Pesti Hírlap, 1910. szeptember (32. évfolyam, 208-233. szám)
1910-09-01 / 208. szám
. Oroszország megtörhetetlen varászlata, másfellől monarchiánk teljes hitelvesztettsége az egész Balkánon. Már a múlt század elején kérdezte Metternich, mi alapon követelhet Oroszország protektori fensőbbséget a Balkán fölött. Ennek a történelmi problémának legélesebb kicsúcsosodása épen az a kérdés, hogyan válhatott Oroszország örök szövetségesévé a fekete hegyek népe, az a Balkánország, amely Oroszországtól legmesszebb esik és minden útjával, összeköttetésével, ambíciójával monarchiánk területi szférájába és érdekhálózatába esik bele. Megadta a feleletet most királyi szózatában Nikita, amikor figyelmeztette népét, hogy Montenegrót isten és Oroszország segítsége emelte föl. Ezzel tudtul is adta, hogy az örök szövetségben többet kell látni pillanatnyi történelmi kapcsolatoknál és hogy Montenegró jövőben is csak az orosz politikának leszen előőrse. Vajon micsoda feleletet talál erre a nagy kérdésre Aerenthal úr Bosznia-Hercegovina utólagos meghódítása után? Vagy micsoda kérdést vethet föl a Getinjében adott feleletre? Tartunk tőle, egyáltalában nem kérdez semmit még San Giuliano olasz külügyminisztertől sem, akivel mostanában kedélyes hegyi kirándulásokat végez. És ha magában kérdez is valamit, aligha talál rá feleletet. Bizonyos az, hogy a cetinjei ünnepek világításában nevetséges frázisnak tetszik az a hirdetés, hogy Bosznia-Hercegovina birtoklása a monarchia Balkán-politikájának erősségét, befolyásának támasztékát jelenti. Aerenthal ur fényes hódításai a monarchiát valóban a „solemis isolation“ szerepére szorították a Balkánon. A Balkán-politika összes vezető erői ma inkább, mint valaha Oroszország kezében vannak. ’ Belpolitikai hírek. Angol lap a magyar politikai helyzetről. A Times legutóbbi száma hosszabb cikkben ismerteti a választások után. Magyarországon támadt belpolitikai helyzetet. A közlemény nem sokban különbözik azoktól az itthon készült kormányt dicsőítő cikkektől, amilyeneket időnként a hivatalos sajtószolgálat a külföldi lapokban elhelyezni szokott. A fejtegetésnek legnagyobb érdeme a mi szempontunkból az, hogy az eddigi rosszindulatú támadások helyett objektivitással ismerteti a magyar viszonyokat a külföld előtt. ■ >: A közlemény azzal kezdi, hogy Khuen miniszterelnök párt nélkül oszlatta fel a magyar parlamentet és hatalmas többséget teremtett. Húsz éven át mindig a jövő emberének tekintették Khuent. A király bizalmát a legteljesebben bírta. De mostani vállalkozásakor igen kevesen bíztak sikerében. Gróf Khuen mégis elvállalta a kormányalakítást és Tisza segítségével megalkotta a nemzeti munkapártot, megcsinálta a választásokat és 413 képviselőből álló képviselőházban 260 főnyi tábor élére került. Magyarország a politikai csend és gazdasági megújhodás korszaka előtt áll. A cikk azután rámutat arra, hogy a Tisza-ellenes koalíció a meddő túlzások politikájával kiábrándította az országot. A régi szabadelvűek felhasználva a koalíció ámításainak hatása alatt kialakult közhangulatot, visszahódították régi pozciójukat. Rámutat arra, hogy a magyarság egy részének lelkét gonddal tölti el a választójogi reform ügye, pedig addig, amíg gróf Tisza ellenőrzi a munkapártot, nincs helyén az aggodalom, mert ő nem tűri a választói jognak olyan kiterjesztését, amely a magyar állameszmét veszélyeztetné, így vagy úgy, a válásijogot reformálni fogják. A kérdés csak az, hogy az anomáliáknak és a választási visszaélések lehetőségének hány százaléka fog megmaradni. A cikk ezután foglalkozik a választási visszaélések vádjával és azt hiszi, hogy ez a vád úgy a kormány, mint az ellenzék részéről sok tekintetben igazolt. Mindezek dacára néhány nem-magyar kerülettől eltekintve, elhamarkodott volna, az a következtetés, hogy a nemzet verdiktjét meghamisították. A kormány és Tisza különösen arra törekedtek, hogy a parlamentben leszállítsák a nem magyar képviselők számát, tekintettel a bekövetkezendő választójogi vitára. A cikk végül Tisza államférfim érdemeit méltatja. A fogház-, börtön- és fegyőrök nyugdíjpótléka. Székely Ferenc igazságügyminiszter a bírósági fogházaknál és az országos büntető intézeteknél alkalmazott fogházőrök, börtönőrök és fegyőrök nyugdíjpótléka tárgyában rendeletet adott ki. A rendelet utal arra, hogy az 1885 : XI. tc. 27. §-a a börtönőrök, fogházőrök és fegyőrök állandó nyugellátásaképen az ugyane törvénycikk 24. §-ában foglalt szabálytól eltérően tíz-húsz szolgálati év után beszámítható illetményeik egyharmadában, 20—30 év után felében, 30—40 év után háromnegyedében, negyven éven felül pedig beszámítható illetményeik teljes összegében részesítendők. A törvény e rendelkezése következtében a börtönőrök, fogházőrök és fegyőrök részére megállapítható nyugdíj jelentékeny összegekkel alatta marad annak a nyugdíjnak, amely ugyanakkor a beszámítható illetmény után más állami alkalmazottaknak az idézett törvénycikk 24. §-a alapján jár. Avégből, hogy ez az egyenlőtlenség orvosolható legyen, a törvényhozás az 1908 : L. tc.-be iktatott és az 1910 : III. tc. 2. §-ánál fogva az 1910. évre is irányadó 1909. évi állami költségvetésnek az igazságügyi tárca rendes kiadásait feltüntető XXII. fejezetében a fogházőrök javára a 8. címen az 1. rovat 6. alrovata alatt az őrszemélyzet nyugdíjbiztosítására megfelelő összegeket engedélyezett. Ennek folytán a részleteik szabályozása végett az igazságügyminiszter a következőket rendeli el: Mindaddig, míg a törvényhozás ily természetű összegeket engedélyez, vagy míg máskép nem rendelkezik, a birósági fogházaknál és az országos büntető intézeteknél alkalmazott minden fogházőr, börtönőr és fegyőr részére, ha az 1910. évi augusztus 31-e után kezdődő hatálylyal lép nyugalomba, az 1885 : XI. tc. 27. §-ában meghatározott nyugdíjon felül nyugdíjpótlék jár. Nyugdíjpótlékul az a különbözet fog utalványoztatni, amelylyel az 1885 : XI. tc. 24. §-a szerint meghatározott összeg meghaladná az e törvény 27. §-a értelmében járó nyugdíjat. A nyugalmazáskor beszámítható szolgálati évek és a beszámítható szolgálati illetmény, valamint az 1885 : XI. tc. 15. §-ában foglalt rendelkezés figyelembevételével a nyugdíjpótlék összegét a jelen rendelethez mellékletképen csatolt táblázat mutatja. A nyugdijpótlék a nyugdíjjal egyidejűleg és együtt válik esedékessé és együtt szűnik meg. Utalványozása és kiszolgáltatása a nyugdíjjal együtt és teljesen azonos feltételek mellett történik, de a nyugdíjpótlék tekintetében az utalvány a jelen rendeletben említett költségvetési címek, rovatok és alrovatok terhére adatik ki. Az igazságügyminiszter rendelete végén hangsúlyozza, hogy a rendelet az érdekelt őrszemélyzetnek azzal hirdetendő ki, hogy a miniszter elvárja e személyzet tagjaitól, hogy őket a nekik nyújtott rendkívüli kedvezmény kötelességük pontos teljesítésére és kifogástalan, fegyelmezett magatartására fogja indítani. A szerb radikális párt készülődése a választásokra. A szerb radikális párt szeptember 8-án Újvidéken értekezletet tart, amelyen megteszik az előkészületeket a horvátországi választásokra. A párt sok helyütt állít jelöltet és mostani értekezletéből kiáltványt bocsát ki a néphez, hogy támogassa jelöltjeit. " Az interparlamentáris konferencia Brüsszelből jelentik: Kedden este kilenc órakor Brüsszel város polgármestere adott fényes estét a konferencia tagjainak tiszteletére. A fogadásnál jelen voltak az összes püspökök és a városi tanács tagjai. Az est a városház dísztermében folyt le. Szerdán reggel 9 órakor a szenátus üléstermében az Interparlamentáris Tanács folytatta érdemleges . .... _. . -4p»i * ' •*“» i' jliZHI ii i ii:-n i-a X«i — If 1910. szeptember 1., csütörtök. Így válaszol: Áldozd fel önmagadat. A császárért meghalni a legszebb halál, a legnagyobb gyönyör. Reggel Juko az uraságtól engedelmet kér és kap, hogy eltávozhasson. Ünneplő ruhájában indul a nagy útra. A vonattal Kiotóba érve, egy fodrászhoz megy s átadja neki keskeny pengéjű borotváját, a japán női toilettének e nélkülözhetetlen requisitumát, azon kérelemmel, hogy azt nagyon élesre fenje. Ő maga közben egy tokiói újságba mélyed, melyben azuralkodóról szóló hírek után kutat. Majd, miután a borotva elkészült, egy vendégfogadóba tér be, hol két levelet ir. Az egyikben elbúcsúzik fivérétől, a másikat egy magasrangú udvari tisztviselőhöz intézi, kérve a császárt, hogy szűnjön meg gyászolni, miután ő ifjú (bár érdemetlen) életét e célra önként feláldozza. Ezeket elvégezvén, az éj sötétjében, a kormányzósági palota mély kapuja alatt meghúzódik. Elmondván imáit, térdre bocsátkozik s biztos kézzel metszi el torkát. Hajnalban a rendőrség reáakad kihűlt tetemére. Mellette hever a két levél s kis pénztárcája, melyben épen annyi összeg volt, hogy abból a szegényes temetés költségeit fedezni lehetett. A tenshi-sama, a császár is értesül az esetről s megismervén belőle újólag alattvalóinak végtelen szeretetét, kegyesen letesz a szomorúságról. A nyugati kollegák méltán megirigyelhetik ezt a keleti uralkodót. A másik főmotívumot, melynek elsőrangú szerepe jut a japánok psychológiai megítélésénél, Konfucius, Buddha s a sintavallásnak sokban majdnem teljesen egyező tanai képezik s ezek közül főleg azok, melyek a születés előtti s a halál utáni létre vonatkoznak. Az örökös megújulást hirdetik ezek, melynél a halál csak átváltozást, egy új létezési formába való átmeneteit jelent. Ez az oka annak, hogy e tanok követőinél a halál gondolata semmilyen félelmet vagy rettegést nem vált ki s hogy az élettől oly könnyűséggel tudnak megválni, mely előttünk egyenesen érthetetlen. A buddhizmus nem ismeri a teremtésről szóló, a legtöbb más vallásban előforduló tételt. Buddha szerint a világszellem, mely magában is s tartamára nézve is végtelen, az egyedül való s minden létezőnek gyökere, azaz minden, ami létezik, a világszellemnek képezi változatait, a fejlődés és megújulás szüntelen folyamatának révén. Szellem és anyag között lényegileg nincs különbség. Az anyag érzéki tapasztalatainknak összege, ezek maguk pedig a szellemnek tünetei. Az anyag lényegét nem ismerjük, valamint tudatlanok vagyunk a saját szellemünk határain túl történő eseményeket illetőleg. E határokat külső erők és befolyások alkotják, amiket az anyag elnevezése alatt összesítünk. Végeredményben azonban szellem és anyag csak változatai ugyanazon egy erőnek: a világot alkotó örök szellemnek, melyből örökös differenciálás útján keletkeznek az egyéni existenciák, a szellemiek s anyagiak egyaránt. Az emberi alakban való légzés a kialakulásnak már egy tökéletesebb stádiumát képviseli, mely a visszafejlődést, az alacsonyabb rendű alakzatokban való újjászületést kizárja. E tan nagyban befolyásolja követőinek erkölcsi magatartását s folytonos nexust teremt jelen, múlt és jövő között, amik a hivek contemplatiójának állandó tárgyát képezik. így tudjuk megérteni azt is, hogy a buddhistának, ha valamilyen baj éri, első gondolata ez. Valamely előbbi életemben bizonyosan rosszat cselekedtem. S a bajban a megtorlást látja, mely soha el nem maradhat, mert minden rossz okvetlenül rosszat szül. Ha valamely hivő meghalt s tetemét a Buddha által rendelt rítus szerint elégették, a hamut átkutatják s egy kis csontocskát keresnek benne, a néphit szerint egy nyakcsigolyát, melynek az elégetés utáni formájából az elhunytnak jövendő létezési formájára lehet következtetni. Ha e csontocska valamilyen hasonlatosságot mutat egy parányi Buddha-képmással, akkor az elköltözöttnek jövendő léte boldog lesz, ellenkező esetben szerencsétlen csillagzat alatt fog újjászületni. Mondják, hogy minden gyermek életében van egy nap, egyetlen nap, midőn képes előző létére visszaemlékezni s arról beszélni. Ez azon nap, midőn a gyermek betölti második évét. Az anya ez alkalommal így szól gyermekéhez: Mondd meg, kérlek, milyen volt az előbbi életed? A gyermek mindig csak egy szóval felel, mely gyakran annyira rejtélyes és érthetetlen, hogy egy papnak vagy jövendőmondónak kell azt kimagyarázni. Hearn elmond egy esetet, midőn egy gyermek e szóval: „umó“ válaszolt. Umó a szilvafát, annak virágát s egy leánynevet jelent. Voltak, akik e válaszra úgy vélekedtek, hogy a gyermek azelőtt bizonyosan leány, mások szerint pláne szilvafa lehetett, bár egy hozzáértő szerint egy férfi lelke soha sem költözködhetik szilvafába. Végre is egy pap döntötte el a vitás kérdést, kijelentvén, hogy a kisfiú előző létezésében valószínűleg költő, tudós vagy államférfiú lehetett, mert a szilvafa szimbóluma Tenjinnek, az államférfiak, tudósok és írók pátrónusának. Minden létező, tanítja Buddha, gondolatainkból ered, azokon alapul, bennük bírja gyökerét. A gondolatok tehát alkotó erővel bírnak, mely kinyul messze az egyéni léten túl s oly hatalmas, hogy a még meg nem született individualitások sorsára is végzetes befolyással bírhat. Ez a tétel etnikai szempontból azért