Pesti Hírlap, 1910. november (32. évfolyam, 260-272. szám)
1910-11-01 / 260. szám
A francia kamara szavazata. A világpolitika legnevezetesebb eseménye ma kétségtelenül az, hogy a francia kamara Briand miniszterelnöknek a francia vasutas-sztrájk leveréséért bizalmát nyilvánította. Alig egy hete, hogy a francia parlament új ülésszaka megnyílt, azóta az interpellációk egész özönét zúdították a szocialisták Briandra s általán a kormányra, melynek különösen azáltal sikerült a vasutas-sztrájkot elfojtania, hogy a hadköteles vasutasokat katonai szolgálatra behívta. Briand miniszterelnök nyilatkozatai elé annál nagyobb várakozással néztek, mert az ő sztrájkleverő szerepéhez pikáns háttér gyanánt ellenségei odaállították múltját. Ez a múlt a miniszterelnököt mostani ellenségei táborában láttatja, az általános sztrájk prédikálói közt. Az egykori Briand az általános sztrájk jogosultságát hirdette, a mostani Briand sztrájktörő lett, nemcsak abban az értelemben, hogy egykori hitvallásával szakított, hanem, hogy valósággal, a szó legszorosabb értelmében, megtörte a vasutasok sztrájkját. És Briand győzött Kint is, bent is. Kint a sztrájkot győzte le, bent a parlamentben pedig azokat, akik sztrájk-politikája miatt feleletre vonták. A kamara többsége vasárnapi ülésén olyan napirendet fogadott el, mely, helytelenítve a sabotaget, az erőszakosságot és a hazafiatlanságot s viszont a kormánynak sztrájk-politikáját helyeselve, bizalmat szavazott annak. Ami pedig ezt a vasárnapi bizalmi szavazatot értékesebbé, súlyosabbá teszi, az az, hogy előtte, szombaton, Briand egy olyan beszédben kelt sztrájkpolitikája védelmére, mely ellenségeit csak vadabbakká s híveit is már-már ingadozókká tette. Briand e beszédében nem riadt vissza még attól sem, hogy kijelentse: ha a kormány a törvényben nem talált volna módot arra, hogy ura maradjon az ország határainak s a vasutaknak, akkor még a törvénytelenségektől sem riadt volna vissza. Briandnak ez a merész szónoki fordulata óriási tumultust idézett elő a kamarában. Szombattól vasárnapig azonban huszonnégy óra telt el s ez az idő elegendő volt ahoz, hogy a miniszterelnököt támogató sajtó Briand szavait kommentálja, enyhítse. A Figaro például a miniszterelnök szavait hazaszeretettől duzzadóknak látta és sietett praecedensre is hivatkozni. 1905-ben, az algecirasi konferencia előtt történt, hogy a kamara utólag egyhangúlag helyeselte azt a 225 millió franknyi kiadást, melyet az akkori kormány a parlament tudta nélkül és a törvények ellenére folyósított hadügyi célokra. A köztársaság akkor is veszélyben forgott és belső ellenségei most a vasutas-sztrájkkal ugyancsak az állam létalapját döngették. Szombatról vasárnapra Briand is aludt egyet, és utólag ugyancsak buzgólkodott ő is abban, hogy szombati gondolatmenetét teljesen kifejtse. Azt mondta, hogy vannak oly komoly órák, mikor a kormány azon kényszerűség előtt áll, hogy rendkívüli eszközökhöz nyúljon. Hozzátette azonban, hogy ő szerencsés volt mindig a törvények keretén belül haladni s a rend, ime, helyreállott, anélkül, hogy törvénytelenség avagy csak egy csöppnyi vérontás is történt volna. Ez alapon kért bizalmat Briand és ez alapon kapott is. Nagy kérdés azonban, hogy bizalmat kapott volna-e akkor is, ha törvénytelenség s vérontás tényleg történt volna. A francia kamara bizalmi szavazatában s mindabban, ami e körül történt, ezen a törvénytelenségi theórián járt tojástánc mindenesetre a legjellemzőbb és a legérdekesebb, így, hogy Briandnak a vasutas-sztrájk letörésében nem volt szüksége a törvények keretein túllépnie, hogy tényleg a törvények keretei közt szigorúan megmaradva volt késies a forradalomnak beillő sztrájkot elfojtani, csupán szónoki pose-nak, rhetori fordulatnak tűnhetik föl a respublica legfőbb üdvére való hivatkozás, mely végső esetben a végrehajtóhatalom részéről még törvénytelenségektől sem riad vissza. Hiszen könnyű most már Briand- nak arról beszélni, hogy mi minden történhetett volna! Maga a nagy vihart vert kérdés azonban még így is jellemző és elméleti kérdésnek is végtelenül érdekes. A törvények keretei közt mindvégig megmaradó sztrájk ellenében végső esetben bizony nem marad más fegyver hátra, mint esetleg csak törvényen kívüli. Ez az az elméleti igazság, ami otthon van ma Franciaországban csakúgy, mint bárhol egyebütt. És ez az az igazság, ami otthon marad Franciaországban s bárhol egyebütt mindaddig, míg a sztrájkjogot szigorúan körül nem írják, annak határait pontosan meg nem állapítják a törvényhozó testületek. S ma már ez annál könnyebb, mert a gyakorlat útmuta- A lexikon-ember. — Az apád azért küldött hozzám, fiatal úr, hogy vigyázzak rád és bevezesselek egy kicsit a társaságbeli élet úgynevezett „sima,“ furfangjaiba, melyeket sem otthon Kutyfalván, sem a sárospataki kollégiumban nem volt alkalmad megtanulni. Most budapesti jogász vagy, fiatal úr, az apád tehát azt hiszi, hogy itt az idő annak a bizonyos „schliff“-nek megszerzésére, mely nélkül az ember ma — állítólag — nem boldogul. Itt vagy tehát az én védőszarvaim alatt, Gyurka öcsém, szívesen látlak, örömest eldiskurálok veled, mert illedelmes, söesény és derék fiatal ember vagy . . . buszt vehet rád az édes anyád is, az apát is, a ,e csike húgod is, sőt még a huszárfőhadnagy bátyád is, aki különben ötemeletes , , ki van csapva a gráciámból ... de őszintén szólva, jobban szeretném, ha összecsomatd a motyódat és elmeimél haza földre" . A „paraszt“-nak az apád birtokára. Bőid „3. ember válnék belőled, fiacskám, mi az úr.ilyen valaha a közpályán lehetsz. • Téfál, Józsi bácsi? M úr bsz én! Az ilyen magamfajtanegyvenötendős vén sas ritkán tréfál a saját pcfészkének tollasodó fiókáival, ha arról a szó, hogy ezeket a fiókákat visszavezérelje a helyes útra. És most valld be őszintén, hogy miért mosolyogsz és miért mereszted rám a szemedet ? — Bocsánat, de olyan furcsa . . . — Ki vele ! — Az a furcsa, hogy épen ön beszél így, Józsi bácsi, aki a legelőkelőbb pozíciók egyikét foglalja el a társaságban és szelleme, esze, talentuma által népszerűséget, nevet és a világ tiszteletét szerezte meg magának, önnek minden sikerült, mégis úgy beszél, mintha a félreismert lángeszek szürke gárdájába tartoznék és jogai lennének a keserűségre. — Lám, hát ez a bajod, fiatal úr . . . — Nem találja, hogy ez egy kissé furcsa? — Más szóval azt akarod mondani, hogy vagy nem beszélek veled őszintén, vagy pózolok. Csendesen, fiatal úr, ne tiltakozz ! öreg sas szemeim keresztül látnak rajtad, mintha üvegből volnál. És nem is érnél, öcsém, egy fakovát sem, ha nem lennél átlátszó, most, húsz éves korodban, mint az üveg. Mert aki már ebben a felséges aranykorban is el van homályosodva , az gyanús matéria és előbbutóbb az ebek harmincadjára kerül. Punktum. Ez még levitézlett fakó szentencia, de igaz. Gyerünk tovább ! Amíg elfogyasztom a reggelimet és elindulok Budára, a minisztériumomba, röviden ki kell vernem fejedből azt a lappangó gyanút, hogy nem beszélek veled őszintén. — Nem úgy értettem . . . — Lehet, hogy nem egészen így, de ilyenformán. Tehát — nem bánom — fordítsuk elfogadhatóbb értelemre a dolgot és fejezzük ki a lényeget talán olyanképen, hogy mivel én magam kevésre becsülöm úgynevezett sikereimet , vissza akarlak riasztani attól, mely ezekhez az állítólagos sikerekhez vezet, így világosabb a lényeg és közelebb is áll az igazsághoz. Mert nem tagadom, hogy úgy nagyjában csakugyan valami affélét forralok azok ellen a tüzes és világos tervek ellen, melyeket egy szál gyufától is lángra lobbanó fantáziád jövőd és ambíciód számára kiszínezett. Ennél a pontnál természetesen rögtön ki kell neked jelentenem azt is, hogy ha nem ilyen lennél, mint amilyen vagy, kitagadnálak a családból és egy pillanatig sem foglalkoznék többé veled. Nincs kiállhatatlanabb teremtménye az alkotónak, mint egy fiatal ember, aki meg akarja csalni a saját korát. Az ilyen szerencsétlenül elvetélt figura még az ötven esztendős kor fiatalos akaródzásánál is émelyítőbb. Ezt a határozott pontot tehát mindig tartsd szem előtt, míg prédikációimat hallgatod. — Szívesen hallgatom. — Persze, mert félsz, hogy ismét megragadlak és megint odacsaplak a díványra, mint tegnap. Be fogsz iratkozni, fiatal úr, először a tornaegyletbe, azután a vívóiskolába és végül az evezős klubba. Kissé „finom“ fiú vagy, keveset birkóztál, jó fiú voltál, nem igen verekedtél a kollégiumban. Meg kell erősödnöd. Ruganyos, kemény, nyers testi erő nélkül fügét sem ér az élet. Lehetsz a világ legnagyobb zsenije , meg fognak csodálni, de az ördögnek sem kellesz. Az ördög alatt mindig az asszonyok értendők . . . Hé ! Schluss, fiatal úr, ez a téma egyelőre még kívül esik a prédikáción, ennél fogva tisztelettel a faképnél hagyjuk és visszaballagunk ahoz a bizonyos lényegük, mennek súlypontja az én állítólagos sikereimben va^!Nekem már nem árthat ez az re vetkőztetett nyíltságom, ifeiA -az»|MiTMdtleg hasznodra válhatik — j ^-^Eyelmett kioktatásodra elárulom, hfV'vfXjgfcJBfcgbeli“ sikereim legs', mfényvesztésnek ha parancsolja. ' 'nSp&j^Ggj fi tál ur ! • —agócsi&jtjjL a*v.’ ti. uram, de van sze----------------------------------------------------------’ "fittes* -£ K 1 ♦ÍJfp . • * ^ Egyes szám ára 10 L H fij g Br^j| 13 |fj^ Budapest, Váci-körut 78 Jj Budapest, into. «aau, l 's Előfizetési évek: Ssorkeaztoa®*,/ Egész évre...........28 K — t _ *, Budapest, Váci-körut 78. 4,. Félévre.................le „ — „ |PBb ______ | I T ff Negyedévre........... 7,,—,, ■ E ffnS 0Qk Ifi M i I Bjllh, fi 1P®% Telefon 26—15. M. Egy hóra............... 2,1 40" «pP |L^ fL ' 8 If pl |j |6§ 8 mm |0| Kiadóhivatal: | minden tudnivaló a 32-ik | Megjelenik hétfő kivételével | t oldalon olvasható. \\fA ■ «/ minden nap. I | A Pesti Hírlap mai száma 52 oldal.