Pesti Hírlap, 1914. május 1-15. (36. évfolyam, 103-114. szám)

1914-05-01 / 103. szám

­dapest, 1914. XXXVI. évfolyam, 103. (12.341.) szám. Pé .«?*, május 1. ELŐFIZETÉS! ÁRAK: SZERKESZTŐSÉG : 'ész évre . .h­évre............... 14»-« ■gyedóvre .»••••• 7 m — •* jy hóra ... Egyes szám­ára 10 H­irdetések díjszabás szerint s apró­hirdetésekre vonatkozó mndon tudnivaló a 32-ik oldalon olvasható. Budapest, Váci-körút 73. L­imalet. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest, Váci-körút 78. Telefon 26—40. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. A Pesti Hírlap következő száma­­jus 3-án, vasárnap, a rendes időben­lenik meg­. Krobatin számlája. A trónörökös tegnap a trón előtt magya­rt azt mondta, hogy a szárazföldi hadsereg *14/ 15-ik évi szükséglete „a rendes keretek kzött mozog“. Németül pedig ezt a mondatot­­ olvasta fel: „Das Erforderniss der Heeres­­■rwaltung bewegt sich in normalen Grenzen“, ám ez magyarul is, németül is elég magyarán, ég világosan hangzik. Rendes keretekről, mor­ális keretekről beszélt a trónörökös. S erre­­a Krobatin hadügyminiszter expozéjából megtudtuk, hogy e normálisnak mondott kere­­k tartalma 575 millió 939 ezer 415 korona, még szép tartalom, egy-e bár, pláne, ha ez a hitalom pusztán a szárazföldi hadsereg szűk­ületeire vonatkozik. „Tagadhatatlanul igen n n­agy összeg“, mondta ma maga Krobatin haa­­gyminiszter is . 55 millió 132 ezer 211 ko­alával haladja meg a tavalyi költségvetési eztendő szükségleteit! Megint 55 millió koronával emelkedett a zárazföldi hadsereg szükséglete! Ha a keretet­ehát normálisnak is mondta a trónörökös ke­­zéde, bizonyos, hogy a tartalom már cseppet em normális. S annál kevésbbé mondható annak, mert aga a költségvetés is kiemeli, hogy a rendes ükséglet 483 millió 514 ezer 415 koronát sz ki s ehhez az összeghez csatlakozik azután 2 millió 930 ezer koronát kitevő rendkívüli szükséglet. E rendkívüli szükségletből pedig magának a költségvetésnek megállapítása sze­rint „normálisnak“ csupán 1 millió (370 ezer korona tekinthető, a többi 81 millió és 310 ezer korona az új létszámemelésre, tüzérségre, hadi­anyag beszerzésére és erődítésekre szükséges. S mindez­t normálisnak mondatott a trónörökös beszédében. íme, a trónörökös beszédéhez és Berelo­tol­d expozéjához most megadta Krobatin a ki­sérő zenét. Bemutatta azt a számlát, amibe a kettős monarchiának Berchtold külpolitikája kerül. Tagadhatatlanul igen nagy összeg — mondja Krobatin expozéja. De ez az összeg Krobatin szerint még mindig nem olyan sú­lyos, mint aminől más államok: vállaira rá a hadsereg! . . . Hát ez a­ futam nagyszerű vi­­gasz nekünk. / /­­ Mielőtt azonban ezt a vigaszt midképpen értékel­nők, ragyájuk ki a Hadügyi költségve­­­tésnek/egy szerény kás tételét, a „rendkívüli hadsányzág beszerzésére és erődítési intézkedé­sek" végrehajtására egyszeri szükségletként“ beállított 41 millió 700 ezer koronát.­­„Erődítési intézkedések végrehajtása!“.­­A delegáció albizottsági ülései nem nyilvá­­osak. A közvélemény rendszerint csak a kormány fél­hivatalosai útján szerezhet tudomást arról, hogy az albizottsági üléseken mi történik. S ehhez még a hadügyminiszter kívánságára az albizottsági üléseket a többség egyszerűen tit­kosaknak is nyilváníthatja, úgy, hogy a közvé­lemény egyáltalán semmi tájékozót sem ka­p arról, ami egy ilyen titkos ülésen végbemegy. Szinte bizonyos, hogy a föntért rendkívüli szük­séglet tárgyalásánál Krobatin kérni fogja, hogy a hadügyi albizottság ülését titkosnak nyilvánít­sák. S így ami Magyarországot ebből a 41 millió 700 ezres tételből és talán az egész hadügyi költségvetésből a régióként érdekli,­­ az erődí­tések ügyét titokban fogja tárgyalni a delegá­ció. Vajon mi jut ebből az összegből Magyar­­ország határainak megerősítésére? Vajon mi jut ebből az összegből elsősorban Magyarország keleti, Romániával szomszédos határának meg­erősítésére? Erdély közvéleménye aggódva lesi,­­ hogy a hadügyi költségvetésben méltánylásra lel-e végre az a régi kívánság, mely azonban Berchtold­ és Grem­in diplomáciája s Tisza ro­­mán palizálásai óta mind égetőbbé vált: megerő­­­síti-e végre a hadsereg Erdélyt Románia felé? S erről az igazán magyar kérdésről minden valószinüség szerint csak titokban fog tárgyalni a delegáció s Az erdélyi magyarok tovább se hajthatják ki álomra nyugton a fejüket, mert a pénzüket­ a véres verejtékkel kiizzadott adóju­kat itt fogadja, sőt követeli a hadsereg, de azt, Isotly cserébe érte legalább biztos védelmet kap­janak Románia felé az erdélyiek — még ál­­modniok se lehet. Nem fogjuk tehát megtudni, hogy a 41 millió 700 ezer koronás erődítési összegből mi szolgál majd kizárólag Magyarország s különö­sen Erdély védelmére. Csak azt szabad megtudnunk, hogy ebből az összegből is 36,4 százalék terheli Magyarországot, tehát 15 mil­lió 178.800 korona. Mennyire meg lehetne ebből az összegből erősítenünk Magyarország keleti határát! — ha Krobatin és Conrad is ugy akar­nák, ha a külpolitikát nem Berchtold és Czernin csinálnák és ha a belpolitikát nem Tisza intézné­ az ő parancsaik minden föltétel nélkül való en­gedelmes végrehajtásával! / Húsz év múlva. Irta: A130NYI ÁRPÁD. III. Az asszony nem adott mindjárt választ. Könnyedén előrehajolt a mohával borított lapos tövön, amelyen ült és napernyőjével ismét Hieroglifeket rajzolt a homokba, — a megmoz­gatott homokot a most már hevesen nekierő­­södő szél azonnal elragadta a napernyő hegye­dól és kiröpítette a tenger felé, amely nagy­szerűsége egész hatalmas pompájában hullám­­zott keletről nyugat felé egész a láthatár pe­reméig . . . A felvonuló felhők még nem érték el a lapot, s az ellentét ez okán csak annál festőibb tündöklőbb volt. Az asszony egy ideig szórakozottan jártat­­végig szemeit a keletkezőben levő zivatar gyönyörű előjátékán, amelyet a tenger és az ómásra torlódó viharos felhőzet nyújtott — tán mosolyogva fordult az osztályfőnök úr felé igy szólt: — Először is nyomja kérem jobban fejébe kalapját, mert rögtön elviszi a szél . . . — Köszönöm, igaza van — kapott ka­­rja után Domokos György dr s ezzel a gyors izdulattal csakugyan sikerült megmentenie dunakalapját, amely félig már után volt a ígér felé, — nem adok neki tiz percet és itt vihar . . . Menekülünk? — Aki fél — felette vállat vonva a hölgy elszaladhat. — Ha így van — folytatta udvariasan osztályfőnök úr — akkor legyen szabad más­­szor is szíves figyelmébe ajánlanom, amit az imént mondtam . . . Roppant nagy bűn volna a természet és önmaga ellen, ha minél hamarabb nem menne férjhez. — A maga részén még sokkal nagyobb ez az úgynevezett bűn — válaszolta hirtelen az asszony —­ mert ön most van abban a bizo­nyos legszebb korban, amely a világ összes előrelátó mamáinak a legkedvesebb, ha drága gyermekeik férjhezadásáról van szó. Domokos György úr hangosan elnevette magát. — Brilliáns feleletet tudnék adni, édes Giza . . . szavamra, ragyogót! . . . Ha teljes őszinteséggel szabadna önnel beszélnem, mint ahogy például a testvéremmel beszélnék, ha lenne . . . — Beszéljen teljes őszinteséggel — biz­tatta derülten az asszony. — Nem fog megneheztelni? — Miért? Nem vagyok fiatal leány, aki­nek kötelessége elájulni, ha a nyílt színpadon bizonyos igazságokat hall . . . amelyekkel titok­ban rég tisztában van. Bátran beszélhet! Jobban is szeretem, ha nyíltan diskurálunk, így legalább biztosak vagyunk benne, hogy kölcsönösen nem kicsinyeljük le az egymás eszét. — Tökéletesen igaza van ! Tehát biztos lehetek benne, hogy nem fog megharagudni? — Nem lesz én ! Mondhat, amit csak akar. És megbocsát, ugy­e, ha nem tartom olyan eredeti lángésznek, hogy olyat mond­hatna nekem, amit már ne tudnék . . . Az osztályfőnök úr vidáman intett, hogy­ ilyesmiről szó sem lehet. — Csak arra a bizonyos „legszebb kor“-ra akarok egy pillanatig visszatérni — mondta derült gúnynyal — amelyre az imént célozni méltóztatott és . . . meg szeretném öntől kér­dezni, édes barátném, tudja-e, hogy miért tartják az én koromat a világ összes gondos mamái a legszebb kornak ? — Tudom. — Miért? Mert hátha nem egészen jól tudja . . . — De egészen jól tudom. Azért, mert az ön korában a férj egészen bizonyosan el tudja tartani a feleségét és körül tudja venni a drága gyermeket mindenféle kényelemmel. A mamák szerint a házasságban ez a fődolog és a döntő szempont. Domokos György dr. ráhagyta, hogy ez igaz. — De ez csak az egyik szempont, ame’ a gondos mamákat vezérelni szokta, h­a másít a bölcs előrelátás, asszonyom ... A löjó előrelátás drága gyermekük esetleges „­ vé­dései­ -vel szemben, amelyek néha be szól át­­következni egy „legszebb korban levő írj házasságában. E tévedések látható jelét — ere­­delmével — szarvaknak hívják . . . Már ner mondjon akárki akármit, én a magam kevélyen deresedő fején nem tűröm a fiatal hitves téve­déseinek e látható jelét. Szives engedelmével tehát ezért nem élhetek jóságos tanácsával és nem fogok semmiféle leányos házhoz­­ kopogtatni. Az asszony ajkain ismét megjelent iménti száraz mosoly. Lassan visszafordított fejét a férfi felé és ezt választotta neki : — Gondoltam, hogy ez a régi banalit lesz az az előre bejelentett ragyogó felelet . , Nagyon téved, kedves Gyurka, ha azt képze hogy maga most ezzel a kopottaska felelet A Pesti Hírlap mai száma 48 oldal

Next