Pesti Hírlap, 1912. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1912-02-01 / 27. szám
14 1912. február 1. csütörtök, pesti Hírlap Külpolitikai hírek: Nikita oroszországi útja. Montenegro uralkodója — mint tegnapi számunkban jelentettük — útban van Pétervár felé, hogy meglátogassa a cári udvart, először, amióta fején van a királyi korona. Fia békés, zavartalan politikai viszonyok között élnénk, akkor Miklós király pétervári útja nem szorulna bővebb kommentálásokra. Mindenki természetesnek találja, ha a Feketehegyek ura, néha-néha ellátogat az orosz fővárosba, amelyhez nemcsak a rokoni kötelékek, hanem a hála is fűzi. Elvégre Oroszországból oly sűrűn gurul a rubel a montenegrói kopár sziklák közé, hogy Miklós király már óvatosság szempontjából is célszerűnek látja, ha nimbusát állandóan felszínen tartja az orosz birodalomban. Mióta III. Sándor cár megtisztelte őt „Oroszország legjobb barátja“ címmel, azóta Pétervárott az ő neve a legjobb hangzása az összes balkáni uralkodók között. Miklós király értette is a módját annak, hogy ez a megtisztelő cím soha el ne mosódjék az orosz udvar emlékezetéből. Mert ez a cím nemcsak fényt biztosított a cetinjei kis konaknak, hanem magának Miklós királynak tekintélyes jövedelmet is. Bármily kedvenc embere is volt azonban Nikita III. Sándornak, a rubel sohasem gurult oly garmadában Montenegróba, mint most II. Miklós cár uralkodásaalatt. Ami kultúrintézmény van Montenegróban, azt mind orosz pénz létesítette. Hivatalnokok, katonatisztek s maga a hadsereg is, mind abból a pénzből él, amelyet a cári kegy utalványoztat ki évente. Mindez érthetővé teszi a nagy ragaszkodást Oroszország iránt, mert hiszen abban a percben, amelyben a cári pénztár nem nyílik ki többé Montenegró részére, még a karsztok között tanyázó kecskepásztor is megérezné annak a hatását. A cári pénztár azonban aligha fog egyhamar bezárulni, mert Oroszországnak szüksége van Montenegróra, mint az orosz politika legszélsőbb balkáni őrszemére. Ez az apró ország az ő félelmes sziklaóriásaival, egyik szilárd támasztéka Oroszország balkáni törekvéseinek. És ez a támaszték már azért is nagy becscsel bír, mert a nép, amely a Feketehegyeket uralja, megbízható, harcias nép és kész bármikor belerohanni a legvéresebb harcba, ha erre megadják a jelt Pétervárott Ez az oka annak, hogy az európai diplomáciában Montenegró már régen komoly tényezőként szerepel, bármily kicsiny is ez az ország és bármily operettszerű is egynémely intézménye. Ha a cetinjei após megrázza az öklét, akkor a mozgató erőt Pétervárott, vagy a legjobb esetben Rómában kell keresni. A tripoliszi háború kitörése óta Montenegró nagyon is gyanús magatartást tanúsít. A Podgoricát uraló hatalmas karsztok azonban most még hó alatt állnak. Ebben az évszakban még a montenegrói kecskepásztorok sem merészkednek lekúszni a völgybe. De a tavasz itt áll már előttünk és ilyenkor nemcsak a Balkán hegyláncolatokon kezd olvadni a hó, hanem a montenegrói karsztokon is. Ez a hóolvadás bizonyára kapcsolatban áll Nikita oroszországi útjával. Oroszország legjobb barátja nem nézheti tétlenül a mostani hóolvadást, mely talán soha alkalmasabb időben nem jött. Törökország harcban áll egy nagyhatalommal, amelynek uralkodója véletlenül Nikita veje. A malisszorok ismét forrongani kezdenek, amiben bizonyára Nikitának is van némi része. Montenegró népe pedig harci láztól ég, mint mindenkor, amikor kilátás nyílik arra, hogy a kopár karsztok mellé egy kis termékeny területet is szerezhetne. Az albán lázadás idején tudvalevőleg a monarchia és Oroszország fosztotta meg Montenegrót ettől a reménytől. Pedig Nikita akkor már mozgósíttatta a podgoricai hadosztályt. Az utolsó pillanatban azonban a cetinjei orosz követ visszavonulásra bírta. Akkoriban nagy volt az elkeseredés Oroszország ellen, de a rubel ismét megtette a hatását és Montenegró népe eltette fegyverét jobb időre. Nikita mostani útja kétségkívül a külpatikai viszonyokkal áll kapcsolatban. Azt azonban még homály fedi, hogy kapacitálni megy-e Pétervárra Montenegró királya, avagy instrukciókért. A közeljövő erről is tiszta képet fog nyújtani. Ha Montenegró továbbra is mozgolódni fog, akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy Oroszországnak nincs kifogása az ellen, hogy Nikita kissé fölkavarja a Balkán békéjét. De ha a török-montenegrói határon minden csendben marad, akkor Pétervárott még nem látják elérkezettnek az időt a cselekvésre. A chinai háború. Pekingi jelentés szerint Csang herceg Sanghajban fogadta egy német távirati ügynökség tudósítóját és kijelentette neki, hogy a tábornokoknak a trónhoz intézett jelentése hamisítvány, legalább Kiangkueite tábornok előtte személyesen kijelentette, hogy neki abban nincsen része. Az összes hercegek és a csapatok a harc folytatását kívánják és meg vannak róla győződve, hogy a forradalmárok gyengék. A mandzsuk lemondása gyalázat és gyávaság lenne, Jüansikkal ugyan nem forradalmár, de személye a dinasztiának nem előnyös. Csang herceg végül kijelentette, hogy sem a hatalma, sem a befolyása nem elég nagy arra, de nincs is alkalma, hogy az anyacsászárnét felvilágosítsa, és helyes irányba terelje. A chinai külügyi hivatal közlése szerint az özvegy császárné arról értesítette a kormányt, hogy a trón a béke mellett döntött. Egyben utasítja a kormányt, hogy megfelelő intézkedéseket tegyen. Tekintettel arra, hogy a forradalmi propagandában résztvevő több japánt letartóztatták, a mukdeni japánok védelmére egy csapat japán katona vonult oda. A városban nagy az izgatottság. Az üzletek részben zárva vannak. A lakosok közül sokan elhagyják Mukdent. Bombamerényletek Macedóniában. Kedden este Monasztirban a szalonikii bank fiókjában két bomba robbant fel, amely a lépcsőhöz egy részét tönkretette. Egyéb kár nem történt. A pénztárak, az értékpapírok és a könyvek sértetlenek maradtak. Emberekben nem esett kár. A merénylő állítólag egy bolgár ember. A radovistei bombamerényletről szóló hivatalos jelentés szerint a bomba egy török ember háza előtt abban a pillanatban robbant fel, amidőn azt katonák és rendőrök egy zsákban el akarták szállítani. Egy rendőrtisztviselő, egy hadnagy és egy őrmester, valamint öt másik ember életüket vesztették. A csendőrparancsnok, három csendőr és négy lakos megsebesültek. Egy bolgárt letartóztattak. A koszovói váli Radivostéba ment, hogy a vizsgálatot vezesse. Megyék és városok. A lugosi polgármester. Jelentettük, hogy Lugos polgármestere, Florescu Döme, nem akarja letenni a hivatali esküt. Issekutz Aurél főispán erre hivatalos formában maga elé hivatta Florescut és felszólította az eskü letételére. Florescu letette hivatali esküjét. Jubiláló község. Az idén van száz esztendeje annak, hogy a Napoleon hadai elől menekült távoltak Krassó-Szörény vármegye boksánbányai járásában megalapították Király megye községét. A virágzó község, melynek német lakosai szívben jó magyarokká váltak és a szabadságharc alatt zászlónk alatt harcoltak, az ősz folyamán nagy ünnepségekkel és mezőgazdasági kiállítással készül megünnepelni fennállásának százéves évfordulóit. A jubileum alkalmával a község története könyvalakban is meg fog jelenni. A munkát dr Sajler Gyula király megyei körorvos irta. Uj telekkönyvi betétek. Legutóbb a következő községek uj, az 1886. évi XXIX. t.-c. alapján készült telekkönyvi betéteit adták át a nyilvánosságnak: Őrlőd község betétei Torontálmegyében, Felsőszivágy község betétei Szivágy megyében és Rozsonda község betétei Nagykükülő megyében. Járványkórház és szegényház Kunszentmártonban. A kunszentmártoni járványkórház és szegényház a város fejlődése következtében a»város forgalmas, központi részébe ékelődött. Mint a legutóbb lefolyt kolerajárvány tanúságai igazolták, a közegészségügyre káros az, ha a kórház s a szegényház lakottabb, forgalmas részén van a városnak. Minthogy úgy a kórház, mint a szegényház különben is már nagyon régi s a közegészség és köztisztaság követelményeinek nem felelnek meg, a képviselőtestület elhatározta, hogy a város külső részén, városi területen járványkórházat és szegényházat építtet. Az építés költségeire negyvenezer koronát irányoztak elő. A járványkórház építési költségeinek fele részét, a fennálló törvényes rendelkezések értelmében, az állam viseli a szegényház építésér, az e célból rendelkezésre álló alapítványokat fogják igénybe venni. Városi bérpalota Szabadkán. Szabadka város közgyűlése elhatározta, hogy a városi színház mellett nagy városi bérpalotát építtet, amelyben az augusztusban érkező új üzletvezetőségi alkalmazottak részére is tart fenn modern lakásokat. A bérpalota építési költségei 332.980 koronára rúgnak. „ Fővárosi ügyek. A főváros közgyűlése. — Méregdrága szabályozás. — A főváros törvényhatósági bizottsága szerdán délután tartotta rendes közgyűlését. A napirend egyik legkényesebb és legjelentékenyebb tárgya a Tabán szabályozásával kapcsolatos nagyszabású telekvétel ügye volt. A főváros évekkel ezelőtt elhatározta, hogy Budának ezt az elhanyagolt részét szabályozza. Minthogy pedig erre a célra az egyes tulajdonosoktól igen jó áron megvásárolták a rozoga viskóikat, a rendezés aránytalanul nagy költségébe kerül az egész főváros polgárságának. Mikor aztán a közgyűlés elhatározta, hogy meghozza ezt a sok millióra rugó áldozatot, egyes uraknak megjött az étvágyuk és azzal a tervvel állottak elő, hogy azoknak a volt tulajdonosoknak, akik rozoga viskóikat igen jó áron a főváros nyakába sózták, bocsásson ugyancsak a főváros igen olcsó áron új telkeket a rendelkezésükre, hogy jövőre is Budán maradhassanak a háziurak. És e megdöbbentően merész eszme a megvalósulás felé közeledik. A városnak a Tabán közelében nem állott rendelkezésére terület, tehát igen jó áron vásárolnak telkeket, azokat ellátják kultúrával — ami ismét rengeteg pénzbe kerül — és az egyes parcellázott telket aztán önköltségi áron odaadják azoknak, akik már egyszer jó üzletet csináltak a várossal. Ez a szabályozási akció igen sok beszédre adott okot, már csak azért is, mert amint egy ügyvéd jó előre megtudta, hogy minő tervet akarnak nyélbe ütni, opciót szerzett azokra a telkekre, amelyeket a főváros megvásárolni kívánt. A sok suttogásnak aztán az lett a csattanó vége, hogy a Polgár címnű lap azzal a súlyos váddal lépett föl szerdai számában dr Platthy György ellen, hogy a szabályozás üzleti részét ő intézi a háttérből. A közgyűlésen Platthy e váddal szemben leghatározottabban tiltakozott és kijelentette, hogy a rágalmazásért sajtópert indít a lap ellen. Dr Bárczy István polgármester és dr Vázsonyi Vilmos elégtételt adtak nyomban Platthynak és a telekvétel ügye egyelőre visszakerül a tanácshoz. Kérdjük ezek után — ha bármennyire is korrektül járt el minden hatósági funkcionárius ebben az ügyben — tanácsos-e egyáltalán oly tranzakciót létesíteni, amelynél a legjobb indulattal is önként felvetődhetik az a kérdés, hogy kinek a kedvéért történik? Tanácsos-e egyáltalán a telekpolitikát úgy végrehajtani, hogy valaki opciós levelet szerezhet, szerez és a főváros tényleg vásárol is tőle. Megengedhető-e egyáltalán, hogy a Tabán szabályozásával kapcsolatosan néhény jó üzlethez jutott budai polgár érdekében oly jelentékeny áldozatot követeljenek a főváros egész közönségétől, amely aránytalan teherviselési szempontból és ami nélkül a Tabán szabályozása különben is végrehajtható. Még jó szerencse, hogy például most, mikor az egész Belvárost bontják és újjáépítik, a belvárosi polgárok nem jöttek hasonló méltánytalan kívánsággal, különben az amúgy is erősen megterhelt lakosság adójából vásároltak volna a dúsgazdag telektulajdonosoknak ideiglenes telkeket. Ismételjük, készséggel elhiszszük, hogy Platthy ártatlan az ügyben, azonban éppen azért nem szabad az ilyen merész terveket nyélbe ütni, mert igen sokan nem tudják megérteni, hogy hát miért kell az opciós vételnek megtörténni, ha még panama sincs a háttérben. A közgyűlés lefolyásáról különben itt adjuk részletes tudósításunkat. A főváros törvényhatósági bizottsága kedden délután Fülepp Kálmán főpolgármester elnöklésével közgyűlést tartott, amelynek tárgysorozatán néhány fontosabb tárgy volt. A közgyűlést megelőzőleg több