Pesti Hírlap, 1910. augusztus (32. évfolyam, 183-207. szám)
1910-08-02 / 183. szám
1910. augusztus 2., kedd. PESTI HÍRLAP Székely Ferenc igazságügyminiszter: A magyar jog legnagyobb és legfontosabb része alkalmazva van. Igaz azonban, hogy némely szokások ma is úgy alkalmaztatnak, mint ahogy találtuk azokat. Erdélyben pl most is az osztrák btkv van életben, nem mint törvénykönyv, hanem mint szokásjog, amely ott gyökeret vert, amelyet időnkint módosítottunk és amelyet Isten segítségével egészen hatályon kívül fogunk helyezni. Ez egy kényszerű helyzet, amelyen nem lehet változtatni. Bakonyi Samu: Szégyen benn, szégyen kinni Székely Ferenc igazságügyminiszter: Szégyen, de nem tehetünk róla. Polónyi Géza felszólalása egészen jogos. Igaz, ő megindította a tárgyalásokat, amelyek azután később lasubb tempóban mentek. Szóló csak azt akarta mondani, hogy az előző kormány nem volt képes két vagy három év alatt befejezni, dűlőre juttatni a dolgot. Különben hiszi, hogy ez a kérdés többé már nem is lesz törvényileg szabályozva. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. Csermák Ernő: T. Ház! Felkiáltások jobbfelől: A vita be van zárva! Elnök: Felteszi a kérdést szavazásra. A Ház többsége a javaslatot általánosságban elfogadta. A részletes tárgyalás során a javaslat címénél Csermák Ernő szólott. Azt fejtegette, hogy ha minden egyes kérdésnél, melynél a magyar állam szuverenitása háttérbe szorul, arra az álláspontra helyezkedünk, hogy jogunk van ezt érvényesíteni, de nem akarjuk, akkor mindig abban az állapotban fogunk stagnálni, hogy Magyarország szuverenitása, önállósága sohasem fog kidomborodni és érvényesülni. A javaslatot semmiféle részében és vonatkozásában el nem fogadja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Székely Ferenc igazságügyminiszter: Én nem azt mondtam, hogy nem élünk jogunkkal, hogy azt feladtuk, hanem hogy úgy élünk, amint a viszonyok hatása alatt kénytelenek vagyunk. (Helyesés jobbfelől.) A Ház többsége ezután a javaslatot részleteiben is elfogadta. A képviselőház könyvtára, Herczeg Ferenc előadó ismertette ezután a könyvtári bizottság jelentését a Ház könyvtárának az 1909. évben való gyarapodásáról, használatáról és számadásairól. A könyvtár mai állománya 65,121 kötet. Az utolsó esztendő szaporulata 3,557 kötet. A könyvtár rendezés alatt van, amennyiben az eddig fennálló rendszert — szerzők szerint voltak elhelyezve a könyvek — a közeljövőben az úgynevezett raktári rendszerrel fogják felváltani. Kéri a Házat, hogy az 1910—11. évi költségvetésbe 12,000 , a könyvtár javadalmazására, 3000 K kötési célokra, 10,000 K pedig régibb országgyűlési iratok gyűjtése címen vezessék be. (Helyeslés.) A Ház a jelentést tudomásul vette. Napirend. Gróf Khuen-Héderváry Károli miniszterelnök jelenti, hogy a marostorda megyei főispán kinevezése miatt hozzáintézett interpellációra csak A helyzet. Hétfőn tartotta a képviselőhöz utolsó érdemleges ülését. Az ülésen elfogadták a konzuli bíráskodás meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot, melyet Székely Ferenc igazságügyminiszter három felszólalásban is védett s ajánlott elfogadásra. Nem volt épen hálás théma ezt a javaslatot védeni, mely a konzuli bíráskodásból közös ügyet csinál s igy határozott sérelme a magyar igazságszolgáltatás függetlenségének. Inkább kívántuk volna, ha az igazságügyminiszternek más tárgy mellett nyílt volna alkalma szűzbeszédét elmondania, nem pedig e javaslat mellett, melyről ő maga is kénytelen volt elismerni, hogy kényszerhelyzet következménye. A képviselő urak ezek után meg fogják kezdeni vakációjukat s legfölebb csak az a néhány jelölt lesz még kénytelen rövid ideig „dolgozni“, aki a megüresedett kerületekben pályázik most, a nyár hevében, mandátumra. Az elmúlt vasárnap négy ilyen megüresedett kerületben mondtak a jelöltek programmbeszédet; ezek között érdekesebb volt az a beszéd, melyben a munkapárt verseci képviselőjelöltje, Karátson Lajos, honvédelmi államtitkár, szorosan a reszortjába vágó kérdésekről nyilatkozott. A politika eseményei közül megemlítésre érdemes még, hogy Tomasics a horvát-szerb koalíció mérsékeltebb elemeivel folytatta tárgyalásait a horvát kibontakozás érdekében. Magukra a képviselő urakra nézve azonban kétségtelenül az volt a hétfői nap legfontosabb eseménye, hogy augusztus elseje lévén, fölvehették fizetésüket, amivel az új honatyák szociális és közjóléti tevékenysége ki is merült. A saját gondjukon ezzel mindenesetre segítettek. Jelentéseinket az alábbiakban adjuk: * B!ri!!jLlJf,F¡.l.XELTt³ jjrTrOgTrTTÉr^ -Zjí.3jT.-j::A " ■'! " ■ Karátson államtitkár a katonai kérdésekről. Karátson Lajos honvédelmi államtitkár, a versed nemzeti munkapárt képviselőjelöltje, vasárnap délelőtt mondotta el programmbeszédét. Az államtitkár vasárnap reggel érkezett Versecre, kíséretében voltak: báró Gromon Dezső, Pescha Miklós, gróf Bethlen Pál, Tellecsky Kristóf, báró Solymossy Ödön, báró Podmaniczky Endre, Niamcssny Mihály, Scitovszky Béla, gróf Pálffy Sándor, Huszár Károly, Dániel Pál, báró Sztojanovits Iván, Popovics V. István és Hámos Antal orsz. képviselők. A földiszített pályaudvaron százakra menő közönség várta az államtitkárt, akihez Szezuda István polgármester intézett üdvözlő szavakat. A pártgyűlés délelőtt tíz órakor kezdődött a Hungária-szálló kerthelyiségében. Bottler Károly pártelnök magyar és német nyelvű megnyitója után az államtitkár elmondta programmbeszédét. A hatvanhetes alap rendületlen hívének vallotta magát, programmja teljesen azonos a kormányéval. A katonai kérdésekről így nyilatkozott: — A hadseregnek s természetesen ezzel kapcsolatban a magyar királyi honvédségnek fejlesztése eminens érdeke az országnak, így tehát ezirányban minden lehetőt elkövetni kötelessége az országgyűlésnek. Abban világkoncertben, amely fölfegyverkezett népeket és készen álló hadseregeket állít egymás mellé, nem állhatnók meg helyünket egy percig sem akkor, ha nem tartanók meg minden eszközzel azt a nagyhatalmi pozíciót, amelyet itt Európa közepén elfoglalni a monarchia mindkét államának hivatása. Az új véderőtörvényjavaslat, amely a parlament elé fog kerülni, a lehetőség szerint gondoskodni kíván arról, hogy a hadsereg megfelelhessen hivatásának s támasza legyen a monarchia hatalmi állásának. Hogy ez a véderőtörvény a kétéves vagy hároméves szolgálati kötelezettség elvén épül-e föl, az ma még nincsen eldöntve. Ez a kérdés elsősorban gazdasági kérdés s azért nagyon megtaglalandó majd, hogy azzal a sok költséggel és áldozattal, amivel a kétéves szolgálati kötelezettség behozatala járna, arányban áll-e az a gazdasági előny, amely a kétéves szolgálat nyomán egyebekben előállana. Akármit tartalmazzon azonban a benyújtandó véderőtörvényjavaslat e tekintetben, akár kétéves szolgálati kötelezettséget állapít meg, akár marad a mostani szolgálati idő mellett, mindenesetre olyan rendelkezéseket kell annak tartalmaznia, amelyek a polgári hivatás érdekeit sem tévesztik szem elől. (Zajos helyeslés.), amelyek az ország lakosságának gazdasági kívánalmait, főleg az ipari és mezőgazdasági rétegek szabadabb mozgását, lehetővé teszik. (Húszközül egyikben sem volt meg. Az, hogy én nem csukom el ajtómat a veszedelem előtt, hanem ellenkezőleg, kinyitom előtte. Sőt experimentálok a veszedelemmel. Teljesen tudatlan, analfabéta, elnyomorított, alázatos munkásaim közé hozattam két veszedelmes külföldi munkást. Egy olasz anarchistát s egy belga szocialistát. És iskolát építtettem s ide hoztam beléje tanítónak: önt. Vagyis, nem vártam meg, míg a veszedelem jön el én hozzám, minthogy én nagyon jól tudom, hogy ez előbbutóbb úgyis eljönne magától, hanem én megyek eléje. Természetesen, nem azért, hogy összetett kézzel nézzem pusztítását, hanem azért, hogy összemérjem erőmet az övével. Én tehát az ön fenyegetésétől, hogy ön kiszámíthatatlan kárára lehet érdekeimnek, nem ijedek meg. Én fölveszem a harcot önnel és ha akarja, kezdhetjük . . . A humor harangja délt jelzett sőrinc János feltette a kalapját és odament Lévihez. — Viszontlátásra, mester, — rázta meg a kezét — én az igazgatónál ebédelek s aztán megyek haza, vissza. Ön Raáb mérnöknél fog kosztolni. Majd érte küldenek. Kezet szorítottak s belenéztek az egymás szemébe. Lázas fény csillogott a szemük bogarán, de nem volt semmi harag és gyűlölet egyikében sem. Csak odakünn, a forró déli nap kezdett hűlni és fakulni és egyszerre lebukott a hegyek háta mögött, gőggel, bepókhálósodott koponyával, aki akkor sem tud a korral haladni, ha akarna. De ő nem is akart. Télen Párizsban élt, nyáron ott fenn a hegyen a várkastélyban és őszszel Londonban vagy Skóciában. Már most nézze meg ezt a távolságot, ami Párizst, Londont és Skóciát ettől a hegytől elválasztja. Nézze meg a maga szemével, de nézze meg az öregedő mágnás szemével is. Ez az ember az egész újjá fejelt világból annyit látott, hogy villám expressek járják körül a világot, hogy vannak tenger alatt járó hajók, sürgönyök és hasonló csodák, melyek a gazdag és előkelő emberek életét még kényelmesebbé és boldogabbá teszik, de azt, hogy a szakácsa, a kocsija, a bérese és a többiek életét mi tenné jobbá és kényelmesebbé, arról sejtelme sem volt és egyáltalán ilyen kérdés nem létezett számára. Vagyis, elmúlt a francia forradalom, itthon Kossuth a paraszt és a zsidó fia előtt kinyittatta a főiskolák kapuit, de a nyomort és az analfabétizmust kiirtani sem egy-két újabb forradalom és semmi sem képes. Analfabétizmusnak, rabszolgáknak, egyszerűen lenni kell. Ez hozzá tartozik a legmagasabb civilizációhoz is. És az a mágnás tudott négy-öt nyelvet, úr volt, finom, nemes úr, gavallér, de ép úgy nem volt szociális értelemben civilizált ember, mint az én öreg mészáros nagyapám, aki erdőstől, várostól, hányástól megvette az eladósodott és elszegényedett mágnást. Már most nézzen bele egy meggazdagodott mészáros életébe, aki csak a nevét tudja leírni és rovásszámokkal vezeti záros fedelű uzsorakönyvét. Az én nagyapám azt se tudta, hogy Párizs hol fekszik s azt se tudta, hogy ez a Párizs alma-e vagy Európa metropolisának neve? Aki kultúráról, civilizációról semmit sem tudott. S nem tudott egyebet, csak pénzt gyűjteni. Prés alá tenni a bérest, a kapást, és mindenféle szolganépséget és kisajtolni belőle az utolsó csepp vért ... Az apám, az már más ember volt. Úz, mint a mágnás és paraszt, mint a mészáros apja. Szemmel, szájjal, érzékeivel mint a mágnás, úgy élvezett, de a kezével dolgozott, mint a paraszt apja s az eszével tisztán, józanul, a szociális civilizáció nyomán gondolkodott. Csak ép nem követte. De látni látta, tudott róla és szemmel kisérte. S minthogy úgy találta, hogy ellensége érdekeinek, ő is ellensége lett a szociális civilizációnak. Ajtaját bezárta előtte és középkori vasmarokkal tartotta a gyeplőt, mely elé rabszolgái be voltak fogva. És most jövök én . . . Figyeljen ide. Minden elfogultság nélkül szoktam analizálni magamat és rájöttem, hogy egyike vagyok a legérdekesebb individiumoknak. Megvan bennem a nagyapám, az apám véres anyám részéről egy kevés arisztokrata vérrel is dicsekszem. És azonkívül, e furcsa és érdekes keverék között, ott van a legérdekesebb szilárd essence: a saját magam, minden hozzámtartozómtól független egyénisége. Itt vagyok én. Aki nagyobb uzsorás vagyok, mint volt az öregapám, jobban tudok dolgozni, mint dolgozott az apám, erősebben élvezni, mint élvezett élete legforróbbdején a gőgös mágnás. És van még bennem egy olyan tulajdonság, ami elődeim (Folyt kőv.) Lux Terka. kedden válaszol, mert az interpelláló Urmánczy Nándor a mai ülésen nem lehet jelen, s vele ezt 1801'"" ’rileg tudatta. fFr ) Elnök javasolja, hogy a Ház legközelebbi ülését kedden d. e. 10 órakor tartsa, annak napirendje legyen: a konzuli bíráskodás meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása és a gazdasági bizottság jelentésének tárgyalása. (Helyeslés.) Az ülés d. e. 11 óra 25 perckor ért véget. Minisztertanács. Mint értesülünk, a kormány tagjai e héten, valószínüleg csütörtökön délután öt órakor ülnek össze a szünetek előtt való utolsó minisztertanácsra. * 3