Pesti Hírlap, 1912. május (34. évfolyam, 104-129. szám)

1912-05-01 / 104. szám

ms. május 1., szerda. ____ KESTI HÍRLAP _____ site .törekszik. Kötelességem Bosznia-Hercegovinát és népét a fejlődés útján elősegíteni, ebből azon­ban mindennemű közjogi tendencia, amely a mon­archia közjogi struktúrájának változtatására irá­nyul, teljesen ki van zárva. Azt akarom, hogy a nép serényen dolgozzon a szónak gazdasági értelmében; azt akarom, hogy a népben a monarchiához, való tartozás kérdése, az a tudat, hogy az uralkodóház közös alattvalói vagyunk mindnyájan, megerősödjék. Ami már most Bosznia és Hercegovina kul­turális és gazdasági fejlődését illeti, a népnek kul­turális tekintetben még óriási mérvű gondos segí­tésre van szüksége.. Ebben az évben harminc, a kö­vetkező évek mindegyikében még­­­több iskolát kell felállítani. A kormány­ igyekszik, hogy a mezőgaz­daságot mintaiskolák, szakiskolák létesítésével és teljes kiépítésével emelje. Az erdőügy terén bizo­nyos szabálytalanságokat­ panaszoltak fel. Gróf Batthyány Tivadar közbeszól: Teljes joggal ! Bilinski miniszter: Nem mondhatom, hogy az összes elhangzott panaszok mindenkor jogosul­tak voltak. Csak egyet kell meggondolnunk. Ami­dőn e nagy erdőségek először el­adattak, Bosznia még egészen hátramaradott ország volt. Ak­koriban áldozat volt nagy tőkével ily vállalatba bocsátkoz­ni. Az erdők haszonbérleténél annak idején, ami­kor a faárak még igen alacsonyak voltak­, sok év­re szóló szerződések köttettek. Ezen ma nem lehet változtatni, de legfőbb figyelmemet arra fogom irá­ny­ítani, hogy az új erdősítés alaposan és gyorsan foganatba vétessék és egészséges viszonyba jussott az irtással. A kmet-megváltás kérdését tudvalevőleg a tartományi törvény fakultative rendezte és a megváltásnak ez a fakultativ jellege teljesen be­vált. A törvény­­ezzel, kíméletben részesített egy ele­met, melyet megbecsülni és megtartani kell: a mu­zulmán elemet. A kmetek megváltására eddig 5 millió korona fizettetett ki. A törvény ebből a cél­ból kötvények kibocsátását írja elő, miután azonban, sajnos, a piac ily papírok fölvételé­re gyönge, fölmerült a szüksége egy előleg fölvételének. Ez az előleg most kifogyóban van és újabb előlegre kell gondolnunk, hogy a meg­váltási folyamat fennakadást ne szenvedjen." A mi­niszter ezután megemlékezik­ Boszniának szénben és ércekben való gazdagságáról és hangsúlyozza az ottani természeti kincsek kihasználásának szüksé­gességét, általában új iparvállalatok előmozdítását és­ támogatását. Az osztrák delegátusokkal csak azért folyta­tott külön megbeszélést az osztrák vasutak kérdé­séről, mert az osztrák delegációnak bosnyák albi­zottsága van, mely most­ nem­-fog­ összeülni. A vas­­­utügy Boszniában azért­ játszik nagy szerepet, mert egy országnál­ gazdasági tevékenysége mindenek­előtt jó közlekedést tesz szükségessé, Boszniának pedig a monarchiához való közlekedése fontos. Hogy áttekintést nyerjünk arról, minő vasutat,­ volnának most Bosznia-Hercegovinában elsősorban szükségesek, meg kell emlékeznük a közös miniszte­rek múlt évi tanácskozásairól, melyeket a két ál­lam kormányaival folytattak, amelyen az a meg­győződés alakult ki, hogy a vasutaknak egész sora volna kiépítendő. A földrajzi helyzetet tekintve, az annektált országok inkább Magyarország szfé­rájába tartoznának, de a nyugati rész,­­miután Ausztriához közelebb esik, Ausztria érdekszférájá­ba jobban beletartozik. Oly vasúti vonalak kerültek meggondolásra, melyek egyrészről az osztrák, más­részről a magyar befolyás szférájának kellene, hogy megfeleljenek. — A bosnyák vasutak terve. — Ezek a vasutak részben stratégiai érdekekből is szükségesek. Azok a vasutak­, amelyek az egyik vagy a másik állam érdekszférájának vagy katonai érdekek szolgálatában állanak, a monarchia által építendők. E mellett vannak egyes vonalak, ame­lyek inkább helyi érdekeknek szolgálnak és ezért tartományi költségen volnának építendők. Megálla­pítja, hogy az­ utóbbiakhoz, tehát a tartományi vasutak közé számítandó három vonal: Novi-Bi­liács, Banjaluka—Jajce és Brcska—Tuzla—Ban­jaluka—Bara. A többi vonalak költsége quótasze­­rűen eloszlanék a két állam között: Jajce—Mosz­­tar, ami részben új építkezés, részben normális nyomtávolsággá átalakítás volna. Ez a vonal kato­nai harcképességü­nk érdekét is szolgálja. A leg­utóbbi tárgyalásoknál az osztrák kormány a Bu­­gojnótól vagy Prozortól Arzanóig terjedő vonal építését tartotta fenn. Az osztrák és a magyar kor­­mány viszonya e vasutat illetőleg több fázison ment keresztül. A dalmáciai lakosság évtizedek óta sürgeti e vasút, kiépítését, Boszniában is kíván­ják e vonalat. Egy ízben hivatalos körúton Zárá­ban e szavakat hallotta: Igen, ha odább Boszniá­ban még a törökök uralkodnának, már régen meg­volna vasúti összeköttetésünk, miután azonban a monarchia vette kezébe a dolgot, nem­ vagyunk képesek azt megkapni. Ez a hangulat. A keleti oldalon, Magyarország felől, tervbe van véve egy új öszeköttetés Szerajevó felé és pe­dig Samactól Lobojig. Ez a vonal egy ízben junk­­u­mba volt állítva a Bugojno-Arzano-vonallal, más­kor a Banjaluka—Jajce-vonallal. A magyar kor­­­­mány most arra törekszik, hogy e vonal folytatá­sakép a keskenyvágányú vonat Dobojtól Szaraje­vóig rendes vágányaivá átalakíttassák, ezt érthető­nek találja, de a forgalom szempontjából aggodal­mai vannak ellene, mert­ az átépítés folyamán Ma­gyarországnak semmiféle összeköttetése, nem volna Bosznia és Hercegovina felé. Ezt, az átépítést­­ké­sőbbi időpontra kellene elhalasztani, amit a ma­­gyar kormány akar is, amennyiben ez­ az­ átépítés második helyen áll. Az első dolog a Bamac—Du­ba­j-vonal megépítése. A Bosznia-Hercegovina érdekében építendő Brcska—Tuzla-vonal és ennek folytatása Szaraje­vó felé Magyarországnak egy másik összeköttetése volna Szarajevó fővárossal. A magyar kormány, amelynek nézeteit a miniszter most­ már pontosan ismeri, el van határozva a Sarnac—Doboj—Szara­jevó vonal megépítésének és rendes vágányává való átalakításának prioritását elismeri,­­úgy, hogy Tuz­ Ja—Szarajevó kiépítése a távolabbi jövőnek volna fentartva.. Ha már most ezt az egész programmot úgy fogjuk fel, hogy a Doboj—Szarajevó átépítés, vagy a Tuzla—Szarajevó-vonal megépítése mint alternatívák állanak egymással szemben, úgy az összes munkák kerek 800 millió koronát igényel­nek, és pedig 200—220 milliót a monarchia által megépítendő vasutak és kerek 100 millió koronát azok a vasutak, amelyek elsősorban Bosznia és Hercegovina érdekét szolgálják. A miniszter a probléma megoldását körülbe­lül a következő módon képzeli: Bosznia már régeb­ben, az abszolutisztikus időben, részben most is egész csomó kiadást vállalt, melyek közös kiadások jellegét viselik magukon, így 1902. és 1903-ban két vasutat építettek: a keleti vasutat, Szarajevó­tól Vardisteig és Gabelától az­ ország határáig kö­rülbelül 100 millió korona költséggel. Bosznia- Hercegovina e vasutak amortizálására évenként 4,8 millió koronát fizet. Ezenkívül vannak bizonyos katonai hitelek és a csendőrség f­nntartását szol­gáló költségek; mindez évenként mintegy 12 millió koronát tesz ki és ebből az összegből lehetne a 800 millió koronányi összeget amortizálni, amely ösz­­szeg a monarchia két állama érdekében építendő vonalakra szükséges. Ez a terv azonban azért nem valósíttatott meg, mert alapos közjogi aggodalmak merültek fel ellene. (Közbeszólások: Hiszen ez nem is megy!) Kérem, uraim, nem szükséges, hogy velem szembeszálljanak­. Magam sem osztom ezt a felfogást. Lehetséges volna esetleg az, hogy a két parlament Bosznia és Hercegovina részére meg­adná azt az évi 4,8 millió koronát, mely összeget a tartományok a Szarajevó—Kardista és Gebela— országhatár amortizációs­ törlesztései fejében fizet­­nék évenként. Ez összegből ott mintegy 100­ millió korona költséggel lehetne­ vasutakat építeni. Mint­hogy azonban­ maga a­ tartománygyűlés is hajlan­dó­ ily irányú határozatokat hozni, javaslat­ áll a tár­­gyalás alatt, melynek értelmében a­ tartományok évi 5,2 millió koronával járulnának­ hozzá a költ­ségekhez, melyek így évi kerek 10 milliót tennének ki s ez összeggel realizálható volna az egész vasút­építési programm, feltéve természetesen a két kor­mány igen kívánatos hozzájárulását, melyeknek mihamarább­ megegyezésére a miniszter annál na­gyobb súlyt helyez, minthogy ez esetben az összes fentebb említett vonalak építését meg lehetne kez­deni, míg másrészről a szünetelés csakis lépést hátrafelé jelentene. A Banjaluka—Jajee-vonal részletes tervezetét a jövő hónapban, a Sarnae— Doboj-vonal tervezetét szintén a legközelebbi idő­ben készítik el. A miniszter végül kifejti, hogy mindent el­mondott a bizottság előtt és semmit sem hallgatott el abból, amit az osztrák delegátusoknak tudomá­sára hozott. Apponyi felszólalása: Gróf Apponyi Albert nem tesz kifogást az ellen, hogy a közös külügyminiszter expozéját né­met nyelven adta elő, de tekintettel arra, hogy midőn a közös külügyminiszter ki­neveztetett, akkor azért, mert ő magyar állampolgár, a másik magyar állampolgár- miniszternek, a közös pénzügyminisz­ternek, el kellett mennie, nagyon óhajtja, hogy legalább ennek az egy miniszternek a magyarsága teljesen nyilvánuljon a bizottság tárgyalásaiban. Az expozé tartalmáról csak a legteljesebb elisme­réssel nyilatkozhat. (Élénk helyeslés.) Különösen helyesli a hármas szövetség politikájához való ra­gaszkodásnak . pregnáns kifejezését- Elismeréssel honorálja azt az irányt, mely kifejezésre jutott az olasz-török háborúval szemben követendő magatar­tásra nézve. Helyes óvatossággal nyilatkozott a Dardanellák ellen intézett támadásra vonatkozólag. Felhívja a figyelmet arra, hogy ez az akció alkal­mas arra, hogy a keleti kérdés magvát újra kihá­mozza és a kérdés minket érdeklő részének egész komolyságát feltüntesse. Egy mozzanat hiányzott­ a külügyminiszter expozéjából és ez a német-angol feszültség kérdése. Ami a kereskedelmi politikára vonatkozó fejtege­téseket illet­i, konstatálja. Hogy a külügyminiszter megmaradt azon határok között, melyeket állása elejébe szab, mert nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a kereskedelmi politika irányítása a két kor­mány és a két állam törvényhozásának keretébe tartozik. Örömmel veszi tudomásul azt is, hogy nemcsak nem barátja, de a leghatározottabban ellene szegül minden törekvésnek, mely ama tar­tományokban mutatkoznék abban az irányban, hogy a két állam viszonya, azaz a dualizmus, megboly­­gattassék és mely a trializmus törekvéseit akarná táplálni. Kéri a minisztert, hogy dacára az itt folyó tárgyalások bizalmas jellegének, helyezzen súlyt a közjogi helyes terminológiára. Ts azt mondta a miniszter, midőn arról szólt, hogy a vas­utak stratégiai szempontból építendők ki, hogy: in gesammtlichen intenesse és hozzáteszi: wie man sagt. De inkább úgy kellett volna mondani: wie man denkt. Mert mondani eddig nem, mondták ezt magyar delegációban. Maradjon tehát az a néma gondolat országában mindaddig, m­ig nemcsak Ma­gyarországnak, de a kettős monarchia hatalmi állá­sának nagy szerencséjére még ez a gondolat is ki fog küszöböltetni az elmékből. Olaszország a vitában. Y­indlschgrätz Lajos herceg: A külügymi­niszter expozéját nagy megnyugvással veheti tudo­másul a delegáció. A szomszédos államokkal való jó viszony és a szövetségeseinkkel való baráti egyet­értés biztosítani fogja a monarchia mindkét álla­mának békés fejlődését. Nincsen államférfi nálunk, aki ne volna a hármas­ szövetség híve, aki ma le­hetségesnek tartana más konstellációt. De épen azért kell­,hogy ez a szövetség külpolitikánkban tel­jes mértékben érvényesüljön. Ha visszatekintünk az elmúlt évek politikai eseményeire, sajnos, azt­­látjuk, hogy az olasz szövetséges társunkkal való viszonyban a feltétlen kölcsönös bizalmat nélkülöz­nünk kell. Igaz, hogy külügyi vezetőségünk tapin­tattal megtalálta az útját Olaszország irányában is a szövetséges baráti viszony megoldásának. Szük­séges, hogy a katonai célokra rendelkezésünkre álló összes eszközöket m aként alkalmazhassuk, hogy véd­­rendszerünk minden időben képes legyen egész erejét a hármas­ szövetség ellenségeivel szemben ki­fejteni. Sajnálattal konstatálja, hogy az Olaszor­szág részéről évek óta foganatba vett katonai intéz­kedések ellenkeznek az olasz Kárályi kormány hiva­talos közegei által tett kijelentésekkel. A mon­archia délnyugati határai mentén a legnagyobb mértékű fegyverkezések folynak több esztendő óta és azoknak nyilvánvaló célja nem lehet más, mint a konfliktusnak mesterséges és indokolatlan elő­idézése. Részletes adatokat sorol fel az albizottság élénk érdeklődése közben az Olaszország részéről határainkon történt és történő fokozottabb katonai intézkedésekről. Szükségesnek tartja, hogy helyze­tünk Európában nyílt és világos legyen, amiért is védrendszerű­ tik­ átalakítása elkerülhetetlen. Az elő­­terjesztést elfogadja és reméli, hogy úgy amint expozéjában a külügyminiszter ígérte, igye­kezni fog Olaszországgal való viszonyunkat a kölcsönös bizalom és az őszinteség medrébe terelni. Az elnök ezután öt perc szünetet rendelt el, melynek elteltével Berzeviczy Albert szólalt fel, hogy néhány megjegyzést tegyen Windischgrätz herceg beszé­dére, amelynek ha talán a tendenciájával egyetért is, de a várható hatását szeretné tompítani. Windischgrätz herceg kiindulási pontul a hármas szövetséghez való hűséget és ennek a szövetségnek szükségességét és a fentartására és érvényesítésére való törekvést választotta. Ebben egyetért vele, de n­em osztja beszédének azt a részét, ahol rámuta­tott olyan jelenségekre, amelyek az­ olasz kormány részéről egy velünk való konfliktus felidézésének­ lehetőségét állítják előtérbe. Olaszország ez idő sze­rint egy nagy katonai vállalkozással annyira el van foglalva, hogy ez a körülmény Olaszország fegyveres és­ pénzügyi erejét sokkal nagyobb mér­tékben és talán hosszabb ideig is le fogja kötni, mint azt esetleg maga Olaszország is gon­dolná. Ilyen körülmények között Olaszor­szág egyedüli józan érdeke csak az, lehet, hogy teljes mértékben biztosítsa magának szom­szédjai neutralitását. Vannak bizonyára­­ elemek, amelyek bizalmatlanok velünk szemben, de azért fölösleges meghúzni a vészharangot. (Helyeslés.) Teljes bizalommal van a külü­gyek vezetője iránt és azért készséggel megszavazza az előterjesztést. (Élénk helyeslés.) A további felszólalások: Gróf Batthyány Tivadar az egyesült négyes albizottságot nem tartja célravezetőknek, mert semmi célja annak, hogy ugyanaz a testület elő­ször sub titulo négyes albizottság, azután pedig mint plénum tárgyalja ugyanazokat a kérdéseket. Ezért a legfontosabb kérdések tekintetében a plé­­numban fog nyilatkozni Az a tény, hogy Olaszor­szág és Törökország háborúba keveredtek, alkal­mas arra, hogy a béke és a nyugalom alapjait meg­rendítse. Attól a­ pillanattól kezdve pedig, amidőn Olaszország kiterjeszti hadműveleteit a Dardanel­lákig, állandóan fenforog a lehetősége annak, hogy általános konflagráció keletkezzék. Ha a neu­­tralításban levő nagyhatalmak együttes lépésben nyomást gyakorolnának a török kormányra a Dar­danellák megnyitása érdekében, ez a semlegesség­ből folyó kötelesség volna, de az ügy érdeke azt ____ _

Next