Pesti Hírlap, 1914. április (36. évfolyam, 90-102. szám)

1914-04-16 / 90. szám

t ki. Az osztrák delegáció elnöke gróf Sylva-Bor­­rouca Ernő, alelnöke dr Leó lesz. Az ünnepélyes megnyitásra, április hu­szonötödike körül, Budapestre érkezik a kuráhp is. A budai várban április huszonkilencedikén nyitja meg a király a delegációt, amelynek ülé­sezése előreláthatólag el fog tartani május vé­géig. Közös minisztertanács. Bécsben a jövő hét folyamán közös minisz­tertanács lesz, amelyen gróf Tisza István mi­niszterelnök is részt vesz. A tanácskozáson gróf Berchtold külügyminiszter jelentést tesz az ab­­reáziai tanácskozás eredményéről és véglegesen megállapítják a Budapesten összeülő delegáció munkaprogrammját. * A kultuszminiszter a királynál. Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi mi­niszter kedden délelőtt kihallgatáson jelent meg a királynál, akinek folyó ügyekről tett jelentést. A miniszter bemutatta a királynak többek közt a nem állami középiskoláit tanárainak fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslatot, amely legközelebb a képvi­selőház elé kerül. Szerdán reggel visszaérkezett a miniszter Budapestre­ , Tisza román nyelven kiadott beszédei. A napokban megírtuk, hogy a nagyszebeni metropolita érsek lapja külön füzetben kiadta gróf Tisza István miniszterelnöknek a román paktum ügyében mondott beszédeit s emiatt nagy az elégedetlenség a románok között, akik a leg­közelebbi egyházi zsinaton interpelláció formá­jában szóvá is teszik az ügyet. Híradásunkat ma megerősíti a román nemzetiségi párt félhiva­talos kőnyomatosának alábbi nagyszebeni je­lentése.: Melianu János metropolita érsek április 26-ára a görögkeleti román egyházi zsinati bi­zottságát rendes évi gyűlésre hívta egybe. A zsi­nat­ napirendjén különböző egyházi és­ iskolai ügyek szerepelnek. Előreláthatólag “kevés­"vitára fog­­alkalmat adni egy a nemzetiségi párthoz tar­tozó világi tag interpellációja a metropolitához a Telegraful Roman ügyében. A Telegraful Ro­man ugyanis füzet alakjában kiadta román nyel­ven gróf Tisza István miniszterelnöknek a ro­mán tárgyalásokról tartott parlamenti beszédeit. E körülmény a nemzetiségi párt körében heves támadásokra adott okot az érsekség hivatalos lapja ellen különösen azért, hogy ha már a mi­niszterelnök beszédeinek terjesztését szükséges­nek látta, miért nem adta ki egyidejűleg a nem­zetiségi párt tagjainak idevonatkozó beszédeit is. Román körökben nagy érdeklődéssel várják az ügy elintézését. * A nemzetiségiek kongresszusa. Megírtuk, hogy a románok — a többi nem­zetiségiek bevonásával — májusban, Budapesten, a delegációk itteni ülésezése alkalmából, poli­tikai jellegű kongresszust szándékoznak tartani. E nemzetiségi kongresszusnak terve nem új ke­letű, mert a vezető nemzetiségi politikusok, kü­lönösen pedig a Vajda-Vojvoda Sándor körül csoportosuló románok és Hodzsa Milán volt országgyűlési képviselő tét hívei még az elmúlt évben szándékoztak Bécsben a legutóbbi delega­­cionális ülések idején egy nemzetiségi kongresz­­szust egybehívni. Akkor azonban elállottak a tervtől, egyrészt azért, mert a kongresszus elő­készítésére nem futotta már az időből, másrészt pedig azért, mert akkoriban a román vezető poli­­tikusok még nagyreményű paktumtárgyalásokat folytattak Tiszával. Most azonban, a paktum állítólagos meg­hiúsulása után, a brassói „Gazeta Transilvaniei“, Vajda Sándor lapja, a kongresszus budapesti megtartására már kész tervvel áll elő. A lap mindenekelőtt a kongresszus feltétlen megtartá­sának szükségességét bizonyítja. A kongresz­­szus célja nem lenne más, mint az, hogy „Ma­gyarország bel- és külpolitikai helyzetét pontos, részletes és plasztikus módon mutassa be a kül­földnek és pedig olyképen, hogy az a leghíveb­ben jellemezze az itt uralkodó kormányzati rend­szert és a nemzetiségiek szenvedéseit.“ A kon­gresszus tárgysorozata, értesülésünk szerint, a következő lesz: 1. A kérdés története. A nemzetiségiek hely­zete a múltban a magyarsággal szemben, szere­pük a haza védelmében és fentartásában, és tár­sadalmi helyzetük. Bécs nemzetiségi politikája. A magyar soviniszta folyamat keletkezésének és fejlődésének története. Deák Ferenc, Eötvös József, Tisza Kálmán, Bánffy Dezső, Wekerle Sándor, Széll Kálmán nemzetiségi politikája napjainkig. 2. A nemzetiségi törvény kérdése. Ennek végrehajtása esetén milyen lenne a nemzetiségiek helyzete. Kimutatni, hogy ezt a törvényt a ma­gyarok csak azért hozták, hogy a külfölddel el­hitessék, hogy a nemzetiségek iránt türelemmel viseltetnek.­ 3. A nemzetiségek gazdasági helyzete. Ki­mutatni, hogy azok helyzete azért kedvezőtlen, mert a kormányok őket nem támogatták. A ki­vándorlás, az erdők kihasználása, a hitelügy és a telepítés kérdése. 4. A közegészségügy kérdése kapcsán ki­mutatni, hogy a halandóság a nemzetiségiek kö­zött a legnagyobb. 5. A magyar statisztika alapján a magya­rosodás fejlődésének kérdése. 6. Az állami költségvetés bírálata a nemze­tiségiek szempontjából. 7. Az állam és a nemzetiségi egyházak. A k­ongruák demoralizáló hatása. A szerb egyház autonómiájának visszaállítása. A tót és rutén egyházak magyarosítása. A hajdudorogi püs­pökség teljes revíziója. 8. Az iskola és kultúra kérdése. Kisded­óvók. Az Apponyi-féle törvény. Középiskolák és egyetemek felállítása. A kulturális intézetek állami támogatása. 9. A választójog reformjának kérdése. 10. A politikai szabadságjogok kérdése. Sajtó és gyülekezési jog. 11. A közigazgatás kérdése. A nemzetisé­giek kirekesztése a közigazgatásból. A közigaz­gatás egyszerűsítése és javítása. 12. A hadsereg és a nemzetiségiek. 13. Az ország bel- és külpolitikájának ká­ros hatása a nemzetiségiekre. 14. A határozati javaslat meghozatala. Itt jegyezzük meg, hogy az utolsó nemze­tiségi kongresszust 1895 augusztus 10-én tar­tották Budapesten, amelynek elnökei a románok részéről Papp György, a szerbek részéről Poltt Mihály és a tótok részéről Mudrony Pál voltak. Wickenburg kormányzó a fiumei hely­z­etről. Mikor a múlt hónap elején a fiumei kormány­zó kertjében eldördült a bombarobbanás, egy félév leforgása óta már a második,­­ az egész ország fi­gyelme ráterelődött a fiumei közállapotokra. Ahol dinamittal dolgoznak az ellenfelek, ottan a dolgok nem állhatnak a legjobb rendben. Az első bomba­robbanás után megindult nyomozások tudvalevőleg holtpontra jutottak, az utóbbival kapcsolatban pe­dig kalandosabbnál­ kalandosabb vádak s kombiná­ciók jutottak napvilágra. A merényletnek az egyik oldalon határozottan politikai hátteret tulajdonítot­tak s már magában az a tény, hogy a közvélemény egy részébe mintegy belefészkelődhettek a legkülön­félébb gyanúsítások,­­ élénk fényt vet a fiumei helyzet veszedelmes ziláltságára. Azóta ezek az ál­lapotok talán még­ csa­k jobban elmérgesedtek. az új rappresentanza időközben, ami különben előre­látható is volt, Zanellát, az autonóm­ párt vezérét, választotta meg podestává. Mint ismeretes, a kor­mányzót­­és Zanellát a legélesebb személyi ellenté­tek választják el egymástól. Kíváncsian­ várja te­hát most mindenki, vajon a podesta-választás ered­ményét jóváhagyja-e a király. Ebben a kérdésben éleződik ki jelenleg a fiumei helyzet. Wickenburg és Zanella között évek sora óta odáig fajult az el­lenségeskedés, hogy együttműködésük szinte lehe­tetlennek látszik. De akármilyen legyen is a dön­tés, bizonyos, hogy úgy az egyik, mint a másik pártra s velük együtt a város viszonyaira s jövő fejlődésére nézve következményei lesznek. Munkatársunk felkereste gróf Wickenburg István kormányzót, aki kérdéseinkre az alábbiakban vázolta a helyzetet: — Formális intervjút az ügy jelenlegi stádiumában nem adhatok. Amiket tehát most elmondok, tekintse kérem egyszerű beszélge­tésnek, melynek megírására azonban, termé­szetszerűleg, feljogosítom. A bombamerénylet­ről nem nyilatkozhatom. Az ügy a bíróság előtt van, a bizonyítékok fogják megmutatni, mi igaz, mi nem a dologban. Egyébként: kár volt a dolgot így felfújni. De hát épen az ellentá­bor nem hagyja abba. Legutóbb például ki­rukkoltak azzal a röpirattal . ..­­ Meg fogják-e Zanellának podestává való v­lasztását erősíteni? — A választás eredménye a felség elé le terjesztve, a legfelsőbb elhatározásnak ped nem lehet elébe vágni. Az én egyéni vélem­nyem, az, hogy a választást nem fogják jóv hagyni. Hogyan ítéli meg kegyelmes uram a hel­zetet: abban az esetben, ha Zanella ragaszkodnék jelöltséghez, kitenné-e magát a pártja a rapprese tanza esetleges feloszlatásának? — Fogalmam sincs róla. De erről, val­mint a várható fejleményekről s eshetőségé­ről beszélni addig, míg a legfelsőbb elhatároz ló nem érkezik, nem tartom időszerűnek és h­e­yenvalónak. Kegyelmes uram és Zanella között közt­domás szerint éles személyi ellentétek vanna Felvetődött-e csakugyan az a kérdés, hogy az eső­ben, ha Zanella a történtek miatt bocsánatot ké­ne, ezek az ellentétek áthidalhatók volnának? — A személyeskedések és sértések égő láncolata áll közöttünk. Ezeket az ellentéteke most nem akarom részletezni. Zanella mind­ alkalmat megragadott, hogy ellenem fordu­lasson. Személyi elégtételt már az állásomn fogva sem vehettem, viszont a bíróság elé hasztalan vittem volna e sértéseket. Ragas­kodnom kell tehát ahhoz, hogy a történte miatt bocsánatot kérjen, s pedig nemcsak szó­val, hanem Írásban is. Amit tisztességes­en kér szavakkal elmondhat, arról írást is ad ha így a dolog tisztán fog állani. Clara pac­ honi amici. Én ezt szeretem. Mit gondol,­­kegyelmes uram, Zanella ha­landó majd a bocsánatkérésre, nem fog majd eb­ben olyan megalázást látni, mely' egész egyéniség« dezavuálja? — Én csak azt kívánom tőle, amit az helyében, én okvetlenül megtennék. Ha belá­tom, hogy valakit ok nélkül megbántottam, ak­kor a magam részéről egészen legálisnak, st kötelességszerűnek tartom a bocsánatkérés Persze tudom, ő attól fél, hogy ha bocsánat­ kér, elveszti a publikum előtt a popularitás. Ha létrejönne is ilyen körülmények között kibékülés, lehetséges volna az együttműködés? — Miért, net Nem ez lenne az első eső hogy a podesta ellenzéki. Hiszi-e, kegyelmes uram, hogy Zanellána magyarellenes érzelmei lennének? _ Az ilyesmiről bajos nyilatkozni, mer ez egyéni nézet dolga. Zanella jó­ magyar a ma­gyarság előtt, az olaszság előtt pedig, jó olast Csak el kell olvasni például az anconai lapokat mindenütt így írnak róla: Il patriotico pro­ fessore Zanella . . . Fekete Nag­y Béla fegyelmi ügye. Kolozsvárról táviratozza tudósítónk: Ko­lozsvár város közigazgatási bizottsága ma dél­utáni ülésén foglalkozott Fekete Nagy Béla he­lyettes-polgár­ester fegyelmi ügyével. Ha­k polgármester tudvalevőleg botrányt okozó ki­vá­rás címén elrendelte Fekete Nagy Béla ellen a fe­gyelmi eljárást megelőző vizsgálatot, mert a Pest Hírlap szerkesztőségéhez álnév alatt valótlan tartalmú közleményt küldött be. A vizsgálat el­rendelése ellen a helyettes­ polgármester a köz­igazgatási bizottsághoz felebbezett, amely ma, dél­utáni ülésén gróf Bethlen Ödön főispán elnöklé­sével tárgyalta az ügyet. Eszterházy László ismertette az előzmé­nyeket és a felebbezést, amelyben a polgármester helyettes azt vitatja, hogy ő mint újságíró, rég újságírói álnevén küldötte be a cikket és újság­írói tevékenysége külön választandó köztisztvi­selői minőségétől. A vizsgálat elrendelésének vég­zésében az idézett törvénycikk kihágásról szól ellene pedig ilyen címen a rendőrség nem indítot eljárást. Eszterházy előadó a polgármester vég­határozatával szemben azt a véleményét hangoz­tatja, hogy botrányt okozó kihágás nem történ és ezért javasolja a további eljárás beszü­nte­tését. Dr Biró Balázs szerint az előadó óriási té­vedésben van, mert az idézett törvény nem szó szerinti értelemben vett rendőri kihágásról szól hanem a társadalmi tisztességi szabályok áthágá­sáról. Ha szóról-szóra alkalmaznák a törvényt akkor a betöréses lopási esetek sem szolgálná­nak alapul a fegyelmi vizsgálathoz, mert azol sem nevezhetők kihágásoknak. A szóbanforgó eset az etnikába ütközik, mert erkölcsellenes d do­log az, hogy köztisztviselő idegen nevet hamisít­ * * * ______Pesti Hírlap______ 1914. április 16., csütörtök.

Next