Pesti Hírlap, 1914. február (36. évfolyam, 28-40. szám)

1914-02-01 / 28. szám

Budapest, 1914. XXXVI. évfolyam, 28. (12.266.) szám. Vasárnap, február 1. 1f ~ ... ' ~ " " '­­' ~~ " "­­ • ' A ELŐFIZETÉSI ÁRAK ! _____ . SZERKESZTŐSÉG: 4^8» évre 28 ^ — t 78. \'! apró­hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 32-ik (*?&&& •) Megjelenik hétfő kivételével oldalon olvasható minden nap. A Pest Hírlap következő száma kedden - február 3-án — reggel jelenik meg. Lapunk a magyar királyi állam­­asutak pályaudvarain nem kapható, mert árusítását a Lukács-kormány tör­­vény és jog ellenére megtiltotta. frr.- ------— A ráosztó kerületek beosztása. A szombati nap meghozta annak magya­­■ázatát, hogy miiért kellett pár nappal ezelőtt egyveres erővel­­kiverni a parlamentből az el­­enzéket s miért kellett január 61-ike előtt s­ajtótörvényjavaslatot tető alá juttatni? Mert anuár 31-ikére,­­úgy látszik, műsorra tűzte nemzeti tragédiánk szerzője az új szabadság­­­osztó törvényjavaslatot, a választókerületek kiosztását. Annak a hadjáratnak, melyet a magyar­ság s a nemzeti akarat ellen­­indított Tisza, megvan a rendszeres haditerve, a programok­­ja. Ennek egyik jelentős része az, hogy a vá­lasztókerületek beosztását, amit a világon min­denütt normális parlamenti viszonyok között, sőt pártközi megegyezéssel csináltak, hálunk az ellenzék kizárásával ,s parlamenti petrog­­jal hajtsák végre. Nos, az ország közvélemé­nye előtt fekszik Tisza legsajátabb törvényter­­vezete, melyet Sándor János belügyminiszter­ről sz­idnál Latott­. Nem volt meglepetés, hogy a miniszterelnök úr mint munkapárti háziügyet kezeli ezt a fontos­ törvényalkotást, de javas­latának tendenciája, sőt szövege nemcsak meg­lepetést, hanem méltó megdöbbenést fog kel­teni pártkülönbség nélkül az egész országban. Mert a párturalmi tendenciák szolgálat­­án felül egy oly fontos jogi sérelmet tartal­maz, amelyen meg kell botránkoznia ,pártkü­lönbség nélkül mindenkinek, akinek van fo­galma a törvényszerkesztésről. Mert ennek a javaslatnak egyik szakaszával Tisza a törvény­hozói hatalmat egyszerűen átruházza a vég­rehajtó hatalomra, amire még a világ törvény­táraiban nem volt példa. S ha a munkapárti parlament a többé már nem szokatlan módon keresztülhajtja ezt a tervezetet és így juttatja be a magyar corpus jurisba, akkor ismét sza­porodik ama hibás törvények száma, amelye­ket egy új alkotmányos érának ki kell majd javítani. 1843 óta az volt a parlament álláspont­ja, hogy a választókerületek számát a törvény­­hozás állapítja meg, de az egyes kerületeknek hogy úgy mondjuk geográfiai térképét az ille­tékes megyei vagy városi törvényhatósági bi­zottságok rajzolták meg, azon egyszerű oknál fogva, mert ezek jobban értettek hozzá a helyi viszonyok ismerete folytán , mert mindenféle lokális érdekek és aspirációk jogosságának el­bírálására illetékesebbek a törvényhatóságok, különösen amilyenek voltak ezek régi, sértet­len állapotukban. Azt is kimondták régi tör­vényeink, hogy a törvényhatóságok e részletes megállapításainak megváltoztatása a törvény­hozásnak tartatik fönn.­­ Ez intézkedések lényege az, hogy a vá­lasztókerületek beosztása a nemzetnek szuve­rén joga, amelyet főbb elveiben a választóke­­rületek számának s helyének megjelölésével megállapít a legfőbb autonóm szervével, a par­lamenttel; részleteit pedig, vagyis a kerület­hez tartozó községek vagy városi kerületben az utcák és terek megállapítását elvégezteti a kisebb autonóm szerveivel, a törvényhatósá­gokkal. Tisza azonban ki akarja irtani a nemzet­ből az autonómiát, hadat üzent a parlament­nek ad úgy mint a törvényhatóságoknak. Te­hát csak önmagához marad következetes, ami­kor a választókerületek beosztására vonatkozó nemzeti szuverén jogot is konfiskálni akarja, még­pedig oly módon, hogy egy általánosság­ban mozgó törvényjavaslatot megszavaztat a munkapárti csonka­ parlamenttel s ugyanezzel fölhatalmazást adat a belügyminiszternek, il­letve végeredményképen önmagának hogy a vá­lasztókerületek végleges és részletes­ beosztását maga a kormány rendeletilen csinálhassa meg, amit azelőtt a törvényhatóságok végeztek el. Sőt kimondatja, hogy amit a belügyminiszter rendeletben megállapít, azt nem lehet semmi­féle más miniszteri rendelettel megváltoztatni, sőt külön a parlament sem változtathat azon, de még a király se dobhatja félre, hanem azt csak új törvénynyel lehet hatályon kívül he­lyezni. A Tisza-féle önkényuralom a indikátorá­nak ebben a szörnyszülöttjében egy olyan ab­szurdumot produkál, aminkre még nem volt példa egyetlen jogállamban sem. A miniszteri rendeletet felruházzák a törvény erejével. A minisztert mint a végrehajtó hatalom közegét, föléje helyezik a törvényhozó hatalomnak! E törvényszakasz erejénél fogva Tisza tulajdonképen , nagyobb úr magánál a király­nál is. Mert amit­­ rendel el, azt a király sem változtathatja meg egy másik miniszterével. Hanem a királynak még előbb meg kell szerez­nie a képviselőház és főrendiház hozzájárulá­sát, vagyis csak az egész törvényhozás, nemzet szerjel kor­­on­y imanojanas gondosan rendezeti hajzatát. Elemér lefogta piciny kezeit s megál­lítván őket romboló munkájukban, csókokkal borította az apró vandálokat. Teréz, miközben ismét rágyújtott, bridge­ indítványozott s rövid idővel utóbb a hölgyek már javában játszottak. Tibor néha oda pillan­tott s egy-egy szabálytalan hívásáért korholt. Miért, mely beavatkozása élénk tiltakozásig­ késztette a játékosokat. — No no, édes öregem, — szólt küzbi tréfásan Elemér, akinek ma este ez volt a har­madik mondata Máskor még ennél is keveseb­bet beszólt. Ha nem csalódom, állandóan azon töprengett, meddig húzhatja még a m­a­­joreszke. Hihetetlenül szófukar ember volt. Vilma grófnő e miatt kosarazta ki, míg a tempera­mentumos Latorczayné ép ezért hallgatta meg néma esdekléseit. Csudálatosak ezek az asszo­nyok. Ugyanazon okból az egyik áld, a másik sújt. Ember legyen, aki eligazodik. A poharak újra összecsendültek s most Albert, a legifjabb, pénztárcájából rejtelmes mosolylyal valami nyomtatványt halászott ki. Tibor és Elemér feszült várakozással ügyelték. — Fiúk, — szólt halkan­­Albert, — két hete, hogy e sorsjegyet vettem s kabalából még nektek sem tettem róla említést. Ma volt a hú­zás s így már nyíltan beszélhetek, s bár az ered­ményt még magam sem ismerem. Tibornak felragyogott a szeme, Elemér­nek fölébredt az érdeklődése. — Mennyi a főnyeremény? — kérdezte Galicia. •­ A férfiak, Tibor, Elemér és Albert,/csen­desen borozgattak vacsora után. A nők­ Mici, Ella és Teréz, a barátságos meleget árasztó cserépkályha mellé húzódtak. Mici valamilyen borzalmas, szenzációs részletekben­­bővelkedő­­lelektívregényt olvasott maximális érdeklődés­sel, a tevékeny Ella, Penelope módijára. Soha el nem készülő hímzésével foglalatoskodott; az intelligens Teréz elmélázva cigarettázott. Puha, kedves fészek volt e­z a legényla­­kás. Ingerlő, édes, asszonyi isláp töltötte be, esély talán az Ella aranyszuka bajából, varázs­latos, üde fiatalságául áradt, fa volt e hajlói­nak koronázatlan kiralyncije Sj ha nem is fűz­ték legitim szálak Elemérbe^, a kettőjük kö­zötti kapcsolat bensöségén eg, mit sem Változ­tatott. ^ ' ' 3 A aqjRftferT&y máshoz valói viszonyán zsar­l npkosE,o36 hazug morált hallgatag m­­egál­la po­­t ti száműzték a kis körbe®. Tibor Miért , fa, Teréz Albertet kötötte le teljesen. S­őta jó barátok voltak Tibor,­­Elemér és oly meghitt volt a vis­zony Mici, Ella íz között. V­alóságos kis köztársaságot alkotott ez a mi emberpár, melynek be­rendezése sok te­­mzetben megközelítette a platói ideált, sőt bi­zonyos vonásokban határozottan túlszárnyalta, így, hogy egyebet ne mondjak­, gazdasági téren, hol is a legteljesebb kommim­izmus uralkodott. A három reszek költségvetésű egyetemlegesen nyert fedezetet, amiben Tibornak jutott az oroszlánrész, lévén­­ a szerelmes respublika­­-----------------------------------------------------------------­nak Rockefellerje, milliárdosa, állandó pénz­forrása, mely néha ugyan kiapadt, hogy az­után annál bővebben ontsa ismét az áldást. Elemér nagy kiterjedésű hitbizománynak volt a várományosa, melynek birtokosáról joggal lehetett annyi jóízlést föltételezni, hogy miha­marabb megtér őseihez. Albertre rejtelmes tő­kék mosolyogtak, hol utolérhetetlen messzeség­ben, hol elérhető közelségben. — Iszonyú! — sikított fel olvasmányá­ból Mici. — Mi történt? — kérdezték a többiek riadtan. — A postamestert megölték, feleségét föl­darabolták, gyermekeit pedig megfojtották a Fekete Kéz emberei, — számolt be Mici sá­padtan. Tibor erre dühösen kijelentette, hogy ha Mici nem hagy fel a rémregények olvasásával, a környék összes lakóit ki fogja végezni. Teréz fölényesen mosolygott. De védd­, mérő kell Micinek. — Miért bántják szegényt? — kérdezte. — Vagy azt akarják, hogy Rousseau­ olvassd? Erre senki sem tudott válaszolni. De hát !miért említette Teréz épen Rousseaut? Miért nem Voltaire­, Bonn­ét vagy Petőfit? Igazán bo­­szantó volt. Milyen furcsa is az asszonyi ész­járás. Egy kalap alá venni Nick Carnert és Rousseaut. S hogy megfelelni nem tudtak, új bor ke­rült a poharakba, melyet hallgatagon felhör­pintettek a barátok. Ella a selyempapírba gondosan becsoma­­­­golta örök hímzését, majd odakönyökölt az Ele­mér szókénak a támlájára s rózsás ujjaival kíváncsian. „ — Egy millió korona.­­ A Pesti Éirlap mai száma 80 oldal.

Next