Pesti Hírlap, 1914. május 1-15. (36. évfolyam, 103-114. szám)
1914-05-01 / 103. szám
____________________ Így a sötétben kell tovább is tapogatóznunk, így azt se tudjuk, hogy a hadügyi költségvetésből ránkszakadó összegért kapunk-e legalább annyi ellenértéket, hogy határainkat úgy védik meg erődítésekkel, mint Ausztriáét, így csak azzal a vigaszszal kell beérnünk, hogy bár az 1914—15-ik évi hadügyi költségvetés a katona Krobatin szerint is tagadhatatlanul igen nagy összeget ró a vállainkra, de ez az összeg még mindig kevésbbé súlyos, mint az, melyet más államok adófizető polgáraira ró a fegyverkezés. Vállak és vállald A katonák számára persze az adófizető polgár teherviselési képességében nincs különbség. Krobatin azt hiszi, egészen mindegy, hogy más államok polgárairól, vagy a kettős monarchia, pláne Magyarország polgárairól van-e szó. Katonái azt hiszik, hogy aki tauglichnak bizonyult a szolgálatra, az tanglich az adófizetésre is. A mi behorpadt, nyomorult magyar vállainkat azzal akarják vigasztalni, hogy más államok polgárainak vállai még súlyosabb terheket kénytelenek cepelni a hadseregért. A gazdag német vagy francia vagy angol vállakat állítják egy sorba a mi szegény vállainkkal, hogy a kerek 576 millió koronás költségvetést a hasunkba beszéljék. S ehhez az öszszeghez még a 177 milliós haditengerészeti költségvetés appendixe járul! Több mint háromnegyed milliárdot fizet az új költségvetési évben - a kettős monarchia a fegyverkezésre s ebből Magyarország a horribilis quota szerinti részt kénytelen vállalni. Szegény magyar vállaink, meddig bírják még Krobatinnak a számláit! Költségvetési vita és interpelláció. — Az ellenzék a képviselőházban. — Nagy részvétlenség mellett, de annál sebesebb tempóban folytatta ma a munkapárti képviselőház a költségvetés tárgyalását. A kereskedelmi tárca költségvetése volt soron, amelyhez többen szólottak hozzá a munkapártról, de nagyobb figyelmet csak Grats Gusztávnak a munkásbiztosító reformjával foglalkozó felszólalása keltett. A délelőtti ülés az általános tárgyalással telt el, a délutáni ülést pedig egészen lefoglalta magának báró Harkányi János kereskedelmi miniszter, aki csaknem három óra hosszat tartó beszédben reflektált a vitában fölhozott észrevételekre és megragadta az alkalmat, hogy programmjáról is tájékoztassa a munkapárti Házat. A minden apró részletre kiterjedő programmelőadás, amelyen bizonyára hetek óta lázasan dolgoztak a minisztérium hivatalaiban, az ásítozó munkapárti hallgatóság előtt teljesen hatástalanul hangzott el, de részben a nyilvánosság számára is elveszett, mert a monoton és vontatott előadást alig lehetett érteni a karzatokról. Boldogan lélegzett föl a munkapárt, amikor végre áttérhettek a paragrafus-olvasás és szavazás nekik sokkal kedvesebb „munkájára“. Este hét óra elmúlt, amire mindent megszavazhatót megszavaztak és rövid szünet után áttértek az interpellációkra. Ezalatt a baloldali folyosó megélénkült, az őrséget készenlétbe helyezték, mert a munkapártnak alkalmasint nem nagy örömére, megjelent a Házban az ellenzék, hogy meghallgassa Polónyi Dezső interpellációját. Csoportosan jöttek a képviselők, a függetlenségiek gróf Károlyi Mihály, Sághy Gyula és Földes Béla vezetésével, a néppártiak, a disszidensek Székely Ferenccel, és megjött gróf Andrássy Gyula, akit viharos éljenzés fogadott a baloldalon. Andrássy pompás szinben van, a déli nap melege barnára sütötte az arcát. Gróf Károlyi Mihálylyal tanácskozott ég idéig,, azután az elnöki csöngettyű szavára"az ellenzék élén bevonult az ülésteremig ,hol akkor nyár a munkapárt elhelyezkedett. A jobboldalon egy kis türelmetlen mozgás és meglepetés kísérte a megjelenését. Vele szemben ült Tisza, aki sietve írásaiba temetkezett. Nem üdvözölték egymást. Pár pillanatig farkasszemet nézett a két tábor, azután Polónyi Dezső interpellációja vonta magára a figyelmet, amely frappáns közjogi érveléssel mutatta ki, hogy a nálunk most folyó sorolás törvénytelen, mert egyoldalúan fölemelt'' ujonclétszám alapján rendelték el. Báró Hazai Samu honvédelmi miniszter egy papírlapról fölolvasta Tisza István ismeretes álláspontját ebben a kérdésben és ezzel a munkapárt egy újabb szavazással a maga részéről is elintézte az ügyet. Az ülés este fél kilenckor végződött. A képviselőház ülése április 30-ikán. Tizenegy óra után nyitotta meg Beöthy PH elnök az ülést. Bemutatta a delegáció elnökének átiratát, amelyben közli, hogy Kammerer Ernő és báró Solymossy Ödön lemondott a közös ügyek országos bizottságában viselt tagságáról. Póttagot fognak helyettük behívni. A kérvények berntt után bejelentette a Háznak az elnök, hogy Pál Dezső sürgős interpellációt jegyzett be a hrodalmi miniszternek a létszámemelésnek Ausztriát a 14. §. útján történt életbeléptetése miatt. A síros interpellációra az elnök megadta az engedőt Ezután áttértek a napirendre, a kereskedelmi költségvetés tárgyalására. Szabó János (iklódi) a vámszövetség fentitását szükségesnek tartja és bizonyítja, hogy monarchiának a szövetség fentartása áll érdekét. Üdvözli a kereskedelemügyi minisztérium kebeben felállított idegenforgalmi osztályt és több idítványnyal lép fel az idegenforgalom emelése így javasolja, hogy Magyarország természeti szívégeit ábrázoló képeket helyezzenek el a vasúti csikban Németország és Olaszország példájára, kormány létesítsen automobil vállalatot a Bátát körül és rendezze a közutakat. Gratz Gusztáv a munkásbiztosító pénztár formját sürgeti. A munkásbiztosítónak pénzei és adminisztracionális téren vannak bajai. Az vizet nagy deficittel küzd és szakértők mondják, ha ha így folytatódik, rövid idő múlva csődbe jut. A minisztracionális baj, hogy túlságos nehézséggel telik. A legutolsó jelentés nyolcszázezer koronaficitet mutat fel, de e mellett a járulékhátralék az aktívák közé vannak felvéve, holott ennek a fele kerül befizetésre.. A munkáspénztár hat év fennállása óta a hátralékos járulékok összege 1 millió, amit aktív vagyonnak tekintenek, pedig sohasem fog befolyni. A balesetbiztosítási költsék aránytalan emelkedése éhen emelt szót. Az 50 szágos Pénztárnak hatalmaps központi intézményn kellett volna lennie, az oplian deficitgyüjtő-Mepi vált, amelybe a lehlott pérfztárak átptálják hinyaikat. Mindennek az autofaomia kiírás konstruiciója az oka. Ha nálm sikerül oly ^reformot létesteni, amely az intéz^ény működését megváltoztati úgy a mai állapot dsegre tarthatatlanabbá válik, reformok között az előít és legfontosabb a betegszélyezés és balesetbiztosítás teljes elválasztása. msodsorban a munkásbiztosítási terhek csökkentés Rámutat a munkásbiztosítás több nagy hibájára kéri a minisztert, hogy a reformot minél előbb tejeszsze az törvényhozás elé. (Helyeslés a jobbodalon.) Brandsch Rudolf elhibázottnak tartja az ipa fejlesztési törvényt. Nem helyesli, hogy az állam versenytársa az iparnak, ezt csak úgy ellensúlyozhatja, ha kellő támogatásban részesíti a magán vállalkozást. Szentpáli István szükségesnek tartja az ülési forgalom helyreállítását, úgy hogy abban a vidéki malmok is részesülhessenek. Kéri továbbá vasérckivitel megszüntetését. Sürgeti az államú úti tisztviselők viszonyainak rendezését. Söpkéz Sándor azt hangoztatja, hogy az álamvasut új elnökének az üzleti szellem bevezetéére irányuló legjobb törekvései a vasútszervezete mellett aligha lesz sikeres. Egységesre valami nagyon ragyogott , mert egyáltalában nem ragyogott. Ez a válasz némi értelmesség mellett bizonyít — az igaz — de az is igaz, hogy csak értelmességről és nem egyúttal önbizalomról van szó. Amely férfi bízik a maga erejében és fölényében, annak az ilyesmi eszébe se jut, mert nincs oka a félelemre, hogy megcsalhatják ... Olyan elvetemedett teremtés csak nagyon kevés van a világon, aki férjét ok nélkül csalja meg. — Köszönöm, tudom ... De ebben az én legszebb koromban már azt is tudja az ember, hogy olyan képtelenül gonosz teremtés sem volt még a világon, aki a maga mentségére ne talált volna ezer okot is, ha kellett és azt mondta volna, hogy igen ... ok nélkül csaltam meg az uramat, mert azt akarom, hogy közönséges malacnak tartsanak. Ilyen tébolyodott romlottságról főélvezeti cikkünk , a botrányjlanka, sehol sem emlékezik meg. — Szóval, ön nem bízik magában .. * — Óvatos vagyok. — Más szóval — gyáva. — Lehet. — S ezt is bevallja. -- — Önnek igen. — Másnak nem vallaná be? — Nem volna rá alkalmam. — Ez persze azt jelenti, hogy mással rről a témáról nem szokott beszélgetni? — Nem bizony ! És nem főleg azokkal urakkal és hölgyekkel, akik velem együtt legszebb korban vannak. — Mint például ... én. Az osztályfőnök úr roppant udvariasságai, élénken tiltakozott. . . Ennek az egész dalmát tengerpartnak sszes kegyelmes szentjeire, asszonyom ... ön is tartozik közénk ! önnek sem gyáva óva’■ságra, sem félelemre, sem a kopott banalitások respektálására nincs szüksége. Ön bármely fiatal emberhez bármikor nőül mehet, nem kell rettegnie, hogy ez a szerencsés fiú meg fogja csalni . . . Az asszony mosolygott. — Most én felelem azt, amit az imént ön : köszönöm, tudom . . . De ne fáradjon, — nem akarok férjhez menni. Maga Gyurka . . . maga egészen más ! —• Óh, kérem, ne fáradjon, — én sem akarok megnősülni. — Nagyon súlyos oknak kellene annak lennie — folytatta nyugodt hangon az aszszony — amely arra kényszerítene, hogy függetlenségemet feláldozzam és férjhez menjek . . . — így gondolkozom én is — bólintott fejével az osztályfőnök úr — engem is csak a legsúlyosabb kényszerhelyzet bízhatna rá, hogy megnősüljek. Mivel pedig mindketten eszes embereknek tartjuk magunkat. . . édes Giza ... hasonló kényszerhelyzetről természetesen szó sem lehet. Mindezek után pedig engedje meg, hogy most már aztán lehető leggyorsabb menekülést ajánljam szíves figyelmébe, mert még egy perc ... és nyakunkon a zápor. Még pedig milyen zápor ! Huh ... ez gyönyörű volt . . . Yakitó villámlás törte meg e pillanatban a fellegek koromsötétségét . . . Utána mély menydörgés dördült végig az egész égbolt felhőkkel borított szélességén keresztül egészen le a láthatár legszéléig. Az eső kövér cseppekben kezdett esni. Még csak itt-ott hullott le egy-egy s az úgy koppant, mint a szétfreccsent ólom . . . — óriási zápor jön, asszonyom ... itt az ideje, hogy valami száraz helyre bújjunk. Az asszony szintén elhagyta helyét és fölkapva ruháját a hátuk mögött kínálkozó sziklabarlang felé sietett. Alig hogy bemenekült az eléggé szűk menhelyre, amelyben állni sem lehetett, hanem csak összeszorulva ülni kitört odakünn nyári vadsága egész teljességével a vihar, vetekedő szilajság dolgában a legféktelenebb orkánokkal. Irtózatos menydörgések dörögtek majdnem szakadatlanul egymásután s villám villámot ért... A zápor pedig csak úgy dőlt. — Gyönyörű szép ... — mormogta össze rázkódva az asszony, — midőn egy-egy villán majdnem megvakította. Úgy látszott, mintha valamennyi közvetlenül a barlang nyílása elé csapott volna .. . Az osztályfőnök úr hiába udvariaskodott hogy minél kényelmesebb helyet biztosítson neki, a szűk helyen mégis csak közvetlenül egymás mellé kellett szorulniok, különben nem fértek volna el. Ez a nagy közelség arra bátorította Domokos György doktort, hogy a következő megjegyzést tegye : — Abban a regényben, amelyet ma kértem olvasni, egy szegény hajóslegényről v szó, akit a tenger valami puszta szigetre tett ki . . . Én is úgy érzem magam, mint most egy puszta szigeten volnék . . . ezer méföldnyire minden élő embertől . . . csakha nekem jobb dolgom van, mint annak a szegő hajóslegénynek, mert én nem vagyok egyed Az asszony ránézett. Olyan közel volt egymáshoz, hogy arca szinte a férfi arcához és— Lám . . . maga Gyurka nemcsak ortos és gyáva, hanem következetlen is. Félóval ezelőtt minden furfangját összeszed csak hogy engem távozásra bírjon s egyedül falhassa le vihar esetére ezt a — mondhatom nagyon szűk menhelyet, most pedig azt moja, hogy jobb dolga van, mint annak a nem demmiféle hajóslegénynek . . . Ha maga két kezetes ember volna, akkor most azon kell mesterkednie, hogy engem innen kiűzzön. Miárt meg is kezdhetné azzal, hogy mit fog a Pesti Hírlap______ 1914. május 1., péntek.