Pesti Hírlap, 1912. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1912-02-01 / 27. szám

1­­4 1912. február 1. csütörtök, pesti Hírlap Külpolitikai hírek: Nikita oroszországi útja. Montenegro uralkodója — mint tegnapi számunkban jelentettük — útban van Péter­­vár felé, hogy meglátogassa a cári udvart, először, amióta fején van a királyi korona. Fia békés, zavartalan politikai viszonyok között élnénk, akkor Miklós király pétervári útja nem szorulna bővebb kommentálásokra. Min­denki természetesnek találja, ha a Feketehe­gyek ura, néha-néha ellátogat az orosz fővá­rosba, amelyhez nemcsak a rokoni kötelékek, hanem a hála is fűzi. Elvégre Oroszországból oly sűrűn gurul a rubel a montenegrói kopár sziklák közé, hogy Miklós király már óvatos­ság szempontjából is célszerűnek látja, ha nimbusát állandóan felszínen tartja az orosz birodalomban. Mióta III. Sándor cár megtisz­telte őt „Oroszország legjobb barátja“ címmel, azóta Pétervárott az ő neve a legjobb hangzá­sa az összes balkáni uralkodók között. Miklós király értette is a módját annak, hogy ez a megtisztelő cím soha el ne mosódjék az orosz udvar emlékezetéből. Mert ez a cím nemcsak fényt biztosított a cetinjei kis konaknak, ha­nem magának Miklós királynak tekintélyes jö­vedelmet is. Bármily kedvenc embere is volt azonban Nikita III. Sándornak, a rubel soha­sem gurult oly garmadában Montenegróba, mint most II. Miklós cár uralkodása­­alatt. Ami kultúrintézmény van Montenegróban, azt mind orosz pénz létesítette. Hivatalnokok, ka­tonatisztek s maga a hadsereg is, mind abból a pénzből él, amelyet a cári kegy utalványoztat ki­ évente. Mindez érthetővé teszi a nagy ra­gaszkodást Oroszország iránt, mert hiszen ab­ban a percben, amelyben a cári pénztár nem nyílik ki többé Montenegró részére, még a karsztok között tanyázó kecskepásztor is meg­érezné annak a hatását. A cári pénztár azon­ban aligha fog egyhamar bezárulni, mert Oroszországnak szüksége van Montenegróra, mint az orosz politika legszélsőbb balkáni őr­szemére. Ez az apró ország az ő félelmes szik­laóriásaival, egyik szilárd támasztéka Orosz­ország balkáni törekvéseinek. És ez a támasz­ték már azért is nagy becscsel bír, mert a nép, amely a Feketehegyeket uralja, megbízható, harcias nép és kész bármikor belerohanni a legvéresebb harcba, ha erre megadják a jelt Pétervárott Ez az oka annak, hogy az euró­pai diplomáciában Montenegró már régen ko­moly tényezőként szerepel, bármily kicsiny is ez az ország és bármily operettszerű is egy­némely intézménye. Ha a cetinjei após meg­rázza az öklét, akkor a mozgató erőt Pétervá­rott, vagy a legjobb esetben Rómában kell ke­resni. A tripoliszi háború kitörése óta Monte­negró nagyon is gyanús magatartást tanúsít. A Podgoricát uraló hatalmas karsztok azon­ban most még hó alatt állnak. Ebben az év­szakban még a montenegrói kecskepásztorok sem merészkednek lekúszni a völgybe. De a tavasz itt áll már előttünk és ilyenkor nemcsak a Balkán hegyláncolatokon kezd olvadni a hó, hanem a montenegrói karsztokon is. Ez a hó­olvadás bizonyára kapcsolatban áll Nikita oroszországi útjával. Oroszország legjobb ba­rátja nem nézheti tétlenül a mostani hóol­vadást, mely talán soha alkalmasabb időben nem jött. Törökország harcban áll egy nagy­hatalommal, amelynek uralkodója véletlenül Nikita veje. A malisszorok ismét forrongani kezdenek, amiben bizonyára Nikitának is van némi része. Montenegró népe pedig harci láz­tól ég, mint mindenkor, amikor kilátás nyílik arra, hogy a kopár karsztok mellé egy kis termékeny területet is szerezhetne. Az albán lázadás idején tudvalevőleg a monarchia és Oroszország fosztotta meg Montenegrót ettől a reménytől. Pedig Nikita akkor már mozgósít­­tatta a podgoricai hadosztályt. Az utolsó pilla­natban azonban a cetinjei orosz követ vissza­vonulásra bírta. Akkoriban nagy volt az elke­seredés Oroszország ellen, de a rubel ismét megtette a hatását és Montenegró népe eltette fegyverét jobb időre. Nikita mostani útja kétségkívül a külpa­­tikai viszonyokkal áll kapcsolatban. Azt azon­ban még homály fedi, hogy kapacitálni megy-e Pétervárra Montenegró királya, avagy in­strukciókért. A közel­jövő erről is tiszta ké­pet fog nyújtani. Ha Montenegró továbbra is mozgolódni fog, akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy Oroszországnak nincs kifogása az ellen, hogy Nikita kissé fölkavarja a Bal­kán békéjét. De ha a török-montenegrói hatá­ron minden csendben marad, akkor Pétervá­rott még nem látják elérkezettnek az időt a cselekvésre. A chinai háború. Pekingi jelentés szerint Csang herceg Sanghajban fogadta egy német táv­irati ügynökség tudósítóját és kijelentette neki, hogy a tábornokoknak a trónhoz intézett jelentése hamisítvány, legalább Kiangkueite tábornok előtte személyesen kijelentette, hogy neki abban nincsen része. Az összes hercegek és a csapatok a harc foly­­tatását kívánják és meg vannak róla győződve, hogy a forradalmárok gyengék. A mandzsuk le­mondása gyalázat és gyávaság lenne, Jüansikkal ugyan nem forradalmár, de személye a dinasztiá­nak nem előnyös. Csang herceg végül kijelentette, hogy sem a hatalma, sem a befolyása nem elég nagy arra, de nincs is alkalma, hogy az anyacsá­szárnét felvilágosítsa, és helyes irányba terelje. A chinai külügyi hivatal közlése szerint az özvegy császárné arról értesítette a kormányt, hogy a trón a béke mellett döntött. Egyben utasítja a kormányt, hogy megfelelő intézkedéseket tegyen. Tekintettel arra, hogy a forradalmi propa­gandában résztvevő több japánt letartóztatták, a mukdeni japánok védelmére egy csapat japán ka­tona vonult oda. A városban nagy az izgatottság. Az üzletek részben zárva vannak. A lakosok közül sokan elhagyják Mukdent. Bombamerényletek Macedóniában. Kedden este Monasztirban a szalonikii bank fiókjában két bomba robbant fel, amely a lépcsőhöz egy részét tönkretette. Egyéb kár nem történt. A pénztárak, az értékpapírok és a könyvek sértetlenek maradtak. Emberekben nem esett kár. A merénylő állítólag egy bolgár ember. A radovistei bombamerényletről szóló hivatalos jelentés szerint a bomba egy török ember háza előtt abban a pillanatban robbant fel, amidőn azt katonák és rendőrök egy zsákban­ el akarták szállítani. Egy rendőrtisztviselő, egy had­nagy és egy őrmester, valamint öt másik ember életüket vesztették. A csendőrparancsnok, három csendőr és négy lakos megsebesültek. Egy bolgárt letartóztattak. A koszovói váli Radivostéba ment, hogy a vizsgálatot vezesse. Megyék és városok. A lugosi polgármester. Jelentettük, hogy Lugos polgármestere, Florescu Döme, nem akarja letenni a hivatali esküt. Issekutz Aurél főispán erre hivatalos formában maga elé hivatta Flores­­cut és felszólította az eskü letételére. Florescu le­tette hivatali esküjét. Jubiláló község. Az idén van száz esztendeje annak, hogy a Napoleon hadai elől menekült tá­voltak Krassó-Szörény vármegye boksánbányai já­rásában megalapították Király megye községét. A virágzó község, melynek német lakosai szívben jó magyarokká váltak és a szabadságharc alatt zász­lónk alatt harcoltak, az ő­sz folyamán nagy ünnep­ségekkel és mezőgazdasá­gi kiállítással készül meg­ünnepelni fennállásának százéves évfordulóit. A jubileum alkalmával a község története könyv­alakban is meg fog jelenni. A munkát dr Sajler Gyula király megyei körorvos irta. Uj telekkönyvi betétek. Legutóbb a követ­kező községek uj, az 1886. évi XXIX. t.-c. alapján készült telekkönyvi betéteit adták át a nyilvános­ságnak: Őrlőd község betétei Torontálmegyében, Felsőszivágy község betétei Szi­v­ágy megyében és Rozsonda község betétei Nagy­kükü­­­lő megyében. Járványkórház és szegényház Kunszentmár­­tonban. A kunszentmártoni járványkórház és sze­gényház a város fejlődése következtében a­­»város forgalmas, központi részébe ékelődött. Mint a leg­utóbb lefolyt kolerajárvány tanúságai igazolták, a közegészségügyre káros az, ha a kórház s a sze­­gényház lakottabb, forgalmas részén van a város­nak. Minthogy úgy a kórház, mint a szegényház különben is már nagyon régi s a közegészség és köztisztaság követelményeinek nem felelnek meg, a képviselőtestület elhatározta, hogy a város külső részén, városi területen járványkórházat és sze­gényházat építtet. Az építés költségeire negyven­ezer koronát irányoztak elő. A járványkórház épí­tési költségeinek fele részét, a fennálló törvényes rendelkezések értelmében, az állam viseli a sze­gényház építésér, az e célból rendelkezésre álló alapítványokat fogják igénybe venni. Városi bérpalota Szabadkán. Szabadka vá­ros közgyűlése elhatározta, hogy a városi színház mellett nagy városi bérpalotát építtet, amelyben az augusztusban érkező új üzletvezetőségi alkal­mazottak részére is tart fenn modern lakásokat. A bérpalota építési költségei 332.980 koronára rúgnak. „ Fővárosi ügyek. A főváros közgyűlése. — Méregdrága szabályozás. — A főváros törvényhatósági bizottsága szer­dán délután tartotta rendes közgyűlését. A napi­rend egyik legkényesebb és legjelentékenyebb tárgya a Tabán szabályozásával kapcsolatos nagyszabású telekvétel ügye volt. A főváros évek­kel ezelőtt elhatározta, hogy Budának ezt az el­hanyagolt részét szabályozza. Minthogy pedig erre a célra az egyes tulajdonosoktól igen jó áron megvásárolták a rozoga viskóikat, a rendezés aránytalanul nagy költségébe kerül az egész fő­város polgárságának. Mikor aztán a közgyűlés elhatározta, hogy meghozza ezt a sok millióra rugó áldozatot, egyes uraknak megjött az étvá­gyuk és azzal a tervvel állottak elő, hogy azok­nak a volt tulajdonosoknak, akik rozoga viskói­kat igen jó áron a főváros nyakába sózták, bo­csásson ugyancsak a főváros igen olcsó áron új telkeket a rendelkezésükre, hogy jövőre is Bu­dán maradhassanak a háziurak. És e megdöb­bentően merész eszme a megvalósulás felé köze­ledik. A városnak a Tabán közelében nem állott rendelkezésére terület, tehát igen jó áron vásá­rolnak telkeket, azokat ellátják kultúrával — a­mi ismét rengeteg pénzbe kerül — és az egyes parcellázott telket aztán önköltségi áron odaad­ják azoknak, akik már egyszer jó üzletet csinál­tak a várossal. Ez a szabályozási akció igen sok beszédre adott okot, már csak azért is, mert amint egy ügyvéd jó előre megtudta, hogy minő tervet akar­nak nyélbe ütni, opciót szerzett azokra a telkek­re, amelyeket a főváros megvásárolni kívánt. A sok suttogásnak aztán az lett a csattanó vége, hogy a Polgár címnű lap azzal a súlyos váddal lépett föl szerdai számában dr Platthy György ellen, hogy a szabályozás üzleti részét ő intézi a háttérből. A közgyűlésen Platthy e vád­dal szemben leghatározottabban tiltakozott és ki­jelentette, hogy a rágalmazásért sajtópert indít a lap ellen. Dr Bárczy István polgármester és dr Vázsonyi Vilmos elégtételt adtak nyomban Platthynak és a telekvétel ügye egyelőre vissza­kerül a tanácshoz. Kérdjük ezek után — ha bármennyire is korrektül járt el minden hatósági funkcionárius ebben az ügyben — tanácsos-e egyáltalán oly tranzakciót létesíteni, amelynél a legjobb indulat­tal is önként felvetődhetik az a kérdés, hogy ki­nek a kedvéért történik? Tanácsos-e egyáltalán a telekpolitikát úgy végrehajtani, hogy valak­i op­ciós levelet szerezhet, szerez és a főváros tény­leg vásárol is tőle. Megengedhető-e egyáltalán, hogy a Tabán szabályozásával kapcsolatosan néhény jó üzlethez jutott budai polgár érdeké­ben oly jelentékeny áldozatot követeljenek a fő­város egész közönségétől, amely aránytalan te­herviselési szempontból és ami nélkül a Tabán szabályozása különben is végrehajtható. Még jó szerencse, hogy például most, mikor az egész Belvárost bontják és újjáépítik, a belvárosi pol­gárok nem jöttek hasonló méltánytalan kívánság­gal, különben az amúgy is erősen megterhelt la­kosság adójából vásároltak volna a dúsgazdag telektulajdonosoknak ideiglenes telkeket. Ismételjük, készséggel elhiszszük, hogy Platthy ártatlan az ügyben, azonban éppen azért nem szabad az ilyen merész terveket nyélbe üt­ni, mert igen sokan nem tudják megérteni, hogy hát miért kell az opciós vételnek megtörténni, ha még panama sincs a háttérben. A közgyűlés lefolyásáról különben itt adjuk részletes tudósításunkat. A főváros törvényhatósági bizottsága kedden délután Fülepp Kálmán főpolgármester elnöklésével közgyűlést tartott, amelynek tárgysorozatán néhány fontosabb tárgy volt. A közgyűlést megelőzőleg több

Next