Pesti Hírlap, 1911. április (33. évfolyam, 77-102. szám)
1911-04-13 / 87. szám
ii 1911. április 13., csütörtök. Pesti hírlap a kormányhatóság utasítja a csavargőzös vállalatot, hogy a közlekedési igények kielégítése céljából a Ferenc József-híd budai hídfője és az Erzsébetied pesti hídfője között, továbbá a Tabán és az Eötvös-tér között és a Rudasfürdő—Vigadó-tér között új átkelési vonalakat rendezzen be. Utasíttatni kéri továbbá a vállalatot arra is, hogy a Lánchíd budai hídfő—Erzsébet-tér és a Tabán—Árpád utca közötti vonalon átkelési forgalmat rendezzen be és azt idejekorán készítse elő. A tanács végül még azzal a kérelemmel fordul a miniszterekhez, hogy utasítsák a vállalatot általában a közlekedés javítására, a hajók tisztántartására, személyzetét pedig, amely ellen számos panasz hangzott el, cserélje ki és a kőszénfüstöt lehetőleg küszöbölje ki. — Vízvezeték a Terézváros kültelkén. A VI. kerület Szent László utca, Ördögárok és Balzsamutca lakói kérvényt intéztek a tanácshoz, hogy ezt a már benépesített területet is lássák el valahára vízvezetékkel. A méltányos kérelmet a tanács előreláthatólag teljesíteni fogja. Kis komédiák. Körkérdések. Midőn a húsvét közeleg , fogy a hideg, nő a meleg, Tüzében a tavaszi napnak Mohón rügyeznek és fakadnak: A körkérdések. Ilyenkor író és színész, Festő, színésznő, építész, Szociológus, feminista Előtt hever egy hosszú lista: A körkérdések. A fővárosi napilap Egy-egy nagy problémát kikap Rejtelmeidből, szörnyű Élet, És megszületnek — nincs kímélet — A körkérdések. „Melyik az év legjobb lova?“ „Szokott utazni? Mért? Hova?“ „Hogy hívták a kedves nagyatyját?" Ezt kérdezik és ezt kutatják A körkérdések. »A kedvenc színe micsoda?“ „Kedvenc írója kicsoda?“ „Mily jogokat ad ön a nőknek?“ Ilyesmik ellen érdeklődnek A körkérdések. És férfi, nő, agg, fiatal, Ilyenkor mind ír, mind agyai, Nyilatkozik, vall, véleményez, A legvadabb járvány ma — tény ez —■ A körkérdések. Mindenki ezzel van tele, Mindenki már beteg bele, Úgy a vidék, mint Budapest is, Jobban terjednek, mint a pesti* A körkérdések. Ők uralkodnak ez okon A húsvéti hasábokon, A politikát és a tőzsdét, A sportot, színházat lefőzték A körkérdések. Uralmuk eltart egy napig, Aztán nyugodtan alhatik S karácsonyig maradhat veszteg Az a sok ember, kit kikezdték A körkérdések. Midőn karácsony közeleg S nő a hideg, fogy a meleg. Jegében s jegyében a télnek Újra születnek, újra élnek A körkérdések. Hajh, kutyavásár vén Budán Egyetlenegyszer volt csupán, De virágoznak s hozzá bőven, Kétszer is minden esztendőben A körkérdések. Ella. Képzőművészet Húsvéti kiállítások. A Nemzeti Szalonban szerdán délután nyilt meg a magyar képzőművésznek e gyületének és Kalivoda Kittének műkiállitása. Borultva is mondhatjuk ezt, mert..idomé Kalivoda Kata asszony 77 műve e kiállitás lényege s a többi ISO kép annak kiegészítő része. Kalivoda kollekciója annyira uralja, sőt annyira agyonnyomja nagy művészi súlyával a többi szereplőt, hogy szinte sajnálni lehet. Egy festőnő duzzadó férfias erővel és bátorsággal, virtuóz technikai tudással, ragyogó színekkel és izzó magyar érzéssel: ez Kalivoda Kata. A fiatalságát tekintve még csodagyerek, a tudása után ítélve már régen kiforrott öreg zseni. Művei közül a legszebb a „Kendőpróbálók“, és a „Viszik a menyasszonyt“ című kép kisebbik eredeti vázlata; gyönyörű a „Két kofa“ címü festménye, azután egy csendéletképe a kerti lugasban festve; élénk, mozgalmas a „Táncolok“ című csárdás-jelenete, a „Zászlószentelés“, a „Templomba menők“; bravúrosan készült a „Műteremben“ c. vázlata, a „Déli nap“, — és egész sereg színvázlata meg szénrajza. Műveit nehéz klasszifikálni, de szükségtelen is, mind egy vérbeli művésztalentum megnyilatkozásai. A társaságát képező művésznők közül feltűnik Ács Mária tanulmánya, báró Braunecker Stina „Ifjú arcképe“ c. műve, Bruck Hermina néhány virágképe, Balla Mariska három pastell-portraitja, Daffinger Hanna „Utolsó próba“ c. genre-képe, Flischer Hilda teás-készlete (csendélet), — Kessler Johanna „Kártyavetés“-e, Komáromi Kacs Endréné „Utolsó rózsák“ című artisztikus aquarellje, Kozma Erzsébet szoborportraitja, — Lichtenbergné Propper Aranka női portraitja, L. Shilberth Irén szép aktja, Messinger Józsefné „Mosolygó anyóka“ c. szoborműve, Müller Béla Lembachos női feje, Olejnik Janka néhány szép rézkarca, Pongrácz Sarolta bárónő „rézistője, Bemerné Istvánffy Gabriella hangulatos téli tája és állatképe, Schütz Julcsa őszi tája, Somló Sárika gipsz-reliefje, Soósné báró Korányi Anna női arcképe, Székács Irén intérieurje, Tomassek Emma tanulmányfeje, Undi S. Mariska néhány virágos udvarrészlete, Vámossyné Eleéd Karola „Vasárnap délután“-ja s torockói szépsége. A húsvéti ünnepek alkalmából nyílt meg az Andrássy-úti Képzőművészeti főiskola növendékeinek kiállítása is, melyet szünidei munkáikal rendeztek. Tavaly a „Könyves Kálmán“-ban próbáltak szerencsét a fiatalok, de jogosultabb az, hogy e kiállításaik az iskola falainak keretéből ki ne nőjenek. Hiszen a rendkívüli tehetség úgyis bejuthat bármely nyilvános, nagyobb tárlatra. Az iskola művésznövendékei közül figyelemreméltó dolgot állított ki: Balló tanár növendékei közül: Frank Frigyes (gyermekportrait) és Tatz László (Pieta). — Zemplény tanár növendékei közül: Szacsvay Alajos (apja portraitja), — Csapó Márton (férfi képmás és szép csendéletek), Szüle Péter (erőteljesen, egyszerűen érzett téli tájképek), — Ferenczy tanár növendékei közül: Telek Antal (jó tájképek), Szöllősi János és Kremzli Ernő (interieur). A rajztanárjelöltek közül feltűnik: Czencz János (női portraitval), Thomeo Norbert („Kis leány“ c. művével), Szirt Oszkár (monumentálisan érzett szép hegyi tájképeivel), Pilch Dezső és Zolnay Géza (aquarellekkel), Fayl Frigyes („Kacsák“ és „Szántás“ c. szép plein airjeivel), Darvassy István („Borvizes leányok“ c. genreképével és portraitjával), Spolarich László (leányfejével). A Deák-Ebner-féle női festőiskola növendékei közül Rauscher Juliska, Elischer Hilda és Loser Mária küldött jobb dolgokat. A grafikai növendékek közül kiválik Prihoda István (rézkarcaival), Tichy Kálmán (japános virágrajzaival), Olajnik Janka (szép női aktjával), Ángyal Géza (erőteljes fametszeteivel), azután Buday Sándor, Horváth Margit, Frank Frigyes, Rónay Kazimir, Gyenes Lajos, Schuchich Lajos. A váci utcai „Művészotthon" húsvéti kiállítását gyügyei Nagy Zsiga festményeiből és Oppel Magda iparművészeti munkáiból rendezte. Nagy Zsiga művészetét majdnem száz darab festménye és rajza demonstrálja. Legérdekesebbek a biblikus vázlatai és szép magyaros genre-thémái, mint pl a „Falusi idyll“, — az „Almaszüret“, — a „Szerelmi vallomás“, — „A mulatság vége“. — Női aktjainak szép húsát hirdeti a „Tavasz“ és a „Szultán kedvence“. Igen erős művészünk a rajzolásban. A „Parázna asszony“-hoz készült rajzait klasszikus erő, — a „Dalesz“, a „Krach“ és más hasonló tréfás rajzait pedig játszi rajzmodor és humor jellemzi. Népművészeti kiállítást rendezett a nagyhéten az üllői-úti iparművészeti múzeum és iskola. E kiállítás a magyar nép ősi művészetével demonstrálja, mennyire szükséges a nemzeti érzést kultiválni. Kalotaszeg és Torockó szép varrottasai, a Motyó-föld buja tarka himzései, az ormánsági szőttes, a sárközi fátyolhimzések, a somogyi és alföldi népviseletek, a régi göröncsér-mesterség remekei, a pásztoremberek művészies csont- és fafaragásai, mind együtt vannak. A társulat és az iskola rajztanárjelölteket, iparművészeti növendékeket seregestül küldött ki, hogy magyar népünk régi mű-¦vészeti termékeit, ott, ahol még el nem hordták a külföldi ügynökök, összegyűjtse s néprajzin-ízeumunk anyagát minél teljesebbé tegye. Ezt azfjabb gyűjtést mutatja be most az iparművészetinuúzeum, díjtalanul, hogy mindenki hozzáférhessen. • Sajnos, pusztul a népművészet szerte az országban. Bár az is igaz, hogy a magyar iparművészet néhány lelkes bajnoka ennek a föltámasztásán fáradozik. Ha a népet aztán újra meggyőzték arról, hogy a magyar lelkének művészkedése nemcsak szép, de igen hasznos is, a képzőművészeket vehetik elő. Ott is égetően szükség a magyar érzés fejlesztése. Eltévedt Gauguin-báránykákat kell visszaterelni a magyar akolba. Sőt! A föltámadás, az újjászületés nehéz problémája vár azokra a műpártolóinkra is, akik művészetünkben a nemzetietlen irány boldogulását elősegítették, vagy pedig csak elvből voltak műpártolók. Úgynevezett álműpártolók. A sokat ígérő, de semmit sem adó műbarátok. Ezekben kellene föltámasztani az igazi műérzést és igazi áldozatkészséget. Ez, — valljuk be — a legnehezebb föltámasztási kísérlet. És talán sohasem fog sikerülni ! (Kézdi.) * (Harc az iparművészeti társulat körül.) Az orsz. magy. iparművészeti társulat e hó 2-án tartott évi közgyűlésén tudvalevőleg heves támadást intézett az elégedetlenek tábora. A közgyűlés többsége azonban az ellenzéket leszavazta s ez most dr Fekete Károly utján fölebbezést adott be a belügyminiszterhez s a székesfőváros tanácsához. E fölebbezésben az ellenzék kifejezést adott a vezetőség működése iránti elégedetlenségének és azt hangoztatja, hogy az egyesület elenyészően csekély összeget fordít tulajdonképeni céljaira, az iparművészet fejlesztésére és a százezer koronás budget nagy részét eladminisztrálja. E váddal szemben az iparművészeti társulat igazgatója, Györgyi Kálmán, kijelenti, hogy az 1910. évben a Társulat kiadott összesen 92,620 koronát. Ebből művészeti célokra költött: a) művészi irányú kiadványokra 37,413 koronát, — b) kiállításokra 6424 koronát, — c) pályadíjakra, tervek és minták beszerzésére 8097 koronát, — d) népművészeti tárgyak vásárlására 7000 koronát, e) sorsolási nyeremények vásárlására 2500 koronát, összesen 60,434 koronát, ami az összes kiadások 65 százalékának felel meg. A kiadások többi 85 százaléka személyi és dologi kiadások között oszlik meg, amely utóbbiakban az előbb felsorolt tételekkel összefüggő adminisztratív költségek is benne foglaltatnak. A folyó évi előirányzat szerint a 117.600 korona kiadásitól a már jelzett művészeti célokra jut összesen 79.760 korona, az összes kiadásnak 68 százaléka. Ezeknek az adatoknak valódiságáról az évi jelentésből bárki meggyőződhetik. * (A szolnoki festőtelep válsága.) Megírtuk már, hogy a szolnoki festőtelep válság elé jutott s hogy a telep fölött álló Művészeti egyesület, miután háromra apadt le a törzstagok száma, uj törzstagok megnyerésén fáradozik. De úgy látszik, ez ideig eredménytelenül. Ezen válság alkalmából Zombory Lajos, a telep régi törzstagja, előterjesztést tett az egyesület igazgatóságához s ebben hivatkozva a válság okaira, előadja nyitó terveit. „Igen nagy baj az, — mondja Zombory, — hogy művész-othonok helyett, bár elég fényűzéssel, művész-kaszárnya létesült s a telep megépítésében, belszervezetében és házszabályaiban közösségre van kárhoztatva. Minden közösség nagy akadálya, néha megölője az egyéni függetlenségnek, bármily szépen is körül van írva annak autonómiája, de különösen nagy veszedelem a művész függetlenségének. Ha egy művész szabadsága jóhiszeműen vagy rosszakaratúlag korlátozva van, és abból ideje korán ki nem szabadulhat, akkor annak művészete már csak tengődés-vergődés és utóbb teljes leromlás a vége. Úgy látszik, hogy azokat a komolyabb művészeket is, akik annak idején lekötötték ide magukat, a Szolnokra való településtől ez vagy ehez hasonló sejtelem tartotta vissza. Az önállóbb művészek törekedtek és törekszenek ma is a közösség alól lehetőleg felszabadulni és inkább csak a telep hírnevéért tartják meg műtermüket, egyébként pedig ha tehetik, szereznek maguknak egy kis házat, lakást, hogy ott függetlenül élhessenek művészetüknek. A jövőre nézve kívánatos volna, hogy az első épületből egy komoly festő-iskola létesíttessék, és pedig elsősorban állatfestő-iskola, ami csodálatosképen Magyarországon nincs és aminek egy elsősorban mezőgazdasággal foglalkozó országban régen lennie kellene. Mert épen ez a különleges magyar genre ennek az éghajlatnak a milienjében az, amiért Pettenkoffentől kezdve annyi idegen és hazai művész keresi föl a magyar Alföldet. Zombory végül kijelenti, hogy ezt az iskolát létesítené és lassankint figurális és tájfestészeti tanfolyammal óhajtaná kiegészíteni. E vállalkozásba pedig csak az esetben menne bele, ha az egyesület az első műteremházat, a hátsó házmesterházzal együtt, bekerítve, legalább 15 esztendőre évi egyezer korona bérösszegért neki bérbe adja, ahol függetlenségében korlátlanul biztosítva, minden beavatkozás nélkül működhessék. "