Pesti Hírlap, 1914. április (36. évfolyam, 78-89. szám)

1914-04-01 / 78. szám

Visszaélés­­t nemzet felhatalmazásával. Vádat emelünk Tisza István kabinetje ellen, hogy visszaélt azzal a fölhatalmazással, melyet a magyar törvényhozástól kért és kapott a választókerületek beosztására vonatkozólag. A belügyminiszter a törvényes fölhatalmazás alap­ján megállapította a kerületek részletes beosztá­sát, melyet a képviselőháznak utólag be fog mutatni, de amelyen most már egy betűt sem lehet változtatni. A kerületek beosztásáról szóló miniszteri rendelet tehát törvényerővel bír s ezt a miniszteri beosztást a jövőben csak a ren­des törvényhozási után lehet elterülni s helyébe más beosztást kodifikálni. Vádat emelünk a kormány ellen, hogy ezzel a parlamentáris életben eddig még elő nem fordult hallatlanul tágkörű fölhatalmazás­sal nem élt az ország, a nemzet, a pártpoliti­kán felül álló egységes magyar állam legfőbb érdeke szerint." Mikor a választókerületek számának és székhelyének megállapítására vonatkozó tör­vényjavaslatot­­— a kerületek tulajdonképeni beosztása nélkül — a képviselőház elé terjesz­tette a kormány, mindjárt kifejeztük abbeli aggodalmunkat, hogy a részletes kerületi be­osztást a belügyminiszter diszkrecionális ha­talmi körébe utalni alkotmányjogi képtelenség, mely a nemzet egyetemes érdekei szempontjából fölötte megboszulhatja magát. A kormány ak­­­kor többek közt azzal indokolta álláspontját, hogy a kerületi beosztás parlamenti vitája­­ annyira késleltetné az új névjegyzékek össze­állítását, hogy a jelenlegi parlamenti ciklus le­járta után nem lehetne a választásokat az új választójogi törvény alapján kiírni. Most azután, mikor a belügyminiszter rendelete előttünk fekszik, kitűnik ennek az egész kormányindokolásnak a hamissága. Ki­tűnik, hogy a kormány nem azért kért fölhatal­mazást a kerületek beosztására, mert ezzel a névjegyzékek gyors összeállítását akarta elérni. Hanem azért, hogy a magyar képviselőház magyar ellenzékét a választókerületek beosztási munkájából palotaőrség igénybevétele nélkül is kirekeszsze. Mert hogy a kormánynak alapos oka volt attól tartania, hogy az ellenzék a kerületi beosztás kapcsán a kormánynak magyarságot és intelligenciát üldöző tervezete ellen a leg­élesebb, a régi szólam szerint „késhegyig“, ez­úttal azonban tényleg Gerő-kardig és Frommer­­pisztolyig menő harcot fogja fölvenni. — azt a belügyminiszter imént megjelent, rendelete most már minden kétségen felül bizonyítja. Ezért kellett az ellenzéktől elvenni a le­hetőséget, hogy a kerületi beosztás munkájában részt vegyen. S ezért kellett a kormánynak föl­hatalmazást kérnie arra, hogy a kerületi be­osztást egymaga csinálhassa meg. De az a fölhatalmazás, melyet a kor­mány e munkára kért és kapott, többé nem a munkapárt, nem a többségi abszolutizmus alatt nyögő képviselőház puszta házhatározatán nyugszik. Ehhez a fölhatalmazáshoz hozzájá­rult a parlament másik háza is, továbbá szente­sítette a korona, törvényerejű fölhatalmazássá emelkedett tehát. Ezt a fölhatalmazást a szuve­rén nemzettől csikarta ki a kormány s amiért az állam polgárai azért fizetik adójukat az ál-Gerlének megvillant a szeme és közelebb lépett az asszonyhoz. — Most úgy állunk itt ketten — mondta halk, behízelgő hangon — mintha a világ urai volnánk. Lábunk alatt minden, fejünk felett az ég és egyedül vagyunk. Csodásan szép alkalom ez, Vera, hogy itt, ketten, egymáshoz illően, sok meleg érzéssel megtaláljuk egymást. Az asszony egy kicsit ijedten nézett rá. — Ne így, Gerle ! Mire jók ezek a bolond, lázas szavak ? Nem úgy jöttünk fel, mint két jó barát? Ha úgy akarunk vissza is menni, hát kérem ne beszéljen ilyen dolgokról. Gerle közelebb húzódott az asszonyhoz. — Vera. Most nézzen itt szét. Nyissa tágra a szemét és nyelje a nap aranyos sugarait. Szívja be az erdők és hegyek illatát. Mámoro­­sodjék meg a felhők fehérségétől, az ég kékjé­től, a világnak ettől a friss, gyönyörűen szép ébredésétől. Öleljen bele a levegőbe és mondja meg, nem érzi a szívében kizserékelni, a véré­ben robogni, az agyában feszülni azt, amit én érzek : egy szép, nagy, őszi szerelmet? Az asszony mosolyogva bólintott. Új, párizsi, viaszos vászon kis sportkalapja alól a szél kicibált és a férfi felé hintáztatott egy illa­tos, megbolondító, szőke kis hajtincset. Az asz­­szony mosolygott és azt mondta tréfás szomo­rúsággal : Nem. Igazán nem érzem. A férfinak vér futotta el az arcát. — De én annál inkább érzem — mondta és a szó forrón csapott ki a száján, mint a tűz. — Itt veri a szívemet belül, mint a rab a bör­töne falát, hogy kijuthasson. És kijut, mert most, itt, négyszemközt, Isten alatt és emberek fölött azt mondom, ha szeretem á­lamkincstárba, hogy az közcélokra használtas­sák fel s nem például bűnös után a pártkassza javára: épen igy a nemzettől kapott jogi és etnikai fölhatalmazás alapján a kormánynak csak az egységes nemzeti állam mindenekfölött álló érdekét szabad és kötelessége szolgálnia s nem a maga hatalmának s pártjának önző kontinuitását." A kormány fölhatalmazást kapott azon, hogy az egységes magyar­ nemzeti állam szem­pontjából oszsza be a választókerületeket. S a kormány nemcsak a magyarság érdekét, hanem az intelligencia és a gazdasági fejlettség érde­két is elárulta a kerületek beosztásánál. Azok után, hogy a magyarság érdekét elárulta, ter­mészetes, hogy el kellett árulnia a két utóbbi érdeket is, mert az országban a fejlettebb kul-­­túrát és gazdasági erőt épen a magyarság reprezentálja. A kormány úgy szolgálta a kerületek beosztásánál a magyarság érdekét, hogy alakí­tott egyrészt 1500—1900 választóval bíró kerü­leteket és alakított másrészt 8—9000 választó­val. A 8—9000 választóval bíró kerületek leg­többje az ország, magyar fővárosára esik; a husz darab 1500—11900 választót számláló kerület pedig kettő hiján mind a Királyhágón túli részre, vagyis a szász és románlakta vár­megyékre. A helyzet tehát az, hogy Budapest nem egy kerületében hatszor annyi választó esik egy mandátumra, mint a szász és román kerü­letekben. Persze, mert a budapesti polgár kul­túrában és gazdasági erőben hátramaradottabb, mint az erdélyi analfabéta móc. S Budapest után nézzük a többi várost, ahol a magyarság, az intelligencia és a gazda­ Az asszony gyöngén elpirult és nem mert a férfira nézni. — Azért jöttem el­ ide, — folytatta a férfi — azért hoztam fel ide, hogy ezt zavartalanul, négyszemközt megmondhassam. És azért jöt­tem fel, hogy­­megmutassam, hogy van még ember, aki a szerelméért meg is tud halni, egy szemrebbenés nélkül, egy tájkiáltás nélkül, egy ostoba és vakmerő mozdulattal. És a párkány pereme felé lépett. Az asszony megrebbent. A szeme ijedten tapadt a férfira és kicsit elrekedt, tompa­­ hangon kérdezte : — Mit akar? Gerle leült a kőlap szélére. A lába a leve­gőben lógott, bal karjával megfogódzott a szik­lában, jobb kezét pedig az asszony felé nyúj­totta. A szeme vágyódva tüzelt feléje és nyu­godtan, komolyan mondta : — Alattam a halál, egy mozdulat és benne vagyok. A bensőmet égeti a nagy szerelem és a hátam mögött áll Maga, édes mindenségem­. Ha szeret egy kicsit, felém nyújtja a kezét. De ha akarja, betaszíthat a semmiségbe! ’Mert maga nélkül nekem nem érdemes élni. Az asszony rémülten nézte. Egy pil­lanatig remegve, habozva, tétovázva állott, az­tán csöndesen félrefordult, az mondta : — Bolond ! — és jobb kezét kinyújtotta a férfi jobbja felé. Gerle felugrott , arcára széles vonások­ban telepedett le a diadalmas öröm és odasi­mult az asszony mellé. — Köszönöm — mondta és túláradó ér­zés remegtette a hangját — Te drágám, szé­pem, csodálatom, királyném ! Az asszony szemei lehunyódtak. Délutáni álom. Irta: BÓNYI ADORJÁN. I. A fürdőbanda reggeli ébresztőt harsogott és a fehér függönyök egymásután szaladtak fel a pirostetős villák ablakain. Friss, reggeli szél dúdolt végig a fenyőfás­ völgyön és a mélyen kék égről derülten sugárzott le a bágyadt, me­leg koraőszi nap. Gerle kinyújtotta a kezét az asszony felé és mosolygott,­­ már fennállott a kiugró szikla­­tetőn, innen nézett le az asszonyra és azt mondta : — Még csak ez a két lépés. Az asszony belekapaszkodott a karjába fes föllibbent mellé a virágtalan kőpárkányra. Nagyot lélegzett, úgy, hogy a blúza simára fe­szült a keblén, kívánatos piros ajaka kettényílt, mint egy miniatűr ékszertok bársonyos belseje és a szeme csodálkozva, felgyuladó gyönyörű­séggel tekintett le a lába elé, ahol kicsinyítő messzeségben, erdők zöldrámás panorámájá­ban reggeli álmából ébredt a fürdő. A férfi elégedetten nézett rá. — Ugye szép ? — mondta csöndesen dia­dalmasan. — Ugye érdemes volt ott hagyni a meleg,­ kényelmes ágyat és unalmas kísérőjével megtenni ezt a kis reggeli sétát ide a Püspökök lépcsőjére? —Az asszony bólintott. Ránézett Gerlére, odanyujtotta a kezét neki és azt mondta derült elégedettséggel : — Nagyon szép. Köszönöm. Maga igazán kedves ember. ... L­a Bud­apest, 1914.____________LXIVI. évfolyam, U (12.316.) sas. ___________Szerte, április I. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : SZERKESZTŐSÉG : c^TC^^ ^ ^ K —­­ 78. Az apró hirdetésekre vonatkozó —­­ minden tudnivaló a 32-ik &!( V) Megj­lenik hétfő kivételével oldalon olvasható. minden nap. ni ■iiMirn mii ■ ill'ii i ii i hii ii iim i ii»imii|hh| ' ii m#i i' »■ nn ■ ■■iihihe lei i ■! n i i nie i. n n ei i iiinwn i mi n 11 n ms iTi' mii iam ............................................................................... ■ mia­mi ........................ ............... ~—.___ ______.—— .______________— A Pesti Hírlap mai száma 52 oldal.

Next