Pesti Hírlap, 1914. április (36. évfolyam, 78-89. szám)
1914-04-01 / 78. szám
Visszaélést nemzet felhatalmazásával. Vádat emelünk Tisza István kabinetje ellen, hogy visszaélt azzal a fölhatalmazással, melyet a magyar törvényhozástól kért és kapott a választókerületek beosztására vonatkozólag. A belügyminiszter a törvényes fölhatalmazás alapján megállapította a kerületek részletes beosztását, melyet a képviselőháznak utólag be fog mutatni, de amelyen most már egy betűt sem lehet változtatni. A kerületek beosztásáról szóló miniszteri rendelet tehát törvényerővel bír s ezt a miniszteri beosztást a jövőben csak a rendes törvényhozási után lehet elterülni s helyébe más beosztást kodifikálni. Vádat emelünk a kormány ellen, hogy ezzel a parlamentáris életben eddig még elő nem fordult hallatlanul tágkörű fölhatalmazással nem élt az ország, a nemzet, a pártpolitikán felül álló egységes magyar állam legfőbb érdeke szerint." Mikor a választókerületek számának és székhelyének megállapítására vonatkozó törvényjavaslatot— a kerületek tulajdonképeni beosztása nélkül — a képviselőház elé terjesztette a kormány, mindjárt kifejeztük abbeli aggodalmunkat, hogy a részletes kerületi beosztást a belügyminiszter diszkrecionális hatalmi körébe utalni alkotmányjogi képtelenség, mely a nemzet egyetemes érdekei szempontjából fölötte megboszulhatja magát. A kormány akkor többek közt azzal indokolta álláspontját, hogy a kerületi beosztás parlamenti vitája annyira késleltetné az új névjegyzékek összeállítását, hogy a jelenlegi parlamenti ciklus lejárta után nem lehetne a választásokat az új választójogi törvény alapján kiírni. Most azután, mikor a belügyminiszter rendelete előttünk fekszik, kitűnik ennek az egész kormányindokolásnak a hamissága. Kitűnik, hogy a kormány nem azért kért fölhatalmazást a kerületek beosztására, mert ezzel a névjegyzékek gyors összeállítását akarta elérni. Hanem azért, hogy a magyar képviselőház magyar ellenzékét a választókerületek beosztási munkájából palotaőrség igénybevétele nélkül is kirekeszsze. Mert hogy a kormánynak alapos oka volt attól tartania, hogy az ellenzék a kerületi beosztás kapcsán a kormánynak magyarságot és intelligenciát üldöző tervezete ellen a legélesebb, a régi szólam szerint „késhegyig“, ezúttal azonban tényleg Gerő-kardig és Frommerpisztolyig menő harcot fogja fölvenni. — azt a belügyminiszter imént megjelent, rendelete most már minden kétségen felül bizonyítja. Ezért kellett az ellenzéktől elvenni a lehetőséget, hogy a kerületi beosztás munkájában részt vegyen. S ezért kellett a kormánynak fölhatalmazást kérnie arra, hogy a kerületi beosztást egymaga csinálhassa meg. De az a fölhatalmazás, melyet a kormány e munkára kért és kapott, többé nem a munkapárt, nem a többségi abszolutizmus alatt nyögő képviselőház puszta házhatározatán nyugszik. Ehhez a fölhatalmazáshoz hozzájárult a parlament másik háza is, továbbá szentesítette a korona, törvényerejű fölhatalmazássá emelkedett tehát. Ezt a fölhatalmazást a szuverén nemzettől csikarta ki a kormány s amiért az állam polgárai azért fizetik adójukat az ál-Gerlének megvillant a szeme és közelebb lépett az asszonyhoz. — Most úgy állunk itt ketten — mondta halk, behízelgő hangon — mintha a világ urai volnánk. Lábunk alatt minden, fejünk felett az ég és egyedül vagyunk. Csodásan szép alkalom ez, Vera, hogy itt, ketten, egymáshoz illően, sok meleg érzéssel megtaláljuk egymást. Az asszony egy kicsit ijedten nézett rá. — Ne így, Gerle ! Mire jók ezek a bolond, lázas szavak ? Nem úgy jöttünk fel, mint két jó barát? Ha úgy akarunk vissza is menni, hát kérem ne beszéljen ilyen dolgokról. Gerle közelebb húzódott az asszonyhoz. — Vera. Most nézzen itt szét. Nyissa tágra a szemét és nyelje a nap aranyos sugarait. Szívja be az erdők és hegyek illatát. Mámorosodjék meg a felhők fehérségétől, az ég kékjétől, a világnak ettől a friss, gyönyörűen szép ébredésétől. Öleljen bele a levegőbe és mondja meg, nem érzi a szívében kizserékelni, a vérében robogni, az agyában feszülni azt, amit én érzek : egy szép, nagy, őszi szerelmet? Az asszony mosolyogva bólintott. Új, párizsi, viaszos vászon kis sportkalapja alól a szél kicibált és a férfi felé hintáztatott egy illatos, megbolondító, szőke kis hajtincset. Az aszszony mosolygott és azt mondta tréfás szomorúsággal : Nem. Igazán nem érzem. A férfinak vér futotta el az arcát. — De én annál inkább érzem — mondta és a szó forrón csapott ki a száján, mint a tűz. — Itt veri a szívemet belül, mint a rab a börtöne falát, hogy kijuthasson. És kijut, mert most, itt, négyszemközt, Isten alatt és emberek fölött azt mondom, ha szeretem álamkincstárba, hogy az közcélokra használtassák fel s nem például bűnös után a pártkassza javára: épen igy a nemzettől kapott jogi és etnikai fölhatalmazás alapján a kormánynak csak az egységes nemzeti állam mindenekfölött álló érdekét szabad és kötelessége szolgálnia s nem a maga hatalmának s pártjának önző kontinuitását." A kormány fölhatalmazást kapott azon, hogy az egységes magyar nemzeti állam szempontjából oszsza be a választókerületeket. S a kormány nemcsak a magyarság érdekét, hanem az intelligencia és a gazdasági fejlettség érdekét is elárulta a kerületek beosztásánál. Azok után, hogy a magyarság érdekét elárulta, természetes, hogy el kellett árulnia a két utóbbi érdeket is, mert az országban a fejlettebb kul-túrát és gazdasági erőt épen a magyarság reprezentálja. A kormány úgy szolgálta a kerületek beosztásánál a magyarság érdekét, hogy alakított egyrészt 1500—1900 választóval bíró kerületeket és alakított másrészt 8—9000 választóval. A 8—9000 választóval bíró kerületek legtöbbje az ország, magyar fővárosára esik; a husz darab 1500—11900 választót számláló kerület pedig kettő hiján mind a Királyhágón túli részre, vagyis a szász és románlakta vármegyékre. A helyzet tehát az, hogy Budapest nem egy kerületében hatszor annyi választó esik egy mandátumra, mint a szász és román kerületekben. Persze, mert a budapesti polgár kultúrában és gazdasági erőben hátramaradottabb, mint az erdélyi analfabéta móc. S Budapest után nézzük a többi várost, ahol a magyarság, az intelligencia és a gazda Az asszony gyöngén elpirult és nem mert a férfira nézni. — Azért jöttem el ide, — folytatta a férfi — azért hoztam fel ide, hogy ezt zavartalanul, négyszemközt megmondhassam. És azért jöttem fel, hogymegmutassam, hogy van még ember, aki a szerelméért meg is tud halni, egy szemrebbenés nélkül, egy tájkiáltás nélkül, egy ostoba és vakmerő mozdulattal. És a párkány pereme felé lépett. Az asszony megrebbent. A szeme ijedten tapadt a férfira és kicsit elrekedt, tompa hangon kérdezte : — Mit akar? Gerle leült a kőlap szélére. A lába a levegőben lógott, bal karjával megfogódzott a sziklában, jobb kezét pedig az asszony felé nyújtotta. A szeme vágyódva tüzelt feléje és nyugodtan, komolyan mondta : — Alattam a halál, egy mozdulat és benne vagyok. A bensőmet égeti a nagy szerelem és a hátam mögött áll Maga, édes mindenségem. Ha szeret egy kicsit, felém nyújtja a kezét. De ha akarja, betaszíthat a semmiségbe! ’Mert maga nélkül nekem nem érdemes élni. Az asszony rémülten nézte. Egy pillanatig remegve, habozva, tétovázva állott, aztán csöndesen félrefordult, az mondta : — Bolond ! — és jobb kezét kinyújtotta a férfi jobbja felé. Gerle felugrott , arcára széles vonásokban telepedett le a diadalmas öröm és odasimult az asszony mellé. — Köszönöm — mondta és túláradó érzés remegtette a hangját — Te drágám, szépem, csodálatom, királyném ! Az asszony szemei lehunyódtak. Délutáni álom. Irta: BÓNYI ADORJÁN. I. A fürdőbanda reggeli ébresztőt harsogott és a fehér függönyök egymásután szaladtak fel a pirostetős villák ablakain. Friss, reggeli szél dúdolt végig a fenyőfás völgyön és a mélyen kék égről derülten sugárzott le a bágyadt, meleg koraőszi nap. Gerle kinyújtotta a kezét az asszony felé és mosolygott, már fennállott a kiugró sziklatetőn, innen nézett le az asszonyra és azt mondta : — Még csak ez a két lépés. Az asszony belekapaszkodott a karjába fes föllibbent mellé a virágtalan kőpárkányra. Nagyot lélegzett, úgy, hogy a blúza simára feszült a keblén, kívánatos piros ajaka kettényílt, mint egy miniatűr ékszertok bársonyos belseje és a szeme csodálkozva, felgyuladó gyönyörűséggel tekintett le a lába elé, ahol kicsinyítő messzeségben, erdők zöldrámás panorámájában reggeli álmából ébredt a fürdő. A férfi elégedetten nézett rá. — Ugye szép ? — mondta csöndesen diadalmasan. — Ugye érdemes volt ott hagyni a meleg, kényelmes ágyat és unalmas kísérőjével megtenni ezt a kis reggeli sétát ide a Püspökök lépcsőjére? —Az asszony bólintott. Ránézett Gerlére, odanyujtotta a kezét neki és azt mondta derült elégedettséggel : — Nagyon szép. Köszönöm. Maga igazán kedves ember. ... La Budapest, 1914.____________LXIVI. évfolyam, U (12.316.) sas. ___________Szerte, április I. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : SZERKESZTŐSÉG : c^TC^^ ^ ^ K — 78. Az apró hirdetésekre vonatkozó — minden tudnivaló a 32-ik &!( V) Megjlenik hétfő kivételével oldalon olvasható. minden nap. ni ■iiMirn mii ■ ill'ii i ii i hii ii iim i ii»imii|hh| ' ii m#i i' »■ nn ■ ■■iihihe lei i ■! n i i nie i. n n ei i iiinwn i mi n 11 n ms iTi' mii iam ............................................................................... ■ miami ........................ ............... ~—.___ ______.—— .______________— A Pesti Hírlap mai száma 52 oldal.