Pesti Hírlap, 1910. november (32. évfolyam, 260-272. szám)

1910-11-01 / 260. szám

A francia kamara szavazata. A világpolitika legnevezetesebb ese­ménye ma kétségtelenül az, hogy a francia kamara Briand miniszterelnöknek a francia vasutas-sztrájk leveréséért bizalmát nyilvání­totta. Alig egy hete, hogy a francia parlament új ülésszaka megnyílt, azóta az interpellációk egész özönét zúdították a szocialisták Briandra s általán a kormányra, melynek különösen azáltal sikerült a vasutas-sztrájkot elfojtania, hogy a hadköteles vasutasokat katonai szol­gálatra behívta. Briand miniszterelnök nyilat­kozatai elé annál nagyobb várakozással néz­tek, mert az ő sztrájk­leverő szerepéhez pikáns háttér gyanánt ellenségei odaállították múltját. Ez a múlt a miniszterelnököt mostani ellensé­gei táborában láttatja, az általános sztrájk pré­dikálói közt. Az egykori Briand az általános sztrájk jogosultságát hirdette, a mostani Briand sztrájktörő lett, nemcsak abban az értelemben, hogy egykori hitvallásával szakí­tott, hanem, hogy valósággal, a szó legszoro­sabb értelmében, megtörte a vasutasok sztrájkját. És Br­iand győzött Kint is, bent is. Kint a sztrájkot győzte le, bent a parlamentben pe­dig azokat, akik sztrájk-politikája miatt fe­leletre vonták. A kamara többsége vasárnapi ülésén olyan napirendet fogadott el, mely, helytelenítve a sabotaget, az erőszakosságot és a h­azafiatlanságot s viszont a kormánynak sztrájk-politikáját helyeselve, bizalmat szava­zott annak. Ami pedig ezt a vasárnapi bizalmi szava­zatot értékesebbé, súlyosabbá teszi, az az, hogy előtte, szombaton, Briand egy olyan beszédben kelt sztrájk­politikája védelmére, mely ellen­ségeit csak vadabbakká s híveit is már-már ingadozókká tette. Briand e beszédében nem riadt vissza még attól sem, hogy kijelentse: ha a kormány a törvényben nem talált volna módot arra, hogy ura maradjon az ország határainak s a vasutaknak, akkor még a tör­vénytelenségektől sem riadt volna vissza. Briandnak ez a merész szónoki fordu­lata óriási tumultust idézett elő a kamarában. Szombattól vasárnapig azonban huszonnégy óra telt el s ez az idő elegendő volt ahoz, hogy a miniszterelnököt támogató sajtó Briand szavait kommentálja, enyhítse. A Figaro pél­dául a miniszterelnök szavait hazaszeretettől duzzadóknak látta és sietett praecedensre is hivatkozni. 1905-ben, az algecirasi konferencia előtt történt, hogy a kamara utólag egyhangú­lag helyeselte azt a 225 millió franknyi ki­adást, melyet az akkori kormány a parlament tudta nélkül és a törvények ellenére folyósí­tott hadügyi célokra. A köztársaság akkor is veszélyben forgott és belső ellenségei most a vasutas-sztrájkkal ugyancsak az állam lét­alapját­ döngették. Szombatról vasárnapra Briand is aludt egyet, és utólag ugyancsak buzgólkodott­ ő is abban, hogy szombati gondolatmenetét telje­sen kifejtse. Azt mondta, hogy vannak oly komoly órák, mikor a kormány azon kény­­szerűség előtt­ áll, hogy rendkívüli eszközök­höz nyúljon. Hozzátette azonban, hogy ő sze­rencsés volt mindig a törvények keretén belül haladni s a rend, ime, helyreállott, anélkül, hogy törvénytelenség avagy csak egy csöppnyi vérontás is történt volna. Ez alapon kért bizalmat Briand és ez alapon kapott is. Nagy kérdés azonban, hogy bizalmat kapott volna-e akkor is, ha törvény­telenség s vérontás tényleg történt volna. A francia kamara bizalmi szavazatában s mindabban, ami e körül történt, ezen a tör­­vénytelenségi theórián járt tojástánc minden­esetre a­ legjellemzőbb és a legérdekesebb,­ így, hogy Briandnak a vasutas-sztrájk letörésében nem volt szüksége a törvények ke­retein túllépnie, hogy tényleg a törvények ke­retei közt szigorúan megmaradva volt késies a forradalomnak beillő sztrájkot elfojtani, csu­pán szónoki pose-nak, rhetori fordulatnak tűnhetik föl a respublica legfőbb üdvére való hivatkozás, mely végső esetben a végrehajtó­­hatalom részéről még törvénytelenségektől sem riad vissza. Hiszen könnyű most már Briand-­ nak arról beszélni, hogy mi minden történhe­tett volna! Maga a nagy vihart vert kérdés azonban még így is jellemző és elméleti kér­désnek is végtelenül érdekes. A törvények keretei közt mindvégig megmaradó sztrájk ellenében végső esetben bizony nem marad más fegyver hátra, mint esetleg csak törvényen kívüli. Ez az az elméleti igazság, ami otthon van ma Franciaország­ban csakúgy, mint bárhol egyebütt. És ez az az igazság, ami otthon marad Franciaországban s bárhol egyebütt mindad­dig, míg a sztrájkjogot szigorúan körül nem írják, annak határait pontosan meg nem ál­lapítják a törvényhozó testületek. S ma már ez annál könnyebb, mert a gyakorlat útmuta- A lexikon-ember. — Az apád azért küldött hozzám, fiatal úr, hogy vigyázzak rád és bevezesselek egy ki­­csit a társaságbeli élet úgynevezett „sima,“ fur­­fangjaiba, melyeket sem otthon Kutyfalván, sem a sárospataki kollégiumban nem volt al­kalmad megtanulni. Most budapesti jogász vagy, fiatal úr, az apád tehát azt hiszi, hogy itt az idő annak a bizonyos „schliff“-nek meg­szerzésére, mely nélkül az ember ma — állító­lag — nem boldogul. Itt vagy tehát az én védőszar­vaim alatt, Gyurka öcsém, szívesen látlak, örömest eldiskurálok veled, mert ille­delmes, söes­­ény és derék fiatal ember vagy . . . buszt v­ehet rád az édes anyád is, az apát is, a ,­e csike húgod is, sőt még a huszárfőhadnagy bátyád is, aki különben öt­emeletes­­ , , ki van csapva a gráciámból ... de őszintén szólva, jobban szeretném, ha összecsomat­d a motyódat és elmeimél haza földre" . A „paraszt“-nak az apád birto­kára. Bőid „3. ember válnék belőled, fiacs­kám, mi az úr.ilyen valaha a közpályán lehetsz. • T­éfál, Józsi bácsi? M úr bsz én! Az ilyen magamfajta­­negyven­ötendős vén sas ritkán tréfál a saját pc­fészkének tollasodó fiókáival, ha arról a szó, hogy ezeket a fiókákat visszavezérelje a helyes útra. És most valld be őszintén, hogy miért mosolyogsz és miért mereszted rám a szemedet ? — Bocsánat, de olyan furcsa . . . — Ki vele ! — Az a furcsa, hogy épen ön beszél így, Józsi bácsi, aki a legelőkelőbb pozíciók egyikét foglalja el a társaságban és szelleme, esze, talentuma által népszerűséget, nevet és a világ tiszteletét szerezte meg magának, önnek min­den sikerült, mégis úgy beszél, mintha a félre­ismert lángeszek szürke gárdájába tartoznék és jogai lennének a keserűségre. — Lám, hát ez a bajod, fiatal úr . . . — Nem találja, hogy ez egy kissé furcsa? — Más szóval azt akarod mondani, hogy vagy nem beszélek veled őszintén, vagy pózolok. Csendesen, fiatal úr, ne tiltakozz ! öreg sas szemeim keresztül látnak rajtad, mintha üveg­ből volnál. És nem is érnél, öcsém, egy fakovát sem, ha nem lennél átlátszó, most, húsz éves korodban, mint az üveg. Mert aki már ebben a felséges aranykorban is el van homályosodva , az gyanús matéria és előbb­­utóbb az ebek harmincadjára kerül. Punktum. Ez még levitézlett fakó szentencia, de igaz. Gyerünk tovább ! Amíg elfogyasztom a reggeli­met és­ elindulok Budára, a minisztériumomba, röviden ki kell vernem fejedből azt a lappangó gyanút, hogy nem beszélek veled őszintén. — Nem úgy értettem . . . — Lehet, hogy nem egészen így, de ilyenformán. Tehát — nem bánom — fordítsuk elfogadhatóbb értelemre a dolgot és fejezzük ki a lényeget talán olyanképen, hogy mivel én magam kevésre becsülöm úgynevezett sike­reimet , vissza akarlak riasztani attól, mely ezekhez az állítólagos sikerekhez vezet, így világosabb a lényeg és közelebb is áll az igaz­sághoz. Mert nem tagadom, hogy úgy nagyjá­ban csakugyan valami affélét forralok azok ellen a tüzes és világos tervek ellen, melyeket egy szál gyufától is lángra lobbanó fantáziád jövőd és ambíciód számára kiszínezett. Ennél a pontnál természetesen rögtön ki kell neked jelentenem azt is, hogy ha nem ilyen lennél, mint amilyen vagy,­­ kitagadnálak a család­ból és egy pillanatig sem foglalkoznék többé veled. Nincs kiállhat­atlanabb teremtménye az alkotónak, mint egy fiatal ember, aki meg akarja csalni a saját korát. Az ilyen szerencsét­lenül elvetélt figura még az ötven esztendős kor fiatalos akaródzásánál is émelyítőbb. Ezt a határozott pontot tehát mindig tartsd szem előtt, míg prédikációimat hallgatod. — Szívesen hallgatom. — Persze, mert félsz, hogy ismét meg­ragadlak és megint odacsaplak a díványra, mint tegnap. Be fogsz iratkozni, fiatal úr, elő­ször a tornaegyletbe, azután a vívóiskolába és végül az evezős klubba. Kissé „finom“ fiú vagy, keveset birkóztál, jó fiú voltál, nem igen verekedtél a kollégiumban. Meg kell erő­södnöd. Ruganyos, kemény, nyers testi erő nélkül fügét sem ér az élet. Lehetsz a világ leg­nagyobb zsenije , meg fognak csodálni, de az ördögnek sem kellesz. Az ördög alatt mindig az asszonyok értendők . . . Hé ! Schluss, fiatal úr, ez a téma egyelőre még kívül esik a prédi­káción, ennél fogva tisztelettel a faképnél hagyjuk és visszaballagunk ahoz a bizonyos lényegük, mennek súlypontja az én állítólagos sikereimben va^!Nekem már nem árthat ez az re vetkőztetett nyíltságom, ifeiA -az»|MiTMdtleg hasznodra válhatik — j ^-^Eyelmett kioktatásodra elárulom, hfV'vfXjgfcJBfc­­­gbeli“ sikereim leg­s',­­ mfény­vesztésnek ha parancsolja. ' 'nSp&j^Ggj fi tál ur ! • —agócsi&jtjjL a*v.’ ti. uram, de van sze­­----------------------------------------------------------’ "fittes* -£­ K 1 ♦ÍJfp . • * ^ Egyes szám ára 10 L H fij g Br^j| 13 |fj^ Budapest, Váci-körut 78 Jj Budapest, into. «aau, l 's Előfizetési évek: Ssorkeaztoa®*,/ Egész évre...........28 K — t _ *, Budapest, Váci-körut 78. 4,. Félévre.................le „ — „ |PBb ______ | I T­ ff Negyedévre........... 7,,—,, ■ E ffnS 0Qk Ifi M i I Bjllh, fi 1P®% Telefon 26—15. M. Egy hóra............... 2,1 40" «pP |L^ fL ' 8 If pl |j |6§ 8 mm |0| Kiadóhivatal: | minden tudnivaló a 32-ik | Megjelenik hétfő kivételével | t oldalon olvasható. \\fA ■ «­/ minden nap. I | A Pesti Hírlap mai száma 52 oldal.

Next