Pesti Hírlap, 1911. augusztus (33. évfolyam, 195-206. szám)

1911-08-18 / 195. szám

1911. augusztus 18., péntek, Pesti Hírlap kerül színre, a Gregor igazgató rendezéséről. Ezt követi Dolmányinak nálunk is előadott „Pierette filivola'­ canti némajáték», melynek bemutatója szeptember 20-dikán lesz, ds ugyanazon az estén Caruso is fellép a Bajazzo címszerepében. * (Operette-szinház-trust készül Bécsben.) Arról van ugyanis szó, hogy Karczag Vilmos, aki ez idő szerint az An der Wien és a Raimund-szin­­házak bérlője, a Strauss János-szinházzal is szo­lidáris összeköttetésbe lép. Egyelőre a kiadmá­nyából engedett át egy operettet az eddigi kon­kurensének és ennek fejében bizonyos „együttmű­ködési egyetértést“ kötött ki magának. * (Francillon Kaufmann) Hedvig, a bécsi udvari operaház jeles koloraturénekesnője, már legközelebb megválik e színháztól, hová Wein­gartner szerződtette és állandó tartózkodásra Ber­linbe megy. . * (Strauss Richárd) újabban Reinhardt fel­szólítására Moliére „Tartuffe“-jéhez írt stílszerű, korhű zenét — és a Tartuffe legközelebbi előadá­sán Reinhardt már ezzel a zenével, melynek ke­retében valóságos operabetét is van, fogja meg­lepni Strauss híveit. * (Cahier asszony), a nálunk is kedvelt alt­énekesnő, most Münchenben aratja batárait és legutóbb a Mozart „Titusában“ szerezte meg ed­digi kiváló sikereit. * (Egyházi zene.) A Szent István-bazilika ének-zenekara vasárnap, augusztus 20-án. Szent­ István napján, a délelőtti féltizenegy órai ponti­ficalia nagymisén Sztojanovits „Missa Solemnisét“ fogja­­előadni szerző személyes vezetésével. A Szent István első apostoli királyunk tiszteletére írott misének magánszólamait dr Patlády Leon­­tinné, Rauscher Istvánná, Pichler Elemér, a m. kir. operaház tagja és Horváth N. János fogják énekelni. Gr­adu­álé és az offert­oriura alatt az ■énekkar .„Boldogasszony anyánk“ és „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga“ cikill régi egyházi dalokat fogja előadni. Léghajózás és repülés. Székely Mihály újabb diadala. — A P. H. tudósitójától. — aug. 17. Székely Mihály:,, a kiváló fiatal magyar aviatikus, csütörtökön délelőtt három óra tíz perc alatt egyetlenegy közbenső leszállással Bécsújhely­ről Budapestre repült. Székely, aki a múlt hónap­ban bravúros repüléseivel bírt, becsületet és te­kintélyt szerzett a magyar aviatikának, a bécsúj­­hely-budapesti, hosszú és kétségtelenül veszedelmes légi utat oly kedvezőtlen időjárással, viharnak is beillő széllel dacolva tette meg, amelyben talán a világhírű pilóta primadonnák a Circuitek Beau­­mont­jai és Védrm­esjei is alig-alig merészeltek volna felszállani. Most már nyilvánvaló, hogy Székely Mihály szinte rettenthetetlen bátorságával és félelmet nem ismerő kitartásával a külföldön is állja a ver­senyt; hiszszült is, hogy az ország határain túl még fokozottabb dicsőséget és elismerést fog sze­rezni hazájának és az általa immár fejlődésnek induló magyar aviatikának. A legkiválóbb magyar pilóta egyéb értékes tulajdonságai mellett rendkívül szerény ember. Nem hirdeti nagy hangon terveit, mint például Bier, az osztrákok mondvacsinált híressége, hanem csöndben, szinte titokban cselekszik. Múltkori re­püléséről is alig tudott valaki és ugyanígy van mostani repülésével is. Csöndben, szinte titokban készült erre az útra is, úgy hogy ma reggelig senki Sv­­. tudta, hogy ismét Budapestre repül. * # * A rákosi repülőtéren a késő reggeli órákban nem is jelent meg más, mint a Magyar Aero Club részéről Krisztink­ovich Béla igazgató és Pivny Béla titkár és a Pesti Hírlap tudósítója, akik már kora reggel kihajtottak, hogy ott megtegyék az elő­készületeket Székely fogadására. A telepen azért volt egy kis élénkség, az ott tartózkodó magyar aviatikusok révén, akik közül többen kitolták gé­peiket a hangárokból és próbákat végeztek. Az idő­járás, mely hajnalban még tűrhető volt, időközben viharszerűvé változott és igen kétes volt, vajon a magyar pilóta ilyen körülmények között is meg­marad-e tervénél és elindul-e a nagy, veszedelmes útra. Az előkészületeket azonban ennek dacára is megtették. Hét órakor érkezett az első jelentés Győr­­ből. A győri telefonközpont, — amely Székely ed­digi légi utazásainál igen előzékenyen és önzetle­nül közvetítette a hírszolgálatot, —­­jelentette, hogy Bécsújhelyből megtudta, hogy Székely 5 óra 50 perckor Bécsújhelyen nagyszámú közönség je­lenlétében felszállott és Sopron felé vette útját. Fél nyolckor érkezett a győri telefonközpont má­sodik jelentése, mely szerint Székely megérkezett az­őr városa fölé. Rendkívül nagy magasságban ér­kezett a hatalmas gépmadár és az utcák egy szem­­pillantás alatt megelevenedtek. Az emberek óriási lekesedéssel tolongtak az utcákon és sokan a ház­tetőkre is fölmentek, hogy jobban végignézhessék a repülést. Pontosan 7 óra 32 perckor szállt le Székely a győri katonai gyakorlótéren, ahol Justh auto­mobilgyári igazgató automobilján bement a város­ba villásreggelizni és a városból egyúttal benzint és olajat vitt magával a tartányok megtöltésére. Érdekes, hogy Székelyben annyira megbízott Hieronymus, az Autoplán-társaság főmérnöke, hogy ezúttal nem küldött utána kisérő automobilt, sőt Győrbe mechanikust sem küldött előre, és Szé­kelynek erre tényleg nem is volt szüksége, mert a benzintartály feltöltése után a pilóta 10 óra 19 perckor, egyre erősbbödő szélben felszállt és nyíl­egyenesen Budapest felé vette útját. Mikor az in­dulásnál jelenlevő ismerősök azt kiáltották feléje: Viszontlátásra! Székely azt felelte, hogy: Aligha, mert a legközelebbi alkalommal egyfolytában akar­ja megtenni a bécsi budapesti légi túrát. * * * : Nemsokára, 10 óra 10 perckor, Komáromból jelentették, hogy Székely 5—600 méternyi magas­ságban elrepült a város fölött, de rendkívül nagy széllel kellett küzdenie és a hatalmas gép szemmel láthatóan ingott és félelmetesen himbálódzott. Akik figyelemmel kisérték, azt állapították meg, hogy Székely a Duna folyását igyekszik követni. Hu­szonöt perccel utóbb Nyergesújfaluról Sátory ce­mentgyári igazgató jelentette a Rákosra, hogy mintegy 700 méternyi magasságban egy repülőgé­pet láttak elszállni és érdeklődtek, hog­y ki az. Öt perced később Lábatlan község közli, hogy a köz­ség fölött Székely megjelent és a Duna völk­yéből hirtelen kiszállva, jobbra fordult és a hegyek felé, tehát nyílegyenesen Budapestnek renu­lt. Minden­­ki, aki csak látta, roppantul anoódot az aviatiku­­sért, mert Lábatlanban vihar­szerű, szél dühöngött. Háromnegyed tízkor már Solymárról jelentette dr­­óf­i Jenő körorvos, hogy Székelyt a község fölött látták elrepülni, de legalább ezer méter magasan járhatott, mert olyan apró volt, mint egy kis mak­oal. Egyébként itt is hatalmas szél dühöngött. * * * Nőttön-nőtt az izgalom a Rákoson a solymári telefonjelentési után, mert azután már csak percek kérdése volt, hogy Székely feltűnjön. Háromnegyed tizenegy után néhány perccel vették észre a várakozók a rákosi gyakorlótéren a repülőgépet. Legalább is ezerkétszáz méternyi ma­gasságban lehetett, midőn a Rákoson levők először megpillantottak. Újpest és a Hármas-histára­ így felöl közeledett és szemmel láthatólag egyre alábrc­­alabb ereszkedett. Az erős hátszél — 10—12 méter másodpercenként — az egész út folyama alatt ugyan segítette őt, de már a leszállást alaposan megnehezítette, amennyiben a szél idestova lóbálta és himbálta gépét. A­­ nagy sebességgel közeledő monoplán kü­lönben igen érdekes látványt nyújtott, amint a szél kergette rohanó felhők között sebesen haladt. Mikor megérkezett a repülőtér fölé, már alig volt 3—100 méter magasságban. Székely egy nagy fél­kör leírása után az eddigi hátszéllel szembe­­for­dult és fojtott motorral gyönyörű csigavonalban földre ereszkedett és gurulva közeledett a számára előkészített 12-es hangár felé. Látva azonban, hogy mindenfelől feléje rohannak az emberek, megállí­totta gépét. Lelkendezve, ujongva szaladtak feléje a je­lenlevők, leemelték gépéről, a kezét szorongatták, ölelgették és boldog volt, aki a közelébe férkőzhe­tett. Majd a funkcionáriusok, Krisztinkovich igaz­gató és Pivny titkár lestoppolták az időt és hivata­losan megállapították, hogy Székely 10 óra 47 perc­kor érkezett a Rákos mezejére, a bécsujhely-buda­­pesti utat tehát 3 óra 10 perc alatt tette meg. Mr .* Érdekes felemlíteni, hogy a lelkes fiatal ma­gyar pilóta miért határozta el magát ily hirtelen egy újabb bécsujhely-budapesti levegő-utazásra. A kecskeméti földrengés károsultjainak javára rendezendő Szent István napi ünnepségek rendező­bizottsága ugyanis felkereste Székely egyik jóba­rátját, bírná rá Székelyt, hogy szálljon fel augusz­tus 20-án, vasárnap, Szent István napján Buda­pesten az ügető versenypályán. Székely erre haj­landó volt, de mivel a gépnek vasúton való szál­lítására elegendő ideje már nem volt, csütörtökön hajnalban útra kelt. * «■ *­Székely Mihály bravúros légi útjának tehát ilyenformán csupán az volt a célja, hogy vasárnap, Szent István napján, délután 5 órakor a kecske­méti földrengés károsultjai javára az ügető ver­senypályán repülési produkcióival megismertesse és gyönyörködtesse a főváros közönségét. A József főherceg védnöksége alatt működő rendező­bizott­ságnak — és nem, mint néhány lap tévesen írta, a Demokrata körnek — eredeti célja az volt, hogy a Margitszigeten rendezzen ünnepélyt. A közmun­kák tanácsa azonban nem engedte át a szigetet. Az ügető versenypálya, mint azt Székely maga megállapította, ideálisan alkalmas a produkciók bemutatására annál is inkább, mert a nézőközön­ség a pályának csak egyik oldalát foglalja el. Szé­kely oly produkciókat fog bemutatni, aminekkel a múlt évi repülőverseny keretében a világhírű piló­ták nem gyönyörködtethették a főváros közönségét. A Szent István napra felránduló vidéki közönség­nek ritka alkalom nyílik tehát a kiváló magyar aviatikus megismerésére. Részletesebb felvilágosí­tással az utcai plakátok és a napilapok hirdetései fognak szolgálni. Katonai aviatikusok Kaposváron. A repülő­géposztály nyolc tisztje és tizennégy katonája fo­lyó hó 15-én Kaposvárra érkezett és aznap délután hat órakor is honvéd gyakorlótéren először Blaseho­ke Fülöp főhadnagy szállt fel s repült tíz percig, majd Miller Miroszláv főhadnagy, aki harminc percig repült. Mindkét repülést mintegy nyolc­ezer ember nézte végig. A katona­ pilóták 24-ikéig maradnak Kaposváron s minden nap történik fel­szállás. A városban nagy az idegenforgalom s az ország minden részéből, sőt Ausztriából is töme­gesen érkeznek a repülések megtekintésére. Repülőgép Budapest felett. Az a néhány ké­sei járókelő, akik csütörtökre virradó éjjel, fél­három óra tájban az utcán voltak, meglepődve tekintettek fel, midőn a levegőből hatalmas mo­torcsattogást hallottak. A teljesen tiszta hold­fényben egy, amennyire szabad szemmel meg­ítélhető, hatalmas nagyságú biplán úszott a le­vegőben, elörg­szén egy erős , fényű lámpával, ami ugyan a holdfény csillogása is lehetett va­lami fém alkatrészen. A nagy csendben olyan erősen hallatszott a motor zúgása, hogy a nyi­tott ablakú kávéházakból kisiettek az emberek, csodálkozva nézve a Gellérthegy irányában el­tűnő gépre. Egész nap folyamán semmi ok­ nem érkezett a repülőgép felöl, ellenben arról értesü­lünk, hogy az újpesti utón egy gépgyári mérnök, ki Franciaországban képeztette ki magát piló­tának, hosszabb idő óta kísérletezik az Angyal­földön egy biplánnal. A két dolog összekapcso­lása persze csak feltevés, bár semmi lehetetlen­ség nincs benne. " Óvakodjunk a­­szomszédoktól. Emlékezetes még az a dicséretes mozgalom, amely arra irányult, hogy csináljunk virágos Bu­dapestet és hogy díszítsük fel házainkat és abla­kainkat a természet bájos és poétikus alkotásával. Nálunk azonban a legnemesebb és leghevesebb ak­ció is olyan, mint a legnagyobb csoda. Legfelebb csak három napig tart. A mozgalomnak nem lett meg ugyanis a kívánt eredménye, de azért a házak és ablakok nem maradtak üresen és negyedévenkint a lakásfelmondási határidő lejárta után tele van a város és tele vannak az ablakok rózsaszínű, ibolyaszínű, nefelejtsszirm és mindenféle virág­­szinü hirdetményekkel, amelyek arról szólnak, hogy az üzletből kicsoda és mennyivel szájgerolta ki a hirdetőt. Tizennegyedikén telt le a felmondás vég­ső ideje és ma már virág helyett a legtöbb művelt és nem művelt család ablakában ott függ és min­den szerelmes levélnél meggyőzőbben beszél egy hosszú hirdetés. A magyar szókincstár gazdag gyűjteményének legritkább példányait és a szatiri­kus stílus legradikálisabb műfaját használják eze­ken az ablak- és kirakat-diszítéseken, amin utó­végre nem is lehet csodálkozni, mert minden ope­rációnál jobban éget és fáj az a seb, amelyet a há­ziúr vág a zsebünkön, mivelhogy fizetni és pláne sok házbért fizetni egyáltalán nem tartozik az élve­zetek közé. De azért a humor barátai se panaszkodhatnak a divatos ablak- és kirakat-díszítőkre, mert ötlet, szóviták és szaftos kiszólásokban ugyancsak bősé­ges csemegét tálalnak fel. Jellemző egyébként, hogy a kipellengérezés és megbélyegzés nem annyira a háziurak, mint a szomszédok ellen irányul. A jó és kedves szomszédok ugyanis, akik eddig akkor puk­­kadoztak, ha a feleségünkön új ruhát és tornyos kalapot láttak, immár nem elégszenek meg a plety­kával, hanem kistájgerolnak bennünket a lakásból is. S ez ellen nincs védekezés. S hozsannákat zen­günk mindazoknak, akik genialitásukkal hasznára válnak a társadalomnak, és dicsérjük s magasztal­juk az emberi elmét, de azért azt még senki se tud­ta fölfedezni, hogy miként lehet a szomszédokkal békességben úgy megférni, hogy azok ártalmunkra ne lehessenek. Kárba vész itt minden furfang és leleményesség.

Next