Pesti Hírlap, 1912. november (34. évfolyam, 272-284. szám)
1912-11-24 / 279. szám
70________________ ___________Pesti Hírlap___________ 1912. november 24., vasárnap. — S ki fog neked ebédet adni, ha hazamegy ma délben? — A keresztanyám majd ad valamit. Gyerünk most egy másikhoz. -- Hogy hívnak tégedet? — Lipovicz Dani. Furcsa kis emberforma. Mikor feláll, a két csípőjét hátulról megtámasztja a két kezével, csak úgy állhat meg, a járása valami szarkaugrás forma. Olyan, mint egy sánta kis satyr, de száz kicsi ördög lelke van benne, olyan örökké a jókedve. Az anyja mosónő, elmegy kora reggel, hazajön késő este. Neki is nyári kék mosóruha az öltözete. — Mit ettél tegnap délben ebédre? — Sárgarépát, ami benne főtt ki a levesben. Jó volt. Meg kenyeret. A szomszéd néni adta. Azzal beugrál a padba a helyére. Sápadtkapű, sovány fiúcska néz előre az egyik padból. — Mi a te papád? — Vendéglős. — S te otthon nem kapsz enni? — De. — Hát akkor miért jelentkezel? — A napköziben jobb ételt főznek. Magyar vendéglőseink, itt a konyháitok dicsérete. Halvány arcú fiúcska áll visszahúzódva, hallgatagon. Csinos kis zöld vadászkabát van rajta, vékony derekán bojtos zsinórral általkötve módosan. Éhez odamegyünk, négyszemközt beszélgetni vele.— Hányan vagytok testvérek? — Kilencen. Kettő még kicsike, kettő már munkába jár. — Mi az édesapád? — Postaszolga. Idekünn a környéken ő az urirend, a postaszolga. Mert állami fizetése van. És ezt a gyermekeibe is már belenevelte. Annyiban már csakugyan úrizend ő is, hogy koldus és tartózkodó, szemérmes és hogy éhezik, nélkülöz, csakhogy a mindent palástoló külszínt megadhassa. De vajon a kilenc gyermekével a harminchat forintból menynyit nélkülöz, ha még az úri külszínt is mindenáron megtartani akarja? Még nem ismerem őket eléggé, csak tegnap kerültem ide ki. Ha ugyanis egy tanitóbácsi odabent a városban úgy találja, hogy újdonsült, próbaéves igazgatója túlontúl korlátolt eszű és mértéken felül tudatlan, aki ahelyett, hogy vezetne, csak felboszant s akadályozgat a munkában s ha a tanitóbácsinak elfogy végre a béketűrése, hát szépen kidobattatik ide a kültelekre. Ettől a tisztelt igazgató úr bizonyosan kigyógyul s nem lesz husz-huszonöt évig sok ezer kis diáknak s ennyihez való tanítónak istencsapása, kerékkötője. Bizonyos ez! És most csak azokhoz fordulunk egy jó szóval, akik otthon, bőséges asztalok mellett gyönyörködhetnek a gyermekeik lakmározó jókedvében, hogy amint ezt eddig is jó szívvel megcselekedték, gondoljanak ezidén is arra, hogy ezek a kicsi legények, akik esznek ebédre pirított szalonnát (ha van), kolbászt, aminek krumplitól van az ize (ha van), sárgarépát, ami kifőtt már a levesben (ha ad a szomszéd néni), akiknek három apa s három anya mellett is a keresztanyjuk ad, ha ad enni, s akik nyári kék mosóruhában mennek ki a novemberi hidegbe, se nem jókedvű turisták, szegénykék, se nem úri vadásztársaság a bérelt erdő közepében, hanem egytől-egyig hatéves kisgyerekek. Miklós Dénes. Az orvosok ajánlják. Ha elégtelen, vagy helytelen táplálkozás folytán, vagy pedig más okból is a gyermekek fejlődése nem kielégítő, egy erősítő szer sem érdemel oly bizalmat, mint a Scott-féle csukamájolaj Emulsió, amely a csontok képződésére és megerősödésére és a testi erő növelésére kitűnően bevált. Az alkatrézeit képező tápláló anyagok elősegítik erős, egyenes csontok képződését és annyira támogatják az egész fejődést, hogy a gyermekek csakhamar élénken és vidáman ugratnak. A gyermekeknek ízlik a Scott-féle Emulsió ; élvezettel szedik az édes sűrű keveréket. A SCOTT -fél© EMULSIÓT amely közel 40 éve minden országban meghonosodott, számos orvos ajánlja, mert minden tekintetben mintaszerű, megbízható és hatásos készítménynek ismerik. Egy eredeti áron Ara 2orona 50 fillár. Minden iyógytárban kapható Ha ezen lapra hivatkozva 0 fillér értékű bélyeget küld Scott és Bowne G.mb II. címére Wien, VXX, akkor ear liyóliltAraUra próbaadatot küldünk Népkultúránk és a hadsereg. (A tanító, mint aktív katonatiszt.) Régen megállapított , igen sokszor hangoztatott igazság, hogy ha valamely ország a népműveltségben visszamaradt, akkor a mezőgazdaságban, az iparban, kereskedelemben, szóval az anyagiakban is természetszerűleg fejletlen, szegény. Magyarország mai népműveltségének megítéléséhez elég, ha tudjuk, hogy a felnőtt analfabéták száma 5.403.100, csupán Budapesten pedig 69.573. Ezek számát apasztotta a főváros területén s annak közvetlen környékén tanfolyamainak felállításával a Budapesti Népoktatási Kör. A szóban levő egyesület az utóbbi iskolai évben hatalmas lépéssel látott munkája teljesítéséhez. A tanítóságnak az a része, amely a fővárosban s annak környékén végzi kulturmunkáját, örömmel vett részt a Budapesti Népoktatási Kör munkájában. A legszükségesebb ismeretekkel látta el mindazokat, akik gyermekkorukban az iskoláztatás áldásaiban nem részesülhettek. Előre számított a tanítóság arra, hogy az egyszerű, műveletlen ember közönyével, itt-ott szégyenkezésével kell megküzdenie. Mindazonáltal szívesen állott munkába. S hogy tárgyilagosak s őszinték legyünk, szívesen azért, mert az egyesület a tanítói tisztes munkát kellően honorálta Az egyesület tanfolyamhálózatát az egész ország területére kiterjeszti s Országos Népoktatási Egyesület cílen fog tovább működni. A legmeglepőbb eredményt a Budapesti Népoktatási Kör azokon a tanfolyamokon érte el, amelyeket az ezredparancsnokságok útján odavezényelt analfabéta legények látogattak, akik példás pontossággal jelentek meg minden alkalommal a tanításon. S épen ezért egész határozottsággal megállapítható, hogy radikálisan, teljes eredménynyel az analfabétákat csak egy olyan rendszer segítségével lehetne beiskolázni, amely a vasfegyelem eszközével követeli tőlük a pontos iskolalátogatást. A véderőtörvény intézkedései szerint minden ép férfi katonai szolgálatot teljesít. A férfi analfabéták tehát a katonaság utján megtaníthatók írni-olvasni s hadi szempontból is kétségtelenül értékesebb emberanyaggal rendelkezhetnek a hadvezetőség. Jól megértette ezt a messze jövőbe tekintő Nagy Frigyes, aki tudvalevőleg a mai jól szervezett német népiskolák alapját vetette meg. Németország hatalmas lendülettel való fejlődését, parancsoló hadi tekintélyét egyedül nagy népműveltségének köszönheti. Annak bizonyítására, hogy mire képes egy jól iskolázott, magas népműveltségű nemzet hadserege, elég, ha megemlítjük a nemrég lefolyt orosz-japán háborút. (Oroszországban akkor az analfabéták száma 72 százalék volt, Japánban pedig csak 5 százalék.) A kulturális kérdések s ezzel együtt az Országos Népoktatási Egyesület törekvései tehát olyanok, amelyek a katonaságot magát is tisztán hadi szempontból kiváló mértékben kell hogy érdekeljék. Hiekmann 1912. évi hiteles kimutatása szerint országonkint a hadseregbe bevonult ezer újonc közül írni-olvasni nem tudott: Németországban 0.2 Dániában2 Svédországban 3.7 Svájcban5 Angolországban 10 Hollandiában 14 Franciaországban 33 Belgiumban 85 Osztrák-Magyar Monarchiában 220 Görögországban 300 Olaszországban 300 Szerbiában 496 Oroszországban 017 Romániában 64. Hazánkban némelyik ezredhez ijesztő számmal vonulnak be az analfabéták. Ezt bizonyítja, hogy a dési honvédgyalogezred román legénységének 95 százaléka nem ismeri a betűt. A hadsereg szervezetében már régen ott találjuk a rendszeres állást betöltő tábori lelkészt, a hadbírót, az orvost, a gyógyszerészt, az állatorvost. A tanítót azonban hasztalan keressük. Vajon épen a fentebb közölt kimutatás alapján nem volna-e természetes, ha pedagógus tanítótiszt is helyet foglalna a felsorolt katonatisztviselők sorában ? A tanító az új véderőtörvény szerint már az egyévi önkéntesi szolgálatra kötelezett. Később pedig mint tiszt vonul be a fegyvergyakorlatokra. Minő nagyobb akadálya lehetne tehát annak, hogy a honvédelmi kormány a katonai tanítói állást is szervezze ? Az általános népműveltség fokozása céljából a katonai tanító, az analfabéták tanítási mellett az írni-olvasni tudó legénység továbbképző tanfolyamát is vezethetné, amelynek tárgyai a közismereti tárgyak lennének. Ha a honvédelmi kormány tervünk végrehajtásában hathatósan támogatna, a legénységet tanfolyamainkra bevezényelné, avagy a katonai tanítói állásokat minél előbb szervezné, olyan meglepő eredményt lehetne elérni, amely egy hatalmas lendülettel Magyarországot nagy népműveltségénél fogva azon nemzetek mellé sorakoztatná, ahol ezredrészekben is alig fejezhető ki azt írni-olvasni nem tudók száma. A „néphadsereg“ vezetői pedig teljes joggal állíthatnák, hogy a katonaság szervezete a népnek valóban megbecsülhetetlen iskolája. Eiahő Gyula: Az orosz szekták. A szektaügy mai formájában orosz földön született. Az amerikai mazdaznanisták, akik nemrég nálunk is szerencsét, próbáltak, csak utánzók. A pogány felfogás s az érzékiségnek a vallási őrülettel való egyesülése sehol a világon nem okozott oly tömeges emberirtást, oly állati kicsapongásokat, mint épen Oroszországban, s ezen szektaélet orosz elme szüleménye. Csodálatos az a jelenség, melynél fogva a kiirtott szekták helyét újak pótolják, melyek aztán számtalan ágazatokra eloszlanak. Ezen szekták a látszólagos vallásosságtól az őrültség és az erkölcstelenség által teremtett oly barbarizmusig sülyednek, mely megveti az összes józan társadalmi szabályokat, megveti a papi rendet és az egyházat, a templomot hitvány dolognak nézi, megszünteti a házasságot, e helyett proklamálja a szabad szerelmet, behozza a nőközösséget, erénynek veszi az ember- és gyermekülést, elítéli az emberi nem szaporodását. A legdurvább kicsapongás inkább megbocsátható, mint a legtisztább házasélet. Amilyen bensőséges imádsággal megáll az ortodox orosz Szűz Mária képe előtt, épúgy imádja a szekta híve az előtte álló istennőt, kit maga választott elvtársnői köréből. Különös szerep jut a szektaéletben az orosz nőnek, aki a szabadszerelem behozatala folytán megszűnik a muzsik (paraszt) által korbácsolt rabszolga lenni, ellenkezőleg a férfiúval egyenjogúvá lesz. A papi rendet elveti, de a gyónást és a keresztséget még fentartó szektáknál a nő végezheti a keresztelést és a gyóntatást. Általában megállapítható, hogy csekély kivétellel az összes szektákat a durva érzékiség jellemzi. Azon sizmatikusok (raszkolniki) is, akik a vallásnak legalább látszatját megőrzik, a házastalanság elvénél fogva erotikus kicsapongásoknak hódolnak, melyek a többieknél életcélt képeznek. Hivatalos adatok szerint ma a „földalatti Oroszország" embereinek száma megüti a 15 milliót, vagyis ily rengeteg fekete sereggel van ma az orosz társadalomnak dolga. Alábbiakban csupán az anyaszektákat mutatom be, s ha azokkal megismerkedtünk, tiszta fogalmat nyerünk az ezrekre menő elágazásokról is. A sztaroverci (ó hitűek) nagy szektája a régi reakcionárius hagyományok ápolója, ■ragaszkodva a formalizmushoz és a betűkultuszhoz. Az ó-hitűek ellenségei minden európai szellemű reformnak. Az orosz egyházat elvetik, mert arra tanították őket őseik. Minthogy azonban Oroszország az ellentétek hazája, maga a konzervatív raszkol is egyidejűleg forradalmi és anarchisztikus intézmény. Az orthodoxia az urak vallása, a raszkol a parasztság vallása.