Pesti Hírlap, 1911. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1911-05-03 / 103. szám

A\' . Budapest, 1911. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ....... 28 K­­­f .Félévre................ 14 „ — ii Negyedévre .... Egy hóra............ 2 „ 40 „ Egyes számára 10 f. Hirdetések díjszabás szerint. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 32-ik oldalon olvasható. XXXIfl. évfolyam, 103. (11414.) szám. ”’*** f ■*v■1.%» 8ZEI Budapest I. n.ibl Telefon 28— KIADÓHIVAT Budapest, Váci­!:*»­­Telefon 26—40. Megjelenik hétfő kivétel minden nap. I A Mtfbizomány. Ma a képviselőházban egy görhes kisér­tet nyújtogatta a nyakát: a hitbizomány. Ez­­az intézmény, amelybe ma, a huszadik század második évtizedében már csak hálni járhat a lélek, a parlamentben úgy lépett föl, mint egy élettől és vértől duzzadó szerves réssé közdol­gainknak és nem való voltához képest, régi időkből itt felejtett váz gyanánt. Történt ez pe­dig Baross János képviselő jóvoltából, aki a képviselőházban az agrárius nagybirtokosok céljainak és kívánságainak szokott igyekezni szóbeli formát adni. Baross János törvényjavasltot nyújtott be a hitbizományok „reformjáról”. Küldessék ki egy bizottság, mondja a javaslat, amely a már egy ízben, régen, 1827-ben kiküldött hit­bizományi bizottság anyagának fölhasználásá­val, a kor kívánságait szem előtt tartva, dol­gozzon ki új hitbizományi törvényt. Hogy m­it ért Baross János a kor színvonala milatt, azt beszédében, amelylyel a javaslatot benyújtotta, kifejtette. A hitbizományokat fön­­tartandóknak tartja, ezen kívül azonban közép­birtokosok számára is kívánatosnak tartja hit­­bizomány f .’litását Elmo­­­­ross János a hitbizományok magyar történ .f Ebből az épületes történet­ből mi azem­ . ■k adatot említünk: A hitbizomán­y­ok« . mai urnájukban 1687-ben engedélyező király , főnemesség számára. Miért? i­s izélt .ogy végleg lemondott a szabad feny­yv­ilás jogáról. 1723-ban a hitbizományokat a n­emességre is kiterjesz­tették. V­­­iszont : ■ gmatica sanctioért volt ellenszolgáltatás és valóban azok mellett a nagy összegek, donációk, címosztogatások mellett, amelyek akkor vesztegetésképen a fő- és köznemesség markát ütötték, ez a kiterjesz­tés a legkevesebb volt. Tudjuk, ho­gy az idők most, a nagybirto­kos, agrárius Eldorado idejében legkevésbbé sem kedvezők a hitbizományok eltörlésére, épen azért szükségesnek tartjuk, hogy amikor előhozakodnak a hitbizomány törvénynyel való megerősítésével, rámutassunk ennek az intéz­ménynek születésére, igazságtalanságára, az országra káros voltára. A hitbizományokat egészen nyíltan és bevallottan hű szolgálatok jutalmazásáért, ma­gyarul árulásért, osztogatta a korona. Célja volt, hogy e­zek a kedves családok régi fényük­ben fönn­aradhassanak. Azoknak a családok­nak azonban, amelyek fönmaradása nekünk esetleg kegyeletből drága lehetett volna, a Rákócziak, Bocskayak, Thökölyek családjának a fönmaradásáért a korona nem adományo­zott sohat hitbizományi jogot, sőt tudjuk, hogy e családfok elsőszülötteit, sőt valamennyi sar­ját fölvi­tték Bécsbe és ha csak lehetett, gondos­kodtak róla, hogy magvuk szakadjon. Azokért a családokért, amelyeket a korona régi nagy fényben megőrzendőnek tartott, ugyan kár volt törvényeket hozni. "Ma pedig hogy áll a dolog? Egyáltalán nem közérdek, hogy bármilyen család fényét államhatalommal őrizzük. Ellenben törvény szellemével ellenkező igazságtalanság, hogy bizonyos családok számára az örökhagyási jognak ne legyen érvénye és a másodszülötte­ket törvény tagadja ki jogaikból. A középkor igazságtalansága és kegyetlensége lélekzik eb­ből a hitbizományi intézkedésből. Épen így, nem állami, sem pedig nem­zeti érdek, hogy a hitbizományt a középbir­tokra is kiterjeszszék. Kiáltó igazságtalanság volna, ha a magyar állam, épen egyik osztá­­lyát a társadalomnak, a középbirtokos osztályt venné védőszárnyai alá és törvénynyel ápol­­gatná, támogatná, takargatná. Ha a középbir­tokosság nem olyan erős, amilyennek­­lennie kellene, ha esetleg kevés hajlandóságot mutat földje megtartására, káros és beteg dolog vol­na, erőszakosan, mesterségesen, állami támo­gatással föntartani. A középbirtokosság dol­gozzon, tanuljon, gazdálkodjék a földjén és takarékoskodjon. Ebből haszna lesz nemcsak neki, hanem az országnak is. De ha törvény­nyel biztosítják neki, hogy birtoka a család kezéről el nem eshet, azzal csak az Amerikába induló hajókat népesítik be e családok másod­szülötteivel és henye gondtalanságba lökik­ az elsőszülötteket; maga a föld, amely pedig az országnak a legfontosabbnak kell lennie, csak kárát látná. Szép, szép, hogy a magyar középosztály­ra vigyázni kell. De vajon ki meri állítani, azt, hogy egy középosztály csak akkor válik az ország hasznára, ha múmia gyanánt évszá­zadokig konzerválják benne ugyanazokat a családokat! Hát a parasztság, a polgárság nem magyar? Azoktól miért akarják elvenni a jo­got, a lehetőséget, hogy középbirtokosokká le­gyenek? Egy országban, egészséges viszonyok közt, az egyes osztályok folyton fluktuálnak, fölmerülnek és elsülyednek bennük családok és egyének, szerencse és derekasság szerint. Niísz utón. — Náj­ d­yb&t, ■,! lel Garibaldi“ negyedik emeletén. — i U iszen én szívesen elhiszem ne­ked * Svi­­rte Salvátorom, hogy tavaszszal vág­yon szép város lehet ez a Ná­ poh .eti'ku-­­ áron azonban legalább is oly. -kik­zza benne az embert, mint ná­dim i­s­­i na­mezőkeresztesen júliusban, ara­tás : et még annál is melegebb. Nem­ cseri , unott lenn az öböl végén egy scsönd, t­ifin budik a tengerben, még pedig olyan tíz fő illetlenül, hogy alig van raj­tuk - la* rí . . Juj, ha a mama látná, m­i­csoda 70, -iok és leányok vannak itt Niá­­polyt ■ i ’ . asten, Feri, nézd csak, creek egyn­­gü d­­tt lenn és csak minden­ min­den ider . )g valami rongyocskaféle, .pedig elég í _ry cull vök is vannak köztük. Szemtelen napsz . .­.dalában úgy találom, hogy ez a Nápo­l d n is elég szemetes város*. Nem igaz? Ne !; látod, hogy ez a Nápoly eléggé «*int '■ ,'Lvos? -tel­ét. . \ 1 ’orenc alvátor adj tisztességes vá­laszt, Ő meghúzom a füledet. — A'­orr el drága Mária Immaculata, csak ma pénzemet. —­­Már megint? — igei, már megint. — Voltig n­ézek ki az ablakon? — ige.i, addig nézz ki az ablakon. Az ilyen v­al­­­amilyen te vagy, Mariska... Mária n­­a­­, helyes, ez sokkal szebben hangzik. . . ne is nézzen olyan nyomorult földi dologra, mint amilyen a pénz. Nekem azonban, sajnos, gyakran kell ránéznem és minél több­ször népem, annál kevesebbet látok. Ezért is kell tőkid térdenállva bocsánatot kérnem, hogy itt fenn, a negyedik emeleten voltam kénytelen szobát bérelni. Ennek az ára csak három líra. Elég drága ez is, de­ ezt még valahogy kiszur­kolom, így is belekerül egy napi nápolyi tar­tózkodásunk körülbelül húsz lírába. (Tovább számolgat.) Száznegyven, százötven . . . hat­van, hetven. . . száznyolcvan. . . a fene egye meg . . . százkilencven . . . — Jesszus, mit beszélsz, Salvátor! — Tessék? Mondtam valamit? — Szörnyűséget mondtál! Azt mondtad, hogy ... a fene egye meg. ■— Én? — Nem is én! — Gyalázat fejemre, ha csakugyan mondtam és térdenállva kérek miatta bocsá­natot, de annyira belemerültem ebbe az átko­zott számolásba, hogy nem is tudom, mi csú­szott ki a számon. Ezer bocsánat Immaculata, drága virágom. — Szívesen, máskor is. — Akkor jól van! Lássuk tovább .. . két­száz, kétszáztíz, kétszázhúsz. . . a fene egye meg, Schluss! — Salvátor, Salvátor! — Parancsolj, angyalom? — Már megint azt mondtad * . « — Azt mondtam? — Azt! — Utálatos fráter vagyok, de esküszöm, hogy most is csak véletlenségből történt. Sze­rencsére már leschlussoltam a számolást és most már megint vigyázhatok a nyelvemre. Visszafordulhatsz az ablaktól, szivecském, már nem számolok. — Ideje is! Borzasztó, hogy ebből az ab­lakból a tengerre kénytelen nézni az ember és ott azt a sok illetlen fiút és leányt kénytelen látni az is, aki nem kér az ilyen paradicsomi látványos­ságból. Rettenetes, hogy ez a talián népség nem szégyenli a meztelenségét. — Nono! Csak az nem szégyenli, aki szé­pen van nőve. Lássam a szemteleneket! — Még csak az kellene! Ülsz vissza mind­járt a díványra! Nem engedhetem meg, hogy kinézz az ablakon, amíg az a szemtelen népség haza nem takarodik. — Te vigyázol az én erényemre? — Igen, én vigyázok a te erényedre, mert nem akarom, hogy elrontsanak. Naiv fa­lusi libák ma már nincsenek, kedves barátom, de a régi falusi mamák tanácsa, melyet férj­hez menő libuskáiknak adtak, ma is roppant okos dolog. Azt mondták ezek a régi falusi ma­mák, akik közé egy,s más dologban az én ma­mámat is be lehet sorozni, hogy: vigyázz, fiam, az uradra és egy pillanatig se felejtsd el, hogy minden férfiban kétféle természet lappang — az egyik a hű kutya, a másik a csapodár veréb természete. Oldozd el láncáról a kutyát és elre­pül mellőled — a veréb. Mars vissza a dí­ványra! — Már ülök. — Jól van! Ha sötét lesz, nem bánom, kinézhetsz, amennyit akar­­. — Neked szabad? — Nekem szabad A Pesti Hírlap mai száma 60 oldal.

Next