Pesti Hírlap, 1911. április (33. évfolyam, 77-102. szám)
1911-04-13 / 87. szám
1911. április 13., csütörtök.____________ _____Pesti Hírlap a kiegyezési törvény szellemében meg kell szövegelni követeléseinket, melyekkel a törvény szemben áll, amely ezekről nem szól. Ha e téren egyáltalán elérhetünk valamit, azt kellene kívánnunk, hogy ezt a magyar országgyűlés kizárólag saját hatáskörében adja meg. Ezzel azonban egy kérdésnél, a mely egyetértőleg oldandó meg Horvátország és Magyarország közt, azt kívánnék, hogy azt egyoldalúan a magyar országgyűlés oldja meg. Ez áll az előadónak a honvédkerületekre és a honvédezredekre vonatkozó fejtegetéseire nézve is. Az előlépések ügyében ki kell jelentenem, hogy egyáltalán min osztom a képviselő úr álláspontját, akit abban a szabályzatiban, mely szerint honvédtisztjeinknek a horvát szolgálati nyelven kívül magyarul is kell tudniok, sérelmet talál. Hiszen a magyar tiszteiktől is megkövetelik, hogy a magyar nyelven kívül még egyet és pedig a németet, vagy pedig egy nemzetiségi nyelvet beszéljen. Melyik nyelv legyen ez, ha nem a magyar. Mondhatnám talán, hogy a második nyelv a német lehetne. De már közjogi államközösségünk szempontjából is, de azon szempontból is, hogy a honvédség a magyar korona országaival közös intézmény, kiviláglik, hogy ez a második nyelv kell, hogy a magyar legyen. Ez tehát nem sérelem, hanem a katonai célszerűség érdekében álló rendelkezés. Schwarcz képviselő csatlakozik a bán fejtegetéseihez. Papratovics kifogásaival szemben Tommics bán kijelenti, hogy nemcsak Horvátországon, hanem Magyarországon is sűrűn jutnak horvát katonatisztek magas rangokba, amihez csak magyar nyelvismeretük segítheti őket. Turkovics hangoztatja, hogy a horvátországi honvédségnél a törvény értelmében horvát a szolgálati nyelv. Csak arra kell ügyelnünk, hogy e qualifikáció ne öltsön olyan jelleget, mintha a második szolgálati nyelv nálunk a magyar volna. A további vita után összefoglalja Sperec képviselő a bán fejtegetéseit, mely szerint a honvédség címének kérdését a regnikoláris küldöttségek határozata nélkül nem lehet megoldani és az előléptetés szempontjából megkívántató nyelvi qualifikáció kérdése teljesen kikapcsolandó, mire az értekezlet áttért a horvát honvéd hadapródiskola felállítására vonatkozó vitára. Dr Sperec a közös honvédség intézményének érdekében állónak mondja egy ilyen iskola felállítását. Papratovics a független centrumpárt nevében kijelenti, hogy ilyen határozati javaslattal egyetért, mire dr Radicsevica kiegészíteni javasolja a határozati javaslatot oly módon, hogy e követelés csak a kiegyezési törvény következménye. Mindkettőt elfogadták. Ezután, megkezdték a helységnevekre vonatkozó törvény vitáját. A bán rámutatott arra, hogy e törvény végrehajtása szükséges ugyan, a törvény azonban úgy van megfogalmazva, hogy abból egyáltalán nem tűnik ki, vajon a törvény vonatkozik-e az államvasutakra is. Minthogy Magyarországon az az álláspont irányadó, hogy az államvasutak e törvény rendelkezései alól kivétetnek, a kormány a törvény fogalmazása miatt e tekintetben nem tehet semmit. A vitát ezután félbeszakították és a legközelebbi ülést április 20-ikára tűzték ki.* A horvát-szerb koalíció végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy április 18-ikára Zágrábba a koalíció tagjait plenáris értekezletre hívja egybe. Belpolitikai fairek. A főrendiház ülése. A főrendiház szerdán délben tizenkét órakor gróf Csáky Albin elnöklésével ülést tartott, amelyen a kormány részéről Székely Ferenc igazságügyminiszter és Kálmán Gusztáv államtitkár jelent meg. Az elnök elparentálta gróf Cziráky Béla főudvarnagyot, gróf Forgách Károlyt és Bende Imre nyitrai püspököt, a főrendiház tagjait, akiknek emlékét jegyzőkönyvben is megörökítik. A horvát országgyűlés átiratára dr Neumann Károly elnök elhunytévól a főrendiház elnöksége távirati úton nyilvánítja részvétét. Bejelentette az elnök, hogy Bernáth Géza, Barcsay Domokos, Klobusiczky János és báró Herczog Péter újonan kinevezett főrendeknek a belügyminiszter megküldte a királyi meghívó levelet. Gróf Esterházy Károly és gróf Degenfeld Imre mentelmi jogának felfüggesztését kérte a pozsonyi ügyészség, illetve a budapesti büntetőjárásbíróság. Mind a két kérelmet kiadták a mentelmi bizottságnak. Báró Kohus Károlynak a legfelsőbb fegyelmi bíróságban viselt tagságáról történt lemondását elfogadták. Ezután általánosságban és részleteiben is felszólalás nélkül megszavazták a szabadalmazható találmányoknak, mintáknak és védőjegyeknek a kiállításokon való ideiglenes oltalmáról szóló törvényjavaslatot. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök kellemes ünnepeket kívánt a főrendeknek s ezzel az ülés véget ért. Miniszterek utazása. Gróf Serényi Béla földművelési miniszter Bécsből Kaltenleutgebenbe utazott. — Gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter fiai kíséretében Pécsre érkezett, öcscse, gróf Zichy Gyula látogatására. — Hazai Samu honvédelmi miniszter szerdán délután öt órakor visszautazott Budapestre, ahová este kilenc órakor érkezett meg. .Justh Gyula a helyzetről. A Justh-pártnak képviselőkből és kültagokból alakult népes küldöttsége tisztelgett szerdán délelőtt Justh Gyulánál, a párt elnökénél, hogy nevenapja alkalmából üdvözölje. Gróf Batthyány Tivadar üdvözlő beszédében azt fejtegette, hogy sivár és nyomorúságos korszakot élünk, amidőn a kormány komédiát játszik, melynek azonban súlyos árát anyagiakban és jogaiban a nemzet fogja megfizetni. Ahová csak nézünk, elnyomás és eltiprás a sorsa ennek a nemzetnek. Az üdvözlésre Justh Gyula hosszabb beszédben válaszolt. Többek közt a következőket mondotta: — Megvallom, nagyon sivár a helyzete az országnak és hogy ilyen, annak talán csak kis részijén vagyunk mi az okozói. (Helyeslés.) Mi, tőlünk telhetően, bármily kevesen jöttünk is be a képviselőházba, minden alkalmat megragadunk arra, hogy az ország érdekeit megvédelmezzük és az országot az igazi közvéleménynek megfelelően képviseljük. (Zajos tetszés.) Az a pillanatnyi, letargia, amely tapasztalható koronkint az országban és a mi körünkben is, minket ne hangoljon le. Kötelességünket bármilyen nehéz, kritikus viszonyok közt is teljesítenünk kell, lankadást nem ismerő kitartással, céltudatosan. Mi vagyunk az egyedüli pártja az országnak, amelyben nincs eltérés, amely egységesen vonul föl mindannyiszor, amikor a küzdelemből kiveszi a maga részét. (Zajos tetszés.) Ha végignézünk az összes többi pártokon, valamennyinél látjuk a szertehúzást, az ellentétet, látjuk, hogy csak egyben tudnak egyesülni, abban, hogy a függetlenségi és 48-as pártot leverjék. Lehetetlenség, hogy az ország hamisítatlan közvéleménye ne azokat támogassa, akik a demokratikus haladás diadalára törekszenek az eléggé nem kárhoztatható és el nem ítélhető aulikus, feudális és reakciós irányzattal szemben. (Hosszas helyeslés.) Hyen szellemben dolgoztunk eddig is és ilyen szellemben fogunk dolgozni a jövőben és azt hiszem, hogy azok, akik ma oly felsőbbséggel néznek bennünket és gúnyosan mosolyogtak, meg fogják érni azt az időt, hogy igaza lesz annak a magyar közmondásnak, az nevet igazán, aki utoljára nevet. Még egyszer köszönöm a szíves üdvözlést. (Hosszas éljenzés és taps.) Justh Gyula ezután vendégeivel a politikai helyzetről beszélgetett. A pártvezér még most is gyöngélkedik, az üdvözlő küldöttséget felkötött karral fogadta. A bosnyák tartománygyülés berekesztése. Szarajevóból jelentik. A tartománygyülés első ülésszakát szerdán berekesztették. Délben megjelent báró Yarasanin tartományi főnök és legfelsőbb dekrétumot nyújtott át, amely a tartománygyűlés első ülésszakát befejezettnek jelenti ki. A dekrétum felolvasása után, amelyet állva hallgattak végig, a tartományi főnök elismerését nyilvánította a képviselőknek sikeres munkájukért. E ház működése — úgymond — nemcsak az osztrák-magyar monarchia, hanem a külföld széles köreinek csodálatát is kivívta, annál inkább, mert ezen testületnek működése nem alapulhatott hagyományokon és munkájának alapelveit és irányvonalait saját magának kellett megalkotnia. A most kezdődő szünetet becsülettel megérdemlik. Óhajtom, hogy meghozza önöknek az óhajtott üdülést és pihenést, hogy őszszel friss erővel új alkotó munkára gyűljenek itt össze. A beszédet élénk tetszéssel fogadták. Ezután Basszagics elnök a házhoz meleg búcsúszavakat intézett, mire az ülésszakot berekesztették. A románok és a katonai javaslatok. A hazai román sajtó élénken foglalkozik az új katonai törvényjavaslatokkal, amelyek a lapok fejtegetései szerint a magyarságra nézve oly előnyöket biztosítanak, melyek a nemzetiségek fejlődésére káros hatással lesznek. Az aradi Tribuna bécsi értesülés alapján azt írja, hogy a véderőreformról s a katonai büntető perrendtartásról szóló törvényjavaslatok sokkal nagyobb vívmányokat foglalnak magukban a magyarok részére, mint aminekre a magyar politikai körök csak valaha is számítottak. Magyar vezényleti nyelvről nincs ugyan szó, de fölér ezzel lényegileg a javaslatoknak a tisztikar magyarosítására vonatkozó tendenciája és a nem magyar ajkú katonák oktatásában a magyar nyelv fokozatos érvényesülése. A tisztképzés reformja a nem magyar ajkú intelligenciának úgyszólván lehetetlenné fogja tenni a hadsereg hadapródiskoláiba való belépést. A lap felhívja a román nemzetiségi párt képviselő tagjait, hogy a javaslatok ellen komolyan foglaljanak állást, de figyelmezteti a magyarosításra a bécsi köröket is, hogy a magyarság előre nyomulását a hadseregben akadályozzák meg. Az általános választói jog az alkotmány szempontjából. — Szederkényi Nándor röpirata. —Szederkényi Nándor, a régi nemzeti-párti, majd függetlenségi politikus, volt főispán, igen érdekes röpiratot írt az általános választói jogról az ősi magyar alkotmány szempontjából. A tanulmányt, amelylyel vezércikkünk foglalkozik érdeme szerint, a következőkben ismertetjük: ■ A mostani választási törvény. — A most érvényben levő 1874-iki választási törvény, amelyet a szabadelvű párt alkotott, a maga káros, igazságtalan intézkedéseivel állandóan fenyegeti a haza sorsát és jövendőjét, anyagi és erkölcsi épségének tönkrejutásával. Történelmi visszapillantást vet a parlamenti élet fejlődésére, különösen arra a küzdelemre, amelyet az alkotmányos élet megindultával vívtak a kor férfiai, hogy a 48-as alkotmány lerakott alapjait kiépítsék és betetőzzék. A 48-as párt azért vált el az akkor uralmon volt kormánypártból, mert alkotásai nem feleltek meg a 48-as alkotmány követelményeinek, s az ország független államiságát veszélyeztetve látta. Megmutatta ezt a 48-as választói törvénynek Lónyay Menyhért kormánya alatt tervezett reformja, amely a közvélemény kijátszásával, a kormány többségének biztosítására a legkörmönfontabb részletekkel volt ellátva. Nagy visszatetszést és izgalmat is keltett ez még az akkori balközép soraiban is, úgy, hogy törvényerőre emelkedését obstrukcióval akadályozták meg. Azonban a Lónyay-féle kegyetlen elbánással, vesztegetéssel s hatalmi visszaéléssel végrehajtott 1872-iki választások után, állítólag a pénzügyi helyzet javítása címe alatt, a fúzió gondolata mind nagyobb mérvben kelt hódító útjára a balközép soraiban. Ennek hatása alatt került tárgyalásra 1874-ben újra, csekély módosítással, a törvényjavaslat, lényegében változatlanul, teljesen meghamisítva a 48-as törvénynek nemcsak szellemét, de még fennálló jogkeretét is. A javaslat címe volt: „az 1848. V. és erdélyi II. t.-cikknek módosítása, illetőleg kiegészítéséről“, s azt fejezte ki, hogy ily novelláris után fogja a 48-as törvény hézagos intézkedéseinek részben túlhaladott, részben magyarázatot igénylő részleteit mintegy kiegészíteni. Ennek örve alatt azonban a választói jognak oly megszorítását vették fel, hogy azzal a választók számát, hozzáadva még az adólerovás feltételét is, a minimumra süllyesztették. Ehez fűztek egyéb eljárási részleteket, melyek a hatalmi befolyás terét bővítették, s a megvesztegetés üzelmei gyakorlására az eddigi módot még kedvezőbbé tették, amint ezt azóta annyi választási korrupció és attrocitás elszomorítóan igazolta. — A nemzetiség és a demagógia. — Már az 1874-ik javaslat tárgyalásánál a 48-as párt álláspontja ellen felhozott ellenvetésekben reátalálunk úgy a nemzetiségi, mint a demagógiai veszélyek festésére, melyek tápot nyernének a jog ily mérvű tágulásában. A nemzetiségek hazaellenes féktelenségét intézményekkel s törvényekkel kell és lehet meggátolni. Itt van a lefolyt több mint három évtized, nem volt általános jog, az uralkodó kormányrendszernek módjában állott helyes útra térítő eszközökről gondoskodni. Hagyta a féktelenkedés terjedését. Kellett ez neki részint fenyegető, részint kortes-eszköznek, miután épen a nemzetiségi vidékek voltak a leghálásabb tenyészágyai a legodaadóbb mameluksereg termelésnek. És itt ismételjük, a törvényekkel s intézményekkel megfékezendő nemzetellenes izgatok miatt megfosszuk a jó s hű magyar népet megillető jogától? Mit értünk el vele eddig? Hogy még a jognélküli magyar népben is fölébredt a méltó elkeseredés, s a csekélyebb számú jogot élvezők erkölcsi megmételyezése pedig, az ismert korteseszközökkel, hallatlan mérveket öltött. Ami a demagógiai féktelenséget illeti, 1874-ben a nemzetközi szocialista közéleti tevékenység még számottevő nem volt. Néhai Schwarcz Gyula a demagógiai veszedelmet például az ultramontán táborban kereste. De minden valószínűséggel állíthatjuk, hogy ha 1874-ben a 48-as párt álláspontja elfogadtatott volna, az ipar fejlődésével később növekedett szocialista párt sem vonhatta volna ki magát, az esedékes joggyakorlat folytán a nemzeti egységbe áthasonulás törvényének behatása alól, s a jognélküliség folytán, hazátlanság címe alatti izgatás nem fajulhatott volna el oly sajnálatos tévelygéssé, mely a mai kornak is egyik becses tényezőjét, a munkás népet, a hazaellenes tábor anyagává látszott átgyúrni. És nem következett volna be az a szégyenletes állapot, hogy a magyar nemzet szégyenére, a darabont korszak emberei álljanak a választói jog kiterjesztésének s általánosításának követelésével a világ elébe, a koronát állítva annak élére. Hiszen tudjuk, hogy a követelés nem a népjog szép szeméért történt, hanem hogy a hazaellenes táborba gyűjtött jognélküliek tömegével s aknamunkájával a hazafias küzdelem útját nehezítse, vagy lehetetlenné tegye. Ezen aknamunkás reform példáját már láttuk a 18-ik században, mely a kalapos király kezében az Ausztriába olvasztás eszközéül szolgált.