Pesti Hírlap, 1913. július (35. évfolyam, 167-180. szám)

1913-07-16 / 167. szám

á­sokról. Külön érdekessége van Kálmán Gusztáv politikai államtitkár visszalépésének. Azt beszé­­ik, hogy Kálmánt tulajdonképen nem menesztik, ő magától távozik, még­pedig sértett ambíció miatt. Amióta Kálmán az államtitkári székben ül, három minisztere volt a kereskedelemügyi tár­cának s a változások alkalmával soha sem gon­doltak arra, hogy Kálmán avanzsáljon.. Ezúttal is mellőzték és ezt már nem akarja lenyelni, in­kább lemond és távozik. Kálmán utóda, mint jó forrásból halljuk, Hegyeshalmy Lajos, a magyar államvasutak elnök­helyettese lesz. Hegyeshalmy amúgy sem érezte jól magát mostani pozíciójá­ban, több ízben fölmerült a hír, hogy otthagyja a máv.-ot. Stetina József adminisztratív államtitkár lemond és nyugdíjaztatja magát. Hogy Stetina távozásának mi az oka, azt még nem tudják a minisztériumban. De az tény, hogy sajnálják, mert nagy munkaerőt és kedves, megértő, jóin­dulatú főnököt veszítenek benne. Információnk szerint Stetina helyére dr Sers Vilmos címzetes államtitkár kerül. Stetina József államtitkár ma délben a mi­nisztériumban egy óra hosszáig tanácskozott Kálmán Gusztáv államtitkárral. Távozásakor megkérdezte a tudósító, igaz-e, hogy lemond? Stetina így válaszolt: — Kérem, nem cáfolhatom, de nem is erő­síthetem meg egyelőre. — Határozottabb közlést kérnék, méltósá­­gos uram. Hosszabb gondolkodás után Stetina állam­titkár a következőket mondta: — Sokkal nagyobb hatáskört töltöttem be eddig, mint adminisztratív államtitkár, mint amit ezentúl juttatni akarnak nekem. Ha ez csakugyan így lesz, akkor távozom. Megérkezett ma Bécsből Lers Vilmos ál­lamtitkár is, aki a bosnyák vasútépítés dolgában folytatott tanácskozásokat az osztrák kormány szakközegeivel. Lers fölkereste Stetinát, akivel sokáig beszélgetett. Létszámemelése Bécsi katonai forrásból hire kelt, hogy az utóbbi időben többször emlegetett létszámemelés a legközelebbi időben aktuálissá lesz. Sőt egy kissé meg is duzzadt a várakozási­­idő alatt. A hadvezetőség ugyanis, nem mint eddig tervezve volt, ötvenezer, hanem hatvanezer fővel kívánja emelni az eddigi újonckontingenst. Ezt a több­letet állítólag a külpolitikai helyzettel okolják meg. A hatvanezres létszámemelésből 30.000 a közös hadseregre, 3000 Bosznia-Hercegovinára, 15.000 az osztrák Landwehrre és 12.000 a ma­gyar honvédségre esik. A létszámemelés után a közös hadsereg és a két honvédség évi újoncju­­taléka az eddigi 220.263 ember helyett 280.000 lesz. * A fiumei állapotok. Fiume, jul. 15. Gróf Wickenburg István kormányzó, akit a belügyminiszter kivételes hatalommal ruházott föl, átvette Fiume közigazgatásának vezetését és tegnap már fogadta Dardi Vazul tanácsvezető jelentését a folyó ügyekről. A város polgáraiból huszonnégy tagú bi­zottság alakult olyan célból, hogy ellenőrizze a kormányzó cselekedeteit, nehogy azok Fiume törvényben biztosított autonómiájával ellentétben legyenek. Tudósítónk előtt gróf Wickenburg kor­mányzó kijelentette, hogy az autonómia fölfüg­gesztve nincs, s az ő megbízása sem kormány­­biztosi megbízatás, csak a kormány által reá ru­házott mandátum a város összes ügyeinek veze­tésére. A városi tisztviselők a kormányzónak a városi adminisztráció vezetésére vonatkozó meg­bízatása ellen felfolyamodással akartak élni a közigazgatási bírósághoz és felszólították Dardi Vazul tanácsvezetőt, hogy adja be a felfolyamo­dást a városi tisztviselők nevében. A tanácsve­zető kijelentette, hogy nem hajlandó a felelőssé­get vállalni és ezért előbb tanácskozni fog a kor­mányzóval. Wickenburg kijelentette, hogy nem­ engedheti meg a közigazgatási bírósághoz való felebbezést és ha a tanácsvezető megtenné, elmoz­dítja őt állásából. Tisza Bécsben, Bécs, jul. 15. Gróf Tisza István miniszterelnök a felesé­gével és titkárával ma reggel Iseidből Bécsbe ér­kezett, ahonnan ma hazautazott Budapestre. Báró Harkányi János kereskedelemügyi minisz­ter ma reggel Iseidből Bécsbe érkezett. Délelőtt bemutatkozó látogatásokat tett a közös minisz­tereknél, az osztrák kabinet tagjainál és a Bécs­ben időző udvari méltóságoknál. Harkányi ke­reskedjen miniszter visszautazott Budapestre. * Bajban a kocsmai lord-protektorátus. Pár hete, hogy leleplezték a lapok, hogy mi történt Nagyszalontán egy italmérési enge­dély körül. Tisza Kálmán képviselő ugyanis ki­járta a pénzügyminisztériumban, hogy kocsma­nyitási engedélyt kapott Nagyszalonta, holott több már is ott a kocsma, mint szabadna lenni. De nemcsak ez történt, hanem az is, hogy a két Megyeri testvér közül István nevében kérték az engedélyt Mihály részére. István kapta hivatalo­san, miközben az összes fórumok tudták, hogy okmányhamisítás ez, mert idegen kéz írta az István nevet Mihály helyett. így volt ez június elején megírva a lapokban. A nagyszalontai munkapárti újság megtá­madta Megyeri Mihályt, azzal vádolva, hogy tőle került ki a pikáns akták közlése. Megyeri Mi­hály erre sajtópert indított, de egyben nyilatko­zott is, kijelentvén a nyilvánosság előtt, hogy a nagyszalontai választáson tíz kortes tízezer ko­ronákat kapott s Tisza Kálmán választása há­romszázezer koronába került. A nyilatkozat vége az, hogy ő, Megyeri Mihály, épen úgy meg­érdemli a díszpolgárságot, akár Tisza István, mert ő is dolgozott ám eleget a munkapárt érde­kében. Épen úgy, mint Tisza megérdemli! Eb­ben talán igaza is van . .. ____________________ Pesti Hírlap 1913. julius 16., szerda. Ki fizeti a díszpolgári diplomát? A debreceni munkapárti vezető körökben elhatározták, hogy oklevelet küldenek Tiszának. Felmerült azonban az a kérdés, hogy ki fizesse a költségeket? A városnak illenék a terhet vállalni, ámde a közhangulat oly éles s különben is a közgyűlé­sen az ellenzék jóelőre odakiabálta a munkapárt­nak, hogy „aztán a költségeket is a munkapárti urak viseljék“, úgy hogy a vezetőség elhatározta: közadakozásból gyűjtik össze a költséget attól a 101 bizottsági tagtól, akik megszavazták a dísz­­polgárságot. Orosz vélemény Berchtoldról. A bécsi Zeit­pétervári tudósítója beszélge­tést folytatott egy előkelő orosz diplomatával az osztrák-magyar—orosz viszonyról. Az orosz diplomata ezt a külpolitikánk vezetőjére nem épen hízelgő kijelentést tette: — Gróf Berchtold politikájáról csak egy véleményünk lehet: az nem egyéb, mint egy olyan műkedvelőnek a játéka, aki belső nyugtalansá­gában ide oda kapkod. Azt kell hinni, hogy Ausztriában nem kell egyéb a magas vezető állá­sok elnyeréséhez, mint hogy az illető grand­­seigneur legyen. Gróf Berchtold a monarchiát anyagilag tönkretette, feldúlta a Romániával rég­­entartott jó viszonyt és nem értett hozzá, hogyan nyerje meg jó szomszédul Szerbiát. És mind­ennek tetejébe elkövette azt a nagy hibát, hogy kihívta Oroszország legélesebb bizalmat­lanságát. Belpolitikai liirek. Főispánváltozás Nagyküküllő megyében. Se­gesvárról jelentik, hogy a közeli napokban főispán­változás lesz Nagyküküllő vármegyében is. A me­gye régi főispánja, Somogyi István, nyugalomba vonul. Főispánná báró Bornemissza János kis­­küküllővármegyei árvaszéki elnököt nevezi ki a kormány. Választási mozgalmak. A berettyóújfalusi kerület függetlenségi pártja értekezletén Balogh Tihamér biharmegyei nagy­birtokost, a párt tekin­télyes vezéremberét jelölte, akinek jelöléséhez az egyesült függetlenségi és 48-as párt központja is hozzájárult. A húsz­ kerület munkapártja dr Illés Józse­fet, az igazságügy minisztériumba beosztott tábla­­bírót jelölte képviselőnek. Szatmát­ a kormány ellen. Szatmár város pol­gársága körében nagy a felháborodás azért, hogy a város virilis bizottsági tagjai a tisztviselői kar­ral egyetemben a város díszpolgárává választot­ták gróf Tisza Istvánt. A polgárság, melynek túl­nyomó többsége függetlenségi értelmű, elhatároz­ta, hogy még a nyár folyamán nagyszabású nép­­gyülést rendez, amelyen állást foglal gróf Tisza István kormányzata ellen és bizalmatlanságot sza­vaz Tiszának. A népgyülésre meghívják a szövet­kezett ellenzéki pártokat is. Külpolitikai hírek: Láz­adás Chinában. Hiangsi chinai tartomány északi részében a zavargások igen komoly alakot öltöttek. A sajtó egy része azt állítja, hogy a kor­mány­csapatok súlyos­­veszteségeket szenvedtek és a felkelők mindenütt győztek. A pekingi kormány ellenben azt közli a nyilvánossággal, hogy a lázadó csapatok megsemmisültek és vezérük egy japáni torpedón a Jangcén lefelé menekült. Pekingben az a hír jár, hogy japáni tisztek is küzdöttek a felkelő csapatok soraiban. Újabb távirati jelentésünk a következő: Sanghai, júl. 15. A fölk­elője visszavonulásáról szóló hírt meg­erősítik. A fölkelők nyilván hiján vannak minden segélyforrásnak. Huncing ma reggel Nankingba ér­kezett, hogy proklamálja Nankingnak Pekingtől va­ló függetlenségét. Japán oldalról hire jár, hogy a Jangcétől délre eső tartományok két napon belül követni fogják ezt a példát. A kinkiangi japán bankfiók ezüstkészleteit egy japán ágyúnaszád fe­délzetére vitette. A mexikói forrongások. Mexikói távirat sze­rint a külföldi államok itteni képviselői közös egyetértéssel kormányaikhoz azonos jegyzéket in­téztek, amelyben kijelentik, hogy az Egyesült­ Álla­moknak Mexikóval szemben tanúsított magatartása erősíti az ottani forradalmi mozgalmat. A jegyzék kívánatosnak mondja, hogy az európai hatalmak washingtoni képviselői utasíttassanak arra, hogy követeljék az Egyesült­ Államoktól, ismerje el Mexikó kormányrendszerét vagy vállalja a felelős­séget az ottani helyzetért. Fővárosi ügyei, A munkanélküliek statisztikája. A főváros munkanélküliségi akciója címert tanulmány jelent meg dr Ferenczi Imre szociálpo­litikai szakelőadó tollából, amely a főváros ez évi 50.000 koronás munkanélküliségi segélyéből való támogatásért folyamodó 1989 munkanélkülinek élet­viszonyairól nagyérdekű­ adatokat tartalmaz. Foglalkozás szerint a munkanélküliségi se­gélyért folyamodók közt ipari alkalmazott volt 1668 (84.7 százalék), kereskedelmi alkalmazott 128 (6.5 százalék), napszámos (alkalmi munkás) 88 (4,2 százalék), egyéb foglalkozású 85 (4,3 százalék), köz­tük önálló kereskedők, iparosok, tisztviselők, cim­­b­ók stb. Az utóbbi csoportban egyesek arra való hivatkozással próbálták kérelmüket támogatni, hogy 50 korona egyenes adóval vagy 300 korona lakáskénét hátralékosak. Az egyes ipari foglalko­zási csoportokat tekintve legnépesebb a vas- és fémipar, az építőipar, a ruházati ipar, az élelme­zési ipar volt. A többi ipari csoport mind száznál kevesebb egyénnel volt képviselve. E foglalkozási arányok körülbelül ugyanoly sorrendben következ­nek itt, mint a szakszervezeti munkanélküliségi felvétel kimutatásában. Lakóhely szerint a folyamodók túlnyomó része a pesti oldal népes kerületeiből került ki: a VII. kerületből 550, a VIII-ból 407, a VI-ból 361, a IX-ből 242, a X-ből 166. A budai részekből mind­össze 143 folyamodó került ki. Ez adatok a tény­leges lakást, mutatják, míg a jelentkezés és a se­gélykiosztás annál az elöljáróságnál történt, amely­nél a munkás mint lakhelyéhez legközelebb esőhöz jelentkezett. A vizsgálatot rendszerint a jogilag illetékes elöljáróság végezte. Kor szerint 20 évnél fiatalabb volt 262, a huszas években volt 600, a harmincas években 451.

Next