Pesti Hírlap, 1912. november (34. évfolyam, 272-284. szám)
1912-11-21 / 276. szám
[_ __1912. november 21., csütörtök. _____ pesti Hírlap______ nap azután heves harc után, mely egész nap tartott, kénytelenek voltak érzékeny veszteséggel visszavonulni a várba. Szófia, nov. 20. — Saját tudósítónktól. —Drinápolyban egyre válságosabbá válik a helyzet. A városban tífuszjárvány dühöng. Minden lakó három napra csak egy kenyeret kap. Tőlük hadifoglyok. Szófia, nov. 20.— Saját tudósítónktól. — A minisztertanács elhatározta, hogy a török foglyok eltartásának költségeit az állampénztárból fedezi. E célból a hadügyminisztérium részére rendelkezésre álló összegeket fogják igénybe venni. Az alsóbb rangosztályok ugyanolyan élelmezésben részesülnek, mint a bolgár katonák. A tisztek napidíjat kapnak és pedig a tábornokok tizenöt, a törzstisztek nyolc, a többi tiztek pedig öt frank napidíjat. A török sebesültek a kórházban teljes ellátást, de pénzt nem kapnak. Úgy a tisztek, mint a katonák a katonai raktárakból megfelelő ruházatot kapnak. A nyugati harctérről. Skudari ostroma. Bécs, nov. 20. A legújabb hírek szerint, amelyek a skutarii harctérről jönnek, a törökök a montenegrói csapatokat defenzívára szorították. A törökök és az arnauták szakadatlan támadásait fényes siker koronázta. Ha a montenegróiak nem kapnak hamar segítséget, kénytelenek lesznek Skulari és San Giovanni di Media körül elfoglalt pozíciókat föladni. Durazzóban a helyzet változatlan, a lakosság nyugodt. Rjeka, nov. 16. A katonai operációk súlypontját Skutari köré helyezték, melyet a montenegrói csapatok többé-kevésbbé kedvező hadállásokban teljesen körülzártak. Az utóbbi napok erős esőzései, melyeknek következtében a folyók kiléptek medrükből, a harc előkészületeit nagyon megnehezítették. San Giovanni di Mediában a legutóbbi harcokban a montenegróiaknak 69 halottjuk és sebesültjük volt. A monasztíri csata, Belgrád, nov. 20. A monasztiri győzelmet az első szerb hadsereg aratta, a harmadik hadsereg egyes részeitől támogatva. Nyolcvankét vagyon lőszert és 18 vagyon élelmet zsákmányoltak. A monasztiri laktanyák és raktárak tele voltak különféle hadianyaggal, többek közt százezer legmodernebb szerkezetű fegyverrel. A szerbeknek is nagy veszteségeik voltak. Azoknak a törököknek azáma, akik megadták magukat, negyvenezerre rúg. A csata második napján az egész front mentén rendkívül heves tüzelés dúlt. A szerb lovasság hatalmába kerítette a Csernán át vezető hidat és a várostól délre állott fel. A Morava-hadosztály közben a balszárnyon levő török tüzérséget elnémította és négy láncágyút és egy hegyiüteget zsákmányolt. A török csapatok Okrida irányában akarták keresztülvágni magukat, de a szerb csapatok rendkívül heves harc után visszavetették őket a város felé. Este a szerb csapatok elfoglalták az összes török hadállásokat és körülzárták a várost. Görög előnyomulás, Athén, nov. 20. Az athéni táviroda jelenti: A miniszterelnök a következő táviratot kapta a trónörököstől: „A parancsnokságom alatt álló hadsereg Vodenából, Gramatikovából és Kocámból november 15-én esőben egyidejűleg megkezdte az előnyomulást, mely ma délig tartott. Az ellenség a monsasztíri helyőrség kapitulációja ellenére folytatja az ellentállást. A velünk szemben álló hadsereg valószínűleg Niazi bej, a Kreszna-szorosból ismeretes török vezér parancsnoksága alatt áll/' • Bolgár-görög súrlódás. London, nov. 20. — Saját tudósítónktól. — A Times jelenti Szalonikiból: Mind nagyobb és nagyobb lesz a görög és bolgár csapatok között a súrlódás. A bolgárok vonakodnak elismerni a görögöket a város urainak, viszont pedig a görögök megakadályozni igyekeztek a bolgárokat a város megszállásában. Csak a bolgár trónörökös mellett a főhadiszálláson levő párisi bolgár követ közvetítésének sikerült a viszálykodást úgy, ahogy elsimítani és honfitársait lecsendesíteni. A bolgárok között nagy az izgalom és minden pillanatban összetűzésre kerülhet a sor, mert vonakodnak a városparancsnoknak kinevezett Miklós görög herceg autoritását elismerni. A várost harminchatezer főnyi bolgár csapat szállta meg és ugyanakkora a görög csapat is. Megkötötték a fegyverszünetet. Bolgár követelések. Paris, nov. 20. A balkáni államokból ideérkezett jelentések szerint a fegyverszünetre vonatkozólag megjelölt feltételeik követelik bizonyos erődök, főleg Driztápoly és Durazzo, valamint a Csalaldzsa vonalbeli erődök átadását. Bulgária ennek ellenében lemondana a Konstantinápolyba való bevonulásról. Bizonyos körök szerint a porta a békepontok legnagyobb részéhez hozzá fog járulni, abban a reményben, hogy Európa végül úgy is le fogja a szövetségesek igényeit a végleges békekötés pillanatában szállítani. Semmi körülmény nem enged azonban biztos következtetést vonni a porta válaszára. Ha a tárgyalások sikerülnek, Konstantinápoly török marad. Úgy látszik ez a nagyhatalmak óhaja. Fegyverszünet, Szófia, nov. 20. (Magyar Távirati Iroda.) A Törökország részéről fegyverszünet megkötése céljából megindított tárgyalások következtében a Csataldzsa előtt operáló bolgár csapatok parancsot kaptak arra, hogy az ellenségeskedéseket beszüntessék és az elfoglalt hadállásokban megmaradjanak. A béketárgyalások, Konstantinápoly, nov. 20. A nagyvezér tegnap Giere orosz nagykövetnél látogatást tett, majd Noradunghian külügyminiszterrel tanácskozott. Az Efkam című lap — amely féligmeddig félhivatalos jellegű — kiemeli, hogy Oroszországnak nagy érdeke megakadályozni Bulgáriát a Konstantínápolyba való előnyomulásban és elejét venni annak, hogy a Dardanellák mentén egy második orosz cári birodalom rendezkedjék be. A helyzet közeledést hozott létre Oroszország és Törökország között, amely minden körülmények között meg akarja tartani a Kirkkilise-Drinápoly-Dedeagacs határ- Ennek következtében a porta előnyösnek tartotta Piers orosz nagykövet közvetítését kérni a megkezdendő béketárgyalásokra. Konstantinápoly, nov. 20. Az orosz nagykövet tegnap este közölte a nagyvezérrel, hogy Bulgária megállapodásra jutott szövetségeseivel és késznek nyilatkozott, hogy béketárgyalásokra lépjen. Felszólítja tehát a portát, hogy nevezze meg delegátusán. Bécs, nov. 20. — Saját tudósítónktól. — A Neue Freie Presse jelenti Konstantinápolyból. A bolgár kormány elfogadta azt a török javaslatot, hogy a török főparancsnok találkozik a bolgár meghatalmazottakkal, hogy a fegyverszünet megkötésének és ennek megtörténte állm a végleges békének a feltételeit megmegálapítsák. Konstantinápoly, nov. 20. A minisztertanács ma Nazim pasa főparancsnokkal táviratilag tudatta, a négy balkáni államnak már közölt válaszát. A minisztertanács még nem döntött véglegesen. Konstantinápoly, nov. 20. A török kormány holnap fogja kinevezni az ellenségeskedések beszüntetésének és a békekötés tárgyalásaira a delegátusokat. A nagyhatalmakra nincs szükség. , Belgrád, nov. 20. Ma a következő félhivatalos kommüniké jelent meg. A nagyhatalmaknak a Törökország és Szerbia közti béke megkötését egyengető mediációs iratoványára a szerb kormány azt válaszolta, a médiáciéra nincs többé szükség, mert Törökország maga a szövetséges balkáni államokhoz fordult, azzal a szándékkal, hogy velük közvetlenül a békéről tárgyaljon. Konstantinápoly a törököké marad. München, nov. 20. A Münchener Neueste Nachrichten pétervári levelezője a következőket jelenti „Anglia az „oroszbarátság“ dacára, vagy talán épen az oroszbarátság révén keresztülvitte, hogy Konstantinpolynak a bolgárok által való megszállása többé szóba se jöhet. Hiába ontottak annyi bolgár vért a csataldzsai vonal előtt, Ferdinánd király nem lesz Bizánc császárja, amint azt a bolgár papság neki megjósolta. Konstantinápoly továbbra is az izlám kalifátus központja marad, az Aja Szófiára nem kerül az orthodox kettős kereszt. Anglia most is érvényesíteni tudta befolyását. Ezt a megoldást a bolgárok függetlenségével nem szimpátiáió oroszok is szívesen látják, mert egy bolgár Konstatinnápolyban kevesebb kilátás nyílik az orosz befolyás gyakorlására, mint egy török Konstantinápolyban. ________________11 __ Hétköznapok. Közpálya. Egészen természetes, hogy Molnár Ferenc, a ma élő magyar írók között az egyetlen világhírű, közpályára fog lépni. Egyelőre mint fővárosi bizottsági tag s azután, bár ma még azt mondja: nincs szándéka a magas politikával foglalkozni, s előbb-utóbb mint az országos érdekek képviselője, benn fog ülni a parlamentben. Amelyhez a legmesszebb menő joga, tehetsége megvan s ezek folytán: erkölcsi kötelessége nemcsak közvetve, hanem közvetlenül is értékesíteni írói erényeit a köz javára. A közpálya, amely alatt egy-egy embernek a köz javára történő szellemi, anyagi és erkölcsi munkásságát értjük, olyanformán, hogy egyik ember exisztenciális okokból űzi, a másik— néha — idealizmusból, de bárminő esetből vagy érdekből teszi, a közpálya nem az a virágos kert többé, amilyennek régen hitték. Mert régen is csak hitték, de tényleg nem az a virágos kert volt, amelyben tisztán csak makulátlan virágillat illatozott. Volt ott régen is: bürök, bolonditó, csalán, kutyatej, tehát kellemetlen, édeskés és ártalmas illatok akkor is rontották a közpálya levegőjét. A különbség csak annyiból állt, hogy régen naivabb és tudatlanabb volt a közhangulat , a nép, akit a közpályán levők vezettek, legtöbbször — az orruknál fogva. Ez az állapot megszűnt. Mindazok, akik együttesen képviselik a népet, nyílt vagy alattomos, de mindenesetre fölényes világismereti érdeklődéssel kísérik figyelemmel a közpályán működőket. Kik iránt a nép, a világ — ahogy tetszik — alaposan elveszítette bibliai önbizalmát és gyanakvó tekintettel kíséri sokszor még legártatlanabb mozdulatát is. Hogy citkál-e vagy ok nélkül? — vallja meg mindenki saját magának. Pedig a népbizalom, vagy mondjuk így: egy nagy, tiszta, lehetőleg általános bizalom nem valami értéktelen kincs még a mai világban sem, amikor mindennel becsüshöz fut azmber, hogy: mi, mennyit ér? És ezt a bizalmat, ezt a keserűségeken, csalódásokon, megvetéseken átszűrt szent hitet, melyet az ember olyan szívesen rejteget a lelke mélyén még akkor is, ha már nincs is leke, legszívesebben, legönzetlenebbül annak adják oda, aki betűivel megrnkatta, vagy megnevettette őket: az írónak. Nincsen valami meghatóbb, mint az olvasó rajongása az írója iránt, akit szeret. Bizalma nagyobb iránta, mint a legközelebb álló családtagjához, vagy a gyóntató papjához. Megbélyegzett, elbukott emberek rájuk bízzák legveszedelmesebb titkukat, boldog emberek, örömeiket. Minden zavukra esküsznek, jellemük, mint a nap az gén, olyan ragyogóan áll előttük, tehetségüktől rendkívüli dolgokat várnak és ha egyegy kitűnőbb írónak politikai vagy bárminemű