Pesti Hírlap, 1912. május (34. évfolyam, 104-129. szám)
1912-05-04 / 106. szám
r ít Az osztrák delegáció tanácskozása. Megszavazták a provizóriumot. Az intrazigens elemek tombolása után az osztrák delegáció pénteki ülésén végre józanabb hangok is szóhoz juthattak, elhangzottak olyan felszólalások is, amelyek számolnak az igazsággal és méltányossággal, továbbá a monarchia igazi érdekeivel, amikkel a többnyire szerb és egyéb délszláv osztrák delegátusok idáig igen keveset törődtek. Mindenekelőtt örvendetes tényként le kell szögezni, hogy a delegátusok közül többen elítélték a legutóbbi ülésen a trializmus mellett elhangzott kijelentéseket. Különös megrovásban volt része Schwarzenberg hercegnek, aki a csütörtöki delegacionális tanácskozáson egészen naiv és kompromittálóan felszínes beszédet mondott, amelyből sokáig táplálkozhatnak majd a dualizmus ellenségei. Bilinslei közös pénzügyminiszter is fölszólalt az ülés folyamán s szintén kitért a trialista mozgalmakra. Nem volt elitélő szava a bárdolatlanul fecsegő trialista álmodozókkal szemben, csak azt a szelíd megjegyzést tette, hogy a dualizmus szolgálatára vállalta a közös miniszteri tárcát s azt hiszi, hogy kudarcot vallana, ha mégis a trializmus megvalósításával próbálkoznék meg, gyanúsan hangoztatta azonban, hogy a boszniai és a délszlávkérdést is meg kell oldani valamiféle formában. Sajnálkozott azon, hogy a törvények Boszniának paritásos kormányzását írják elő. Ez a kijelentés egyes közös miniszter ajkairól eléggé furcsa, és az osztrák delegátusok egy része is élénk megdöblenéssel fogadta. A paritás ellen elhangzott megjegyzést nem igen enyhítették a miniszternek Bosznia beligazgatásáról mondott szavai, valamint nem kelthetett megnyugvást, hogy Bilinski a monarchia déli tartományának kormányzatát egészen át akarja játszani a délszláv agitátorok kezeibe. Gondolkodásra késztetnek Bilinski ama szavai is, amelyekben a csütörtöki közös miniszteri konferenciáról leleplezés számba menő kijelentéseket tett. Azt mondta, hogy csakis e miniszteri tanácskozáson történtek tették lehetővé, hogy végre megkezdődhet a vasútépítés Boszniában, mert az eddig élő ismeretes vasúti tervek megvalósíthatatlanok voltak. Bilinski szavai azt a gyanút kelthetik, hogy Magyarország rovására történtek változtatások a bosnyák vasúti terveken. Az ülés folyamán gróf Berchtold közös külügyminiszter rövid beszédet mondott. Az osztrák delegáció tanácskozása a késő éjjeli órákig tartott, mert még a pénteki nap folyamán el kívánták intézni a tanácskozás egész anyagát. Az ülésről szóló részletes tudósításunk itt következik: Bécs, máj. 3. Bohémig elnök délután három órakor nyitotta meg az ülést, amelynek napirendjén a költségvetési provizórium folytatólagos tárgyalása szerepelt-Sustersics delegátus volt a mai ülés első szónoka, aki beszéde bevezető részében rámutatott a külügyi expozé belső ellenmondásaira. Az expozé első része a velünk szövetséges és baráti viszonyban élő hatalmakról szívélyesen emlékezik meg, az utolsó része pedig fegyverkezések szükségességét jelenti be. Kétségtelen, hogy a helyzet komoly. A nemzetközi politika óceánjában jéghegyek úszkálnak. A tripoliszi hadjárat a harctér kiterjesztésének veszélyét foglalja magában, ami a tüzet átplántálhatja a mi kapunk elé.. A fegyverkezésnél jobban védi az államot népeinek belső nyugalma és megelégedése. Szóló rátért a délszláv kérdésre és ezt mondotta: A bosnyák kérdést a delegáció nem oldotta meg. Megoldás csak két irányban lehetséges. Vagy a horvátszlavon-dalmát királysággal egyesítik az annektált tartományokat vagy Szerbiával. Szóló az előbbi értelemben kívánja a megoldást. Ezután áttért a horvátországi viszonyok taglalására, úgy látszik — úgymond — mintha a magyar oligarchia szándékosan el akarná fordítani a királyt ettől a hű néptől. A dinasztia s a birodalom legnagyobb érdekei forognak kockán. Ily körülmények között fel kell vetni a kérdést, miért nem volt a császári ház és a külügyek miniszterének bátorsága, mint az osztrák miniszterelnöknek, hogy tárcáját a horvát nép jogáért a mérlegre vesse. Appellálni kellene végre a szorgalmas, jó és becsületes magyar néphez, amelylyel békésen együtt akarunk dolgozni. Szóló így zárja szavait: Az osztrák miniszterelnök szavait a horvát nép meghallotta, de tettet akar látni. Szóló a költségvetési provizórium ellen fog szavazni. Baernreither megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a külügyminiszter nyomatékosan csak a béke fentartása mellett foglalt állást. Különösen köszönetet mond a miniszternek azon meleg szavakért, amelylyel a német birodalommal való szövetségünkről megemlékezett. A keleti kérdésre áttérve, szóló azt hiszi, hogy a monarchiának ma nincs közvetlen és aktív része az izlám által meghódított országok visszafoglalásánál. A mi szempontunkból azonban nem lehet elég erélyesen hangoztatni, hogy mindenütt gazdasági érdekeink vannak. A bosnyák politikát illetőleg megjegyzi, hogy nem értettünk ahoz, hogy az annexió által nyert területeken állandó sikereket érjünk el. Elmulasztottuk a kedvező alkalmat a nép megnyerésére. Baernreither folytatva kijelenti, hogy ami az agrárkérdést illeti, az egészen helytelen irányban mozog. A vasútkérdést illetőleg a Duna—Adria ügyét teszi szóvá és kifejti, hogy a monarchiának módja van a maga területén kiépíteni ezt a vasutat és pedig gyorsabban is, mert birtokában vagyunk egy oly vonalnak, mely a szerb határig terjed. A horvát kérdést nem akarja behatóan tárgyalni, csak azt akarja hangsúlyozni, hogy a legutóbb követett eljárás veszélyesen táplálja a trializmus eszméjét. A politikai vágyak igen könynyen megvalósulhatnak. Bosznia ma még félig kelet, melyet nem lehet oly alkotmányosan kormányozni, mint a nyugateurópai országokat. A közös pénzügyminiszter beszéde, Lovag Bilinski közös pénzügyminiszter arra kéri a delegációt, hogy szavazza meg a közvetítő provizóriumot. Megismétli a bizottság előtt tett kijelentéseit, mely szerint a költségvetési provizóriumnak hat hónapra való megállapításánál épenséggel nem gondoltak arra, hogy a hat hónap letelte előtt a végleges költségvetést ne állapítsák meg. Egyebekben Bosznia ügyeinek megbeszélésére kivan szorítkozni. Mindenekelőtt arról van szó, hogy az annektált országok a monarchiához közelebb hozassanak, hogy a lakosságban a monarchiához való tartozás és az ahoz való ragaszkodás érzelmei ébresztessenek és hogy lassan-lassan a monarchiával való benső kapcsolatba hozassanak. Bárhogyan is gondolják a Balkán-politika és a délszláv kérdés jövendőbeli alakulását, az biztos, hogy a délszláv kérdés Ausztria, valamint az egész monarchia szempontjából ma is, valamint a jövőben is, elsőrangú fontossággal bír. A vita során sokat beszéltek a trializmusról. Schwarzenberg herceg igen sokat tételez fel rólam, ha azt hiszi, hogy én egyszerűen rövidesen abban a helyzetben leszek, hogy a monarchia egész struktúráját megváltoztathassam. Ily óriási munka elvégzésére nem érzek erőt. Ha megkísérelném, amit bizonyára nem teszek meg, a trializmus létrehozását, kudarcot vallanék. Márpedig mindjárt munkám elején nem akarok kudarcot. (Derültség.) Vállaltam azt a kötelességet, hogy a két tartományt a monarchia két állama és őmaguk részére kormányozzam. Az ottani lakosságnak természetesen elsőrangú vágya, hogy a monarchiához való közjogi viszonyát rendezze és ezt senki sem veheti tőlük rossz néven. Nem volt helyes gondolat az, hogy a nyolcvanas törvénynyel azt az utasítást adták a két kormánynak, ügyeljenek gondosan arra, hogy Bosznia és Hercegovina közigazgatásában a közösség alaptörvénye fenntartassék. Az okkupáció óta elért haladásért nehéz harcot kellett vívni e törvény konzekvenciái ellen. Ahányszor csak az ipar, egyik-másik vasút, egy tarifa kérdése került szóba, óriási nehézségeket kellett leküzdeni. Ez pedig bizonyára nem volt a törvényhozók szándéka. Tudja, hogy most nincs más dolga, minthogy a monarchia két államának nagy érdekei mellett Bosznia és Hercegovina érdekeit szolgálja. A tartománygyűlés kívánságainak első pontja az 1880. évi törvény humánus, jóakaratú értelmezése és kezelése volt. A nyolcvanas törvények korábbi alkalmazásának hatása alatt annyira fajult a dolog és részben ez a nép nagy bizalmatlanságának oka, hogy a fontosabb ügyek tárgyalásánál a lakosság abban a meggyőződésben van, hogy a monarchia két állama egyszerű gyarmatának tekinti Boszniát és Hercegovinát. A miniszter fő feladatát abban látja, hogy e tartományoknak enyhe intézkedésekkel, lépésről-lépésre bebizonyítsa, hogy ez az eset nem áll és hogy a tartományok népe Ausztria-Magyarország lakosságával egyenrangú elem. Egy szóval sem mondja, hogy a közigazgatás nem jó, de nem veszik rossz néven tőle, ha annak megjavítására törekszik. A közigazgatás tekintetében alapelvei a következők: Elsősorban teljes centralizáció szükséges egy ember kezében, a katonai főnök kezében. A tartományi kormány felruháztatik mindazon hatalommal, mely szükséges, hogy a tartománygyűlés előtt kellő tekintélynek örvendjen. A magasabb állásokra való kinevezéseknél tekintettel lesz arra, hogy főleg az elöljárók a tartományi nyelvnek birtokában legyenek. Minden osztályfőnöknek képességgel kell bírni arra, hogy a tartománygyűlési bizottságok előtt a szerb, horvát nyelven felvilágosítást adjon. Törekszik arra is, hogy a monarchia területén tanuló boszniai és hercegovinai diákok, amennyiben állami szolgálatba lépnek, megfelelő előmenetelben részesüljenek. Behatóan tárgyalja a boszniai vasúti terveket, majd a monarchia két kormánya között a vasútépítési programm ügyében folyt tárgyalásokról van szó és kifejti, hogy mint Baernreither delegátus megjegyezte, ő tényleg a Novi-Bihac, a Banjaluka-Jajce és a Breko-Tusla-Hjelina-Raca vasutak kiépítését tervezi. A boszniai tartománygyűlés elé terjesztett kormányjavaslatok eddigi formájukban aligha maradhatnak meg. Fejtegeti a tervbevett vasutak ügyét és kijelenti, hogy tegnap délutánig az volt a meggyőződése, hogy Boszniában egy kilométernyi vasutat sem lehet majd kiépíteni, mert a tárgyalások oly pontra értek, hogy igen valószínűnek látszott az, hogy hamarosan megszakadnak. A tegnapi esti órákban tartott miniszteri tanácskozás eseményei után azonban azon reménynek ad kifejezést, hogy lehetséges lesz oly programmot felállítani, mely módot nyújt a vasutak építésére. Az évi járulék nagy részét a monarchia két állama fogja fizetni. A két állam quótaszerűleg bizonyos összeget fog az évek bizonyos során, valószínűleg hatvan éven át fizetni Boszniának a megfelelő kölcsön amortizálására. Baernreither delegátus azon kérdésére, mikor kezdődik meg a vasútépítés, kijelenti, hogy a Banjaluka—■ Jajce-vonal és a Samac—Doboj keleti csatlakozó vonalának technikai előmunkálatai annyira előrehaladtak, hogy júliusban vagy augusztusban meg lehet ejteni a politikai bejárást és a munka egy részét már tényleg ez évben meg lehet kezdeni, ha sikerül a csütörtökön kezdett tárgyalásokkal eredményt elérni. A kmetek megváltását illetőleg utal a monarchia két kormányának hozzájárulásával kidolgozott erre vonatkozó törvényre és kifejti, hogy itt mindhárom népre, a horvátokra, szerbekre és muzulmánokra is tekiintettel kell lenni. Törekvése mindenesetre oda fog irányulni, hogy a helyes megoldást találja. A kmetek megváltása kapcsán a mezőgazdaságban tényleg föllendülés észlelhető és épenséggel nem lehet azt mondani, hogy aémetek kedvezőtlen anyagi helyzetben vannak,- annál kevésbbé, mert igen csekély igényeik vannak. Tu. sár delegátus szólalt fel ezután és meg"s jegyzi, hogy a magyarok más gazdasági érdekeketartanak szem előtt, mint az osztrákok. Ausztria érdeke azt kívánja, hogy a Balkánra vezető utat szabadon tartsák. Magyarország ellenben hermetics el akarja zárni a monarchiát a Balkántól. Lovag Koritovszki kifejti, hogy ő és pártja, a kalendáriumra, azonkívül a Lajthán túli viszonyokra való tekintettel elismeri a hat havi költségvetési provizórium szükségességét és ép ezért a provizórium mellett szavaznak; majd Ellenbogen a horvátországi alkotmány felfüggesztéséről azt mondja, hogy az a közösség kérdése, mert az a két állam alkotmányain nyugszik. Kötelessége tehát az osztrák delegációnak, hogy a magyar delegáció legitimitása iránt érdeklődjék. Romanzuk elismeri a hármasszövetség jelentőségét és az Oroszországgal való barátságos viszony fejlesztésének fontosságát. Ez utóbbitól a ruthének azt remélik, hogy a galíciai orosz propaganda meg fog szűnni. A külügyminiszter felszólalása. Ezután gróf Berchtold külügyminiszter emelkedik szólásra és a következőket fejtette ki: — Tisztelt delegáció! Mindenekelőtt legnagyobb sajnálatomat fejezem ki azon heves támadások felett, melyeket az utóbbi szónokok egyike intézett egy velünk szövetséges hatalom kormánya ellen. Ezek után áttérek az egyes delegátus uraknak expozémra vonatkozó megjegyzéseire. Hibáztatták ugyanis azt a körülményt, hogy expozémban a kereskedelmi politika nem jutott megfelelő szerephez. Arra kérem ezen urakat, hogy ne siessenek végső következtetéseikkel és a mondott körülményből ne következtessenek a kereskedelmi politikára vonatkozó hiányos gondosságomra. A nemzetközi élet érdekei között, melyekről expozémban szó volt, elsősorban a gazdasági és kereskedelmi politikai érdekek állanak. Kötelességemet látom abban hogy továbbra is a legmesszebb menő mértékben figyelemmel kísérjem a kereskedelempolitikai és gazdasági érdekeket, amennyiben reszortommal összefüggésben állanak. A konzuli ügy terén az elődöm által kezdeményezett kifejlesztési munkálatokat főleg a kivándorlás kérdésével kapcsolatosan szem előtt tartandó területeken folytatni akarom és különösen azon országokban óhajtok a kivándorlók védelmére élénk figyelemmel lenni, melyek az Egyesült Államokon kívül e tekintetben szóba jöhetnek. Engedje meg végül a delegáció, hogy hálás köszönetet mondjak azért a szívélyes fogadtatásért, melyben nagyjában és egészében részesítette programmomat. Legyenek az urak meggyőződve arról, hogy őszinte törekvésem lesz, a Pesti Hírlap 1912. május 4., szombat.