Pesti Hírlap, 1911. augusztus (33. évfolyam, 195-206. szám)
1911-08-18 / 195. szám
1911. augusztus 18., péntek, Pesti Hírlap kerül színre, a Gregor igazgató rendezéséről. Ezt követi Dolmányinak nálunk is előadott „Pierette filivola' canti némajáték», melynek bemutatója szeptember 20-dikán lesz, ds ugyanazon az estén Caruso is fellép a Bajazzo címszerepében. * (Operette-szinház-trust készül Bécsben.) Arról van ugyanis szó, hogy Karczag Vilmos, aki ez idő szerint az An der Wien és a Raimund-szinházak bérlője, a Strauss János-szinházzal is szolidáris összeköttetésbe lép. Egyelőre a kiadmányából engedett át egy operettet az eddigi konkurensének és ennek fejében bizonyos „együttműködési egyetértést“ kötött ki magának. * (Francillon Kaufmann) Hedvig, a bécsi udvari operaház jeles koloraturénekesnője, már legközelebb megválik e színháztól, hová Weingartner szerződtette és állandó tartózkodásra Berlinbe megy. . * (Strauss Richárd) újabban Reinhardt felszólítására Moliére „Tartuffe“-jéhez írt stílszerű, korhű zenét — és a Tartuffe legközelebbi előadásán Reinhardt már ezzel a zenével, melynek keretében valóságos operabetét is van, fogja meglepni Strauss híveit. * (Cahier asszony), a nálunk is kedvelt alténekesnő, most Münchenben aratja batárait és legutóbb a Mozart „Titusában“ szerezte meg eddigi kiváló sikereit. * (Egyházi zene.) A Szent István-bazilika ének-zenekara vasárnap, augusztus 20-án. Szent István napján, a délelőtti féltizenegy órai pontificalia nagymisén Sztojanovits „Missa Solemnisét“ fogjaelőadni szerző személyes vezetésével. A Szent István első apostoli királyunk tiszteletére írott misének magánszólamait dr Patlády Leontinné, Rauscher Istvánná, Pichler Elemér, a m. kir. operaház tagja és Horváth N. János fogják énekelni. Graduálé és az offertoriura alatt az ■énekkar .„Boldogasszony anyánk“ és „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga“ cikill régi egyházi dalokat fogja előadni. Léghajózás és repülés. Székely Mihály újabb diadala. — A P. H. tudósitójától. — aug. 17. Székely Mihály:,, a kiváló fiatal magyar aviatikus, csütörtökön délelőtt három óra tíz perc alatt egyetlenegy közbenső leszállással Bécsújhelyről Budapestre repült. Székely, aki a múlt hónapban bravúros repüléseivel bírt, becsületet és tekintélyt szerzett a magyar aviatikának, a bécsújhely-budapesti, hosszú és kétségtelenül veszedelmes légi utat oly kedvezőtlen időjárással, viharnak is beillő széllel dacolva tette meg, amelyben talán a világhírű pilóta primadonnák a Circuitek Beaumontjai és Védrmesjei is alig-alig merészeltek volna felszállani. Most már nyilvánvaló, hogy Székely Mihály szinte rettenthetetlen bátorságával és félelmet nem ismerő kitartásával a külföldön is állja a versenyt; hiszszült is, hogy az ország határain túl még fokozottabb dicsőséget és elismerést fog szerezni hazájának és az általa immár fejlődésnek induló magyar aviatikának. A legkiválóbb magyar pilóta egyéb értékes tulajdonságai mellett rendkívül szerény ember. Nem hirdeti nagy hangon terveit, mint például Bier, az osztrákok mondvacsinált híressége, hanem csöndben, szinte titokban cselekszik. Múltkori repüléséről is alig tudott valaki és ugyanígy van mostani repülésével is. Csöndben, szinte titokban készült erre az útra is, úgy hogy ma reggelig senki Sv. tudta, hogy ismét Budapestre repül. * # * A rákosi repülőtéren a késő reggeli órákban nem is jelent meg más, mint a Magyar Aero Club részéről Krisztinkovich Béla igazgató és Pivny Béla titkár és a Pesti Hírlap tudósítója, akik már kora reggel kihajtottak, hogy ott megtegyék az előkészületeket Székely fogadására. A telepen azért volt egy kis élénkség, az ott tartózkodó magyar aviatikusok révén, akik közül többen kitolták gépeiket a hangárokból és próbákat végeztek. Az időjárás, mely hajnalban még tűrhető volt, időközben viharszerűvé változott és igen kétes volt, vajon a magyar pilóta ilyen körülmények között is megmarad-e tervénél és elindul-e a nagy, veszedelmes útra. Az előkészületeket azonban ennek dacára is megtették. Hét órakor érkezett az első jelentés Győrből. A győri telefonközpont, — amely Székely eddigi légi utazásainál igen előzékenyen és önzetlenül közvetítette a hírszolgálatot, —jelentette, hogy Bécsújhelyből megtudta, hogy Székely 5 óra 50 perckor Bécsújhelyen nagyszámú közönség jelenlétében felszállott és Sopron felé vette útját. Fél nyolckor érkezett a győri telefonközpont második jelentése, mely szerint Székely megérkezett azőr városa fölé. Rendkívül nagy magasságban érkezett a hatalmas gépmadár és az utcák egy szempillantás alatt megelevenedtek. Az emberek óriási lekesedéssel tolongtak az utcákon és sokan a háztetőkre is fölmentek, hogy jobban végignézhessék a repülést. Pontosan 7 óra 32 perckor szállt le Székely a győri katonai gyakorlótéren, ahol Justh automobilgyári igazgató automobilján bement a városba villásreggelizni és a városból egyúttal benzint és olajat vitt magával a tartányok megtöltésére. Érdekes, hogy Székelyben annyira megbízott Hieronymus, az Autoplán-társaság főmérnöke, hogy ezúttal nem küldött utána kisérő automobilt, sőt Győrbe mechanikust sem küldött előre, és Székelynek erre tényleg nem is volt szüksége, mert a benzintartály feltöltése után a pilóta 10 óra 19 perckor, egyre erősbbödő szélben felszállt és nyílegyenesen Budapest felé vette útját. Mikor az indulásnál jelenlevő ismerősök azt kiáltották feléje: Viszontlátásra! Székely azt felelte, hogy: Aligha, mert a legközelebbi alkalommal egyfolytában akarja megtenni a bécsi budapesti légi túrát. * * * : Nemsokára, 10 óra 10 perckor, Komáromból jelentették, hogy Székely 5—600 méternyi magasságban elrepült a város fölött, de rendkívül nagy széllel kellett küzdenie és a hatalmas gép szemmel láthatóan ingott és félelmetesen himbálódzott. Akik figyelemmel kisérték, azt állapították meg, hogy Székely a Duna folyását igyekszik követni. Huszonöt perccel utóbb Nyergesújfaluról Sátory cementgyári igazgató jelentette a Rákosra, hogy mintegy 700 méternyi magasságban egy repülőgépet láttak elszállni és érdeklődtek, hogy ki az. Öt perced később Lábatlan község közli, hogy a község fölött Székely megjelent és a Duna völkyéből hirtelen kiszállva, jobbra fordult és a hegyek felé, tehát nyílegyenesen Budapestnek renult. Mindenki, aki csak látta, roppantul anoódot az aviatikusért, mert Lábatlanban viharszerű, szél dühöngött. Háromnegyed tízkor már Solymárról jelentette drófi Jenő körorvos, hogy Székelyt a község fölött látták elrepülni, de legalább ezer méter magasan járhatott, mert olyan apró volt, mint egy kis makoal. Egyébként itt is hatalmas szél dühöngött. * * * Nőttön-nőtt az izgalom a Rákoson a solymári telefonjelentési után, mert azután már csak percek kérdése volt, hogy Székely feltűnjön. Háromnegyed tizenegy után néhány perccel vették észre a várakozók a rákosi gyakorlótéren a repülőgépet. Legalább is ezerkétszáz méternyi magasságban lehetett, midőn a Rákoson levők először megpillantottak. Újpest és a Hármas-histára így felöl közeledett és szemmel láthatólag egyre alábrcalabb ereszkedett. Az erős hátszél — 10—12 méter másodpercenként — az egész út folyama alatt ugyan segítette őt, de már a leszállást alaposan megnehezítette, amennyiben a szél idestova lóbálta és himbálta gépét. A nagy sebességgel közeledő monoplán különben igen érdekes látványt nyújtott, amint a szél kergette rohanó felhők között sebesen haladt. Mikor megérkezett a repülőtér fölé, már alig volt 3—100 méter magasságban. Székely egy nagy félkör leírása után az eddigi hátszéllel szembefordult és fojtott motorral gyönyörű csigavonalban földre ereszkedett és gurulva közeledett a számára előkészített 12-es hangár felé. Látva azonban, hogy mindenfelől feléje rohannak az emberek, megállította gépét. Lelkendezve, ujongva szaladtak feléje a jelenlevők, leemelték gépéről, a kezét szorongatták, ölelgették és boldog volt, aki a közelébe férkőzhetett. Majd a funkcionáriusok, Krisztinkovich igazgató és Pivny titkár lestoppolták az időt és hivatalosan megállapították, hogy Székely 10 óra 47 perckor érkezett a Rákos mezejére, a bécsujhely-budapesti utat tehát 3 óra 10 perc alatt tette meg. Mr .* Érdekes felemlíteni, hogy a lelkes fiatal magyar pilóta miért határozta el magát ily hirtelen egy újabb bécsujhely-budapesti levegő-utazásra. A kecskeméti földrengés károsultjainak javára rendezendő Szent István napi ünnepségek rendezőbizottsága ugyanis felkereste Székely egyik jóbarátját, bírná rá Székelyt, hogy szálljon fel augusztus 20-án, vasárnap, Szent István napján Budapesten az ügető versenypályán. Székely erre hajlandó volt, de mivel a gépnek vasúton való szállítására elegendő ideje már nem volt, csütörtökön hajnalban útra kelt. * «■ *Székely Mihály bravúros légi útjának tehát ilyenformán csupán az volt a célja, hogy vasárnap, Szent István napján, délután 5 órakor a kecskeméti földrengés károsultjai javára az ügető versenypályán repülési produkcióival megismertesse és gyönyörködtesse a főváros közönségét. A József főherceg védnöksége alatt működő rendezőbizottságnak — és nem, mint néhány lap tévesen írta, a Demokrata körnek — eredeti célja az volt, hogy a Margitszigeten rendezzen ünnepélyt. A közmunkák tanácsa azonban nem engedte át a szigetet. Az ügető versenypálya, mint azt Székely maga megállapította, ideálisan alkalmas a produkciók bemutatására annál is inkább, mert a nézőközönség a pályának csak egyik oldalát foglalja el. Székely oly produkciókat fog bemutatni, aminekkel a múlt évi repülőverseny keretében a világhírű pilóták nem gyönyörködtethették a főváros közönségét. A Szent István napra felránduló vidéki közönségnek ritka alkalom nyílik tehát a kiváló magyar aviatikus megismerésére. Részletesebb felvilágosítással az utcai plakátok és a napilapok hirdetései fognak szolgálni. Katonai aviatikusok Kaposváron. A repülőgéposztály nyolc tisztje és tizennégy katonája folyó hó 15-én Kaposvárra érkezett és aznap délután hat órakor is honvéd gyakorlótéren először Blasehoke Fülöp főhadnagy szállt fel s repült tíz percig, majd Miller Miroszláv főhadnagy, aki harminc percig repült. Mindkét repülést mintegy nyolcezer ember nézte végig. A katona pilóták 24-ikéig maradnak Kaposváron s minden nap történik felszállás. A városban nagy az idegenforgalom s az ország minden részéből, sőt Ausztriából is tömegesen érkeznek a repülések megtekintésére. Repülőgép Budapest felett. Az a néhány kései járókelő, akik csütörtökre virradó éjjel, félhárom óra tájban az utcán voltak, meglepődve tekintettek fel, midőn a levegőből hatalmas motorcsattogást hallottak. A teljesen tiszta holdfényben egy, amennyire szabad szemmel megítélhető, hatalmas nagyságú biplán úszott a levegőben, elörgszén egy erős , fényű lámpával, ami ugyan a holdfény csillogása is lehetett valami fém alkatrészen. A nagy csendben olyan erősen hallatszott a motor zúgása, hogy a nyitott ablakú kávéházakból kisiettek az emberek, csodálkozva nézve a Gellérthegy irányában eltűnő gépre. Egész nap folyamán semmi ok nem érkezett a repülőgép felöl, ellenben arról értesülünk, hogy az újpesti utón egy gépgyári mérnök, ki Franciaországban képeztette ki magát pilótának, hosszabb idő óta kísérletezik az Angyalföldön egy biplánnal. A két dolog összekapcsolása persze csak feltevés, bár semmi lehetetlenség nincs benne. " Óvakodjunk aszomszédoktól. Emlékezetes még az a dicséretes mozgalom, amely arra irányult, hogy csináljunk virágos Budapestet és hogy díszítsük fel házainkat és ablakainkat a természet bájos és poétikus alkotásával. Nálunk azonban a legnemesebb és leghevesebb akció is olyan, mint a legnagyobb csoda. Legfelebb csak három napig tart. A mozgalomnak nem lett meg ugyanis a kívánt eredménye, de azért a házak és ablakok nem maradtak üresen és negyedévenkint a lakásfelmondási határidő lejárta után tele van a város és tele vannak az ablakok rózsaszínű, ibolyaszínű, nefelejtsszirm és mindenféle virágszinü hirdetményekkel, amelyek arról szólnak, hogy az üzletből kicsoda és mennyivel szájgerolta ki a hirdetőt. Tizennegyedikén telt le a felmondás végső ideje és ma már virág helyett a legtöbb művelt és nem művelt család ablakában ott függ és minden szerelmes levélnél meggyőzőbben beszél egy hosszú hirdetés. A magyar szókincstár gazdag gyűjteményének legritkább példányait és a szatirikus stílus legradikálisabb műfaját használják ezeken az ablak- és kirakat-diszítéseken, amin utóvégre nem is lehet csodálkozni, mert minden operációnál jobban éget és fáj az a seb, amelyet a háziúr vág a zsebünkön, mivelhogy fizetni és pláne sok házbért fizetni egyáltalán nem tartozik az élvezetek közé. De azért a humor barátai se panaszkodhatnak a divatos ablak- és kirakat-díszítőkre, mert ötlet, szóviták és szaftos kiszólásokban ugyancsak bőséges csemegét tálalnak fel. Jellemző egyébként, hogy a kipellengérezés és megbélyegzés nem annyira a háziurak, mint a szomszédok ellen irányul. A jó és kedves szomszédok ugyanis, akik eddig akkor pukkadoztak, ha a feleségünkön új ruhát és tornyos kalapot láttak, immár nem elégszenek meg a pletykával, hanem kistájgerolnak bennünket a lakásból is. S ez ellen nincs védekezés. S hozsannákat zengünk mindazoknak, akik genialitásukkal hasznára válnak a társadalomnak, és dicsérjük s magasztaljuk az emberi elmét, de azért azt még senki se tudta fölfedezni, hogy miként lehet a szomszédokkal békességben úgy megférni, hogy azok ártalmunkra ne lehessenek. Kárba vész itt minden furfang és leleményesség.