Pesti Hírlap, 1912. november (34. évfolyam, 259-271. szám)
1912-11-06 / 263. szám
tI 34 Pesti Hírlap______ 1912. november 6., szerda.____ _ _______ A tizedik terem központjában Vida Árpád nagy női aktja hever, mellette Vastagh Géza és Heyer Artur élénk állatképei. Vastagh baromfiudvar részleteiben a komoly törekvés, Heyernél az ötletesség a fő. Feltűnik itt a Komáromi Kacz-házaspár képsorozata, színes tájképek, arcképek és ragyogó virágcsendéletek, kellő változatossággal. Nádler Róbert főművei az „Oszlopos ház Drávasztárában“ és Balla Tisza Kálmán portraitja, érdemel még figyelmet. A tizenegyedik teremben a tehetséges Márton Ferenc „Magunk közt“ című bohém társasága, Náray Aurélnak Munkácsyra emlékeztető szép intérieur-tanulmányai, Nádler Róbert kisebb genre-képei, Kató Kálmán festői fővárosi részletei, Tamássy Miklós pasztózus csendéletképei tűnnek fel. Nagy haladást hirdet Enlerth Emil „A modell“ című szép női aktja, amint a milói Vénuszban gyönyörködik. Itt sorakoznak Kézdi-Kovács László angliai virágos kertrészletei is, köztük az egészen bizarr „Királykisasszony kertje“. A tizenkettedik termet Bosznay István „Csorba tó a Tátracsúcscsal“ címü hatásos nagy vászna uralja; mellette Kőrösfői Kriesch Aladár „Cinka Panná“-ja, Boemm Ritta lőcsei stúdiumainak élénk aquarell-kollekciója, Wolff Károly Peel-re emlékeztető „Fürdés előtt“-je, Tolnay Ákos fia képmása, Klammer Mariska biedermaier-képe, Vámossyné „Napos udvar“-a, kelt figyelmet. A tizenharmadik terem holdkóros hangulatába jól illik a fiatal Kacziány Aladár „Csillagok felé'' című nagyobbszabású vászna, mellette Kóbor Henrik holdfényes zúgutcája a piros ablakkal, és Kunwald Cézár „Vak muzsikus“-a. Érdekes két akt-kép is van itt: Spányik Kornéltól a „Léda a hattyúval,“ — és Papp Bertalantól a „Pihenő aktok.“ Feszty Árpád „Dunai malom“ című szép tájképe fejezi be még a holdvilágos hangulatot. Ott látjuk Mendlik Oszkár kék vizes tengerképét. Dohai Székely Andor élénken benépesített „Eperjesi főtér“ című vásznát, Mérő István „Falusi kovács“-át és Skutezky Döme „Kohómunkását“, Kallós Árpád női képmása, Körmendi Frim Erwin csendélete, Börtsök Samu tájképe és Vidovszky Béla intérieurje is a jobb képek közül való. A tizennegyedik termet Oyügyei Nagy Zsigmond bibliai vászna, a, ,Jézus Kajafásnál" erős pirosságával uralja. Szlányi Lajos szép budapesti részlete, a: „Dunapart a Margithiddal“, — Berkes Antal élénk budapesti tanulmányai, Kléh János, Caencz János, Eger vary Potemkin Ágost tájképei, M. Hadzsy Olga, Szász István és Heller Ödön genreképei, Nagy Vilmos „Kedvenc“-e és torockói parasztszobája válnak még ki. A tizenötödik teremben Bakoss Tibor mesteri aquarelljei, Pálfy Józef bioggiai részletei, maróthi Major Jenő kitűnő pastellrajzai, Rainerné Istvánffy Gabriella „Angora-család“-ja, Wagner Géza pastell-kollekciója, Kammerte Pál aquarelljei, Littkei Antal pastell-fejei, Olgyai Viktor nagy fenyves-erdő részletei, Glatz Oszkár pompás portrait-rajzai, Körösfői Kriesch mesteri velencei aquarelljei, Barzó Berthold „Tabáni házak“ című vízfestménye, Cserna Rezső szt.-pétervári „Xewaky prospekt“-je előtt állunk meg. A tizenhatodik teremben egy korán elhunyt tehetség: Andorkó Gyula tarka ékre emlékeztet Zügel mesterre. Feltűnnek még: Markó Ernő téli tájai és Ada-Kalei részlete, Erdössy Béla vásári jelenetei, Sándor Béla balatoni viharos hangulata, Lakos Alfréd „Öreg zsidó“-ja, Kemény Nándor „Jó szivar“-ja, Wavra Ágoston „Farsangi mulatóág“-a; — az öregek közül Ujházy Ferenc, Ingomár, Madarász Viktor szerepel egy-egy képpel. A tizenhetedik termet ragyogó plem-air tölti meg. Itt sorakoznak Bernek Árpád napsütéses falusi pitvarai, Juszkó Béla tehenes képe és nagy keleti thémája, a „Homokhordás Stambulban“, Vesztróczy Manó „Szerzetesbe, Bednár János bájos leányportrait sorozata, Szmrecsányi Ödön két tájképe. Kitűnő intérieurökben sincs hiány. Keményffi Jenő fehér szobája, Conrád Gyula két biedermaler szobája és Barna Ernő kék előszobája várja az uj tulajdonost. . . , Az uj tulajdonost. Ul. (Finale.) Valamennyi festő és szobrász várja az uj tulajdonost. A vevőt! De hiába várja. Harctéri tudóestónk azt a szomorú és leverő hírt közli velünk, hogy» Kirkisse és Lüleburgas fensíkjain az összes magyar művásárlók elestek. Kérdi Kovács László rel Grant, — ezennel felszólítom, hogy készíttessen nekem egy pohár cocktailt, amelyre már több mint husz perc óta várok. — Én pedig ezennel felszólítom, mister Grant, hogy azonnal távozzék innen és ne kényszerítsen reá, hogy a rendőrség közbelépését igénybe vegyem. — William úr, ön egy kitűnő vendéget veszít el . . . — Az efajta kitűnőségekből még mindig több marad a kelleténél. Ez már sok volt. Grant ébenfa botjának egyetlen suhintásával lesöpörte az összes poharakat és üvegeket a bal asztaláról, amelyek pokoli csörrenéssel törtek száz darabra. William dühösen forgó, véres szemekkel ragadta meg vendége karját. — Most azonnal kövessen a rendőröhöz. — Csak nyugodtan, derék William . . . amúgy is követem, de figyelneztetem, hogy meg fogja bánni e lépését! — Haha! Majd azonnal meglássuk, kettőnk közül kinek kerül drágábba ez a história! — Megengedem, hogy a bosztoni rendőrséggel kitűnő lábon áll, érdemes William, de mégis kész vagyok Megadni ezer dollárba, hogy ez eset önnek több pénzébe fog kerülni, mint nekem. — Tartom! — kiáltó William, a javíthatatlan vén játékos. A rendőr előtt Grant nyugodtan tűrte, hogy William előadja panaszát, aztán megkérdezte a rendőrt: — Mondja meg, kérem, mennyi kártérítéssel tartozom az összetört holmiért? ........................................— .............................................................................. — Kétszázötven dollárt követelek, — vágott közbe William. — Tessék! — Helyes. Ez az összetört holmiért. De személyes inzultusért is követelek kártérítést. A dolog ezzel még nincs befejezve, mister Grant. — Valóban, még nincs befejezve, — válaszolta nyugodtan Grant és a rendőrhöz fordult. — Mindenekelőtt hadd nevezzem meg magam: Grant Bobby vagyok! — s nem törődve a rendőr mereven tiszteletteljes ámulatával az egész Bostonban jól ismert milliomos nevének hallatára, nyugodtan folytatta, és miután mister William azaz dicsekszik, hogy a rendőrséggel igen jó viszonyban áll, úgy önöknek bizton tudomásuk van felőle, hogy hoteljében titkos játékbarlangot tart? . . . Fölkérem, hogy engem azonnal kövessen mister William hoteljébe, ahol a második emeleti ötös számú szalonban mintegy ötven gentleman bakkarázik. A rendőr hiába vetett kétségbeesetten érvtő pillantást Williamra, akarva, nem akarva, teljesítenie kellett kötelességét. A dolgot egyébként a rendőrség segítségével hamarosan elnyomták. Csak . . . Williamnak tízezer dollárjába került a dolog. S mint becsületes játékosnak, ezenfelül még vesztett fogadás fejében ezer dollárt kellett fizetnie mister Grantnak. E lovagias készsége sem hozta azonban vissza többé egyik legjobb vendégét, aki mindenekelőtt, ha szomjas .. . inni akar. • Blackpoole: hasonló csusautánzat van ■ Malomban. Kérjünk határozottan Formant! ISIaO A Balkán felosztása. Belgrái, nov. 4. ( Kiküldött munkatársunktól.) Örömmámorban úszik Nándorfehérvár, zászlódíszt öltött s úgy ad kifejezést a szerb fegyverek diadala fölött. A hajóállomásnál vagyok. Három hajón jönnek Zimonyból festői nemzeti öltözetükben a markos, ölestermetü legények- orosz önkéntesek, valójában azonban cári kozákok. A hajó megáll, a kozákok lekapják süvegeiket és egy mélabús, lágy mollhangú Mária-dalt énekelnek. Azután sorakoznak, fölhangzik a háromszoros hipp-hipp-hurrá és pazatra szállnak. A negyedik hajón az orosz vörös kereszt jön teljes fölszereléssel és végül az ötödik és hatodik hajón négyszáz boszniai szerb, akik átjöttek Nagy Dusán birodalmáért harcolni. A sors kegyeltje a zsurnaliszta, ime csupa véletlenből mindent láttam, amit tán nem kellett volna látni. A szerbek udvariasak, nem molesztálnak, csak a rendőr kérdi, nem-e vagyok becsnik (orvos), midőn megmondom, hogy novinál (újságíró) vagyok Magyarországból, békében hagy Még szalutálva mondja: melyik laptól? Pesti Hírlap, volt rövid válaszom. Ennyiből állott az egész hadi ellenőrzés. Bár a törökök is így bántak volna. Már tegnap este izgalmat okozott, amidőn a szalonikii zsidó-ellenes zavargásoknak hire terjedt s a publikum zajosan tüntetett a törökök ellen. A hadügyminisztériumban egy vezérkari tiszt szolgál föl világositásokkal. Semmi túlzás és elbizakodottság. Megdöbbentő részleteket hallok. Üszkük, a bevehetetlen vár, kardcsapás nélkül hódolt meg, a törökök gyáván viselkedtek. Szerbia nyugodtan várja a további fejleményeket. 65 ezer ember áll még készen, de eddig nem lehetett őket fölhasználni, mert a többi csapatok is teljesen elegendőknek bizonyultak. Ez a 65.000 ember, ha kell, Bulgáriába indul. — Nem csoda, goszpodine, — mondja a kapitány, — hisz a konföderált államok haditerveiket oly precizitással és minden eshetőségre való tekintettel szerkesztették meg, hogy a hadjárat előtt előre megmondhattuk volna, hol és mikor győzünk. Eddig napi pontossággal beváltak terveink. Képzelem, hogy Európa milyen nagyot nézett, mert erre nem számítottak. Ma kaptunk értesítést, hogy az első bolgár felderítő csapat elérte az Ahmed-erődöt, amely 26 kilométernyire esik Carigrád-Konstantinápolyi-tól. Ha a török nem könyörög békéért, megsemmisítjük Ez a háborúban a győző joga. Az ozmán sohasem volt nagylelkű legyőzött ellenfeleivel szemben. Olvassuk a lapokat, különösen a budapesti lapokat, ahol oly szívesen gyártják a török győzelmeket, pedig mindhiába. Kumanovónál átlagos becslés szerint hetvenezer török esett el, s eddig a konföderált államoknak százezer hadifoglyuk van. Hát mit akar az ozmán? A további vérontás hiába való és célra nem vezet. Az eseményeket visszacsinálni nem lehet (ne mozse sze nista vise natrag csinitil). A balkáni szláv-mohamedán népek behódoltak, nekik nem kell az idegen török uralom, még az arnauták és mohamedán albánok nagy része is velünk tart. Hát mit akar a török kormány? Nincs egyetlen hű emberük már itt a Balkánon. Megkérdeztem, hogy miként fogják fölosztani a területeket, de erre nem felelt a katona. — Az már a politikusok dolga s nem a katonaságé! — volt utolsó szava. Elkalauzolt a tisztán tartott kórházakba, ahol a szerb intelligencia női és orvosai önkéntes szolgálatokat végeznek Több a török sebesült, mint a szerb. Szeretetteljes bánásmódban van része a betegeknek és semmiben sem szenvednek hiányt. Ezt sajnos a sztambuli kórházakban nem láttam A gymnáziumban elhelyezett kórházban bemutattak egy apácát, akinek az muzyik vad török sebesült, midőn az apáca sebeit kötözte, ennek az önfeláldozó nőnek leharapta a hüvelykujját. Mint a főorvos monda „merő vadságból és gyűlöletből a keresztények iránt.“ Ezt az embert erőszakkal kell táplálni. De nem sokáig fog élni, sebesülése halálos. A szerbiai vonatok nem járnak, a posta is késedelmes. Kivételt a kora reggeli Buda-