Pesti Hírlap, 1913. november (35. évfolyam, 259-270. szám)

1913-11-01 / 259. szám

4 A. helyzet. (Följelentés Jeszenszkyék ellen. — Vázsonyi hallgatói. — A liberális munkapárt. — A furcsa csizma. — Kik voltak Lukács barátai?) A munkapárton nagy lehangoltság vett erőt a csütörtöki vereség miatt, amihez hozzá­járult az a hír is, hogy az ellenzék állítólag arra készül, hogy ötven-hatvan aláírással el­látott beadványban felhívja az ügyészség figyel­mét a szigeti panama hivatalból üldözendő momentumaira, nevezetesen arra, hogy egy bank, saját beismerése szerint, egymillió négy­­százezer koronát fizetett állami tisztviselők ke­zeihez, még­pedig Jeszenszky államtitkár és Kazár főigazgató kezeihez. E beadványt az ügyészség nem teheti félre semmikében. Mert ha nem találja alkalmasnak a dolgot további eljárásra, a beadvány aláíróit kénytelen ható­ság előtti rágalmazás címén üldöztetni. Min­denképen a bíróság elé kerül tehát a dolog, ahol az eskü alatti vallomások nagyon felforgathat­ják a már­is felfordult helyzetet. A munkapárt megrökönyödve tárgyalja ezt a hírt, melyről ellenzéki oldalon egyetlen szót sem hallani még, noha — amint említet­tük — munkapárti forrás szerint kedden már a királyi ügyészségnél lesz a beadvány. És mi­után a bűnvádi perrendtartás nemcsak jogává, de kötelességévé is teszi az ügyészségnek, hogy menten eljárjon, ha hivatalból üldözendő cse­lekményről értesül, a beadványból pedig érte­sülnie kell, a jövő hét minden esetre kellemet­lenül fog kezdődni a munkapártra nézve. * Midőn csütörtökön Vázsonyi, szellemi ereje teljében, ötletet ötlete után dobott bele ha­talmas beszédébe, lehetetlen volt észre nem venni, hogy a kormány néhány tagja valóság­gal élvezte Vázsonyi beszédét. Egyes ötletei, na­gyobb hatást váltottak ki a munkapárt né­mely kegyelmesei közt, mint az ellenzéken. Tisza sötéten nézte, hogy híveinek mennyire jól esik Vázsonyi szellemes beszéde. Elmondták ezt később képviselőtársai Vázsonyinak is, ki nevetve mondta: — Tisza is azt fogja ezeknek monda**­, amit negyvennyolcban mondott a kocsmáros a feleségének. A kocsma előtt huszárok táboroz­tak és egyik csinos huszárgyerek megcsókolgat­ta a kocsmárosnét. A kocsmáros később elke­seredve mondta az­ asszonynak, hogy az még megjárja, hogy egy huszár megcsókolta, de hogy az még az asszonynak is jól esett, az már igazán gyalázat. Tiszának is jobban fog fájni az, hogy ke­gyelmes társai szívesen hallgatták Vázsonyit. * Egy munkapárti képviselő igazán önzet­lenül siet Tisza támogatására, midőn tá­madja a zsidó ügyvédeket és sietve kapaszkodik fel az antiszemitizmus paripájára. Tiszának egyik mesterfogása volt, hogy igyekezett neves zsidó tém­ákat ültetni maga köré, hogy tüntes­sen liberális fölfogásával. Személyes gárdájá­nak még ama tagjai sem igen osztoznak libe­ralizmusában, akik némileg az ízlés ellen is vé­tenek, amikor fölvetik a vallási kérdést. De hogy Tisza miért küldte hadba a zsidó ügyvé­dek ellen a pénteken fölszólaló urat, az egy­előre rejtély. Mert ha nem Tisza szájaize sze­rint való volna az a beszéd, akkor már csü­törtökön elintézte volna ezt a pártban. De a legnagyobb valószínűség az, hogy Tisza akarta, hogy ez a kijelentés megtörtén­jék, még­pedig azért, mert törvényjavaslat­­tárzainak épen az ügyvédek a leghevesebb el­lenzői és azok között akad mindenféle vallású ember De miután azon a gyűlésen, vagy érte­kezleten ott volt Vadász Lipót is, csodálatos, hogy ennek az urnak nem jutott eszébe vissza-­­ utasítani a kirohanást, hiszen ő neki joga is, oka is, kötelessége is lett volna, hiszen a minap még ő is­­ ügyvéd volt. Nagyon dühöng a munkapártiak között a liberalizmus!* Balogh tanár úr sajtójavaslata a legere­detibb sorsra jut. Az egész országban nem akad jogászember, aki ne a legnagyobb lené­zéssel nyilatkozna felőle. Mi már egynéhány részletét bemutattuk a közönségnek, hogy lássa képtelenségeit, de a nem jogász közönség talán nem is tud annyira megbotránkozni fölötte, mint a szakemberek, akik nemcsak a retrográd céljait látják, hanem a szaktévedéseit is, a jogi csodabogarait is, amelyek páratlanná­­ teszik ezt a javaslatot Még kormányhoz legközelebb álló lapok sem bírnak egyetlen védő körülményt fölemlíteni a javaslat mellett, aminthogy olyan szakcsizmadia aligha akadna, ki dicsérni tud­na egy olyan csizmát, amelyiknek orra a talpán van, a sarka meg a szárán. Ez a javaslat pedig ilyen.• Csütörtökön a parlamentben egy úri­ember elmondta, hogy Kristóffy József járt közbe a szigeti panama ügyében és ezért ellene összeférhetetlenségi bejelentést is tett. Elég fur­csa dolgocska az, hogy most a parlament eljár­hat a közbenjáró ellen, de egyetlen lépés nem történik magának Lukácsnak a dolgában. De nem ez a fontos itt, hanem az, hogy amennyi­ben az a képviselő úr egy közbenjáró nevét már elárulta, miért hallgatja el a többiét, hi­szen csak elég közérdekű dolog, hogy kik le­hetnek Tisza „tisztelt barátjának“ a „tisztelt barátai“, miután a közmondás azt tartja, hogy „barátaim barátai az én barátaim is“. Közös miniszteri értekezlet. Bécsből jelentik, hogy a jövő héten szer­dán ismét közös miniszteri értekezlet lesz Bécs­­ben, amely a november 18-án összeülő delegá­ciók ügyeit előkészíti. * Pesti Hírlap 1913. november i„ szurnbat * A munkapárt liberalizmusa. A munkapárt az este értekezletet tartott, amelyen az egységes birói és ügyvédi vizsgáról szóló törvényjavaslatot tárgyalta. Az értekezle­ten éleshangú felekezeti támadás hangzott el, élénk jellemzéséül a munkapárt sokat emlegetett liberalizmusának. Cserny Károly heves hangon tette szóvá a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, amely az ügyvédi vizsgálóbizottság tagjaivá a vidéki ügyvédi kamarák mellőzésével kizáróan a buda­pesti ügyvédi kamara tagjait teszi, akik gyűlöl­­séggel viseltetnek az ügyvédi kamarának Ma­gyarország történelmi osztályához tartozó tagjai ellen, amely érzésükből kifolyóan azután a vizs­gálóbizottságok a keresztény jelölteket minden­képen vexálják és ha csak tehetik, el is buk­tatják. Balogh Jenő igazságügyminiszter megálla­pítani kívánja, hogy a budapesti ügyvédi kamara tagjait pártatlanság és objektivitás vezeti a szó­­banforgó kérdésben is. Kéri a pártértekezletet, hogy Cserny gyanúsításának visszautasítása mellett ragaszkodjék a törvény eredeti szöve­géhez. A miniszter kijelentéseit fagyosan fogadta a munkapárt. Csak Darvai Fülöp és Nemes Zsig­­mond tiltakozott. Úgy tetszett, hogy Cserny Ká­roly tényleg a párt lelkületét tolmácsolta. Darvai jelentkezett szólásra. Köszönetet mond az igazságü­gyminiszternek, amiért a bu­dapesti ügyvédi kamarát az itt elhangzott rágal­makkal szemben védelmébe vette. Ajánlja Cser­­nynek különben, hogy jobban olvassa el a tör­vényjavaslatot, mert akkor rá fog jönni, hogy abba azt az intézkedést is felvették, hogy az igazságügyminiszter lehetőleg a vidéki ügyvédi kamarák tagjait is behívja az ügyvédi vizsgáló­­bizottságba. Cserny Károly izgatottan tiltakozik az el­len, hogy vele szemben a tájékozatlanság vádját emeljék. Ismételten kijelenti, hogy a miniszter felvilágosításai nem nyugtatják meg. « A függetlenségi párt értekezlete. l _ Az egyesült függetlenségi és negyvennyol­cas párt november 3 án, hétfőn este a párt Rá­­kóczi-úti közhelyiségében értekezletet tart. A párt elnöksége ez után kéri a párt tagjait, hogy az értekezleten lehetőleg teljes számban jelene­jenek meg.♦ A vasutasok fizetésének „rendezése.“ A horvát válság megoldásával kapcsolat­ban a kereskedelmi minisztériumban serényen foglalkoznak a vasúti pragmatika megváltoztatá­sával és ezzel kapcsolatban a vasúti tisztviselők fizetésének „rendezésével.“ A kereskedelmi mi­nisztériumban szaktanácskozmányok voltak eb­ben a kérdésben, több tervezet is készült, míg most báró Harkányi János miniszter utasítása alapján elkészült egy újabb, amelyet véleménye­zés végett megküldöttek az államvasutak igazga­tóságának. Az új szolgálati pragmatika nagy fel­tűnést fog kelteni az államvasúti tisztviselők kö­rében, mert amíg néhány helyen javít a tisztvi­selők anyagi helyzetén, a legtöbb esetben leszál­lítja a mai fizetéseket és jelentékeny mértékben ront az előléptetési viszonyokon. A tervezet, igen jó helyről vett értesülésünk szerint, a következő új fizetési illetménytábláza­tot állapítja meg I. osztály. Fizetés 16.000 korona, lakbér 4000 korona. (Ide tartozik az igazgató.) II. osztály. Fizetés 12.000 korona, lakbér 3000 korona. (Ide tartoznak a vasúti igazgatók.) III. osztály. A) csoport. Fizetés 10.000 ko­rona. B) csoport. Fizetés 9000 korona. Lakbér mind a kettőben 2500 korona. (Igazgató-helyet­tesek.) IV. osztály. A) csoport. Fizetés 8000 ko­rona. B) csoport. 7200 korona. Lakbér 2000 ko­rona. (Főfelügyelők.) V. osztály. A) Fizetés 6400 korona. B) 5600 korona. Lakbér 1600 korona. (Felügyelők.) VI. osztály. A) Fizetés 4800 korona. B) 4200 korona. Lakbér 1400 korona. (Főellen­­őrök.) VII. osztály. A) Fizetés 3600 korona. B) 3200 korona. Lakbér 1200 korona (Főtisztek.) VIli. osztály. A) Fizetés 2800 korona. B) 2400 korona. Lakbér 1000 korona. (Tisztek.) IX. osztály. A) Fizetés 2000 korona. B)­ 1800 korona. Lakbér 900 korona. (Tisztek.) Az előléptetés az új tervezet szerint egyik rangfokozatból a másikba háromévenként törté­nik. Azok a tisztviselők, akik nem rendelkeznek mérnöki, jog- és államtudori vagy más főiskolai képesítéssel, csupán a Vl-ik rangfokozatig lép­hetnek elő. A háromévenként való előléptetéssel elérik a tisztviselők fizetésük legmagasabb foko­zatát, a 4800 koronát, itt megakadnak és csak a nyugdíjigényük fokozása céljából számít a to­vábbi szolgálatuk. Az előbbi fizetési beosztással összehason­lítva, az új tervezet csak néhány magasabb állás­ban javítja a fizetéseket, a többiekben azonban leszállítja. A lakbérek viszont általában emelked­nek néhány százalékkal. Sérelmes a tisztvise­lőkre az, hogy ezentúl csak a hatodik fizetési osztályig emelkedhetnek, holott a régi beosztás szerint 5000 koronás törzsfizetést is elérhettek. * A Forgalmi Részvénytársaság válasza Tiszának. Az Általános Forgalmi Részvénytársaság Tisza István grófnak képviselőházi beszédével kapcsolatosan a következő nyilatkozat közlését kéri: — Ügyünkkel kapcsolatosan gróf Tisza István miniszterelnöki úr minapi képviselőházi beszédében is több ténybeli tévedés található. Mi ez alkalommal sem kívánunk ezekre a nyilvá­nosság előtt részletesen­ rámutatni, mert ügyün­ket a bíróság előtt kívánjuk megvitatni. Két dol­got azonban kénytelenek vagyunk kiemelni. El­sőben is mi soha nem fenyegetőztünk és lehetet­len követelésekkel soha elő nem állottunk, aki a miniszterelnök urat így informálta, tudva valót­lant állított. Egy valaki u­tán, aki a miniszter­­elnök úr bizalmát is ép úgy bírta, mint a mien­ket, tudomására hozattuk a miniszterelnök úr­nak, hogy mi semmi egyebet sem kérünk, mint pusztán olyan kiadásaink megtérítését, amelye­ket elismervényekkel tudunk igazolni. Más ké­relmünk sohasem volt. A „pártkassza“ vagy „pártcélok“ kitétel tárgyalásaink során soha eső

Next