Pesti Hírlap, 1910. december (32. évfolyam, 286-298. szám)

1910-12-10 / 294. szám

10 két és főszolgabírókat, hogy a gyermekeknek a nyil­vános mulatóhelyekről való távoltartása iránt ki­adott vármegyei szabályrendelet végrehajtása iránt hatékonyan intézkedjenek és amennyiben ezek az intézkedések szigorítandó­k vagy kiterj­esztendők lennének, eziránt a bizottsághoz kimerítő jelentést tegyenek. Törvényhatósági élet. Krassó-Szörény vár­megye törvényhatósága pénteken Medve főispán elnökletével rendkívüli közgyűlést tartott, ame­lyen megalakították a jövő évi megyei bizottsá­got, továbbá nyugdíjazták Delle Valls resicai fő­szolgabírót. A közgyűlés végül jóváhagyta a ka­­ránsebesi vagyonközösségnek a borsovai erdőke­­selésre vonatkozó határozatát, amelylyel a sokat hánytorgatott u. n. Burdia-ügy végleges elinté­zést nyert. Színház­ és zene. A becstelen. (Garvay Andor három felvonásos színműve. Elő­ször adták a Nemzeti színházban december 9-én.­ Magyar szerző darabját adták pénteken a Nemzeti színházban. Garvay Andor nevét a közönség a Vígszínházban adott darabja, „A pénz“, után ismeri. Második darabja, „A becs­telen“, határozott haladást mutat az elsővel szemben. Garvay komoly írói tehetség, gondolkozó ember. Tehetségének e jellemző vonása hozza magával, hogy a zajos sikerhez lassabban és nehezebben jut el, mint a könnyed és vidám talentumok. Garvay gondolkozásra kényszerii a közönséget is, mely pedig mindig szíveseb­ben kacag. Ezért a komoly írói tehetségek magukkal szemben is komolyabb kritikát provokálnak a közönség részéről. „A becste­len“ szerzője azonban állja a kritikát és ha minden kifogásunkkal kirukkolunk is, marad elég elismerés, amelylyel értékes qualitásai iránt tartozunk. „A becstelen, modern magyar társa­dalmi színmű, melyről a szerző azt mondja, hogy karikatúrákban dolgozik. Mi a karikatú­rákat inkább csak az epizód-jelenetekben lát­tuk. Az egész inkább egy irány­darab s a szerző, hogy bebizonyítsa előre kimondott ten­denciáját, hogy nincs becsület, mesterségesen olyan piszkos embereket gyűjt össze darabjá­ban, hogy ez a társaság nem nyújtja hű képét a társadalomnak. Megtörténik tehát Garvayval is az, ami az összes írókkal, akik mindenáron reálisak akarnak lenni, meg szokott történni, hogy tudniillik, mikor mindenáron az igazságra törekszik, és akkor kerüli azt el, mert mester­kélt és erőltetett lesz. A mai kor irodalmában s különösen a színpadon nem állhat meg az a régi divatú munka, mely az életet s az embereket folyton idealizálja és szépíti. De abba a túlságba sem kell esni, hogy az életet és az embereket álta­lában piszkosnak rajzoljuk. Már­pedig „A becstelen“-ben Garvay a becsteleneknek és lé­háknak igazán szemenszedett társaságát mu­tatja be. Sőt a darab hőséből csinál egy vezér­szónokot, aki három felvonáson át ékes dik­­ciókban fejtegeti a becstelenség teóriáját. Egy Osváth Sándor nevű milliomos üz­leti barátságot köt Kápolnay László orszá­g­­gyűlési képviselővel. Sőt nála is lakik és ud­varol feleségének, a szép és erényes Klárának. A milliomos fiatal korában sikkasztott s emiatt ki is kellett vándorolnia. Midőn azon­ban milliókkal tér haza, vagyona elfedi múlt­ját s beválasztják a kaszinóba is. A képviselő úr nagyon rendezetlen anya­gi viszonyok között él s üzletek szerzésével foglalkozik. Ügyvédi irodát tart, bár még csak ügyvédjelölt s ügyiratait egy Elekes nevű zug­prókátorral jegyezteti. Osváth a maga módja szerint ostromolja Klárát. Meg akarja győzni arról, hogy fölösleges túlságos becsületesnek lennie és felvonásról-felvonásra fokozatosan bebizonyítja az asszonynak, hogy férje, a képviselő úr, becsületérzése milyen gyenge lá­bon áll. Ékszerrel is megkínálja az asszonyt s midőn ez megbotránkozik ezen, cinikusan sze­mébe mondja ezt a férjnek. A képviselő úr csak mosolyog a dolgon. Egy Braun nevű nagyvállalkozó húsz­ezer koronát ad a képviselőnek magas állású tisztviselők megvesztegetésére, hogy egy vál­lalatot megkaphasson. A pénzt azonban saját váltójának kifizetésére fordítja. Midőn Braun nem kapja meg a vállalatot, botránynyal fe­nyegetődzik, ha egy óra leforgása alatt vissza nem kapja a húszezer koronát. Klára megtudja férje helyzetét s könyö­rög a milliomosnak, hogy segítsen barátján. Osváth cinikusan szemébe vágja az asszony­nak: megadja a pénzt, ha szeretőjévé lesz. Osváth át is adja a húszezer koronát. Klára utána küldi urának s ez minden lelkiismeret­­furdalás nélkül fogadja el a gyanús pénzt. Az asszony szemei előtt fokról-fokra sülyed férje s midőn ez kimegy az irodába, Klára keblére borul Osváthnak. A szerző, hogy még kínosabbá tegye a cinikus helyzetet, a férjét visszahozza a mellék­szobából épen abban a pillanatban, amikor feleségét karjaiban tartja a milliomos. A férj­ből kitör egy percre a sablonos fölháborodás, rákiált a millomosra: „Becstelen!“ Osváth azonban kihívóan eléje áll s a férj szégyenkez­ve egy székre roskad s ez alatt a milliomos ke­zét nyújtja az asszonynak és kivezeti a szobá­ból. Ezzel végződik a darab, amelynek végén a darab egyetlen rokonszenves és tisztességes alakja, a feleség is „becstelenné“ lesz. Nem annyira karrikatúra, mint inkább szatíra ez a darab. Az bizonyos, hogy nem igazi, hanem stilizált élet­ van benne. És valami keserű élet­filozófia, a nyomornak és bűnnek összevegyült penész-illata árad felénk. Ezt a komor hangu­latot csak a második fölvonás derü­ltebb jele­neteivel enyhítette a szerző. De viszont itt a da­rab cselekménye megáll és nagy pauzát tart. Sok drámai erő, jellemzőképesség és szellemes megjegyzés van a darabban, melyet a közön­ség is rokonszenvesen fogadott. De egy pár helyen olyan erős cinizmussal élezi ki a helyze­tet a főalakkal, hogy hajszálon függ a siker. A szerző erejét bizonyítja, hogy a kényes hely­zeteken is átsiklott a közönség és számos kihí­vással ismerte el, hogy méltányolja Garvayban a komoly írói tehetséget. Előadás és rendezés szeretettel­­segített a szerzőnek. Odri­ Árpád játszotta a milliomost, még pedig nem mindennapi művészettel. Az ő egyéni rokonszenvessége átragadt a szerep­re és a szerző dikciói szint­és erőt kaptak az ő ajkán. Rendkívül nehéz és kellemetlen szerepe volt Dezső Józsefnek a képviselőben, de tehet­sége és ízlése sikeresen küzdött meg a nehéz­ségekkel. Igen jól játzottak kis szerepeket Bartos Gyula és Rajnai­ Gábor. Klárát Al­­sseghy Irma az ő ismert nagy művészetével játszotta. Az érzés meleg hangján szólott s a tisztesség varázsa ömlött el alakján. Csillag Teréz egy epizód-alakból csinált kabinetalakí­­tást és igen ügyesen segédkezett neki Vizváry Mariska. (p. k.) * (Hangverseny.) Pénteken ismét beköszön­tött hozzánk Löwe mester derék mű­vészcsapatjával, a bécsi Concert verein tagjaival. És ismét eljött ze­neértő társaságunk szine-java, az a bizonyos elite­­közönség, mely minden magasabb művészi élvezet­re testületileg, teljes számmal egybegyűl. A Löwe dirigálása és a bécsi Concertverein művészeinek já­téka pedig bizonyára a legmagasabb művészi élve­zetekhez sorolható. Sokszor méltattuk már a kiváló dirigenst, új szavakat és új jelzőket kellene keres­nünk, ha ujjat akarnánk róla mondani. Hatalmas temperamentuma, költői lelkülete, kongeniális fel­fogása,­­ de mindenek előtt az a sajátszerű szug­­geráló hatalma, amelylyel intencióit átviszi zené­szeire, sőt még a hallgatóságára is: a legelső, a leg­kiválóbb karmesterek közé sorolja. Talán azért is oly bámulatos a zenekar összjátéka, mert valóság­gal congruál minden egyes hangszer a vezénylő akaratával. Mintha ez­ az egész százfejű zenekar egyetlen egy hangszer volna, melyen csudás vir­tuozitással játszik a dirigens! — Ma ist, úgy mint tavaly és harmadéve, Beethovennel kezdte, a He­tediket adta elő. És egyszerre csak azt vettük észre, hogy nem is olyan rossz a Vigadó nagytermének­ akusztikája, mint azt eddig hittük; legalább akkor nem, ha ez a­ mintazenekar játszik. Igaz, hogy más is a Löwe-ék elhelyezkedése; az arcfúvók leghátul, egy sorban, az üvegajtókkal párhuzamosan működ­nek,­­a nem pedig oldalt egy csoportban, mint a mi filharmóniánkban. Lehet, hogy mie, oka is van annak, hogy a Löwe zenészeinél a legfinomabb ár­nyalatot is halljuk, hogy számtalan fokozatot talál­hatunk az ő crescendálásukban és hogy hihetetlen szubtilisak a pianói, — de az elhelyezésük célszerű­ségének is van mindenesetre része e művészi ki­válóságukban. — Beethoven mellett még egy másik szimfonikusban is gyönyörködhettünk: Csajkovsz­­kyban, aki valóban megérdemelné, hogy a szimfónia három nagy B-je közé sorolják. Löweék az orosz nagymester ötödik szimfóniáját, az e-molt játszot­ták, káprázatos színpompával, sugárzó hévvel és temperamentummal. Ez a szimfónia mintha a cár életét szimbolizálná; végig vonul rajta egy komor, halálsejtelmes motívum vigasztalhatatlan hangula­ta; van azonban vidám keringő­je is, amely mintegy a vulkánon táncoló udvar mulatságát illusztrálja és van benne katonai induló és himnusz, melylyel a csapatjait szemlélő a­tyju­kát üdvözlik ... És ha nem is felel meg ez a magyarázat a szerző inten­cióinak, ha mást is találhat élénkebb fantáziával bíró hallgató — elvégre a szimfónia nem pro­­grammzene és ez a fenti példálódzás is csak arra való, hogy némi fogalmat adjon olvasónknak a szimfónia változatos tartalmáról. — A két szim­fónia, Scylla és Charibdisze­ közt egy újdonság lebegett: Dukas Pálnak Polyend­e-nyitánya. Igazán elég volt a múltkori Debussy-csapásból; egy időre torkig vagyunk az ifjú-franciákkal. A Bűvészinas szerzőjének ez a nyitánya, bevezető fogatojával és ismétlődő Walkür-reminiscenciáival, hidegen hagyja a hallgatót, aki legfölebb az ügyes hangszerelést csodálja a műben. De hangszerelni már minden végzett konzervatorista tud, ha nem is olyan vir­tuozitás­sal, mint az Ariadne et Barbe bleu szer­zője. — Hogy­ a közönség egész este határtalan sze­retettel ünnepelte Löwét és társait, szinte fölösleges külön fölemlíteni. * (A Vígszínházban) holnap, szombaton, a Testőrt, Molnár Ferenc szenzációs sikerű vígjá­­tékát ismétlik Csortos Gyulával a címszerepben, amelyet oly nagy hatással kreált. Partnere ezút­tal Mészáros Géza lesz, aki Varsányi Irén gyen­gélkedése miatt vette át a színésznő szerepét. Ez lesz egyúttal Mészáros Giza első fellépése a Víg­színházban. A többi szereplő a régi. Vasárnap este­­is a Testőr kerül színre, délután pedig a Rubikon. * (Az Ördög szerepváltozással.) Molnár Fe­rencnek századik előadásához közeledő vígjátéka, az „Ördög“, pénteken este szerepváltozással került színre. Jolán személyesítője, Varsányi Irén, ugyanis gyengélkedik és helyette Szohner Olga, a miskolci színház volt művésznője, játszott, aki jelenleg a győri színház állandó vendége szeptem­berig, mikor is a szegedi színház kötelékébe lép. Szohner Olga a legjobb hírű vidéki színésznők kö­zül való és jóhírét mai, mindvégig kedves és köz­vetlen játéka megokolttá is tette. A megtelt néző­tér egyébként ma is, immáron kilencvennyolcad­­szor, teljes mértékben élvezte Hegedűs Gyulának brilliáns Ördögét. * (A Várszínházban) holnap, szombaton, mu­tatja be a Nemzeti színház művészszemélyzete Giuseppe Giacosa Mint a falevelek című négyfel­­vonásos színművét, amelynek nyilvános főpróbája a sajtó meghívott képviselői előtt pénteken dél­előtt volt. Az újdonságban, amelyet Zigány Árpád fordított magyarra, Váradi Aranka, Lenkey Hed­vig, K. Demjén Mari, S. Demjén Rózsa, Horváth Jenő, Mihályfi Károly, Náday Béla és Kürthy György szerepelnek. Az újdonság előadását vasár­nap este megismétlik a Várszínházban, a jövő hét keddjén pedig a Nemzeti színházban kerül színre. * (A halhatatlan lump.) Délelőtt és délután folynak a próbák Dörmann és Eysler operettejéből, A halhatatlan lump-ból, mely a Városligeti szín­ház téli slágerdarabjának ígérkezik. Az operett előadási jogát eddig 150 külföldi színpad szerez­te meg. A Városligeti színház a legnagyobb gond­dal készül Hervay Frigyes fordításában a „Der Unsterbliche Lump“ bemutatójára és benne 130 személyt léptet föl. A női főszerepet, Freytag Luj­zát , Kü­ry Klára játszsza. A színház primadon­nája oly szerephez jutott, melyben ismét alkalma lesz kiváló művészetét bemutatni. A teljesen új, fényes kiállítás, melyet Moser Ferdinand udvari főfestő készített, már Budapestre érkezett. * (Kamarajáték.) A Kamarajáték szombati és vasárnapi estéjén is a Julia kisasszony, Strind­berg darabja, szerepel, a „Király unatkozik“ c. francia egyfelvonásos társaságában. Ibsen „Ros­­wersholmjának“ próbái már annyira előrehalad­tak, hogy a bemutatót a jövő héten megtartják. * (A Nemzeti Zenede közgyűlése.) A Nem­zeti Zenede ez évi rendes közgyűlését e hó 19-én este hat órakor tartja az intézet helyiségében (IV. Semmelweis­ utca 12.). _____Pesti hírlap______ 1910. december 10., szombat.

Next