Pesti Hírlap, 1914. május 1-15. (36. évfolyam, 103-114. szám)

1914-05-10 / 110. szám

3. pesti Hírlap i914. május 1ll., vasárnap. vetkezve statisztikával, mintastenogra­manókkal. A Stolze-—Schrey-rendszer egész könyvtárat állított ki, a német Gabelsberger síjjjótéma azonban nincsen hozzá méltó módon képviselve. Nem így a magyar, ahol csak igazán dicséret illetheti dr Fabró Henri­ket, dr V­ikár Bélát, dr Verő Leót, Bálintot, dr Tég­lás Gézát, Radnai Bélát, Sós Dórát, akik fáradságot nem ismerve, odahatottak, hogy a magyar színek a kiállításban feltűnést keltsenek, mert amit kiál­lítottak, az a tudomány és a komoly munka gyü­mölcse. Sajnos, nem mondhatjuk ezt a könyvipart és a grafikát illetőleg. Amíg Ausztria, Franciaor­szág, Anglia, Olaszország, Japán, Oroszország, kü­­lön-külön pavillonokkal dicsekedhetik, addig mi magyarok azt sem értük el ez igazán nemzetközi jellegű kiállításban, hogy az idegen államok csar­nokaiban kaptunk volna egy kis szobát. Ki a hi­bás? — jelen esetben nem a kiállítás vezetősége. „Ausztria“ csarnokát öt hatalmas fekete­­sárga zászló hirdeti. Finom ízlést, kultúrát doku­mentálnak úgy a berendezése, mint kiállított mű­vei. „Franciaország" csarnoka XV. Lajos palo­tájának bű mása. Szinte abba a finom korba ragad­ja az embert, érzi a szimpatikus francia nép ötle­teit, szellemét s a hatalmak kollekciók Rousseau, Voltaire, Victor Hugó munkáiból egy nagy tehet­ségű nemzet irodalmába engednek betekintést. A kiállítás legszebb, legtartalmasabb pavillonja ez. "Anglia", „Oroszország", „Olaszország" pa­­villonokat még nem adták át a nyilvánosságnak. Négy nevezetes gyűjtemény van még: GyA há­ziasszony“ a nők irodalmi tevékenységét mutatja be, itt vannak a magyar írónők munkái és fényké­pei, gyermek és az iskola" megvilágítja a gyer­mek szellemi fejlődését, a kártékony tényezőket, a­melyek reá befolyással lehetnek. Statisztikai táb­lák, grafikonok teszik érdekessé ez osztályt. „A mozi" csarnoka a kinematográfia összesé­gét foglalja magában. Ügyes összhangban a fotográ­fiával, a bölcsőtől egész jó beszélő filmig elvezet s minden mozzanatot gyakorlatilag is bemutat. A kiállítás egy hozzáértő nemzet impresszió­ját kelti a nézőben. S ha tavaly nem is voltunk megelégedve az épenséggel nem nemzetközi építé­szeti kiállítással, most meg kell vallani, hogy Lipcse ezúttal olyat produkált, amiben az egész világon egyedül áll. „ K. u­ tán újra neki bátorodtak. Egyik ment a másik után. A pénzéről kiki kapott egy-egy elismer­vényt, mely finom kis papiros már egy vékony záloga volt a szebb jövőnek, fundamentuma a honfoglalásnak. Kétszázötvenen iratkoztak be. Kétszáz­ötvennel többen. Pedig csak ötszázan kap­hattak földet. Többen nem. Tehát kétszázötven ember kiesik. Kik lesznek azok ? Az emberek zúgni kezdtek : — Itt, ebbe lesz az urak huncutsága ! Összejöttek a városháza előtt. Előbb csak úgy maguk között tanakodtak . Mi lesz most ? Majd követelni kezdték . Mondják meg, kik kapnak . . ? Persze a város gazdájának cse­lédje ... A jegyző napszámosa . . . Böröc András egészen kétségbeesett. — Érezöm, hogy én nem kapok belőle ... Előre érezöm . . . Nem jól érezte. Az ő neve bennmaradt a kalapban. úgy történt, hogy egy napon a hétszáz­ötven nevet, melyet Csüllög Péter bizalmi em­ber a maga kezével vetegetett le a papiros cédu­lákra, beletették az egész népség szeme előtt egy kalapba s aztán egy kis fiú duzgálni kezdte azokat kifelé ... Biz az szomorú aktus volt. A kihuzottak visszakapták a pénzüket s lesújtva távoztak. Némileg enyhítette ugyan fájdalmukat az, hogy lám a város gazdájának cselédje is kiesett, meg a polgármester huszár­jának a sógora... Igazságosan ment a lutri­zás. Azok, akik bennmaradtak, elégedetten túljutottak összes . Ebben nem volt huncutság ) Hozzátették ugyan­úgy magukban : No, majd az osztálykodásnál! Ott válik el, kinek jut a hátasa, kinek a laposa ... Kinek esik a város alatt, kinek a határ végén ? .. A kilécezett, megszámozott parcellákat is a bizalmi emberek becsülték fel. A jobbat, a város alatt levőt, magasabb összegre, a silá­nyabbat, a távolesőt, alacsonyabbra . . . Napokig tartott, míg megdeputálták, igazságosan helybenhagyták .­ Ez ennyivel ér többet, ez ennyivel kevesebbet... Végül hetvenezer koronával több jött ki. Újra kezdték a becslést. Hiszen, ha előre lehetett volna tudni, hogy melyik kié lesz, akkor könnyű lett volna rámutatni: „Ebből üssünk le !“ De így elő­fordulhatott az az eset, hogy az ember épp a magáét taksálja föl ... Tehát borzasztó igaz­ságosan kellett menni a dolognak. Aminthogy úgy is ment. — No, itt sem történt huncutság, —• állapították meg az emberek. Végre felviradt a nagy nap. Egy szép október végi szombati nap. Az emberek ünnep­lőbe öltözötten sereglettek össze a városháza nagytermében. Aki csak a lábát birta, ott volt. Ember, asszony, de még a gyermekek is. Egy-egy kalapot letettek a hosszú asztal két végére. Mellé állítottak egy fiút, meg egy leányt, hogy egyik húzza a neveket, a másik meg a parcellák számát, amit egyébként min­denki maga eszközölhetett­. Aminthogy úgy is történt. Ünnep volt ez, nagy ünnep­ , v­ukta­radetsi dótksexáccs­arai a még egyszer elmondták a parcellázás körülményei! ... Mi történt eddig s mi következik most ? A sorshúzás.. A szemek odaszegeződtek az asztalvégre. A fiú húzta a nevet. — Nagy Mihály ! Nagy Mihály átvette a cédulát s átvádolt vele a másik urnához. Ott belenyúlt a kalapba s vigyázva kotorászgatott, keresgélt a nume­rust rejtegető papirosok között, majd némi té­tova után kivett egy számot: — 236! — Ez a kendő ... A 236-os parcella ! — Kis Péter, Kovács Pál... és igy to­vább . . . Akik megkapták a numerusukat, azok — ember, asszony, gyerekek, — egymás he­gyen-hátán törekedtek kifelé a földekhez, a parcellákhoz... — Melyik hát az én világom . . ? S az az elesett ember, aki soha még csak nem is álmodhatta, hogy neki valaha lehessen egy talpalatnyi földje azon a hat lábnyin kí­vül, mely mindenkinek kijut... a parcellájá­hoz érve lerogyott s megölelte, megcsókolta­ a földjét... Tehették volna, hisz meg volt engedve, hogy egymás közt kicseréljék a földeket, de senki sem tette. Isten ujjmutatásának vették a maguk által húzott numerusokat. Mindenki mint a saját gyermekét ölelte át azt a földet, melyet neki a sors juttatott... Azt pedig de­hogy cserélné el valaki, hisz az a legszebb, az a legjobb ...! Böröc Andrásék is ott térdepeltek nap­estig a numerusukat mutató léc mellett s ára­ikká szeretettől simogatták a tarló tarka barka Közgazdaság. (Folytatás a főlapról.) Üzleti hetiszemle. Hüvelyesek és magvak. A lefolyt héten is lanyha irányzat volt tapasztalható a hüvelyes üz­letben, a fogyasztás napról-napra csökken, külföld érdeklődése is teljesen hiányzik. Csekély forgalom mellett névleg jegyeztetnek az előző heti árak és pedig: fehér bab 19.50—20.50 K, tarka bab 20— 20.50 koronáért. Borsó változatlan, jegyeztetik há­mozott 42—52 K, hámozatlan 81—36 K.-ért. Len­cse elsőrendű áru különösen szilárd, jegyeztetik mi­nőség szerint 80—78 koronáért. Mák irányzata meg­szilárdult, jegyeztetik 60—62 koronáért. Köles és­­köleskása csekély forgalom mellett, jegyeztetik kö­leskása 81—36 koronáért. Hollandi kömény nyu­godt, jegyeztetik 78—81 koronáért. Mind 100 kg.­­kint. Széna, szalona, takarmány. (Fuchs József jelentése.) A hetivásáron széna és szalmában cse­kély behozatal és jó kereslet volt. Eladaptott, kö­­zépminőségű, jobb és elsőrendű széna 3.50—4.50 K, muhar 4.50 K-ig, alom szalma 1.60—2.00 K, zsup­­szalm­a 2.40—3.00 K, szecska 3.00 K-ig, per 50 kiló fuvaronként házhoz szállítva. Préselt szalma 3.50 —4.25 K, préselt szalma 1.60—2.00 K, 50 kg,­kint­­ a józsefvárosi pályaudvaron. Szesz. E héten a szeszüzletben a kínálat ismét élénk volt és a szeszárak változatlanul, kar­­tellen kívüli és mezőgazdasági finomítóktól, olcsóbb árban­ zárulnak. Elkelt finomított szesz nagyban adózva 203 koronán, adózatlanul 64 koronán egyezményben le­vő finomítóktól és olcsóbb árban egyezményen kí­vüli finomítóktól. Adózott finomított szesz kisebb tételekben 205 koronáig kelt el. Denaturált szeszben a kínálat élénk és hordó­val együtt 50 koronáig kelt el. Tartányáru 43—46 koronáig. Vidéki telepek 1—1 sz­g olcsóbb árban ajánlottak. Mezőgazdasági szeszgyárak részéről kontin­gens nyersszesz gyérebben volt ajánlva és kampány­­szállitásra főleg jegyzésen alól történtek üzletek. Exkontingens finomított szesz mezőgazdasági fino­mítóktól 40—42 K volt ajánlva tartányban. Budapesten a kontingens nyers szess ára 57.-——58.— korona. Budapesti zartatárak nagyban : Finomított szesz adózva 203.--------203.50 K „ „ adózatlan 64.---- 64 50 „ Nyers-szesz adózva 201.----201.50 „ Denaturált szesz 50.---- 50.50 „ Petróleum. A Kőolajfinomítógyár részvény­­társaság gyártmányainak árjegyzése nagybani el­adásoknál a következő: Fiumei kristályolaj 42.— K. fiumei White-Star kőolaj (három csillagos) 87. - K. fiumei Standard-White kőolaj (két csillagos) 35. - K.­­Árak 100 kg. tiszta súlyért tényleges göngysúlylyal, hordóstul. Budapestre bérmentve szállítva értendők­. Egyes hordók 1.— K-val drá­gábbak. Ásványkenőolajok. A kőolajfínomítógyár­­részv. társ. kenőolaj gyártmányainak árjegyzése nagybani eladásoknál a következők: Fiumei 0. számú tiszti tóolaj 32.— K. Fiumei 1. számú orsó­­olaj 47.— K. Fiumei 2. számú könnyű gépolaj 48.— K. Fiumei 3. számú nehéz gépolaj 54.— K. Fiumei 4. sz. vulkán (henger) olaj 36.— K. Fiumei 5. sz. fénytelen olaj 35.- K. Fiumei 6. sz. kiváló nehéz gépolaj 68.— K. Hengerolaj sötét 81.— K. 00 jegyű hengerolaj világos 86.— K. 100 kgr. tisztasulyért, hordóstul, valódi göngysulylyal Bu­dapestre szállítva.) Repceolaj: A hét végén beállott fagy a repce­­vetéseket sem kímélte meg. A repceolaj ennek folytán szilárd irányzatot követett és különösen az új évadra igen tekintélyes mennyiségek köttettek 92—93 K per 100 kgkint ad Budapest. Készáruért 95—90 K-t fizettek. Olajpogácsa. (Perlesz és Sági budapesti ga­bonabizományosok jelentése.) Olajpogácsában e hé­ten a múlt hetinél nagyobb forgalom volt, viszont az árak, dacára ennek, emelkedtek, amennyiben a kínálat úgy paraszt-, mint egyéb gyári áruban igen csekély. A kereslet az egyéb takarmánycikkek drá­gulása következtében az olajpogácsára is kihatás­sal volt és igy annak ára, — mivel a készletek a legminimálisabbak, aránytalanul emelkedtek. — A hét végén köttetett: Magyar parasztáru napra­­forgópogácsa 17.20—30, ausztriai gyári áru 15.30 —40, lenmag-pogácsa, román áru. 16.50—60, vad­­repce-pogácsa 13.70—80, szelíd repcepogácsa 15.20 —30, tökmag-pogácsa 19.50—60 per 100 kg. Buda­­pestre, vagy dunántulra, prompt vagy későbbi szál­lításra, duplikát ellen fizetve. Gyarmatáruk. (Wertheimer és Frankl je­lentése.) Cukor: A nyerscukorpiacokról az utóbbi héten csak jelentéktelen árhullámzások híre érke­zett, mert a megszilárdult árfolyamokat ismét erő­sebb kínálat követte. A már néhány hét óta száraz­sággal és fagygyal váltakozó időjárás, mely helyen­ként valószínűleg a répa utánvetést fogja igé­nyelni, inkább adhatott volna okot az ár emelésére és így a közeljövő időjárásnak lefolyása lesz az árak alakulására mérvadó. Belföldi finomítványok­­nak kielégítő forgalma volt, változatlan árak mellett és jegyeznek Budapesten: 6üveg 81.25 K, 80.75 K, kocka dobozokban 83.25—­82.75 K, kocka ládákban 84.75—84.25 K.­­— Kávé. Az üzlet e héten is csendes lefolyású volt, mert nem érkeztek oly hírek, amelyek élénk­ebb mozgalom előidézé­sére alkalmasak lettek volna. A jelentések a még meglévő készletek nagyságáról, valamint a jövő termés kilátásairól sokkal ellentmondóbbak, sem­hogy azokból az árak jövőbeni alakulására követ­keztetni lehetne. Brazíliai fajok a múlt heti jegy­zések színvonalán tartották magukat, m­íg finom kávék legmagasabb áraikat ezúttal is megtartot­ták. A Fűszerek mérsékelt kereslet mellett a múlt heti árakban zárultak. — Rizs :Indiai fajokban élénk kereslet volt, mert ezen cikk a drága élelmi­szer árakkal szemben még a legolcsóbbnak és leg­­szaporábbnak nevezhető. Moulmain fajokban a malmok már erősen kifogytak és áraikat az utóbbi napokban kétszer fél koronával emelték. Hasonló

Next