Pesti Hírlap, 1912. április (34. évfolyam, 79-103. szám)

1912-04-02 / 79. szám

____________________ állja azt, amit a párthatározat kimondott, tudniil­lik, jogilag oly módon kellett volna az ellentéte­ket kiegyenlíteni, amint az céloztatott. De közbe jött egy olyan új helyzet, melyet előrelátni nem lehetett. Ebben az új helyzetben a királynak köz­­tudomásra jutott álláspontja szerint a király a lel­kiismereti kérdést vetette fel és ezért úgy szóló­nak, mint a párt minden tagjának a nagy király­ival szemben hálával kell tartozni és a király lelki­­ismereti skrupulusait feltétlenül kell méltányolni. El kellett tehát fogadni ezt a formát is, amelyet ő szintén megnyugtatónak tart. A kormány gyorsan tett eleget feladatának s a pártnak nincs más kö­telessége, mint a kormány álláspontját magáévá tenni. Fentartja azt, hogy a kérdés lényege nyitott kérdés maradt. De enélkül is meg kellett eléged­nünk azzal, ami a királyi kéziratban kifejezést nyert. Báró Dániel Gábor biztosította ezután a kor­mányt, hogy a párt teljes erővel fogja támogatni. A Justh-párt vasárnap este értekezletet tar­tott gróf Batthyány Tivadar elnöklésével, Justh Gyula gyengélkedése miatt távol maradt, de beje­lentette pártjának, hogy a megújuló harcban a régi kedvvel vesz részt. Gróf Batthyány Tivadar hosszabb beszédben ismertette a párttal a rezolució bukásával támadt új helyzetet. Midőn a konfliktus a munkapárt, a Kossuth-párt és a korona között kiélesedett, a re­­zoluciósok a legerősebb ellenállást hirdették. A Justh-párt nem járult hozzá a mozgalomhoz, de előre tudta, hogy a rezolució fucscsba megy. A párt lojálisan megjelölte annak útját is, hogyan lehetne kiállítani a külpolitikai helyzet mellett szükséges ideiglenes létszámot a hadsereg számára, olyan módon, hogy a végleges döntést ebben a kér­désben is majd a választóreform alapján keletke­zett népparlament hozza meg. A párt tovább küzd az igazi népparlament, az általános, egyenlő, titkos választójogért. E választójogi álláspont mellett is tekintettel volt a párt arra, hogy a korona és a nemzet közt az ellentéteket eliminálják. Ez a mos­tani helyzet is azt kívánja, hogy a párt újra hatá­rozza el a harcot. Az értekezleten a pártonkívüli függetlensé­giek képviseletében jelen volt Egry Béla és Po­­lónyi Géza. Egry Béla bejelentette az értekezlet­nek, hogy a pártonkívüli csoport is változatlanul tovább harcol. Gróf Batthyány Tivadar ezután be­jelentette a párthatározatot, hogy a Justh-párt vál­tozatlanul kitart áláspontja mellett és tovább harcol. Belpolitikai hírek. A kormány bemutatkozása a főrendiházban. A főrendiház kedden délután négy órakor ülést tart, amelynek napirendje a következő: Elnöki elő­terjesztések. A kormány bemutatkozása. A jegyző­könyv hitelesítése. A közös pénzügyminiszter Budapesten. Lo­vag Bilinski Leó közös pénzügyminiszter kedden este Budapestre érkezik, hogy a miniszterelnök­kel Boszniát érdeklő kormányzati é­s gazdasági kérdések ügyében értekezzék. A miniszter e kér­dések gyors megoldására törekszik, mivel május hó első napjaiban ellátogat Boszniába, hol a pár­tok vezetőivel való közvetlen érintkezés útján elő akarja készíteni a tartománygyűlés munkaképes­ségét. Gróf Wickenburg Márk kinevezése. A gróf Esterházy Pál lemondásával megüresedett magyar osztályfő­nöki állást a közös külügyminisztérium­ban most töltötték be. Gróf­­Wickenburg Márk or­szággyűlési képviselőnek hétfőn délelőtt kézbesítet­ték a kinevezésről szóló okmányt. Wickenburg szer­dán teszi le a hivatalos esküt Bécsben és kineve­zése a hivatalos lapban csütörtökön jelenik meg. Bizalom a kormánynak. Csanád megye tör­vényhatósági bizottsága Hervay István alispán el­­nöklésével évnegyedes közgyűlését tartotta, ame­lyen Návay Tamás ny. főispáni indítványt terjesz­tett elő, hogy a vármegye szavazzon bizalmat a kormánynak. A függetlenségi párt nevében Justh János képviselő szólalt fel és kérte az indítványnak a napirendről való levételét. 71 bizottsági tag szava­zott a függetlenségi pártiak 52 szavazata ellen. Hajózási egyezmény: Fiuméból jelentik: Az osztrák-magyar hajózási egyezmény tárgyalására ideérkeztek a kereskedelmi minisztérium képvisele­tében báró Wimmersberg Frigyes osztálytanácsos és a trieszti tengerészeti hatóságtól báró Rinaldini Antal tanácsos és Inama-Steinek János Pál segéd­­titkár. A tanácskozásba belevonják úgy az Adriát, mint a Lloyd-társaságot. Megérkezett gróf Attems Viktor, a trieszti tengerészeti hatóság alelnöke, aki látogatást tett gróf Wickenburg István kormány­zónál és a tengerészeti hatóságnál. Pesti hírlap _________________1912. április 2., kedd. Külpolitikai hírek: Az uj chinai kormány. Az uj chinai kor­mány a következőkép alakult meg: miniszterelnök és közlekedésügy: Tangsauji, külügy: Luhengjang volt pétervári követ, belügy: Csapingsuan, pénz­ügy: Hsunghsi, hadügy: Tuanehiuji, volt hu­kuangi alkirály, tengerészet: Liukuan-Shjung, közoktatásügy: Csejjuanpaj, igazságügy: Vang-Csanghu, földmivelésügy: Sungcsiajen, kereskede­lem: Chaehimeji, Marokkó francia protektorátusa. Fezből ér­kező távirat szerint Muley Hafid szultán tegnap aláírta azt a szerződést, amelyben Marokkó Fran­ciaország protektorátusa alá helyezi magát. Ezzel az utolsó formasága is elintéződött annak a nem­zetközi változásnak, mely az elmúlt nyáron olyan súlyos bonyodalmakkal fenyegette Európa békéjét. Fezből jelenti a Matin dróttalan távíróval, hogy az üdvlövések és a protektorátusi szerződés alkalmára tervezett ünnepségek még nem történ­tek meg. A francia-spanyol tárgyalásokkal kap­csolatban párisi, nyilván félhivatalos, közlemény azt mondja, hogy Geoffroy nagykövet Poincare miniszterelnöktől megbízást kapott, hogy a spa­­nyol kormányt értesítse a spanyolok magatartása következtében a francia népre gyakorolt elkedvet­lenítő­ hatásra. A kommüniké valótlannak mond­ja, hogy a francia nagykövet ellen javaslattal állt volna elő. Geoffroy a tárgyalásokat a legutóbbi francia javaslat alapján újra megindította. Román kormányválság. A legfőbb semmitő­­szék azon határozata, melylyel a tranway-perben a belügyminiszter felebbezését elutasítva kimon­dotta, hogy az első bíróság jogosítva volt a megho­zott tranwaytörvény alkotmányos voltát bírálat tárgyává tenni, teljesen új helyzetet teremtett. Az ellenzéki pártok diadalittasan járják be a várost és éltetik az igazságszolgáltatás pártatlanságát. Carp miniszterelnök még szombaton este megje­lent a királyi palotában és átnyújtotta a kormány lemondását. Egyben utódául Majoresku Titus külügyminisztert ajánlotta. Hir szerint a mostani miniszterek megmaradnak, csak Carp miniszter­­elnök, Marghiloman belügyminiszter, Filipesku hadügyminiszter, kik a botrányos tranway-perben leginkább exponálták magukat, távoznak végle­gesen állásukból. A mexikói forradalom. Mexikói távirat sze­rint Zapata hívei megtámadtak egy vonatot és öt­ven katonát megöltek. A vonat utasai közül senki sem sebesült meg. A vonat visszatért a fővárosba. Hivatalos mexikói forrásból érkezett közlé­sek megerősítik az újabban Newyorkban elterjedt híreszteléseket és azt mondják, hogy majdnem az egész köztársaságban béke uralkodik. Zapata ban­ditáit szigorúan megfenyítették. Az a hír, hogy Chihuahua mellett legutóbb a lázadókkal nagy harcok voltak, valótlanok. A kormány erős és a közvélemény támogatásában részesül. Newyorki távirat szerint Taft elnök ki­jelentette, hogy az Egyesült államoknak nem szándékuk, hogy Mexikóban beavatkozzanak, hanem a csapatösszevonásoknak csak az a célja, hogy a Mexikóban élő amerikai alattvalókat megvédelmezze. Egyébként pedig folytatják az előkészületeket arra, hogy a mexikói határra erős sereget küldjenek. A Hearst-féle lapok azt állítják, hogy Németország, melynek Mexikóban nagyobb érdekei vannak mint Amerikának, kész az intervencióra. Németország nagy csapattöme­geket szándékozik Mexikóban partraszállítani, hogy Amerikát megakadályozza abban, hogy Mexikóban beavatkozzék és az országot annek­­tálja. Hearst állítólag tagja egy nagy szindiká­tusnak, amely azért alakult, hogy Mexikót az Egyesült államokkal annektáltassa. Japán bank Koreában. A japán kormány Koreában gyarmatbankot állít fel, melynek fel­adata lesz a telepítés és az ingoványos vidékek hasznossá tétele. A japán mérnökök kijelentik, hogy a jövedelem évenként mintegy 30 millió pad rizst fog kitenni. Új berlini svéd követ. Trolle berlini svéd követet visszahívták és helyébe gróf Taube volt külügyminisztert nevezték ki. Színház és zene. Búcsú a Nemzeti színháztól. Egy forró és zajos, meg egy intim, csöndes színész-búcsúról kell beszámolnunk­; a mai napon végleg búcsút mondott a Nemzeti színház színpa­dának­: Tabányi Árpád és Eelvey Laura. Minden színész jól teszi, ha kétszer hal meg, már t. i. ha a tényleges halál előtt előbb — isten adja, jóval előbb! — meghal a színpad számára, mert ez esetben legalább összegezve, bántó mellékzöngék nélkül ki­jut neki a színész egyetlen igazi jutalma: — a tapsok zenéje, a babér, a hódolat. A testi halálon túl — régi, fájó igazság — úgy­se vár a színészre semmi más, csak a hamar­ feledés. A ma elbúcsúzottak közül az egyik, Eelvey Laura megfosztotta a közönséget attól az öröm­től, hogy előtte még egyszer az elismerés és a sze­retet adóját lerója, csöndben, észrevétlenül hagyta ott sikereinek színhelyét. Az új generáció nem igen, de az apák és anyák bízvást meg tudják ér­teni ezt a diszkrét elvonulást, mikor ugyanis az apák még ifjú urak, az anyák pedig süldő leányok voltak, a nyolcvanas években, az Augier, Dumas, Sardou, a világ valamennyi színpadát leigázó fran­cia triumvirátus színdarabjaiban mindig ő, Belvey Laura, volt a hősnő, ő kreálta ezeket forró, diadal­mas estéken. Utóbb, az évek elmúltával, más szerep­kört kellett választania; a drámai hősnőből anya, komika lett; ezen szerepkörében is kiválót adott, de hogy amikor a színpadtól való bucsúzás gondo­latával végleg megbarátkozott, a nyolcvanas évek diadalaira emlékezik, ezt, ugyebár, könnyű megér­teni; és mert egy bucsúestén azokat a sikereket felújítani nincs, nem lehet módjában, inkább nem búcsúzik, hanem f­eltűnik. Mennyivel könnyebb volt a dolga Qabányi Árpádnak, ő már mint színiakadémista, úgy fes­tett a színpadon, mint egy öreg színész, úgy, hogy kamaszkorától kezdve, mint­ „az öreg Qabányi“ sze­repelt. Ő maga több esetet beszélt arról nem egy­szer, hogy korai öreg játékmodora mily sok embert megtévesztett. Egy növendékvizsgáját például vé­gignézte Koburg herceg is, aki szinte megütődve kérdezte egy mellette ülő magyar mágnástól, hogy mit keres az az öreg ember a gyerekek között, és ne adj isten, hogy Gabányi kamaszmivoltát elhigyje, amíg lemaszkírozva meg nem mutatták neki. Valóban — ahogy a mai pesti arcot monda­ná — ilyen öreg volt már Gabányi színészakadé­­mista korában is; színészi pályáján nagyszerű ma­gaslatok tündökölnek, mint például a Moliére Fös­vénye, Herczeg Honthy háza c. színművének püs­pöke és még egész sor klasszikus alakítás, amiknek végére ma pontot tett a Gárdonyi Annuskájának János barátjával. * * w Mielőtt még az ő búcsújáról szó esnék, be kell számolnunk arról, hogy Eelvey Laura diszkrét félreállása azért még­sem történhetett teljesen suttyomban, mert Tóth Imre, a Nemzeti színház igaz­gatója, hétfőn délben pályatársai élén fölkereste őt Bakács­ utca 3. számú lakásán, ahol előbb gróf Zichy János kultuszminiszternek rendkívül meleg­hangú levelét nyújtotta át neki, majd a Nemzeti színház igazgatóságának gróf Bánffy Miklós kor­mánybiztos által is aláírt hivatalos bucsuiratát; ez a bucsuirat közvetlen hangon emlékezteti Hel­­vey Laurát a dicsőséges múltra, hogy „volt idő, mikor a Nemzeti színház játékrendje Nagyságod személyes nagy sikereinek sorozatából állott.“ Iles­­vey Laura mindössze hatvan éves, életerős úri asz­­szony és így a legszebb kilátása van, hogy a bucsu­kzat végső passzusának az az óhaja, hogy mint a Nemzeti színház örökös tagja, mint a királynak érdemrenddel kitüntetettje, jól megérdemelt nyu­galmát sokáig élvezte.* * * Gabányi Árpád búcsúztatása esti hat óra­kor vette kezdetét a Nemzeti színház színpadán. Az itt öszegyűlt ünneplő seregből előbb Tóth Imre lépett elébe, miután felolvasta a kultuszminiszter­

Next