett s­őrinc János feltette a kalapját és odament Lévihez. — Viszontlátásra, mester, — rázta meg a kezét — én az igazgatónál ebédelek s aztán megyek haza, vissza. Ön Raáb mérnöknél fog kosztolni. Majd érte küldenek. Kezet szorítottak s belenéztek az egymás szemébe. Lázas fény csillogott a szemük boga­rán, de nem volt semmi harag és gyűlölet egyikében sem. Csak odakünn, a forró déli nap kezdett hűlni és fakulni és egyszerre le­bukott a hegyek háta mögött, gőggel, bepókhálósodott koponyával, aki akkor sem tud a korral haladni, ha akarna. De ő nem is akart. Télen Párizsban élt, nyáron ott fenn a hegyen a várkastélyban és őszszel Lon­donban vagy Skóciában. Már most nézze meg ezt a távolságot, ami Párizst, Londont és Skó­ciát ettől a hegytől elválasztja. Nézze meg a maga szemével, de nézze meg az öregedő mág­nás szemével is. Ez az ember az egész újjá fe­jelt világból annyit látott, hogy villám ex­­pressek járják körül a világot, hogy vannak tenger alatt járó hajók, sürgönyök és hasonló csodák, melyek a gazdag és előkelő emberek életét még kényelmesebbé és boldogabbá te­szik, de azt, hogy a szakácsa, a kocsija, a bé­rese és a többiek életét mi tenné jobbá és ké­nyelmesebbé, arról sejtelme sem volt és egy­általán ilyen kérdés nem létezett számára. Vagyis, elmúlt a francia forradalom, itthon Kossuth a paraszt és a zsidó fia előtt kinyit­tatta a főiskolák kapuit, de a nyomort és az analfabétizmust kiirtani sem egy-két újabb forradalom és semmi sem képes. Analfabétiz­musnak, rabszolgáknak, egyszerűen lenni kell. Ez hozzá tartozik a legmagasabb civilizációhoz is. És az a mágnás tudott négy-öt nyelvet, úr volt, finom, nemes úr, gavallér, de ép úgy nem volt szociális értelemben civilizált ember, mint az én öreg mészáros nagyapám, aki erdőstől, várostól, hányástól megvette az eladósodott és elszegényedett mágnást. Már most nézzen bele egy meggazdagodott mészáros életébe, aki csak a nevét tudja leírni és rovás­számokkal vezeti záros fedelű uzsora­könyvét. Az én nagyapám azt se tudta, hogy Párizs hol fek­szik s azt se tudta, hogy ez a Párizs alma-e vagy Európa metropolisának neve? Aki kultú­ráról, civilizációról semmit sem tudott. S nem tudott egyebet, csak pénzt gyűjteni. Prés alá tenni a bérest, a kapást, és mindenféle szolga­népséget és kisajtolni belőle az utolsó csepp vért ... Az apám, az már más ember volt. Úz, mint a mágnás és paraszt, mint a mészá­ros apja. Szemmel, szájjal, érzékeivel mint a mágnás, úgy élvezett, de a kezével dolgozott, mint a paraszt apja s az eszével tisztán, jó­zanul, a szociális civilizáció nyomán gondol­kodott. Csak ép nem követte. De látni látta, tu­dott róla és szemmel kisérte. S minthogy úgy találta, hogy ellensége érdekeinek, ő is ellen­sége lett a szociális civilizációnak. Ajtaját be­zárta előtte és középkori vasmarokkal tartotta a gyeplőt, mely elé rabszolgái be voltak fogva. És most jövök én . . . Figyeljen ide. Minden elfogultság nélkül szoktam analizálni maga­mat és rájöttem, hogy egyike vagyok a legér­dekesebb individiumoknak. Megvan bennem a nagyapám, az apám vére­s anyám részéről egy kevés arisztokrata vérrel is dicsekszem. És azonkívül, e furcsa és érdekes keverék kö­zött, ott van a legérdekesebb szilárd essence: a saját magam, minden hozzámtartozómtól független egyénisége. Itt vagyok én. Aki na­gyobb uzsorás vagyok, mint volt az öreg­­apám, jobban tudok dolgozni, mint dolgozott az apám, erősebben élvezni, mint élvezett élete legforróbb­dején a gőgös mágnás. És van még bennem egy olyan tulajdonság, ami elődeim (Folyt kőv.) Lux Terka. kedden válaszol, mert az interpelláló Urmánczy Nándor a mai ülésen nem lehet jelen, s vele ezt 1­801'"" ’rileg tudatta. fFr ) Elnök javasolja, hogy a Ház legközelebbi ülését kedden d. e. 10 órakor tartsa, annak napi­rendje­ legyen: a konzuli bíráskodás meghosszab­bításáról szóló törvényjavaslat harmadszori olva­sása és a gazdasági bizottság jelentésének tárgya­lása. (Helyeslés.) Az ülés d. e. 11 óra 25 perckor ért véget. Minisztertanács. Mint értesülünk, a kormány tagjai e héten, valószínüleg csütörtökön délután öt órakor ülnek össze a szünetek előtt való utolsó minisztertanácsra. * 3

Next