Pesti Hírlap, 1913. április (35. évfolyam, 77-102. szám)

1913-04-01 / 77. szám

4 PESTI HÍRLAP_______________­ ­ 1913. április 1., kedd ........ - ■ - —-- ■ - ■■■----— -_,­ valami túlságos erős biztatásra, ha visszavo­nulásunk ideje elkövetkezik. A legkisebb jel is elég lesz, hogy megértessék velünk ezt a lépést, amely reám nézve különösen a megszabadulás aktusa lenne. — Andrássy nekünk szemünkre veti, hogy az ellenzék távollétében alkottunk meg fontos törvényeket. Andrássy tagja volt a koalíciós kor­mánynak, mely éveken át, minden rendű ellen­zék nélkül működtette a törvényhozást. Igaz, hogy nem zárta ki az ellenzéket az ülésekből, kordonnal sem tartotta távol, hanem ennél sok­kal nyersebb dolgot művelt. Mindenkit, aki nem volt velük egy véleményen, egyszerűen hazaáru­lónak bélyegezték és az utca csőcselékét uszítot­ták a más véleményűek terrorizálására,­­ők a maguk kordonját mindjárt a választási urnánál állították fel és azokat, akik velük szemben el­lenzéket alkothattak volna, be sem eresztették a parlamentbe. Az ellenzék távollétében végzett a koalíció olyan törvényhozási munkát, amelynek jelentősége a mienkkel vetekedik. Ellenzék nél­kül csinálta meg Ausztriával a kiegyezést, el­lenzék nélkül emelte fel a quótát. Bosznia an­­nexiója alkalmával a milliók százait adta ki el­lenzék nélkül és a delegáció megkerülésével. És végül amikor a saját soraiban mutatkozott némi önállóságra való hajlam, ugyancsak ellenzék nélkül csinálta meg a házszabályrevíziót. — Volt valaha a világon kíméletlenebb pártabszolutizmus, mint a koalícióé? Koalíciós miniszterek összedugták a fejüket és a koalíció pártjai között felosztották az országot. A párt­vezérek átvették a kiosztott kontingenst és ezen az alapon egyszerűen kinevelték a képviselőket. Azt a jelöltet, aki a pártvezető levelével érke­zett a kerületbe, muszáj volt megválasztani. Ha egy ellenjelölt mert mutatkozni, ráuszították a csőcseléket és a hazaárulónak el kellett tűnni a kerületből. Ezek az urak most azzal hencegnek, hogy nem volt pártkasszájuk. Ám ha a képvise­lőket kinevezik, ahelyett, hogy megválaszszák, akkor igazán nincs szükség pártkasszára. Csak­hogy ez sokkal rosszabb formája a korrupció­nak, mint amilyet most a mi rovásunkra írnak. — Gróf Andrássy ismét nagyon kiterjesz­kedett a Désy-perre. Ő nem elégszik meg azzal, hogy én a rágalmak szerzőit a bíróság elé idéz­tem. De mondja meg minden igazságosan gon­dolkodó ember, tehet-e valaki, akit ilyen rágal­makkal illetnek, becsületének védelmében többet, mint hogy aláveti magát a független bírói ítélet­nek? Andrássy nekitámad az ítéletnek, mert a bizonyítási eljárás nem az ő kedve szerint tör­tént Ám ha a törvényszék, amelynek elhatározá­saira törvény szerint senki sem gyakorolhat be­folyást, úgy találta, hogy a bizonyítást csak bi­zonyos korlátok között lehet megengedni, lehet ezért engem felelőssé tenni? Honnan tudja azt gróf Andrássy, hogy a felebbviteli bíróságok nem fogják szélesebb körben elrendelni a bizo­nyítást? Amíg ez a per függőben van, csak a bí­rákat illeti a szó.* mondható. Konkrét békepontokat a kérdés jelen stádiumában teljesen céltalan dolog volna meg­állapítani. Meggyőződése, hogy a béke iránti ko­moly kísérletnek sikerülnie kell, onnan ered, hogy minden pártban vannak komoly, elfogulatlan és vezetéshez hivatott egyének és faktorok, akik a békét komolyan akarják. Küldjön ki a többség tíz-tizenkét és az ellenzék tíz-tizenkét mandatá­­riust, ha lehet, nem épen a legexponáltabbakat és a kölcsönös megértés sikerülni fog. Kossuth válasza Lukácsnak. Kossuth Ferenc nyilakozatban válaszol­­ Lukács László kijelentéseire. — Az az állítás, — mondja — hogy a koalí­­­ció ép úgy ellenzék nélkül alkotott törvényeket és végezte törvényhozói feladatát, mint a mos­tani munkapárt, beleütközik abba a ténybe, hogy akkor alig volt ellenzék, most pedig van, s az akkori igen törpe ellenzéket tűrte az óriási több­ség, most pedig az igen nagy ellenzéket fegyve­res karhatalommal kidobáltatta a többség. A házszabálymódosítás példája is rettenetesen sán­tít: a koalíciós időhöz kötött módosításból ki voltak véve a közös ügyekre vonatkozó törvény­hozási intézkedések, a nemzet védekezésének le­hetősége tehát a legteljesebb mérvben fenn volt tartva. — Lukács nagyon rosszul tudja, hogy mi­képen történtek a választások abban a korszak­ban, az akkori utca nem volt a koalíció mellett, sőt ellene volt. Nem felel meg a tényállásnak az sem, hogy a vezérek úgyszólván kinevezték a képviselőket, mert mindössze az történt, hogy­­koalícióról lévén szó), közösen kellett megálla­pítani a közös értesülés alapján, hogy melyik kerületben melyik párt van többségben s az ille­tő kerületben a többségben levő párthoz tartozó jelöltet ajánlotta a koalíció vezetősége az ottani választóknak.• Návay a parlamenti békéről Návay Lajos titkos tanácsos cikket írt a parlamenti békéről; azt fejtegeti, hogy az az éles ellentét, amely a politikusokat egymástól el­választja, nem talál visszhangra a társadalom szélesebb rétegeiben, hanem igenis az az óhaj, hogy a normális állapotok mielőbb visszatérje­nek, napról-napra erősbödik és­ általánosnak * Az ujoncjutalók fölemelése. A bécsi Zeit jól értesült helyről közli, hogy az ujonclétszám jelentős fölemelése már minden részletben meg van állapítva. A hadügyminisz­tériumban a létszámfelemelést még a nyári szü­net előtt akarják elintéztetni a parlamentek ál­tal. Lukács miniszterelnök kihallgatása is e kérdéssel áll összefüggésben. Az újonclétszámot valószínűleg évi 25 ezer fővel emelik, mert a békelétszámot 25 ezer emberrel akarják emelni. A kérdéssel, amelyet a katonai körök már letár­gyaltak, most foglalkozik a közös pénzügymi­nisztérium, hogy a megfelelő fedezetről gondos­­ kodjék. A magyar ágyúgyárat Győrött állítják fel. Győrből jelentik: Teleszky János pénzügy­­miniszter arról értesítette a várost, hogy a ma­gyar ágyúgyárat Győrött szándékozik felállítani és hogy az erre vonatkozó törvényjavaslatot a legközelebb összeülő képviselőház napirendjére fogja kitűzni. A polgármester sürgősen közgyűlésre hív­­ta össze a törvényhatóságot és örömmel jelentette a kormány elhatározását. A köztörvényhatóság elismerte a kormánynak a város iránt tanúsított jóindulatát s elhatározta, hogy az ágyú­gyár cél­jaira 20 katasztrális hold ingyenterületet bocsát a kincstár rendelkezésére és további 30 katasz­trális hold területre opciót biztosít. A gyár tele­péhez szükséges vízvezetéki és világítási célokra, valamint a gyárhoz vezető utak felszerelésére 120.000 koronát irányzott elő. Az ágyúgyár mint­egy 5000 munkást fog foglalkoztatni. A köztör­vényhatóság ezután elhatározta, hogy Győr vá­ros küldöttséget meneszt úgy Lukács László mi­niszterelnökhöz, mint Teleszky János pénzügy­miniszterhez, hogy a jóindulatot megköszönje. « A Désy—Lukács-per a táblán. A Désy—Lukács-per tudvalévően felebbe­­zés folytán a királyi Ítélőtábla elé kerül, amely­nek második büntető tanácsa még ezen a héten tárgyalni fogja az ügyet. Április harmadikára, csütörtökre, tűzték ki a tárgyalás napját, amit az ítélőtábla következő hihetménye ad tudtul: Jegyzéke: Balanyi Imre kir. ítélőtáblás bíró ál­tal a budapesti királyi Ítélőtábla második büntető tanácsa előtt 1913. április 3-ára elő­készített ügyeknek: folyószám 1. Iktató­könyvi szám és keret: 2391/1913. B. Tárgy: Hivatalból üldözendő nyilvános rágalmazás vétségével vádolt Désy Zoltán elleni bűnügy. A második büntető tanács elnöke dr Ráth Zsigmond, előadó birája Balanyi Imre. A tanács harmadik szavazó biráját a tárgyalás előtt fogja kijelölni az elnök. A tárgyaláson nincs felszó­lalási joga sem a vádnak, sem a védelemnek. Dé­sy Zoltán védőjét, Vázsonyi Vilmost, aki ezidő­­szerint külföldön tartózkodik, táviratilag haza­hívták; dr Gonda Henrik, a másik védő, a főtár­­gyalás után letette tisztét. * Borsod megye jegyzői az államosítás ellen. A borsodvármegyei jegyzőegyesület szom­baton délelőtt tartotta éves közgyűlését Miskol­con Morvay János elnöklete alatt. Az egyesület tagjai a gyűlés megnyitása előtt testületileg ke­resték fel Bónis Bertalant, a megye új alispán­ját, akit Morvay János elnök üdvözölt. A jegy­zők közgyűlése foglalkozott a kormánynak a jegyzők államosítását célzó törekvésével, melyet valamennyi felszólaló a leg­erélyes­ebben elítélt. A jegyzőegyesület tiltakozott a kormány államo­­­sítási­ terve ellen és tiltakozását megfelelő formá­ban a kormány elé juttatja. A szabolcs megyei bizalmatlanság utó­­hangjai. Szabolcs vármegye szombati közgyűlése, mint jelentettük, bizalmatlanságot szavazott a kormánynak. Egyes kormánypárti újságok azt írták, hogy a bizalmatlansági indítványt csak azért fogadták el, mert az ellenzéki bizottsági ta­gok, élükön Mezőssy Béla orsz. képviselővel, pucscsot rendeztek és megállapodás ellenére vá­ratlanul terjesztették elő az állandó választmány javaslatának pótlásául azt az indítványt, hogy kívánják a kormány mielőbb való távozását. Ez­zel szemben illetékes helyről kijelentik, hogy az állandó választmány ülésén az ellenzéki és mun­kapárti tagok közt semmi paktum nem jött létre. Mezőssy Béla indítványához, amely egyáltalán nem volt váratlan, a munkapártiak is egyhangú­lag hozzájárultak s a közgyűlés után a munka­párt egyik vezető tagja a helyi pártlapban beis­merte, hogy a közgyűlésen nem puccs történt, hanem formális vereséget szenvedtek, ami a munkapárt számbeli gyengeségének, valamint szervezetlenségének az eredménye. Mezőssy Béla a következő sorok közlésére kérte fel lapunkat: — A kormánynak, úgy látszik, még­sem esnek jól a vármegyék bizalmatlansági szavazatai. És ahelyett, hogy őszintén be­­vallaná a közhangulat reá nézve kedvezőt­len alakulását, bűnbakot keres, Zemplénben az alispán volt a hibás, Szabolcsban én csi­náltam a pucscsot. De hiszen mi már másod­szor szavazunk bizalmatlanságot a Lukács­kormánynak? Szégyelném magamat, ha ez Szabolcsban máskép lenne. Határozottan vissza kell utasítanom azonban egyes kor­mánypárti lapok azon állítását, mintha én a törvényhatóság határozatát bármiféle mun­kapárti egyénnel előre megbeszéltem volna és valamely szövegben megállapodtunk vol­na. Ebből a meséből egy szó sem igaz. Az állandó választmány erős hangú javaslatát az én pótlásom még élesebbé tett. Ez igaz. De hogy szólási és indítványozási jogommal mikor és hogyan éljek,­ ez az én magán­ügyem, amelyhez senkinek semmi köze. * Távozó főispánok. A közeli napokban több változás lesz a fő­­ispáni karban. Meczner Gyula, Zemplén vármegye főispánja, a legutóbbi vármegyei közgyűlés bizal­matlansági határozatából levonja a konzequen­­ciákat és beadja a lemondását. Ugyancsak ott­hagyja a főispáni széket gróf Vay Tibor, Sza­­bolcsvármegye főispánja, az ellenzéki Vay Gábor testvére, ak­i Szabolcs vármegye szombati köz­gyűlésén már nem is vett részt. Gróf Wilczek Frigyes hontmegyei főispán szintén a távozásra készülő főispánok között van. Hir szerint az utódja is ki van szemelve báró Nyáry Alfonz or­szággyűlési képviselő személyében. A kormány a zempléni és szabolcsi főispáni székeket egy­előre nem tölti be.* * A kassai ügyvédi kamara a kormány ellen. A kassai ügyvédi kamara vasárnap tartotta dr Stekker Károly elnöklésével évi közgyűlését, amelyen a kassai ügyvédség egyhangú határozat­tal állást foglalt a mai kormány és kormányzati rendszer ellen. Dr Klein Fülöp kamarai titkár terjesztette elő az évi jelentést, amely erős kriti­kát gyakorol a parlament működése fölött. Hatá­rozati javaslatot terjesztett elő, hogy felírnak az igazságügyi miniszterhez és a feliratban rámu­tatnak arra, hogy bár az igazságügyi miniszter elődje jogosulatlannak minősítette előbbi ilyen lépésüket, nem hallgathatják el azt, hogy az a mód, amelylyel a parlamentben törvényeket hoz­tak, nem alkalmas arra, hogy az annyira szük­séges törvénytiszteletet a népben ébren tartsa. A határozatot egyhangúlag fogadta el a kamara; a munkapártiak olyan kevesen voltak, hogy nem is provokáltak szavazást.

Next