Pesti Hírlap, 1914. április (36. évfolyam, 90-102. szám)
1914-04-16 / 90. szám
t ki. Az osztrák delegáció elnöke gróf Sylva-Borrouca Ernő, alelnöke dr Leó lesz. Az ünnepélyes megnyitásra, április huszonötödike körül, Budapestre érkezik a kuráhp is. A budai várban április huszonkilencedikén nyitja meg a király a delegációt, amelynek ülésezése előreláthatólag el fog tartani május végéig. Közös minisztertanács. Bécsben a jövő hét folyamán közös minisztertanács lesz, amelyen gróf Tisza István miniszterelnök is részt vesz. A tanácskozáson gróf Berchtold külügyminiszter jelentést tesz az abreáziai tanácskozás eredményéről és véglegesen megállapítják a Budapesten összeülő delegáció munkaprogrammját. * A kultuszminiszter a királynál. Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter kedden délelőtt kihallgatáson jelent meg a királynál, akinek folyó ügyekről tett jelentést. A miniszter bemutatta a királynak többek közt a nem állami középiskoláit tanárainak fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslatot, amely legközelebb a képviselőház elé kerül. Szerdán reggel visszaérkezett a miniszter Budapestre , Tisza román nyelven kiadott beszédei. A napokban megírtuk, hogy a nagyszebeni metropolita érsek lapja külön füzetben kiadta gróf Tisza István miniszterelnöknek a román paktum ügyében mondott beszédeit s emiatt nagy az elégedetlenség a románok között, akik a legközelebbi egyházi zsinaton interpelláció formájában szóvá is teszik az ügyet. Híradásunkat ma megerősíti a román nemzetiségi párt félhivatalos kőnyomatosának alábbi nagyszebeni jelentése.: Melianu János metropolita érsek április 26-ára a görögkeleti román egyházi zsinati bizottságát rendes évi gyűlésre hívta egybe. A zsinat napirendjén különböző egyházi és iskolai ügyek szerepelnek. Előreláthatólag “kevés"vitára fogalkalmat adni egy a nemzetiségi párthoz tartozó világi tag interpellációja a metropolitához a Telegraful Roman ügyében. A Telegraful Roman ugyanis füzet alakjában kiadta román nyelven gróf Tisza István miniszterelnöknek a román tárgyalásokról tartott parlamenti beszédeit. E körülmény a nemzetiségi párt körében heves támadásokra adott okot az érsekség hivatalos lapja ellen különösen azért, hogy ha már a miniszterelnök beszédeinek terjesztését szükségesnek látta, miért nem adta ki egyidejűleg a nemzetiségi párt tagjainak idevonatkozó beszédeit is. Román körökben nagy érdeklődéssel várják az ügy elintézését. * A nemzetiségiek kongresszusa. Megírtuk, hogy a románok — a többi nemzetiségiek bevonásával — májusban, Budapesten, a delegációk itteni ülésezése alkalmából, politikai jellegű kongresszust szándékoznak tartani. E nemzetiségi kongresszusnak terve nem új keletű, mert a vezető nemzetiségi politikusok, különösen pedig a Vajda-Vojvoda Sándor körül csoportosuló románok és Hodzsa Milán volt országgyűlési képviselő tét hívei még az elmúlt évben szándékoztak Bécsben a legutóbbi delegacionális ülések idején egy nemzetiségi kongreszszust egybehívni. Akkor azonban elállottak a tervtől, egyrészt azért, mert a kongresszus előkészítésére nem futotta már az időből, másrészt pedig azért, mert akkoriban a román vezető politikusok még nagyreményű paktumtárgyalásokat folytattak Tiszával. Most azonban, a paktum állítólagos meghiúsulása után, a brassói „Gazeta Transilvaniei“, Vajda Sándor lapja, a kongresszus budapesti megtartására már kész tervvel áll elő. A lap mindenekelőtt a kongresszus feltétlen megtartásának szükségességét bizonyítja. A kongreszszus célja nem lenne más, mint az, hogy „Magyarország bel- és külpolitikai helyzetét pontos, részletes és plasztikus módon mutassa be a külföldnek és pedig olyképen, hogy az a leghívebben jellemezze az itt uralkodó kormányzati rendszert és a nemzetiségiek szenvedéseit.“ A kongresszus tárgysorozata, értesülésünk szerint, a következő lesz: 1. A kérdés története. A nemzetiségiek helyzete a múltban a magyarsággal szemben, szerepük a haza védelmében és fentartásában, és társadalmi helyzetük. Bécs nemzetiségi politikája. A magyar soviniszta folyamat keletkezésének és fejlődésének története. Deák Ferenc, Eötvös József, Tisza Kálmán, Bánffy Dezső, Wekerle Sándor, Széll Kálmán nemzetiségi politikája napjainkig. 2. A nemzetiségi törvény kérdése. Ennek végrehajtása esetén milyen lenne a nemzetiségiek helyzete. Kimutatni, hogy ezt a törvényt a magyarok csak azért hozták, hogy a külfölddel elhitessék, hogy a nemzetiségek iránt türelemmel viseltetnek. 3. A nemzetiségek gazdasági helyzete. Kimutatni, hogy azok helyzete azért kedvezőtlen, mert a kormányok őket nem támogatták. A kivándorlás, az erdők kihasználása, a hitelügy és a telepítés kérdése. 4. A közegészségügy kérdése kapcsán kimutatni, hogy a halandóság a nemzetiségiek között a legnagyobb. 5. A magyar statisztika alapján a magyarosodás fejlődésének kérdése. 6. Az állami költségvetés bírálata a nemzetiségiek szempontjából. 7. Az állam és a nemzetiségi egyházak. A kongruák demoralizáló hatása. A szerb egyház autonómiájának visszaállítása. A tót és rutén egyházak magyarosítása. A hajdudorogi püspökség teljes revíziója. 8. Az iskola és kultúra kérdése. Kisdedóvók. Az Apponyi-féle törvény. Középiskolák és egyetemek felállítása. A kulturális intézetek állami támogatása. 9. A választójog reformjának kérdése. 10. A politikai szabadságjogok kérdése. Sajtó és gyülekezési jog. 11. A közigazgatás kérdése. A nemzetiségiek kirekesztése a közigazgatásból. A közigazgatás egyszerűsítése és javítása. 12. A hadsereg és a nemzetiségiek. 13. Az ország bel- és külpolitikájának káros hatása a nemzetiségiekre. 14. A határozati javaslat meghozatala. Itt jegyezzük meg, hogy az utolsó nemzetiségi kongresszust 1895 augusztus 10-én tartották Budapesten, amelynek elnökei a románok részéről Papp György, a szerbek részéről Poltt Mihály és a tótok részéről Mudrony Pál voltak. Wickenburg kormányzó a fiumei helyzetről. Mikor a múlt hónap elején a fiumei kormányzó kertjében eldördült a bombarobbanás, egy félév leforgása óta már a második, az egész ország figyelme ráterelődött a fiumei közállapotokra. Ahol dinamittal dolgoznak az ellenfelek, ottan a dolgok nem állhatnak a legjobb rendben. Az első bombarobbanás után megindult nyomozások tudvalevőleg holtpontra jutottak, az utóbbival kapcsolatban pedig kalandosabbnál kalandosabb vádak s kombinációk jutottak napvilágra. A merényletnek az egyik oldalon határozottan politikai hátteret tulajdonítottak s már magában az a tény, hogy a közvélemény egy részébe mintegy belefészkelődhettek a legkülönfélébb gyanúsítások, élénk fényt vet a fiumei helyzet veszedelmes ziláltságára. Azóta ezek az állapotok talán még csak jobban elmérgesedtek. az új rappresentanza időközben, ami különben előrelátható is volt, Zanellát, az autonóm párt vezérét, választotta meg podestává. Mint ismeretes, a kormányzótés Zanellát a legélesebb személyi ellentétek választják el egymástól. Kíváncsian várja tehát most mindenki, vajon a podesta-választás eredményét jóváhagyja-e a király. Ebben a kérdésben éleződik ki jelenleg a fiumei helyzet. Wickenburg és Zanella között évek sora óta odáig fajult az ellenségeskedés, hogy együttműködésük szinte lehetetlennek látszik. De akármilyen legyen is a döntés, bizonyos, hogy úgy az egyik, mint a másik pártra s velük együtt a város viszonyaira s jövő fejlődésére nézve következményei lesznek. Munkatársunk felkereste gróf Wickenburg István kormányzót, aki kérdéseinkre az alábbiakban vázolta a helyzetet: — Formális intervjút az ügy jelenlegi stádiumában nem adhatok. Amiket tehát most elmondok, tekintse kérem egyszerű beszélgetésnek, melynek megírására azonban, természetszerűleg, feljogosítom. A bombamerényletről nem nyilatkozhatom. Az ügy a bíróság előtt van, a bizonyítékok fogják megmutatni, mi igaz, mi nem a dologban. Egyébként: kár volt a dolgot így felfújni. De hát épen az ellentábor nem hagyja abba. Legutóbb például kirukkoltak azzal a röpirattal . .. Meg fogják-e Zanellának podestává való vlasztását erősíteni? — A választás eredménye a felség elé le terjesztve, a legfelsőbb elhatározásnak ped nem lehet elébe vágni. Az én egyéni vélemnyem, az, hogy a választást nem fogják jóv hagyni. Hogyan ítéli meg kegyelmes uram a helzetet: abban az esetben, ha Zanella ragaszkodnék jelöltséghez, kitenné-e magát a pártja a rapprese tanza esetleges feloszlatásának? — Fogalmam sincs róla. De erről, valmint a várható fejleményekről s eshetőségéről beszélni addig, míg a legfelsőbb elhatároz ló nem érkezik, nem tartom időszerűnek és heyenvalónak. Kegyelmes uram és Zanella között köztdomás szerint éles személyi ellentétek vanna Felvetődött-e csakugyan az a kérdés, hogy az esőben, ha Zanella a történtek miatt bocsánatot kéne, ezek az ellentétek áthidalhatók volnának? — A személyeskedések és sértések égő láncolata áll közöttünk. Ezeket az ellentéteke most nem akarom részletezni. Zanella mind alkalmat megragadott, hogy ellenem fordulasson. Személyi elégtételt már az állásomn fogva sem vehettem, viszont a bíróság elé hasztalan vittem volna e sértéseket. Ragaskodnom kell tehát ahhoz, hogy a történte miatt bocsánatot kérjen, s pedig nemcsak szóval, hanem Írásban is. Amit tisztességesen kér szavakkal elmondhat, arról írást is ad ha így a dolog tisztán fog állani. Clara pac honi amici. Én ezt szeretem. Mit gondol,kegyelmes uram, Zanella halandó majd a bocsánatkérésre, nem fog majd ebben olyan megalázást látni, mely' egész egyéniség« dezavuálja? — Én csak azt kívánom tőle, amit az helyében, én okvetlenül megtennék. Ha belátom, hogy valakit ok nélkül megbántottam, akkor a magam részéről egészen legálisnak, st kötelességszerűnek tartom a bocsánatkérés Persze tudom, ő attól fél, hogy ha bocsánat kér, elveszti a publikum előtt a popularitás. Ha létrejönne is ilyen körülmények között kibékülés, lehetséges volna az együttműködés? — Miért, net Nem ez lenne az első eső hogy a podesta ellenzéki. Hiszi-e, kegyelmes uram, hogy Zanellána magyarellenes érzelmei lennének? _ Az ilyesmiről bajos nyilatkozni, mer ez egyéni nézet dolga. Zanella jó magyar a magyarság előtt, az olaszság előtt pedig, jó olast Csak el kell olvasni például az anconai lapokat mindenütt így írnak róla: Il patriotico pro fessore Zanella . . . Fekete Nagy Béla fegyelmi ügye. Kolozsvárról táviratozza tudósítónk: Kolozsvár város közigazgatási bizottsága ma délutáni ülésén foglalkozott Fekete Nagy Béla helyettes-polgárester fegyelmi ügyével. Hak polgármester tudvalevőleg botrányt okozó kivárás címén elrendelte Fekete Nagy Béla ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot, mert a Pest Hírlap szerkesztőségéhez álnév alatt valótlan tartalmú közleményt küldött be. A vizsgálat elrendelése ellen a helyettes polgármester a közigazgatási bizottsághoz felebbezett, amely ma, délutáni ülésén gróf Bethlen Ödön főispán elnöklésével tárgyalta az ügyet. Eszterházy László ismertette az előzményeket és a felebbezést, amelyben a polgármester helyettes azt vitatja, hogy ő mint újságíró, rég újságírói álnevén küldötte be a cikket és újságírói tevékenysége külön választandó köztisztviselői minőségétől. A vizsgálat elrendelésének végzésében az idézett törvénycikk kihágásról szól ellene pedig ilyen címen a rendőrség nem indítot eljárást. Eszterházy előadó a polgármester véghatározatával szemben azt a véleményét hangoztatja, hogy botrányt okozó kihágás nem történ és ezért javasolja a további eljárás beszüntetését. Dr Biró Balázs szerint az előadó óriási tévedésben van, mert az idézett törvény nem szó szerinti értelemben vett rendőri kihágásról szól hanem a társadalmi tisztességi szabályok áthágásáról. Ha szóról-szóra alkalmaznák a törvényt akkor a betöréses lopási esetek sem szolgálnának alapul a fegyelmi vizsgálathoz, mert azol sem nevezhetők kihágásoknak. A szóbanforgó eset az etnikába ütközik, mert erkölcsellenes d dolog az, hogy köztisztviselő idegen nevet hamisít * * * ______Pesti Hírlap______ 1914. április 16., csütörtök.