Pesti Hírlap, 1912. május (34. évfolyam, 104-129. szám)

1912-05-01 / 104. szám

rlirlap következő száma — a skásün­nep miatt — pénteken, aik meg.­ i delegáció, delegáció keddi, első napja meg a várt pikantériát. Auffen-­i a munkapárt csak szerdán ím­etlen helyzetbe kerülni, hogy Imatlansági indítványát — le­­oberg ugyan nagylelkűen már a munkapárt helyzetét némileg már azzal a felszólalásával, szű­ kérdés rendezésével kapcso­­latos, elvi kijelentést tett a­­terjesztéseire és javaslataira s kijelentés szerint őt mindig és­­ csak katonai tárgyi és had­pontok vezérelték. Ez volna te­rv, melyet a munkapárt a rezd­­­uffenbergtől kapott. Ellenben a miniszter szerdára meghívta a­zt a hadsereg aviatikai berende­­­ntésére. A bécsújhelyi repülő­­majd elmélázhatnak az urak, Ha Istvánnal, arról, hogy milyen jog is volt a kemény fogadko­­anbergnek a hadügyminiszteri kzepítését a közös indemnitás sine qua non-jaként állította fel. rg­mai felszólalásánál jóval ér­­lentősebb volt az a beszéd, meg Unski közös pénzügyminiszter beszéde az Auffenberge mellett néha a közös pénzügyminiszter billenteni a maga állásával azt a fogyatkozást, melyet a mindenkori közös had­ügyminiszterben kénytelen elszenvedni a par­lamentarizmus. Auffenberg ma a delegációban ugyanazt tette, amit az ő helyén bárki más tett volna: előtérbe tolta a maga személyének azt az oldalát, melylyel a közös hadügyminisz­terek politikai cselekedeteiket mindenha fedni szokták, hogy t. i. katonák, s így minden elő­terjesztésük és javaslatuk megtételében szigo­rúan „katonai tárgyi és had­technikai szem­pontok“ által vezéreltetnek,­­ már­pedig „e szempontok érvényre juttatása a hadszervezet minden főnökének egyenes kötelessége“. Auffen­berg mai felszólalása újra csak azt bizonyí­totta, hogy a közös had­ügyminiszterség meny­nyire nem parlamentáris intézmény, meny­nyire nem fedheti a felelőtlen uralkodót egy olyan miniszter, aki neki katona létére föltét­­len engedelmességgel tartozik. Ellenben Bi­­linski felszólalásából az tűnt ki, hogy ő a közös pénzügyminiszterséget, mely tisztára admi­nisztratív jellegű intézmény volt az okkupá­­cióig, sőt az annexióig is, — ugyannyira, hogy fölösleges voltának és így megszüntetésének terve is unos-untalan felbukkant, — hogy te­hát a közös pénzügyminiszterséget puszta ad­minisztratív jellegéből ő teljes erejével kivet­­kőztetni és politikai súlyúvá tenni igyekszik. Az annexió szükségszerűleg emelte a közös pénzügyminiszterségnek, mint az annektált tar­tományok legfőbb kormányzatával is megbízott intézménynek súlyát, de Bosznia-Hercegovina eddigi alkotmánya, nagyon helyesen, elsősor­ban a két állam kormányának kezébe tette le az új tartományok sorsát, mikor minden bos­­nyák ügy elintézését a két állam kormányának beleegyezésétől tette függővé. Bilinski, alighogy beleült Burián örökébe, a bosnyák statútum olyan reformjával állt elő, mely Bosznia-Her­cegovina autonómiájának nagymérvű kiszélesí­tését s így a közös pénzügyminisztériumnak is a két állam kormányától való nagyobb függet­lenségét célozza. Az osztrákok jól tudták, miért ér többet nekik jelenleg egy közös pénzügymi­niszter, aki osztrák,­­ mint egy közös külügy­miniszter, aki félig-meddig magyar; mert az osztrákok jól látják azt a gazdasági átalaku­lást, melyen az annektált tartományok jelenleg keresztülmennek s mely közjogi hovacsatolásuk kérdését is eleve eldönti. Osztrák ember kellett tehát ide közös pénzügyminiszternek, hogy az osztrák gazdasági érdekeket most, a döntő kor­szakban, érvényre juttassa Magyarország ér­dekeivel szemben. Bilinski mai beszéde mutatja, hogy jól gondolkoztak az osztrákok s hogy benne való­ban meg is bízhatnak. Mert a közös pénzügy­­miniszter váltig hangoztatta ugyan, hogy ő a dualizmus és a paritás rendületlen híve, de mi úgy véljük, hogy gondolkozásmódja teljes leplezetlenségben épen abban az egy kifejezés­ben mutatkozott meg, — amit Apponyi később mint hibás közjogi terminológiát a szemére is vetett,­­ hogy t. i. a bosnyák vasutak kiépí­tését stratégiai szempontból az „összbirodalmi érdeknek“ kell irányítania. Bilinski bemutatkozását nem is kisérte olyan osztatlan tetszés, mint a harmadik kö­zös miniszterét, aki ugyancsak ma állt először a delegáció előtt. Gróf Berchtold, a közös kül­ügyminiszter, általános tetszéssel fogadott expozéja nem hozott ugyan semmi újat, de — A doktor. ta: ERDŐS RENÉE. .aka felébredtem arra, hogy a­l­l az ágyon és hallgatóztam, nem a macska, figyeltem a sötétben. A­z az enyém mellett volt, de neki jóra­ nyílt az ajtaja, minthogy a különített lakásból állt. r agya valószínűleg a mellett a fal ahol az enyém, innen hogy a si­et hall átszőtt, a vastag fal dacára, a Berlinből jött és szemészetet­t a­­bécsi klinikán. Nagyon kellemes darab porosz volt, akinek a né­­pig rosszul értettem, hogy a lég­iem is szóltam hozzá a table­ten szólt bele a mi beszélgetésünk-i­nt csendesen ült és evett és ebéd­ visszavonult a szobájába, vagy el- 51. mondtam rá: ez egy miszteriózus nem volt semmi okom, hogy ezt tán csak az, hogy mikor valamely désben mindenki elmondta a maga , vagy makacsul hallgatott, vagy őszinte feleletet, nagy családi botrány került ki­­ akkortájt és mindenki arról he­­igy megcsalt férjről volt szó, aki eleségét ölte meg, hanem a kis há­­­rmekét is. Sztófát­ érdemel, — jelentette ki nyugodtan egy komoly, nyugalmazott tábor­nok. Az ilyen vadállatot akaszszák fel, aki egy ártatlan gyermeket meg tud ölni. Az asszonyt — ám legyen— ha vétkes volt. De a gyermek, mit vétett a kis­gyermek? — Valószínűleg neki is volt valami titkos bűne — mondta az egyik, ezzel akarván kife­jezni és egyúttal elleplezni gondolatát. — Mindegy — mondta a tábornok — gyermeket nem ölünk. Én, részemről az asz­­szonyt sem bántottam volna. Hanem azt a gaz­embert, a csábítót, azt százszor megöltem volna. — Az ember ne öljön meg senkit. Akit a felesége megcsalt, az­ vonja le ebből a józan konzequenciát és váljon el békével. — És ha szereti az asszonyt? — kérdezte a doktor, oly hévvel, hogy mindenki meglepve nézett rá. Én leginkább. — Ha szereti? — mondta megfontoltan a tábornok — ha ezután is szereti, akkor bocsás­son meg neki és maradjon meg mellette. — És ha nem tud mellette maradni? — kérdezte a doktor — ha szereti és mégsem tud mellette maradni? — Ez nagyon furcsa — mondta a tábornok. — Vagy úgy szeretek valakit, hogy nem tudok nélküle élni és mindent megbocsátok neki, és mellette maradok, vagy úgy szeretek valakit, hogy el tudok tőle menni, akkor pedig nem is szeretem olyan nagyon. De szeretni egy asz­­szonyt, megbocsátani neki és aztán nem tudni mellette élni. Ez furcsa. A doktor összehajtotta a szalvétáját és be­ledugta a tízes számú gyűrűbe, minthogy ő la­kott a tizes szobában. — Vannak esetek — mondta bizonytala­­nul nézve maga elé, — vannak esetek, mi] , férfi megbocsát a feleségének és aztán nem tud­­ ránézni többé. — És nem szereti? — kérdezte egy asz­­szony. — És szereti — mondta a doktor és föl­kelt az asztal mellől. Mikor kiment az ebédlőből, még egy kis ideig csönd volt. —• Vannak mindenféle furcsa esetek —— mondta a tábornok és aztán másról beszéltünk. Aztán jött az az éjszaka, amikor fölébred­tem arra, hogy a doktor sír. Olyan borzalmas volt ez! Egy idegen vá­rosban, egy idegen sötét szobában, egy ismeret­len helyen hallgatózni a falon keresztül, hogy odaát egy felnőtt ember hangos sírással zokog. Olyan borzasztó volt hallani azokat a csukló, fuldokló hangokat, amik megtörtek, mintha a lélekzete elállt volna a nagy fájda­lomban. Olyan szörnyű volt tudni, hogy ott, egy lépésnyi távolságban fekszik egy ember és ver­gődik valami mondhatatlan, nagy, emberi fáj­dalomban, amire nincs gyógyszer, nincs vigasz­talás. És ez a sírás akkor ismétlődött több éj­szakán át és én már nem mertem elaludni és ha elaludtam, arról álmodtam, hogy a doktor felugrik az ágyból, átlép a falon és engem meg­fojt. És a sírás minden éjszaka pontosan föl­keltett álmomból. Már nem ültem föl és nem hallgatóztam. Óh, a takaró alá bújtam és a vánkosokat a fulladásig a fejemre szorítottam, hogy ne halljam azt a borzalmas sírást. És a hideg verejték ütötte ki a testem és gondolkod­tam. Mi baja lehet? Jó ég, mi baja lehet ennek XXXIV. évfolyam, 104. (11725) szám. Szerda, május L RAK: 28 K-f ^ n“. 1­0 t—1» 2 „40*­­ 10 f. s szerint vonatkozó a 32-ik hajó.Pesti Hírlap SZERKESZTŐSEG : Budapest, Váci-körút 78. I. emelet. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest, Váci-körút 78. Telefon 26—40. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. A Pesti Hirlap mai száma 48 o

Next