Pesti Hírlap, 1910. november (32. évfolyam, 273-285. szám)
1910-11-16 / 273. szám
r Budapest, 1910._____________XXXII. évfolyam, 273. (11.272 ) szám.______november 16. Elöfia Kteal Arak: ,, SurkenatoBe-: Egész évre............28 K — | _ _ \| Budapest, Váci körut 7a Negyedévi 1 '7.:::*.. t,’, Z\\ FfE g§® g% Bgfl | | fi | H| | M || Tele«-«. E*yhó-.................2-4°.. mm IT i i wm iOI fft O um****** Egyes szám ára 10 t. gj fi fi gg fi fi fif| JfiB Budapest, Vár es-körút 73 Hirdetések díjszabás szerint. g I I g fi 5 fi fi mmm fi®ll fi Telefon 26—10. Az apróhirdésekre vonatkozó B ^^B B ■‡' " ’B B B B B BH B ■ B „ ,, minden tudnivaló a 32-ik M0gj®l©nik nettó kivétel T0 oldalon olvasható. V "' • mindennap. vasúti pragmatika. Még mindig ökölbe szorul a magyar ember keze, ha arra a horvát obstrukcióra emlékezik, amely 1907-ben megakasztotta a magyar parlament működését. Akkor a negyvennyolcas elnöknek, Justh Gyulának, gyengesége hozta reáik azt a szégyent, hogy horvát nyelvű obstrukció bénította meg a magyar parlamenti működését. S az erős koalíciós kormány, mely óriási többségre támaszkodhatott, nem volt lépés egész terjedelmében törvénybe iktatni azt a vasúti szolgálati pragmatikát, amit a parlamenthez beterjesztett. Végre a gróf Szapáry Gyula híres egy szakaszból álló közigazgatási törvényének mintájára úgy segítettek abajon, hogy egyetlen paragrafusba foglalták e szolgálati pragmatika fő elvi rendelkezéseit s ezt az egyetlen paragrafusból álló törvényt aztán megszavazták s a király szentesítette. Még annyi esze volt az akkori kormánynak és többségnek, hogy ebbe az egyetlen paragrafusba belevették, hogy a kormánynak joga van vasúti szolgálati rendtartást rendeleti úton megállapítani. S nehogy egy későbbi kormány visszaszívja ezt a rendeletet, kimondottak abban az egyetlen paragrafusban a következőket is: „Az ily módon kibocsátott rendtartás mindaddig érvényben marad, míg ez ügyben külön törvény nem intézkedik“. Mintha sejtette volna a koalíciós kormány hatalma tetőfokán, hogy pünkösdi királysága nem sokáig fog tartani, belevette a törvénybe és szentesíttette a királylyal azt a rendelkezést, hogy a miniszteri rendelettel kiadandó pragmatikát későbbi kormányok csak külön törvénynyel, vagyis az összes törvényhozó tényezők hozzájárulásával változtathatják meg. Most aztán, úgy látszik, elkövetkezett az az előre sejtett idő, amidőn egy későbbi kormány meg akarja változtatni a vasúti pragmatikát, mégpedig a horvátok javára és a magyar nyelv rovására. Többször adtunk már kifejezést amaz alapos gyanúnknak, hogy a Khuen-kormány el fogja árulni a magyarság érdekeit Horvát- Szlavonországokban. S csak azért, hogy kedvenc bánja, Tomasics, meg ne bukjék és hogy a magyar országgyűlésre küldött negyven horvát képviselő szavazatára minden magyarellenes törvényjavaslatnál számíthasson, a kormány áldozatul oda dobja a magyar államvasutak magyarságát, amelyet legalább nagyon kis mértékben biztosított a vasúti szolgálati rendtartásról szóló egyparagrafusos törvény. Most már egész szemérmetlenséggel hirdette a kormány azt a tervét, hogy meg fogja változtatni a pragmatikáról szóló törvényt. S félhivatalos közlések azzal igyekeznek szépíteni ezt az eljárást, hogy a szolgálati pragmatika számos része javításra szorul s hogy a vasúti szakközegek már régóta kérik a szolgálati rendtartás módosítását. Tiltakozunk az ellen, hogy akár a kereskedelmi minisztériumnak, akár az államvasutaknak bármiféle szakközegével fedezze a kormány saját politikai hitványságát. Nem vasúti szakkérdésről van itt szó, hanem politikai koncról, amelyet nemcsak a magyar álhygy szenvedélyét: a bort, kártyát és a nőt. A másik fiatal ember, szintén csinos, az ostobaság és furfangosság legelsőrangú példánya. Az ezred csinos tisztjei elefántként hurcolták magukkal. És ő hagyta magát hurcoltatni. Ő tudta, miért. A háziasszony díszes frizurával, kivágott ruhában ült a két fiatal ember között. Hófehér, telt válla, mint a tiszta elefántcsont, simán és fehéren ragyogott ki a vörösselyem ruhából, fekete szemében rejtett érzékiség lángja csillogott. A szép, szőke tiszt valami szerelmi pletykával mulattatta, mialatt társa mohón evett és még mohóbban ivott. Princ János megvetéssel nézegette mindhármukat és türelmetlenül kereste anyja pillantását, hogy értésére adja, beszélni szeretne vele. De a szép asszony nem figyelt reá. Valami mogyorószeletkéket mártogatott a pezsgős poharába és székén hátradőlve, mosolyogva hallgatta a fiatal tisztet, míg titokban a száját nézte és a kezét. Vacsora után Princ boszúsan fölkelt és bement a szobájába. Csak egy óra múlva jött vissza, de azok hárman még mindig az asztalnál ültek. Ittak, cigarettáztak, nevetgéltek. Mire ahogy jött, észrevétlenül eltűnt ismét. Másnap reggel még ágyban találta anyját, mikor bement hozzá. A komornája ép az arcát masszírozta valami illatos kenőccsel s a szép asszony meglepődve fordította tekintetét feléje. A hálószobájában most volt először a fia és ilyen időben még nem igen beszéltek egymással, legfölebb vadászatok alkalmával. A fiatal ember köszönt és ránézett a komornára. Mire az abban a pillanatban elhagyta a szobát,lamvasutaknak és a kereskedelmi minisztériumnak rovására, hanem a magyar nyelv kárára és a magyar állam tekintélyének lerontásával akarnak adni Aehrenthal rendeletére Tomasics bánnak és a horvát túlzóknak. Meg akarják jutalmazni bécsi parancsra a horvát obstruálókat. Meg akarják változtatni az 1907-ik évi 49-ik törvénycikket, amelyet a magyar törvényhozás hozott és a király szentesített. A választási visszaélésekkel össze-, verbuvált mostani többség dezavuálni akarja a nemzeti ellenállásból kiforrott korábbi törvényhozó testületet és politikai vakságukban elfelejtik azt is, hogy amidőn a király által szentesített törvényt akarják most megcsúfolni, ezzel dezavuálják és megcsúfolják azt a királyt is, aki azt a törvényt szentesítette. Ezt a merényletet pedig azért akarják elkövetni, mert ez az egyetlen paragrafusból álló törvény így szól: „A magyar szent korona országainak területén üzemben tartott közforgalmi géperejű vasúti vállalat szolgálatába csak oly egyén vehető fel, aki magyar állampolgár és a magyar nyelvet bírja“. Ez az egyetlen mondat vörös posztó Horvátországnak. És vörös posztó a magyar nyelv Bécsben is. A magyar nyelv ellen folyt a horvátok obstrukciója. S miután hajótörést szenvedett az akkori hazafias többségen és a magyar királynak 1907-iki magyar felfogásán, most Tomasics felszaladt Aehrenthalhoz, aki magát birodalmi kancellárnak akarja kiadni s ezek ketten megállapodtak abban, hogy meg kell változtatni a magyar király által szentesített törvényt, ki kell abból törölni a ma— Valami baj van? — kérdezte az anyját nyugodtan. Princ János elutasítólag intett s lelökte magát egy fotelbe, melynek támláján az este viselt vörösselyem ruha, mint egy halott aszszony összeesett, élettelen alakja pihent. — A következő dolgokat akarom értésedre adni, — szólt közönyösen és nyugodtan, de az akarom szót kissé megnyomta, mintha figyelmeztetni akarta volna anyját, hogy ebben a házban csak egy akarat van, az övé. A szép asszony arcán a kedvetlenség árnya suhant keresztül, de igyekezett nem mutatni és elfogulatlanul nézni fia szemébe. — Holnap egy fiatal leány fog ide érkezni, — folytatta Princ, — egy mérnöknek a leánya. A neve mellékes, nem hiszem, hogy téged érdekelne, mindazonáltal megmondhatom. Raáb mérnöknek a leánya, Helén. A te nevedben hívtam meg, kérlek, légy hozzá kedves és nyájas. — Amint kívánod, — felelte az anyja, mialatt közönyösen játszadozott paplana rózsaszínű szalagjával. — Ez az egész? — tette hozzá mosolyogva. — A leány, — folytatta a fiatal ember egy hideg és szinte rendreutasító mozdulattal, — jól nevelt, művelt, okos, de egyszerűbb, komoly leány. , — És szép, — mosolygott az anyja gúnyosan. ’■. j. ■* — Szép is. És lmmlyós célom van vele. A leánynak azt kell öninnie, hogy szerelmes vagyok belé s hogy komoly szándékkal viseltetem iránta. ’’ -J . A szép asszony alázatos, arca hirtelen megváltozott s a gúnyos mesélylécltünt'tájka- Az Isten fia és az ördög fia, XVIII. Hannibal ad portás. A várnán sem az apa, sem apú idejében nem vittek tudomást arról a napról, melyet a kerszténység a Megváltó születésnapjául ünnepli. A hatalmas termekben soha sem égtek a karácsonyfa apró viaszgyertyái s a szent legenda bűbájos csodáiról meghatott asszonyi szíj nem mesélt egy ragyogó szemű, dobogó szívvel figyelő kisgyereknek. Princs János, kiről azt mondták, hogy az ördöggel cimborál, nem hitt az Istenben s még kevésbbé a betlehemi legendában. Aki megtérítheti vagy legalább is engedékenynyé és elnézővel tehette volna legalább mások hitével szemben, szép és fiatal felesége, annyira utálta őt, hogy teljesen közönyösen hagyta öreg urának hitetlensége. Annál is inkább, minthogy öt maga sem volt vallásos. Az ő vallása mindössze a külsőségek felületes szokása volt. Mélység, meggyőződés és minden alázatos megalás nélkül. Fiatalkbja Princ János, ennek az emberpárnak gyereke, teljesen apja tradícióit követte — de a saját maga felfogásából és meggyőződéséből indult ki. Dupla intelligenciával, sokkal több tudományos készültséggel, több hitetlenséggel, több gúnynyal és emberismerettel. Ennek a karácsonynak estéjén négyen ültek a bolthajtásos, gyönyörű, régi tölgyfa faragású ebédlőben. Anyja mellett egy fiatal tiszt ült, egy rózsás arcú, szép szőke fiú, kinek leányos, nagy kék szeme és puha, férfiatlan szája a legdiszkrétebbül elrejtette három A Festi Hírlap mai száma 40 oldal.