Pesti Hírlap, 1914. május 1-15. (36. évfolyam, 103-114. szám)

1914-05-01 / 103. szám

____________________ Így a sötétben kell tovább is tapogatóz­nunk, így azt se tudjuk, hogy a hadügyi költ­ségvetésből ránkszakadó összegért kapunk-e legalább annyi ellenértéket, hogy határainkat úgy védik meg erődítésekkel, mint Ausztriáét, így csak azzal a vigaszszal kell beérnünk, hogy bár az 1914—15-ik évi hadügyi költségvetés a katona Krobatin szerint is tagadhatatlanul igen nagy összeget ró a vállainkra, de ez az összeg még mindig kevésbbé súlyos, mint az, melyet más államok adófizető polgáraira ró a fegyver­kezés. Vállak és vállald A katonák számára per­sze az adófizető polgár teherviselési képességé­ben nincs különbség. Krobatin azt hiszi, egészen mindegy, hogy más államok polgárairól, vagy a kettős monarchia, pláne Magyarország polgá­rairól van-e szó. Katoná­i azt hiszik, hogy aki tauglichnak bizonyult a szolgálatra, az tanglich az adófizetésre is. A mi behorpadt, nyomorult magyar vállainkat azzal akarják vigasztalni, hogy más államok polgárainak vállai még sú­lyosabb terheket kénytelenek cepelni a hadsere­gért. A gazdag német vagy francia vagy angol vállakat állítják egy sorba a mi szegény vál­­lainkkal, hogy a kerek 576 millió koronás költ­ségvetést a hasunkba beszéljék. S ehhez az ösz­­szeghez még a 177 milliós haditengerészeti költ­ségvetés appendixe járul! Több mint háromne­gyed milliárdot fizet az új költségvetési évben - a kettős monarchia a fegyverkezésre s ebből Magyarország a horribilis quota szerinti részt kénytelen vállalni. Szegény magyar vállaink, meddig bírják még Krobatinnak a számláit! Költségvetési vita és interpelláció. — Az ellenzék a képviselőházban. — Nagy részvétlenség mellett, de annál se­besebb tempóban folytatta ma a munkapárti képviselőház a költségvetés tárgyalását. A ke­reskedelmi tárca költségvetése volt soron, amelyhez többen szólottak hozzá a munkapárt­ról, de nagyobb figyelmet csak Grats Gusztáv­nak a munkásbiztosító reformjával foglalkozó felszólalása keltett. A délelőtti ülés az általá­nos tárgyalással telt el, a délutáni ülést pedig egészen lefoglalta magának báró Harkányi Já­nos kereskedelmi miniszter, aki csaknem há­rom óra hosszat tartó beszédben reflektált a vitában fölhozott észrevételekre és megragadta az alkalmat, hogy­ programm­járól is tájékoz­tassa a munkapárti Házat. A minden apró részletre kiterjedő programm­előadás, ame­lyen bizonyára hetek óta lázasan dolgoztak a minisztérium hivatalaiban, az ásítozó munka­párti hallgatóság előtt teljesen hatástalanul hangzott el, de részben a nyilvánosság számá­ra is elveszett, mert a monoton és vontatott előadást alig lehetett érteni a karzatokról. Bol­dogan lélegzett föl a munkapárt, amikor végre áttérhettek a paragrafus-olvasás és szavazás nekik sokkal kedvesebb „munkájára“. Este hét óra elmúlt, amire mindent meg­­szavazhatót megszavaztak és rövid szünet után áttértek az interpellációkra. Ezalatt a baloldali folyosó megélénkült, az őrséget ké­szenlétbe helyezték, mert a munkapártnak al­kalmasint nem nagy örömére, megjelent a Házban az ellenzék, hogy meghallgassa Poló­­nyi Dezső interpellációját. Csoportosan jöttek a képviselők, a függetlenségiek gróf Károlyi Mihály, Sághy Gyula és Földes Béla vezetésé­vel, a néppártiak, a disszidensek Székely Fe­­renc­cel, és megjött gróf Andrássy Gyula, akit viharos éljenzés fogadott a baloldalon. And­rássy pompás szinben van, a déli nap melege barnára sütötte az arcát. Gróf Károlyi Mihály­­lyal tanácskozott ég idéig,, azután az elnöki csöngettyű szavára"az ellenzék élén bevonult az ülésteremig ,hol akkor nyár a munka­párt elhelyezkedett. A jobboldalon egy kis tü­relmetlen mozgás és meglepetés kísérte a meg­jelenését. Vele szemben ült Tisza, aki sietve írásaiba temetkezett. Nem üdvözölték egymást. Pár pillanatig farkasszemet nézett a két tábor, azután Polónyi Dezső interpellációja vonta magára a figyelmet, amely frappáns közjogi érveléssel mutatta ki, hogy a nálunk most folyó sorolás törvénytelen, mert egyolda­lúan fölemelt­'' ujonclétszám­ alapján rendel­ték el. Báró Hazai Samu honvédelmi miniszter egy papírlapról fölolvasta Tisza István isme­retes álláspontját ebben a kérdésben és ezzel a munkapárt egy újabb szavazással a maga ré­széről is elintézte az ügyet. Az ülés este fél kilenckor végződött. A képviselőház ülése április 30-ikán. Tizenegy óra után nyitotta meg Beöthy PH elnök az ülést. Bemutatta a delegáció elnökének át­iratát, amelyben közli, hogy Kammerer Ernő és bá­ró Solymossy Ödön lemondott a közös ügyek orszá­gos bizottságában viselt tagságáról. Póttagot fog­nak helyettük behívni. A kérvények ber­ntt után bejelentette a Háznak az elnök, hogy Pál Dezső sürgős interpellációt jegyzett be a hro­dalmi miniszternek a létszámemelésnek Ausztriát a 14. §. útján történt életbeléptetése miatt. A sí­ros interpellációra az elnök megadta az engedőt Ezután áttértek a napirendre, a kereskedelmi költségvetés tárgyalására. Szabó János (iklódi) a vámszövetség fenti­tását szükségesnek tartja és bizonyítja, hogy monarchiának a szövetség fentartása áll érdekét. Üdvözli a kereskedelemügyi minisztérium kebe­ben felállított idegenforgalmi osztályt és több i­dítványnyal lép fel az idegenforgalom emelése így javasolja, hogy Magyarország természeti szí­végeit ábrázoló képeket helyezzenek el a vasúti­­ csikban Németország és Olaszország példájára, kormány létesítsen automobil vállalatot a Bátát körül és rendezze a közutakat. Gratz Gusztáv a munkásbiztosító pénztár formját sürgeti. A munkásbiztosítónak pénzei és adminisztracionális téren vannak bajai. Az vi­zet nagy deficittel küzd és szakértők mondják, ha ha így folytatódik, rövid idő múlva csődbe jut. A minisztracionális baj, hogy túlságos nehézséggel­­ telik. A legutolsó jelentés nyolcszázezer korona­­­ficitet mutat fel, de e mellett a járulékhátralék az aktívák közé vannak felvéve, holott ennek a fe­le kerül befizetésre.. A m­unkáspénztár hat év fennállása óta a hátralékos járulékok összege 1 millió, amit aktív vagyonnak tekintenek, pedig sohasem fog befolyni. A balesetbiztosítási költs­­ék aránytalan emelkedése éhen emelt szót. Az 5­0 szágos Pénztárnak­ hatalmaps központi intézményn­ kellett volna lennie, az oplian deficitgyü­jtő-Mepi vált, amelybe a leh­­lott pérfztárak átptálják hi­nyaikat. Mindennek az autofaomia­ kiírás konstrui­ciója az oka. Ha nálm sikerül oly ^reformot létes­teni, amely az i­ntéz^­ény működését megváltoztati úgy a mai állapot dsegre tarthatatlanabbá válik, reformok között az előít és legfontosabb a betegs­zélyezés és balesetbiztosítás teljes elválasztása. m­sodsorban a munkásbiztosítási terhek csökkentés Rámutat a munkásbiztosítás több nagy hibájára­­ kéri a minisztert, hogy a reformot minél előbb te­jeszsze az törvényhozás elé. (Helyeslés a jobbo­dalon.) Brandsch Rudolf elhibázottnak tartja az ipa fejlesztési törvényt. Nem helyesli, hogy az állam versenytársa az iparnak, ezt csak úgy ellensúlyoz­hatja, ha kellő támogatásban részesíti a magán vállalkozást. Szentpáli István szükségesnek tartja az ü­­lési forgalom helyreállítását, úgy hogy abban a vi­déki malmok is részesülhessenek. Kéri továbbá vasérckivitel megszüntetését. Sürgeti az államú úti tisztviselők viszonyainak rendezését. Söpkéz Sándor azt hangoztatja, hogy az á­lamvasut új elnökének az üzleti szellem bevezet­éére irányuló legjobb törekvései a vasút­­­­szervezete mellett aligha lesz sikeres. Egységes­re valami nagyon ragyogott , mert egyáltalában nem ragyogott. Ez a válasz némi értelmesség mellett bizonyít — az igaz — de az is igaz, hogy csak értelmességről és nem egyúttal ön­bizalomról van szó. Amely férfi bízik a maga erejében és fölényében, annak az ilyesmi eszébe se jut, mert nincs oka a félelemre, hogy megcsalhatják ... Olyan elvetemedett terem­tés csak nagyon kevés van a világon, aki férjét ok nélkül csalja meg. — Köszönöm, tudom ... De ebben az én legszebb koromban már azt is tudja az em­ber, hogy olyan képtelenül gonosz teremtés sem volt még a világon, aki a maga mentségére ne talált volna ezer okot is, ha kellett és azt mondta volna, hogy igen ... ok nélkül csaltam meg az uramat, mert azt akarom, hogy közön­­séges malacnak tartsanak. Ilyen tébolyodott romlottságról főélvezeti cikkünk , a botrány­­­jlan­ka, sehol sem emlékezik meg. — Szóval, ön nem bízik magában .. * — Óvatos vagyok. — Más szóval —­ gyáva. — Lehet.­­ — S ezt is bevallja. -- — Önnek igen. — Másnak nem vallaná be? — Nem volna rá alkalmam. — Ez persze azt jelenti, hogy mással rről a témáról nem szokott beszélgetni? — Nem bizony ! És nem főleg azokkal urakkal és hölgyekkel, akik velem együtt legszebb korban vannak. — Mint például ... én. Az osztályfőnök úr roppant udvariasság­ai, élénken tiltakozott. . . Ennek az egész dalmát tengerpartnak sszes kegyelmes szentjeire, asszonyom ... ön is tartozik közénk ! önnek sem gyáva óva­­’■ságra, sem félelemre, sem a kopott banalitá­sok respektálására nincs szüksége. Ön bármely fiatal emberhez bármikor nőül mehet, nem kell rettegnie, hogy ez a szerencsés fiú meg fogja csalni . . . Az asszony mosolygott. — Most én felelem azt, amit az imént ön : köszönöm, tudom . . . De ne fáradjon, — nem akarok férjhez menni. Maga Gyurka . . . maga egészen más ! —• Óh, kérem, ne fáradjon, — én sem akarok megnősülni. — Nagyon súlyos oknak kellene annak lennie — folytatta nyugodt hangon az asz­­szony — amely arra kényszerítene, hogy füg­getlenségemet feláldozzam és férjhez menjek . . . — így gondolkozom én is — bólintott fejével az osztályfőnök úr — engem is csak a legsúlyosabb kényszerhelyzet bízhatna rá, hogy megnősüljek. Mivel pedig mindketten eszes embereknek tartjuk magunkat. . . édes Giza ... hasonló kényszerhelyzetről természetesen szó sem lehet. Mindezek után pedig engedje meg, hogy most már aztán lehető leggyorsabb mene­külést ajánljam szíves figyelmébe, mert még egy perc ... és nyakunkon a zápor. Még pedig milyen zápor ! Huh ... ez gyönyörű volt . . . Yakitó villámlás törte meg e pillanatban a fellegek koromsötétségét . . . Utána mély menydörgés dördült végig az egész égbolt felhőkkel borított szélességén ker­esztül egészen le a láthatár legszéléig. Az eső kövér cseppekben kezdett esni. Még csak itt-ott hullott le egy-egy s az úgy kop­­pant, mint a szétfreccsent ólom . . . — óriási zápor jön, asszonyom ... itt az ideje, hogy valami száraz helyre bújjunk. Az asszony szintén elhagyta helyét és fölkapva ruháját a hátuk mögött kínálkozó sziklabarlang felé sietett. Alig hogy bemene­­­­kült az eléggé szűk menhelyre, amelyben állni sem lehetett, hanem csak összeszorulva ülni kitört odakünn nyári vadsága egész teljességé­vel a vihar, vetekedő szilajság dolgában a leg­féktelenebb orkánokkal. Irtózatos menydör­gések dörögtek majdnem szakadatlanul egy­másután s villám villámot ért... A zápor pe­dig csak úgy dőlt. — Gyönyörű szép ... — mormogta össze rázkódva az asszony, — midőn egy-egy villán majdnem megvakította. Úgy látszott, mintha valamennyi közvet­lenül a barlang nyílása elé csapott volna .. . Az osztályfőnök úr hiába udvariaskodott hogy minél kényelmesebb helyet biztosítson neki, a szűk helyen mégis csak közvetlenül egy­más mellé kellett szorulniok, különben nem fértek volna el. Ez a nagy közelség arra bátorí­totta Domokos György doktort, hogy a követ­kező megjegyzést tegye : — Abban a regényben, amelyet ma kér­tem olvasni, egy szegény hajóslegényről v szó, akit a tenger valami puszta szigetre­­ tett ki . . . Én is úgy érzem magam, mint most egy puszta szigeten volnék . . . ezer mé­földnyire minden élő embertől . . . csakha nekem jobb dolgom van, mint annak a szegő hajóslegénynek, mert én nem vagyok egyed Az asszony ránézett. Olyan közel volt egymáshoz, hogy arca szinte a férfi arcához é­s— Lám . . . maga Gyurka nemcsak or­tos és gyáva, hanem következetlen is. Féló­val ezelőtt minden furfangját összeszed csak hogy engem távozásra bírjon s egyedül f­­alhassa le vihar esetére ezt a — mondhatom nagyon szűk menhelyet, most pedig azt mo­ja, hogy jobb dolga van, mint annak a nem dem­miféle hajóslegénynek . . . Ha maga két kezetes ember volna, akkor most azon kell mesterkednie, hogy engem innen kiűzzön. Mi­­árt meg is kezdhetné azzal, hogy mit fog a Pesti Hírlap______ 1914. május 1., péntek.

Next