Pesti Hírlap, 1912. június (34. évfolyam, 130-154. szám)

1912-06-01 / 130. szám

_______________________ pesti Hírlap 1912. junius .„ Momnai. — A megegyezés megvan minden oldalon. Justh Gyulától azt kérdezték, hogy meddig tart a provizórium? Justh Gyula ezt felelte: — Nem tudom. Lehet egy, lehet kettő, de talán több éves is. Majd így folytatta: — Azt tudtam, hogy mi magunk között megállapodunk. Követeléseink minimálisak. Most tehát a kormányon a sor. — Hány évre szól a provizórium? — kér­dezték a hírlapírók Polónyi Gézát. — Se egyre, se kettőre, se négyre . . . Alternatív megoldásban állapodtunk meg a véd­erőre nézve. Az értekezlet egész két óráig tartott s a pártok teljes megegyezésével végződött úgy azok­nak a garanciáknak tekintetében, amelyeket a választójog dolgában a kormánytól kivánnak, mint a parlamenti taktika dolgában, amelyet a békesség meghiúsulása esetén a kormánynyal szemben követni fognak. A mai értekezlet a provizórium időtartama dolgában nem határozott. Vannak, akik a négy­éves provizórium hívei, mint például Holló Lajos és Désy Zoltán, Kossuth Festenc, Justh Gyula és Polónyi Géza az egyéves provizórium mellett állanak.* A megállapodás részletei. A megállapodás részleteiről az értekezlet egyik résztvevője így nyilatkozott: " A végleges véderőjavaslatot az ellenzék csak akkor ereszti át, ha ellenértékül megkapja a nemzeti követeléseket. Ezeknek a nemzeti kö­veteléseknek ismertetéséről ma nem esett szó. Ezeket a követeléseket tehát nem részletezték, azért sem, mert a konferencián a provizórium dolga került előtérbe. Az ellenzéki blokk kész arra, hogy egy véderőprovizórium elfogadásá­nak a parlamentben nem gördít akadályt, ha a kormány magáévá teszi azt a választójogos ter­vezetet, amelyet az ellenzék egymás között meg­állapított.­­ Ha a kormány belemegy a tárgyalá­sokba, akkor az ellenzéki pártok mindegyike két-két taggal képviselteti magát a tanácskozá­son. A garanciák tekintetében is állít fel köve­telést az ellenzéki blokk. A provizóriumot még most tárgyalhatná a Ház, a választójog őszre maradna. A választójogos javaslatok addig tár­gyalandók, amíg az országgyűlés teljesen végez velük. Ha a megegyezés a kormánynyal nem si­kerül, akkor az ellenzéki pártok újra együttesen felveszik a harcot a véderőjavaslat ellen és a fegyverek megválogatásában a pártok vezetőik­­­­től szabad kezet kapnak. * Az ellenzéki pártok péntek esti értekezletén felolvasásra került a megállapodás hiteles szövege. Szószerinti szövegében a képviselőház szombati ülé­sén jut először a nyilvánosság elé Kossuth Ferenc előadásában. Eddigi közléseinket a tervezet főbb pontjairól a következő részletekkel egészíthetjük ki: A választói jogosultság alapja a ter­vezet szerint az értelmi cenzus. Szavazati joggal bír mindenki, aki megszerezte azt az értelmi qua­lifikációt, amelyet érvényes magyar törvény mindenkire nézve kötele­zően előír, t. i. a hat elemi osztályt , amely qualifikációt törvényeink szerint mindenki ingyenesen megszerezhet. Amíg ez az ál­lapot bekövetkezik, addig átmeneti szabá­lyok lépnek életbe, amelyeknek lényege abban áll, hogy a választók számát az ed­diginek kétszeresére emeli föl. Itt következnek a javaslatban az átme­neti intézkedések, vagyis a reform alap­elvei, amelyeket pénteki számunkban már részletesen ismertettünk. A véderőreformra vonatkozó szövege a javaslatnak körülbelül ekként hangzik. Az ellenzéki pártok elfogadják a képvise­­lőházban most tárgyalás alatt levő végle­ges véderőreformot is, ha azokból a közjogi sérelmek kiküszöböltetnek. Amennyiben ez nem történik meg, folytatják a véderővel szemben a harcot, minden rendkívüli esz­köz felhasználásával. Az­ ellenzék azonban A Kossuth-párt értekezlete. A Kossuth-párt pénteken este hat órakor Kossuth Ferenc elnöklésével értekezletet tartott, amelyen egyhangúlag magáévá tette az ellenzé­ki pártközi konferencia által a választójog és véderőreform kérdésében létesített megállapo­dásokat. Az értekezlet Kossuth Ferenc előter­jesztésében részletesen tárgyalta az ellenzéki tervezet pontjait és különösen a választói re­form kérdésénél volt beható vita, amelyben a párttagok főként a nemzeti szempont kidombo­­rodásának szükségét hangoztatták. Az aggodal­makra Kossuth Ferenc adta meg a fölvilágosí­­tásokat s ahol szükséges volt, statisztikai ada­tokkal demonstrálta a megállapodások helyes és okszerű voltát. Az ellenzéki tervezet a maga tel­jes szövegében fölolvasásra került, Hammers­berg jegyző olvasta fel pontról-pontra s min­den szakaszt külön-külön megvitattak. Részletes tudósításunk a pártértekezletről itt következik. Kossuth Ferenc ismertette az ellenzéki pár­tok tárgyalásait és konstatálta, hogy úgy a véd­­erőreform, mint a választói jog reformja kérdésé­ben az összes ellenzéki pártok között teljes meg­egyezés jött létre. Ezután Hammersberg László felolvasta a vá­lasztói jog reformjára vonatkozó megállapodást. Förster Aurél helyeselte a választói jog re­formjára nézve létrejött megállapodást, de tekin­tettel arra, hogy a választói jognak széleskörű ki­­terjesztése a politikai jogokat megadja a szocialis­táknak és a nemzetiségeknek is, garanciákat kér arra nézve, hogy a választói kerületek beosztásánál szem előtt tartsák a magyarság érdekét. Fontosnak tartja ennek hangoztatását, mert a helyes beosztás­nak nemcsak a magyarság ellenségei fogják útját állani, hanem sok tekintetben a lokálpatriotiz­mus is. Désy Zoltán: A választójogi elaborátumnak alapgondolata az értelmiségi cenzus és ez a ma­gyarságra nézve sokkal kedvezőbb, mint az érvény­ben levő törvény vonatkozó intézkedései. A szocia­listák magyar nemzeti szempontból nem tekinthe­tők veszedelemnek. Veszedelemmé csak akkor vál­hatnának, ha mi ara szorítanék őket, hogy a nem­zetiségekkel szövetkezzenek. Meggyőződése, hogy a magyar nemzeti államot a szocialista képviselők a parlamentben csak erősíteni fogják. Az is jobb lesz, ha a nemzetiségek nem az egész világ előtt kiáltanak ki bennünket barbároknak, hanem el­mondják sérelmeiket a parlamentben, amikor is jogos sérelmeik orvosoltatnak, a többiről pedig megállapítja a közvélemény, hogy semmi alapjuk sincs. Gál Sándor: Az ipari munkásokról nem lehet föltételezni, hogy a magyar nemzeti álláspont el­len volnának, ha pedig ezt nem cselekszik, akkor senkinek sem lehet kifogása az ellen, hogy a po­litikai jogokban részesíttessenek. Jármy Béla aggodalmakat táplál az iránt, hogy a mezőgazdasági cselédek a választói jogosult­sággal felruháztassanak. Kossuth Ferenc és Désy Zoltán kijelentik, hogy a mezőgazdasági cseléd tulajdonképen szerző­dési viszonyban álló munkás, akit a politikai jogok­ból ezért kizárni jogfosztás lenne egy dolgozó ma­gyar osztálylyal szemben. Bottlik István nem találná helyesnek­, hogy a választói jog reformjára nézve részletes vita in­duljon meg, mivel úgy fogja fel a mai tanácsko­zást, hogy itt tulajdonképen ezen reformra vonat­kozó irányelveket állapítja meg az értekezlet. Eze­ket az irányelveket tárgyalási alapul elfogadja. Az értekezlet ezután egyhangúlag és minden módosítás nélkül elfogadta a választójogi szöveget. Hammersberg László ezután felolvassa a véd­erőre vonatkozó megállapodás szövegét, amelyet a párt vita nélkül, egyhangúlag elfogadott. Désy Zoltán kéri, hogy az esetleg szükséges tárgyalásokra a párt küldjön id képviselőket. In­dítványozza, hogy Kossuth Ferencet és gróf Ap­­ponyi Albertet küldjék ki. Kossuth Ferenc kijelenti, hogy amíg Buda­pesten van, természetesen kiveszi részét a munká­ból. De orvosai határozott kívánságára nem ha­laszthatja el továbbra utazását. Ötödikén elutazik, amit kötelességének tart bejelenteni. Sághy Gyula indítványozza, hogy amennyi­ben a párt vezére elutazik, Désy Zoltán biztasék meg a tárgyalások folytatásával. . Az értekezlet ezekhez egyhangúlag hozzájárul. Kossuth Ferenc bejelenti, hogy az egyesült ellenzéki pártok nevében­ a képviselőház szombati ülésén előterjeszti úgy a választói jog, mint a véd­erő reformja tekintetében létrejött megállapodáso­kat. Megemlíti, hogy sajnálattal hallotta azokat a híreket, melyek szerint a kormány körében nem tartják elfogadhatónak az ellenzék által igazán­ mérsékelt mértékkel megszabott követeléseket. Désy Zoltán: Amikor az ellenzéki pártok ezen megállapodást létesítették, tették ezt abban a meg­győződésben, hogy ezzel a békére megteremtették az alapot. Komolyan, becsületesen törekszünk a békére. Arra a nem várt esetre azonban, ha az el­lenzék merev visszautasításra találna, kijelenti, hogy ezt az alapot a legerősebb harcra kívánják felhasználni, s ebben a harcban nem harminchét emberrel, hanem egy százhúsz tagú ellenzékkel fog­ja magát szembe találni a kormány. Azokon a tár­gyalásokon — mondotta Désy — amelyeket Lu­kács Lászlóval folytattam, okos embernek ismertem meg őt s nem tudom feltételezni, hogy mért nem hoznak neki olyan véderőreformot és választó­reformot, melyet a nemzet szempontjából és a dinasztia szempontjából egyaránt elfogad­hat, hogy azt visszautasítsa csak azért, mert Tiszának nem tetszik. Én tartom Lu­kács Lászlót olyan okos embernek, hogy Tisza Ist­vánért nem fogja lángba borítani az országot, ha­nem iparkodni fog a békés megegyezésre. Indítvá­nyozom, hogy Kossuth Ferencnek, aki ezen napo­kon át tartó tárgyalásokon gyengélkedése ellenére állandóan részt vett, a párt fejezze ki köszönetét. (Hosszas, lelkes éljenzés.) Végül Kossuth Ferenc indítványozta, hogy a vitarendező­ bizottság egészíttessék ki egy taggal és indítványozza, hogy a bizottság új tagjává Ivánka Imre választassák meg. Egyhangúlag elfogadták s az elnök az ülést berekesztette,* nem áll útjában olyan időleges megoldás­nak, amely a javaslatban foglalt­ szociális előnyöket és a két éves katonai szolgálatot tartalmazza. Kívánják ezenkívül a had­erővel kapcsolatos közgazdasági érdekek megvédését. A Justh-párt értekezlete, A Justh-párt pénteken este hét óra fiúm érte­kezletet tartott, amelyen a párt tagjai igen nagy számmal vettek részt. Justh Gyula elnök megnyit­va az értekezletet, bejelentette, hogy az ország kü­lönböző részeiből üdvözlő táviratok érkeztek a párt­hoz. Ezután röviden említést téve az utóbbi napok­ban a többi ellenzéki pártokkal folytatott tárgyalá­sokról, előterjesztette azok eredményét és mindez kommentár nélkül felolvasta a választójog érdeké­ben, majd a véderőreformra nézve történt megál­lapodás szövegét s tájékoztatja a párt tagjait azon többi kérdésekről is, amelyek az ellenzéki pár­tokkal való közös tárgyalás anyagát képezték.. Az értekezlet Justh Gyula bejelentését és­­ megállapodásokat egyhangú helyesléssel, zajos él­jenzéssel és tetszéssel fogadta s egyhangúlag meg­hozott határozattal szakcionálta. Az egymással­ va­ló további érintkezés közvetítésére delegálta az ér­tekezlet­­Justh Gyulát és Holló Lajost. A pártonkivüliek. A függetlenségi képviselőknek pártonklöré álló csoportja a szövetkezett ellenzéki pártok kö­zött létrejött megegyezést, mint erre irányzott tö­rekvéseinek sikerét örömmel üdvözli és ahoz egy­hangúlag hozzájárul. Kossuth Ferencnek és Justh Gyulának hazafias és bölcs mérsékletről tanuskodó maguktartásáért köszönetet mond és ennek jegyző­könyvi kivonaton velük leendő közlésével elnöke, megbízza. A szövetkezeti pártok között létrejött egyezményben foglalt elvekért és megállapodásokér az ország javára létesíthető munkálkodásnak röm­é­nyében, lelkesedéssel kész tovább harcolni. A döntő küzdelemnek kitartással való folytatására tagjai felhívja. A szövetkezeti pártokkal és esetleges­ más illetékes tényezőkkel való további érintkezésre és s megállapodások előkészítésére jóváhagyásának fen­tartásával elnökét, Egry Bélát és Polónyi Gézát küldi ki. A néppárt. Az országgyűlési néppártnak, pentyecen este gróf Zichy Aladár elnöklésével tartott értekezletén Szmrecsányi György előterjesztette a szövetkezett ellenzéki pártok megbízottai által a választói re­form, a véderőreform, az ellenzék által követelt ga­ranciák és a követendő taktika kérdéseiben kötött megállapodásokat. A pártértekezlet ezeket teljes egészükben ratifikálta és az ellenzék további lépé­seinek irányítására alakuló bizottságba a párt ré­széről gróf Zichy Aladár elnököt és Molnár János alelnököt delegálta. A pártkörben az esti órákban fentjárt Csernoch János kalocsai érsek is titkára dr Révay Tibor, kíséretében. A kormány és a véderőjavaslatok. A Neue Freie Presse szerint a magyar kor­mány a végleges véderőtörvény megszavazását kí­vánja és legfölebb arra hajlandó, hogy a parla­ment egy évre terjedő átmeneti törvényt fogad.

Next