Pesti Hírlap, 1910. december (32. évfolyam, 299-312. szám)

1910-12-16 / 299. szám

1910. december 16., péntek. ____________Pesti Hírlap 1907—1909-ig terjedő időre vonatkozó számadá­sainak megvizsgálásáról. A Ház tudomásul vette a jelentést. Dobreczky Sándor a közlekedési és pénzügyi bizottság nevében ismertette az Alföldi Első Gaz­dasági Vasút Részvénytársaság vonalaira kiadott engedélyokiratoknak és függelékeinek egységesí­téséről, v­alamint a hajdúnánás—nyírbátori h. é. vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslatot. A Ház mindkét törvényjavaslatot elfogadta. Hegedűs Kálmán, a munkásügyi bizottság előadója, ismertette a kereskedelmi miniszter je­lentését az iparfelügyelők 1908. és 1909. évi tevé­kenységéről. Minthogy a munkások húsz százaléka nő, a miniszter női iparfelügyelői állások létesí­tését tervezi. Földes Béla szerint az iparfelügyelők hatás­köre sok olyan munkával van megterhelve, ame­lyek tulajdonképen­­nem tartoznak az­ iparfelügye­lőséghez. A technikai feladatoktól, főleg a kazán­vizsgálattól meg kellene szabadítani őket. Azonkí­vül az iparfelügyelők ma meg vannak terhelve azzal, hogy az iparfejlesztési akcióban is részt­­vesznek. Magyarországon az iparfejlesztési akció­nak oly nagy jelentősége van, hogy azt nem lehet úgy mellékesen összekötni más dologgal, mert ahol egészen más kualifikáció kell és ott egészen más kérdésekre és ügyekre kell a figyelmet for­dítani. Ez is olyan feladatkör, amely alól az ipar­­felügyl­őket fel kell szabadítani. Ha megszabadít­juk őket a szociálpolitika szempontjából nem oda tartozó feladatoktól, akkor alkalmunk lesz az iparfelügyelői karba oly egyéneket is bevenni, akik különösen ezen feladatokra készülnek, akik erre éveket fordítottak, akik tanulmányokat és utazásokat tettek és csakugyan erre a feladatra teljesen qualifikálva vannak. Angliában előszere­tettel választanak orvosokat, miután igen fontos közegészségügyi feladatokat kell teljesíteni, vagy pedig választanak gentlemant, egy kiváló embert. Az iparfelügyelőnek arra kell törekednie, hogy a munkásnak a lelkébe belehatoljon, hogy tudjon mindent, amik ott az adott körülmények között a munkások­ érdekében megteendők. A mi jelentéseink csak statisztikára szorítkoznak, ahe­lyett, hogy egyéni eseteket és általános megfi­gyeléseket közölnének. A gyárakban alkalmazott gyermekekről, illetőleg általában fiatal személyek­ről 18-ik életkorig törvényes intézkedéseket kell tennünk. Vannak téglagyárak, amelyekben alkal­maznak gyerekeket reggel öt órától este nyolc óráig 32 fillér munkadíjjal. (Felkiáltások balfelől: Hallatlan!) Ezek oly jelenségek, amelyek feltétle­nül a törvényhozás erélyesebb intézkedését kíván­ják. (Helyeslés.) Legalább is a gyárakban alkal­mazott gyermekek és fiatal személyek foglalkoz­tatására vonatkozólag kellene nekünk intézkedé­seket tennünk. Határozati javaslatot terjeszt elő, hogy: „Utasíttassék a kormány, hogy a gyerme­keknek és fiatal személyeknek a gyárakban való alkalmaztatásáról törvényjavaslatot nyújtson be. (Élénk helyeslés.) Huszár Károly elszomorítónak tartja, hogy nem hogy fogyna, de növekszik a gyárakban a ki­hágások száma. Kívánatosnak tartja, hogy az iparfelügyelők meglepetésszerűen vizsgálják meg az ipartelepeket. Határozati javaslatot nyújt be, hogy a kereskedelmi miniszter utasítsa az iparfel­ügyelőket a vasárnapi munkaszünet szigorúbb el­lenőrzésére. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter válaszolt a vita során elhangzottakra. Az iparfel­ügyelői intézmény — úgymond — nagyon jól be­vált s az intézmény természetesen tovább fog fej­lődni. A személyzetszaporítást az 1911-iki költség­­vetésbe még nem tudta fölvenni. A gőzkazánvizs­gálatoknak a gőzkazán-egyletekre való bízása sok munkától fogja az iparfelügyelőket megmenteni. Ez az egylet már meg is alakult, p, működését rövid idő alatt megkezdi. Földes­ Bélának megjegyzi, hogy ha Angliában orvosodat, alkalmaznak ipar­­felügyelőküt, ez az angol fejlettebb ipari viszo­nyokból folyik. Kivételesért­ lehet orvosokat is al­kalmazni, de ma még tech­­ikai ismeretekkel bíró egyének alkalmazása az ajánlatosabb. A „gentle­man“ alkalmazásában egyelőre megköti kezünket a minősítési törvény. A szociális téren való hala­dásunkat elég gyorsnak tartja. Az az álláspontja, hogy túlságos szociális intézkedéssel nem szabad az ipart béklyóba kötnünk. Azt mondta Földes képviselő úr, hogy nincs elég rendszabály, hogy a fiatalkorúak a kiaknázástól megóvassanak. Né­hány nap múlva a nők éjjeli munkájának tilalmá­ról javaslatot terjeszt a Ház elé. Ez az első lépés. Munkában van a fiatalkorúakról szóló törvény is. Kéri Földest, hogy vonja vissza határozati javas­latát. Huszár Károlynak megjegyzi, hogy kívána­tos, ha az iparfelügyelők váratlanul lepik meg az ipartelepeket. De nem bízik benne, hogy még in­tézkedés mellett is ez a vizsgálat váratlan lesz. Az építkezések vizsgálatát illetőleg megjegyzi, hogy a fővárosban ez nem az iparfelügyelők dolga. A modern építkezéseknél, különben sem sokat hasz­nál a felügyelet, mert a legtöbb összeomlás a rossz készítésből ered. Ezek a sajnos esetek úgy volná­nak meggátolhatók, ha a bűnösöket drákói szigor­ral büntetnék. (Helyeslés.) örül, hogy ezek a szá­raz jelentések, alkalmat nyújtottak arra, hogy a Ház ezekkel a fontos anyagi és szociális kérdések­kel foglalkozzék. Kéri a jelentések tudomásul vé­telét. (Helyeslés.) A Ház ezután elfogadta a jelentést és egy­hangúlag elfogadta Földes Béla határozati javas­latát is, ellenben Huszár Károlyét elveti­ , s Hegedűs Kálmán előadó ajánló szavai után elfogadták még a kereskedelmi miniszternek a színházi és egyéb jegyeknek a munkaszüneti napo­kon való árusításáról szóló jelentését. Negyedórás szünet után Návay Lajos elnök az ülést újra megnyitotta. Hegedűs Kálmán a munkásügyi bizottság előadója, ismertette a munkásbiztosítási viszonos­ság iránt Olaszországgal kötött egyezmény becik­kelyezéséről szóló törvényjavaslatot. A Ház a tör­vényjavaslatot elfogadta. A fehér vagy sárga foszforral való gyújtógyártás eltiltásáról szóló törvényjavas­lat tárgyalása következett. Hegedűs Kálmán előadó ismertette a javas­latot. Giesswein Sándor: Örömmel látja, hogy e régi adósságnak letörlesztésénél az egész Ház egy­öntetű akarata nyilvánul meg. Reméli, hogy ez a kezdete egy egészséges szociális fejlődésnek, amely a javaslatok egész sorozatát fogja a Ház elé hozni. Ez a demokratikus irány térhódítása, melynek teljességet majd csak az általános választói jog ad. Határozati javaslatot nyújt be, hogy a gyufagyá­rosok addig is, míg a törvény életbe lép, kötelez­­tessenek arra, hogy munkásaikat kéthetenkint or­vosi vizsgálatnak vessék alá. Ábrahám Dezső: A javaslatot elfogadja, de sürgeti egyúttal az önálló gazdasági berendezke­dést, mert addig munkásügyünket nem fejleszt­hetjük. A munkás-segélypénztár intézményével foglalkozik. Viharos jelenetek. Az elnök kéri, hogy a tárgyhoz szóljon! (Nagy zaj.) Justh Gyula: Hisz oda tartozik. (Nagy zaj.) Az elnök: Tessék engedelmet kérni a Ház­tól, hogy eltérhessen a tárgytól! Gróf Batthyány Tivadar: Nem szükséges! Ez a tárgyhoz tartozik. (Zaj.) Sümegi Vilmos: Hát gróf Posadowski hozzá­tartozik, akiről az előadó beszélt? (Nagy derült­ség.) Az elnök: Az előadó úr szakszerűen beszélt. Semmiféle terrornak nem engedek! Justh Gyula: Mi se engedünk a terrornak. Az elnök: Méltóztassék az elnöki tekintélyt megóvni! (Zaj a baloldalon.) Justh Gyula: Azt ott fenn kell megóvni. (Éljenzés a baloldalon.) Justh János: Návay, a viharelnök! (Derült­ség.) Ábrahám Dezső: Csodálkozik, hogy mikor a kormány javaslata mellett foglal állást . . . Az elnök: Akár mellette, akár ellene beszél a képviselő úr, szorosan a tárgyhoz kell alkalmaz­kodnia. (Nagy zaj.) Gróf Batthyány Tivadar: Próbagalopp a bankvitához! Ábrahám Dezső: Az alföldi fazekasiparról beszél. Az elnök: Méltóztassék a Házat megkérdezni, megengedi-e a tárgytól való eltérést. (Nagy zaj a baloldalon.) Gróf Batthyány Tivadar: Fölösleges! Ezt nem fogjuk tűrni! (Zaj.) Justh Gyula: Giesswein is arról beszélt! Ábrah­ám Dezső csak pár szóval akart a kér­désre kitérni. Határozati javaslatot nyújt be, a­mely szerint a képviselőház utasítja a kereskedel­mi minisztert, hogy rövid­­időn belül olyan tör­vényjavaslatot terjeszszen a Ház elé, amely eltiltja egyes egészségre ártalmas anyagoknak használa­tát. (Helyeslés a baloldalon.) Huszár Károly a néppárt nevében elfogadja a javaslatot. Gróf Apponyi Albert elfogadja a javaslatot abban a reményben, hogy a Ház egyhangú meg­nyilatkozása a javaslat mellett egyéb ilyen humá­nus törvényalkotásra sarkalja majd a kormányt. Hozzájárul Ábrahám Dezső határozati javasla­tához. Csermák Ernő azt indítványozta, hogy Ábra­hám határozati javaslatát a törvényjavaslathoz pótlásképen illeszszék. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter válaszolt a vita során elhangzottakra. Mindenek­előtt köszönetet mond a svájci kormánynak, hogy ezt a humánus intézkedést iniciálta. Ábrahám ha­tározati javaslatát nem fogadhatja el. Ha volna olyan anyag, amely nem tartalmazna ólmot és ala­csony hőfokon olvadna, akkor el lehetne tiltani az ólom-máz alalmazását. Ilyen anyag azonban nincs. Legközelebb nemzetközi konferencia foglalkozik ezzel a kérdéssel. Megbízta Wartha Vince tudóst, hogy kísérletezzen ebben a dologban, de a kísérlet eddig nem járt eredménynyel. Szándéka törvény­­javaslatot előterjeszteni, amely eltiltja a háziipar­ral foglalkozókat, hogy az ólomoxydót házilag őröljék és kezeljék. Ezzel a bajokat a lehetőségig orvosolja. Kéri Ábrahám Dezső határozati javasla­tának mellőzését. Giesswein javaslatához hozzájá­rul azzal, hogy ne kéthetenkint, hanem időszakon­­kint vessék a munkásokat vizsgálat alá. A vitát ezután félbeszakították. Az ülés két óra után ért véget. Visszavont petíció. Pécsről jelentik.: Frey János pécsváradi képviselő mandátuma ellen petí­ciót adtak be. A pécsi Ítélőtábla az elrendelt vizs­gálat határnapját már kitűzte, azonban a vizsgá­lat megejtése előtt kiderült, hogy a petícióba az időpontokat tévesen illesztették be. Ennek követ­keztében a petíciók aláírói abban állapodtak meg, hogy a petíciót visszavonják, s így a vizsgálat el­maradt. f ^ ‘vJ«» *” (Nagy zaj.) lesz, míg állását elfoglalhatja. Akkor majd las­sanként visszafizeti. Azonban az üzlet, ahol alkalmazták vol­na, nem nyílt meg másfél hónap múlva, újabb másfél hónap is eltelt addig. A váltó lejárata pedig veszedelmesen közeledett. A fiatal­ember elment az­­öreg francia mesterhez s megkérte, hogy prolongálják a váltót. De az öreg, aki gyanakodni kezdett, nem egyezett bele. — Nem, kérem, nekem a pénzre szüksé­gem van. Úgyis olyan kicsi kamatra adtam. Hiába volt minden könyörgés. Hiába ígért az ifjú nagy kamatot. Az öreg annál gya­­nakodóbb lett. — Kérem, ha nem tetszik fizetni, én írok a jótállónak. — Jó, kifizetem, — mondta az ifjú. De ugyan miből fizette volna ki? A nagy­kereskedő cégtől, ahol még el sem foglalta ál­lását, nem kérhetett. Lett volna itt Budapesten anyjának egy nagybátyja, gazdag, nőtlen ag­gastyán, akinek annyi lett volna háromszáz forint mint semmi, de attól a vén zsugoritól háromszáz krajcárt sem remélhetett. Meg sem látogatta idáig. Nagyon szívte­lenül viselte magát az öreg bácsi az apa halála­kor. De most nem lehetett habozni. Csak ez az egy út látszott még a menekülésre. Hátha meg­alázkodással, esdekléssel meg lehetne lágyítani ezt a kőszivet? Nem lehetett. Térden csúszva könyörgött az ifjú: — Nem magamért, szegény beteg anyámért könyörgök, ne hagyjon elveszni mindnyájunkat. Ne engedje, hogy börtönbe jussal­— Ha váltót hamisítottál, hát ott a he­lyed, — mondta az öreg. Akkor a fiatal­emberben az a kétségbe­esett gondolat támadt, hogy erőszakkal veszi el a pénzt. — Ide vele, vagy máskép meghal. — riadt rá az öregre. Érezte, hogy vad düh szállj­a meg agyát s keze görcsösen szorult ökölbe. Az öreg rémülten meresztette rá szemét, foga vacogott s szó nélkül kitette eléje az asztalra a háromszáz forintot. Aztán sápadtan hátrahanyatlott ócska támlásszékében. Az ifjú a pénzzel elrohant. Csak másnap tudta meg, hogy az aggastyán meghalt. Úgy találták a székén halva. Most már tehát három bűn is terhelte a fiatal­ember lelkét. Váltóhamisító volt, rabló és gyilkos. De az éhenhalástól megmenekült anyja és kis öcscse. Többé semmi veszedelem nem fenyegette őket. A hamis váltó történetét nem tudta meg senki, sem a rablást. A fiatal­ember elfoglalta állását a megnyíló új üzletben, aztán negyven évig becsületesen dolgozott, saját üzletet alapí­tott, gazdag ember lett és köztiszteletben ré­szesült. — Mit gondolsz, Berti, kezet fognál te ezzel az emberrel? Kelemen Bertalan megfogta bátyjának a kezét s alázatosan megcsókolta. — No, no, — szólt Tamás úr, — azért nem kell még kezet csókolni, mert valamikor negyven év előtt én is eltévelyedtem, csak va­lamivel kevésbbé szigorúan kell megítélni a gazembereket. Vértesi Arnold, ________________________3__ *6

Next