Pesti Hírlap, 1913. szeptember (35. évfolyam, 219-231. szám)

1913-09-16 / 219. szám

ISIS. szeptember 16., kedd. ______Pesti Hírlap______ szemünk előtt ne szikrázna, ő volt ama neveze­tes humorista, aki a Gerő-féle megdöbbentő vé­res botrány után menten szóhoz jutott és kije­lentette, hogy minden Héderváry rosszul jár, ha rebellis. Az ő őse is rosszul járt. A maró szatíra kitűnő volt, ámbár úgy őse a nagy hu­moristának Héderváry Kont, mint a Ház bár­mely tagjának. A legutolsó szellemi sziporka Andrássy ellen szól, mondván, hogy a korrupció elleni harcot csak kis kaliberű politikus hirdetheti. Hát bizony, ha nincs valahol korrupció, még a kis kaliberű politikus sem hirdet ilyes­mit. Hogy pedig van-e nálunk, azt már eldön­tötte a Lukács-per. Ha pedig van korrupció, akkor az ellen pártot alakítani épen annyira komoly és fontos dolog, mint amilyen bizonyos az, hogy a korrupció ellen harcolókról vicceket mondani komolytalan, még akkor is, ha vala­ki szabadalmazott humoristája a magyar ál­lamnak. * Az első pártértekezlet. Az országos alkotmánypárt hétfőn dél­előtt tartotta első pártértekezletét, amelyen a párt képviselő és főrendi tagjai vettek részt. A párt tagjai az elnöklésre Darányi Ignác v. k. t. t. orsz. képviselőt kérték fel, aki mindenekelőtt szeretettel és bizalommal üdvözölte gróf And­rássy Gyulát, a párt vezérét. — Szálljon minden új csatában újabb dicsőség reá­ja, — e szavakkal fejezte be üd­vözlését. Ezután indítványára a párt tagjai a párt elnökévé gróf Andrássy Gyulát választották meg, alelnökökké pedig gróf Hadik Jánost és Gál Sándort. Jegyzők lettek Nehrebeczky György és Kállay Abul. A párt elhatározta, hogy a további országos szervezés munkájá­val egy szervező­bizottságot bíz meg. A vasárnapi alakuló értekezlet határo­zata értelmében a párt az egyesült független­ségi és negyvennyolcas pártot, valamint az or­szággyűlési néppártot a következő táviratban üdvözölte. Az országos alkotmánypárt vasárnapi alakuló gyűlésén elhatározta, hogy az ellen­zéki pártokat üdvözli. E határozat végrehajtá­saként van szerencsénk a következőket közölni. Az országos alkotmánypárt megalakulása al­kalmával testvéri üdvözletét küldi a küzdő ellenzéki pártoknak, amelyeknek hazafias mun­kájában a párt tagjai egyénenként eddig is tel­jes erővel részt vettek. A párt továbbra is szo­ros fegyverbarátságban s megértő összemű­kö­­déssel kiván veletek együtt dolgozni az alkot­mány és a nemzeti szabadság visszaállításán és megerősítésén. Hazafias üdvözlettel gróf And­rássy Gyula elnök, gróf Hadik János, Gál Sándor alelnökök. * Csatlakozás az Andrássy-párthoz. Barcsay Andor, az egyesült függetlenségi párt képviselő tagja, gróf Károlyi Mihályhoz inté­zett levelében bejelentette, hogy kilép a pártból, mert a gróf Andrássy Gyula vezérlete alatt meg­alakuló alkotmánypárthoz csatlakozik. A kilépő le­vélben ezeket mondja: — Kétségtelen, hogy az ellenzék minden egyes tagja elsősorban a jelenlegi tarthatatlan ál­lapotok megváltoztatására kell hogy törekedjék s keresse a kibontakozás módjait. Én is erre törek­szem, de a célt mielőbb el akarom érni, nehogy el­késsünk. Erdélyi ember létemre módomban volt közelről megfigyelni az éppen lezajlott balkáni ese­mények hatását szűkebb hazámban. Ott közvetlen nagy veszedelmet látok, mely talán területi in­tegritását is fenyegeti. Minthogy a jelenlegi kor­mány teljesen érzéketlen ezekkel a legújabb vesze­delmes szimptómákkal szemben, sőt képes elődei munkáját is feláldozni futólagos kortescélokért, s nincs időnk a tétovázásra. Mindent el kell kö­vetni, hogy mielőbb más, megbízható királyi ta­nácsadók szolgálják az országot. Ezt az égetően sürgős célt vélem szolgálni mostani elhatározásom­mal, midőn Andrássy pártalakítását közvetlenül támogatom. S ha majd elmúltak a fenyegető fel­hők hazánk egéről, a most fel nem adott független­ségi és negyvennyolcas eszmék szolgálatában újult erővel fogok harcolni veletek együtt, egy sorban. A Károlyi Mihály áss Andrássy-pártról. Gróf Károlyi Mihály gróf Andrássy Gyula programrósáról nyilatkozott s többek között ezeket mondta: — Gróf Andrássy Gyula nagyon jelentős lé­péssel közeledett a mi programmunkhoz, sőt a köz­jogi különállástól eltekintve majdnem egészen ma­gáévá tette a mi programmunkat. Örömmel konsta­tálhatom, hogy az önálló bank és az önálló vámte­rület kérdésében szükségesnek tartotta az elvi ál­láspont kiemelését, de legnagyobb örömömre az szolgál, hogy a választójog kérdésében is magáévá tette azt, amit a szövetkezeti ellenzék annak idején memorandumában mint minimumot megállapított. Andrássynak ez az állásfoglalása kétségkívül nagy érdeme Justh Gyulának. Természetesen most még jobban sajnálom, hogy már korábban nem helyez­kedett gróf Andrássy Gyula a választói jogban erre az álláspontra, mert akkor már egy fél esztendővel ezelőtt létre, lehetett volna hozni a választójogi blokkot. A választójogi blokk, amely az összes el­lenzéki pártokat és a disszidenseket is egy szerve­zetbe kívánta tömöríteni, akkor épp gróf Andrássy Gyula miatt nem tudott dűlőre jutni, mert gróf Andrássy Gyula akkor nem akarta az ellenzék vá­lasztójogi álláspontját magáévá tenni. A külpoliti­kát illetőleg és a katonai kérdésekben a teljes abdikáció tekintetében nem vagyok Andrássy Gyu­lával egy véleményen. Gróf Andrássy Gyula a hár­­masszövetséget feltétlen fenn kívánja tartani. E te­kintetben nekem más nézetem van és itt külön ki akarom emelni, hogy ez az én egyéni álláspontom: gróf Andrássy Gyula és közöttem a hármas szövet­séget illetőleg inkább a szövetség fentartásának feltétlen­üs feltételezett formája tekintetében van nézeteltérés. Én a hármas szövetségnek csak feltéte­lesen vagyok híve, t. i. csak addig, amíg ebben a szövetségben a nemzet politikai és gazdasági elő­nyeit megtalálom. Ami a katonai kérdéseket illeti, őszintén sajnálom, hogy gróf Andrássy Gyula a véderő emelésénél kilátásba helyezett áldozatkész­ség hangoztatásánál, pure et simple, abdikált min­den nemzeti kívánságról. Azt hiszem, hogy a mun­kapártot kellemetlenül fogja érinteni gróf And­rássy Gyula programmja, mert ez a programra egy percig sem hagyja őket kétségben abban a tekintet­ben, hogy az Andrássy-párt és az egyesült függet­lenségi párt között ennek a programmnak­ az alap­ján a kooperáció föltétlenül meglesz a jelenben is, a munkapárti rendszer megbuktatása érdekében, sőt azontúl is .. . - te a hadvezetőségben azt az elhatározást, hogy a parlamenti őrséget mai szervezetében tovább fentartani nem lehet. Amikor az őrség szer­vezése Bécsben szóba került, nem gondoltak arra, hogy a hadsereg tisztikarának aktív tag­jai olyan feladatokat lesznek kénytelenek vég­hez vinni, mint Gerő Vilmos százados, sőt illetékes magyar részről azzal biztatták a ka­tonai köröket, hogy az őrség tulajdonképeni alkalmazására a parlamentben nem is fog sor kerülni. A Gerő-eset után egymásután hallatszot­tak tiltakozások katonai részről a tisztek ha­sonló parlamenti szereplése ellen. Trestyánszky Károly budapesti hadtestparancsnoknál a helyőrség tisztikarának tekintélyes küldöttsé­ge jelent meg és arra kérte,­ juttassa el illeté­kes helyre azt a kérésüket, hogy vegyék eleget a tisztikar tekintélyét mélyen aláásó szerep­lésnek és szüntessék meg a parlamenti őrség katonai szervezetét. Trestyánszky hadtestpa­rancsnok tudomásunk szerint a tisztikar kéré­sét bécsi illetékes helyen kifejezésre juttatta, külön kihallgatáson jelent meg Ferenc Ferdi­­nánd trónörökösnél, akitől ígéretet is kapott arra, hogy a tisztikar kérése teljesülni fog. Az őrség küszöbön álló reformjáról egyébként tudomással bírnak már a munka­párt vezető köreiben is, maga Beödy Pál képvi­selőházi elnök is értesült arról, hogy az őrség tisztjei nem fognak többé olyan sűrűn mutat­kozni a képviselőházi folyosón és az ülésterem ajtajaiban. Sőt szó van róla, hogy még a re­form keresztülvitele előtt lényegesen csökken­teni fogják bent a képviselőház épületében az őrség szolgálatát is. A reform nem fog soká késni és értesülésünk szerint őszszel minden esetre keresztülviszik. * Tisza István a palotaőrség mellett. Gróf Tisza István miniszterelnök egy poli­tikai szemlében a palotaőrség fentartása mellett cikket írt. A miniszterelnök legújabb írásművé­ből adjuk a következőket: A Gerő-Héderváry incidens már az év ta­vaszán a parlamenti őrségre terelte a ügyeimet. Akkor egy időre előkelő szerephez jutott a napi­renden levő „alkotmány­sér­elmek“ között; a kat­­onai bíróságnak Gerő századost felmentő ítélete ismét ez ügyre terelte a lankadni kezdő köz­figyelmet s valószínű, hogy újra előtérbe lép a képviselőház­­összeülése után. Abban talán egyetért minden komoly em­ber, hogy mentelmi joga voltaképen a képviselő­háznak van. Az egyes képviselőt mentelmi jog címén különleges jog csak annyiban illetheti meg, amennyiben ez a Ház mentelmi jogának érvé­nyesítésére szükséges. A mentelmi jog lényege az, hogy senki a képviselőházat törvényes funkciói­nak szabad gyakorlatában ne akadályozhassa. Az egyes képviselőt tehát azért nem tartóztat­hatja le, — a tettenérés esetét kivéve — a Ház engedélye nélkül senki, hogy a Ház működése biztosíttassék; képviselői működését pedig korlá­tok közé nem szoríthatja s megtorlás tárgyává nem teheti senki más, csak a képviselőház maga. A képviselőház mentelmi joga és szuverenitása egyenesen megköveteli, hogy szükség esetén fizi­kai kényszerrel is eljárjon a Ház rendjét és sza­bad cselekvését veszélyeztető tagjaival szemben. Nevetséges beszéd, hogy fegyveres kezerő be­szennyezi a parlamentet vagy sérti annak alkot­mányos szabadságait. A dolog lényege nem a köz­erő igénybevételén, hanem azon fordul meg, hogy a közerőt a parlament vagy a parlamentnek rendjéért felelős közeg, az elnök vegye igénybe, hogy az ő felszólítására, az ő parancsának vég­rehajtása végett s az ő utasításai szerint járjon el, hogy tehát annak cselekvése ne idegen akara­tot, idegen hatalmat tegyen úrrá a parlamentben, hanem a parlament akaratát, a parlament hatal­mát juttassa érvényre. Ebből a szempontból irreleváns az is, hogy az elnöki parancsot teljesítő közerő minő jellegű és minő szabályok szerint lép akcióba. Parlamenti őrségnek csak egy rendeltetése lehet, egy célja képzelhető: minden akadály le­győzésével idegenekkel s a Ház tagjaival szem­ben érvényt kell szereznie a Ház akaratának, az elnöki parancsnak. A kérdés csak az: melyik esetben óvjuk meg jobban, méltóságteljesekben Julcsa meggyújtotta a petroleum lámpát és előkereste a könyvet egy nyütt bársony­skatulya fenekéről, amelyben szalagok, csiga­skatulyák, szentképek, fotográfiák, öreg gom­bok és csinált virágok alatt pihent eddig. A vőlegény átlapozna, meggyőződött róla, hogy megvan a hozomány, azután egész természe­tesen zsebre tette a Julcsa vagyonát: — Jobb helyen lesz most már nálam. A leányban felvillant a zsugori emberek ösztönszerű ijedtsége, amint fáradságos élete minden kincsét más kezében látta, de eszébe sem jutott, hogy ellenkezzék. Ő az ember, ő parancsol. Mikor lent döngve csapódott be a nagy kapu a vőlegény mögött és a cselédleány lecsavarta a füstös petróleumlámpát, már nem is gondolt a takarékkönyvre, csak a kis villany­szerelő selymes bajuszára, forró csókjára, meg az életnek arra a szebbik felére, amely ma virradt fel a számára . . . A vőlegény már újra meg is érkezett Újpestre, mire Julcsa el tudott aludni az izga­lomtól és a boldogságtól. Megérkezett, de nem ment haza, hanem bezörgetett egy alacsony ablakon, egy rosszképű kis utcában. Az ablakon kihajolt egy festett arcú leány és mohón kérdezte : — No, mi újság? Ideadta? — Ide, a vén salabakter. Elég könnyen. Holnap reggel bemegyek a bankba és estére . .. füttyentett, mint a lokomotív és jelen­tősen intett a távolba : — De csak veled együtt, babám . . . A leány az ablakon át odanyujtotta a legénynek a festett, piros száját. Julcsa csön­desen aludt ezalatt: azt álmodta, hogy a nép­ligeti vendéglőben ül a férjével — hétköznap ! — sört isznak mind a ketten és az ura a szék háta mögött átkarolja a vállát . . . A hadvezetőség­ a parlamenti őrség­ ellen. Bécsi előkelő katonai forrásból azt a hírt kapjuk, hogy a hadv­ezetőség körében változat­lanul ragaszkodnak a parlamenti őrség mai hatalai szervezetének meg­szüntetéséhez. A legutóbbi képviselőházi vagdalkozás megérlel­ _________________________________________

Next