Pesti Hírlap, 1913. február (35. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-09 / 35. szám
________________________________________ ______PESTI HÍRLAP______ 1913. február 9., vasárnap, csak azért, mert azt hiszi, hogy a feleségével megcsalta őt. Természetesen megjelennek a minisztériumban egyszerre az igazi és az álelnökné is. A két nő összetévesztéséből s a férj megjelenéséből fejlődnek ki egymásután a komikus helyzetek, amelyeken a közönség sokat nevetett. Az utolsó felvonásban a szerzők még folytatják a komikus helyzetek egymásra halmozását. Szerepelnek az elnöknek csak angolul tudó lánya, egy rendőr, ki a tolmács szerepét játssza s a miniszter titkára, ki a lányba szerelmes. Újabb félreértések után természetesen kiderül, hogy az igazi elnökné nem csalta meg az urát s a vidéki törvényszéki elnökből Goriette segítségével mégis a fölebbviteli törvényszék elnöke lett. Mint e meséből látszik, kevés új anyagot használtak a szerzők, csak egy pár helyzet uj. De oly ügyességgel s annyi szellemességgel dolgozták föl a régi témát, hogy a közönség régóta nem mulatott olyan jól, mint ezúttal. A sikernek titka az a vig kedély, mely az egész munkán végigömlik s a színpadról átragad a nézőtérre. A szerzők ügyességét dicséri, hogy a hatást még az utolsó felvonásban is fokozni tudták, ami ritkaság. Az igaz, hogy a brilliáns előadás is hozzájárult a sikerhez. A kiállítás — beleszámítva a toiletteket is — igen szép volt s a rendezés Szilágyit dicséri. Az összjáték a Vígszínház legjobb napjaira emlékeztetett. Hegedűs Gyula játszotta fényes sikerrel az elnök szerepét, a művész kitűnő kedvében volt s humora, közvetlensége, természetes beszéde elragadta a közönséget. Kitűnő alakítást mutatott be Tanay is az igazságügyminiszterben, őt is sokat tapsolták. Tapolczay rendkívül sok derültséget keltett az utolsó fölvonásban egy rendőr művészi kabinetalakításával. Sarkadi egy kis hivatalnok szerepében szaporította sikereinek számát. Zátony elegáns s Vendrey mulatságos volt. Szerémy, Tihanyi, Balassa, Bárdi és Bogyó igen jól játszták az epizód-szerepeket. A két fő női szerepben Gazsi Mariska és Haraszthy Hermin arattak igen szép sikert. Gazsi Mariska finom művészete, kedves és közvetlen játéka sokat enyhített a szerep pikantériáján. Haraszthy Hermin jó kedve, természetes humora igen sok derültséget keltett. Nagyon ügyes és jellegzetes volt egy epizódszerepben Molnár Aranka. Makay Margit szép formát mutatott. Komlós Ilka és Kárpáthy Lili kedvesen játszottak. A darabot Karinthy Frigyes igen jól fordító tkv * (Aranyeső.) A Népopera teljes aparátusát már hetek óta foglalkoztatja az a rendkívül nagyszabású művészi és műszaki munka, amelylyel a soron következő újdonságot, az Aranyesőt készítik elő. Az Aranyeső magyar operette, a színház első eredeti operetteje s a Népopera már a daljáték szerzőit is úgy választotta meg, hogy azoknak az eddigi működése a siker minden elképzelhető garanciáját nyújtja. A szövegkönyvet Béldi Izor írta, aki főként mint a Katalin librettistája, aratott emlékezetes színpadi sikereket, a zeneszerző pedig Zerkovitz Béla, akinek ez az első operetteje. Az Aranyeső bemutatója a jövő hét péntekén, e hó 21-én lesz, de az érdeklődés máris olyan rendkívüli, hogy erre az előadásra páholy már egyáltalán nem — és jobbfajta ülés is csak mérsékelt számban kapható. Még csak azt említjük, hogy az előadásban sok hatásos trükk is lesz: a darabban többféle értelmezésben előforduló „aranyeső“-ből a nézőtérnek is kijut; fellépnek továbbá hamisítatlan amerikai showgirlek, niggerénekesek és a montecarloi casino dalljában cigányzenekar is játszik. * (Hírek a magyar királyi operaházból.) Borghild Langaard az Operaházban. Az Operaház kiváló vendégművésznője, az ünnepelt svéd énekesnő, holnap vasárnap este a „Lohengrin“ Elsáját énekli. Kedden Santuzzát a „Parasztbecsület“-ben, jövő vasárnap este pedig Aidát. Ebben az előadásban lép fel először a budapesti Milyen az amerikai moziszkeccs. (Dmein Weib. Amerikai moziszkeccs. Bemutatja a Royal Orfeum.) Most, amikor Magyarországban is divatossá válik a moziszkeccs, érdekes megfigyelni, hogyan dolgoznak az amerikai moziszülészek azokban a szenzációs szkeccsekben, amelyek részben a mozivásznon, részben a színpadon játszódnak le. Most a Royal Orfeumban van egy ilyen amerikai moziszkeccs, az Um ein Weib. Magyarul: Egy lányért a címe; ebben a színészek a színpadi tablókat összekötő mozifelvételeken automobilokról ugrálnak az utcára, heves dulakodás közben a Missouri folyóba esnek és még a vízben is alaposan elagyabugyálják egymást, azután olyan lovasbravúrokat visznek véghez, amelyekért bármely huszárhadnagy megirigyelné őket. A mozifelvétel után a színpadon látjuk ugyanezeket a színészeket ugyancsak hősies pózokban, mert a lányrablással, indián hűséggel, cowboy-bátorsággal fűszerezett amerikai látványosság mindegyik képében akad egy kis idegizgalom. A második képben például nagy, épített hídon vonulnak el egy hegyszakadék fölött a báró és szerelmese, Lilian. Vetélytársa, a lord, autón üldözi őket. Látjuk az autót felrobogni a sziklás utón, bekanyarodik, már-már eléri a hidat, akkor villámcsapás ledönt egy óriási fenyőt, a fenyőfa derékban ketté roppantja a hidat, amely óriási robajjal összedől és a mi szerelmeseink meg vannak mentve, mert az autó megakad a beomlott híd végében, a színpad bal sarkán, tehát a báró és Lilian vígan menekülhetnek a színpad jobb sarkából. Amint látható, az amerikai dramaturgia kissé erőszakos eszközökkel dolgozik, de csak így tud olyan színpadi látványosságokkal szolgálni, amilyeneket eddig még nem látak európai színpadon. Szédületes az a kép is, amelyben a Canadian Pacific egy óriási mozdonya nyílt színpadon versenyez egy autóval. Mozdony és autó teljes precizitással vannak megépítve és teljes gőzzel dolgoznak. Száll a szikra a mozdon kürtőjéből, pöfög az autó, a gőzgép s az autó kerekei vadul forognak, miközben hőseink nagy ügyességgel ugrálnak át az autóról a mozdonyra és akkora revolverekkel, lövöldöznek egymásra, Hogy öröm nézni. Az utolsó képben egy szabadon épült plasztikus kerti házat gyújtanak fel a cowboyok s mig a színpadot toronymagasságú lángok borítják, a báró, mint ügyes akrobata, fölmászik a ház emeletére, végérvényesen leteríti az intrikus lordot és elalélt menyasszonyát kimenti az izzó lángtengerből. Ennyi fáradságába kerül egy szimpatikus bárónak, amíg egy szép amerikai kisasszonyt feleségül vehet. Az igaz, hogy a kisasszony olyan szép, hogy megéri a fáradságot. * (M. kir. operaház.) Csütörtökön lesz harminc éve annak, hogy Wagner a velencei Vendraminoból átköltözött Walhallába. A nagymester elhalálozásának e nevezetes évfordulóját a m. kir. operaház afféle csonka Wagnerciklussal ünnepli meg és erre — mint közreműködőt — meghívta Langaard Bopyhildat, az ismert nevű svéd Wagner-énekesnőt, kit meg szegény Mészáros Imre szerződtetett erre a vendégszereplésre, alighanem komolybb szándékkal. Langaard asszony el is jött a meghívásra és szombaton este a Bolygó hollandiá ban, Senta szerepében, meg is kezdte vendégszereplését. Érdekes jelenség, hatalmas termetű, széles vállú teuton nő, tipikus arcvonásokkal, de beszédes, okos szemekkel. Ennyit a külsőségekről. Ami művészeti qualitásait illeti, mindenekelőtt megállapítjuk, hogy a művésznőnek igen kellemes, feltűnően lágy, sőt határozottan lírai jellegű az orgánuma. De csak a magasságban és a mélységben, míg a középső hangjai, — mint sok drámai énekesnőnél — sötétek, tompák, szinte fátyolosak. Előadása stílszerű, deklamációja kifogástalan (bár tőle is azt a szörnyű maccaroni-talján szöveget hallottuk, amely épen Wagnernél oly rosszul esik!) és játéka is előkelő ízlésre vall. Érdeklődéssel várjuk további fellépéseit, főleg Elzáját és Izoldáját, a tulajdonképeni Wagner-gyásznapon. A többi szereplő közül teljes dicséretet érdemel Szemere kifejezésteli hollandija, meg az a másik hollandi, Balta Károly, aki szintén csak minden hét évben jut egyszer szóhoz, s aki ma Eriket adta igen ügyesen, de hogy miért utánozta Anthest még a magyar szövegkiejtésben is, azt igazán nem értjük. * (A Lyra hangversenye.) D'Albert Jenő egyetlen hangversenye ma, vasárnap este van a Royalban. * (Tihanyi Miklós balesete.) Az Elnöknének vígszínházi premierején az újdonság egyik szereplőjét, Tihanyi Miklóst, fölötte kellemetlen baleset érte. A kiváló komikus Pinglet-et, az egyik szavazóbírót, játszsza és mint ilyennek csak az első felvonás közepéig van része a közönség megkacagtatásában; szerencsére, hogy csak addig, alig hagyta el ugyanis végjelenete után a színpadot, heves rosszullét, szédülés fogta el és épen hogy el tudott az öltözőjébe támolyogni. Ekkorra már oly erős zsibbadás állott a baloldalába, hogy a bal lábát alig, a balkezét pedig egyáltalában nem tudta mozgatni. Az előhívott orvos súlyosabb természetű zsábát konstatált. Az éj folyamán Tihanyi állapota az egyik fővárosi szanatóriumban javult ugyan, de azért a szerepét ifj. Ditrói Mórnak osztották ki. * (Molnár Ferenc és Csortos Gyula) képét adja az e heti Színházi Élet ingyen levelezőlapmellékletül. Incze Sándor népszerű hetilapjának ezen friss számában „Az elnökné“, „Az első és második“ és a Nagy Endre Cabaret pompás színpadi felvételein kívül különösen kiemelendők a Major által illusztrált humoros cikkek: Zerkovitz, Béldi, Márkus Dezső és Mérei az Aranyesőben; Tutyu húshagyó kedden; Rátkai a szemforgató stb. Sas Náci nótája a kottamelléklet. Tömérdek színházi intimitás, ötletes apróság, kulisszatitok. Egy szám ára 20 fillér. Aki február 1-től kezdődőleg legalább egy negyed évre előfizet (2 kor. 40 fill., vidékre is), ingyen kapja a múlt évben és ez év januárjában megjelent összes számokat a kotta- és levelezőlap-mellékletekkel együtt. Kiadóhivatal: Eötvösutca 31. * (Rózsavölgyi hangversenyei.) Keéri Szántó Imre zongoraművész február 20-án tartja hangversenyét a Royalban. A Waldbauer—Kerpely vonósnégyes február 23-án délután tartja IV-ik bérleti hangversenyét a Royalban. Flesch Károly hegedűművész február 23-án tartja estélyét a Royalban. Kontsek Károly zongoraművész e hó 25-én rendezi hangversenyét a Royalban. Schnabel Arthur zongoraestélye e hó 27-én lesz a Royalban. Mindezekre a hangversenyekre jegyek Rózsavölgyinél kaphatók. * (Magyarország, mintilmpiac.) Közismert élhetetlenségünk folytán nagy Magyarország öszszes mozijait külföldi filmgyárak látják el műsorral. Kiaknázatlanul maradnak a magyar vonatkozású mozitémák s nem kerülnek a „világot jelentő“ fehér lepedőre a vadregényes hazai tájak, sem a népéletből vett, illetve fotográfiáit történetek. Bemutatnak ellenben a világ minden részéből oly tájakat, amelyekkel a mieink habozás nélkül fölvehetik a versenyt, meg külföldi kastélyokat, mik a mi középkorból fenmaradt észak-magyarországi várainkkal érdekességre nézve egyáltalán nem konkurrálhatnak. Hiába, bele kell törődni abba, hogy még nem találkozott eddig vállalkozó szellem, aki mindeme kínálkozó javakat a maga és a világ számára értékesítette volna. És abban is megnyugvást kell találni, h°gy a magyar mozikba azok a filmek kerülnek, amelyeket külföldön már százszor lejátszottak, amelyek ott a közönségnek már nem kellenek. Ahelyett tehát, hogy ezeket a képeket a filmgyárosok lomtárba tennék, gyarmatot keresnek számukra, ahová importálják az elkoptatott darabokat. Ilyen gyarmat a filmipar számára Magyarország, ahol óriási moziközönség, nagyszámú mozi van raktáron, de bár minden feltétel meg volna hozzá, filmgyár és mozgóképvállalkozás nem létesül Egyes mozicégek majdnem az egész világra kiterjesztették üzletkörüket s elárasztanak minden országot a saját hazájukbeli filmekkel és Magyarország még arra sem képes, hogy legalább részben lássa el saját mozijait fölvételekkel, programmal. Ami a külföldieknek sikerült, — képeiket mindenüvé elhelyezni — ugyanúgy sikerülhetne nekünk is. Ez pedig a mozi internacionális jellegénél fogva nagy erkölcsi tőkét jelentene számukra, mert képekből minden földrajzkönyvnél és röpiratnál jobban megismerhetné a külföld Magyarországot. Megjegyzésre méltó hogy ama reklámképeket, melyekkel a filmgyárak mozifelvételeiket reklámozzák, angol- francia-, német-, olasz-, cseh-, román-, szerb-, orosz- s isten tudja, hány más nyelven látják el szöveggel, csak épen magyarral nem, holott aligha kínálkozik másutt oly biztos és versenymentes filmpiac, mint ez az ország. De tudatában vannak odakünn annak, hogy a magyar nemtörődömség még a köteles üzleti figyelmet sem követeli meg. * (Monstre művészhangverseny.) Az előjelekből ítélve a Kereskedelmi Alkalmazottak Országot közönség elé Augusto Scampini az európai hírű olasz hőstenor, aki Radamest fogja énekelni.