Pesti Hírlap, 1914. július (36. évfolyam, 153-180. szám)
1914-07-05 / 157. szám
jig. julius 6., vasárnap-PESTI HÍRLAP 67 szelők értik meg teljesen. Egyesegyedül a képzőművészet kozmopolita nyelve az, amely minden magyarázatnál ékesebben beszél. Márpedig az Erdélyt és Boszniát fenyegető, fölszabadítani akaró Románia és Szerbia, Európában a legeslegutolsó helyen állanak a kultúra terén, hacsak ahazudni tudást, az európai béke és kultúra megbontani tudását nem tekintik kultúrképességnek. A délszláv népek közül főleg Horvát- és Görögország adtak egy-egy jelentős művészt. Ezek Bukovac és Gysis. De, ami a román, szerb és orosz kultúrával való európai fenyegetést és Európa fölfalását illeti, ez a világnak leghallatlanabb szédelgése, kalandor szélhámossága. Hogy ezt a kalandor szélhámosságot több millió szláv szurony és orgyilok támogatja, az a világ legnagyobb gonoszsága. Hogy pedig ezt Európa még mindig nem szolidárisan, kereskedelmi ügyektől és Elszász-Lotharingiától megbontva, tétlenül nézi, az a kultureurópa legnagyobb ostobasága. Európa egész kultúrája veszélyben van, győzni nem fog itt senki, a szlávság (az állítólag ,,friss erő", holott csak alsóbbrendű typus) legföljebb pusztítani fog tudni, de kultúrájával legyőzni még önmagát sem tudja. Ezt tanítaná ma a frenológia, ha divatban volna. Lakos Alfréd: Véres merényletek. A politikának mindig voltak terrorisztikus eszközei, bomba, revolver, tőr, minden korban és minden időben szerepelt a politikai meggyőzés eszközei között. Az ókorban és a középkorban épp oly „divatos" volt az, hogy az államfőket vagy a vezető államférfiakat gyilkossággal tegyék el láb alól, mint ahogy a modern korban sem riadnak vissza a terroristák az erőszaktól. Az a két pisztolylövés, amely a monarchia jövő történetében oly erőszakos módon idézett elő változást, egy egész újfajta indokon nyugodott. Az eddigi merényletek oka vagy az anarchizmus, vagy a nihilizmus volt, ezt a merényletet azonban a délszláv fanatizmus vezette. Ebben a sorban Ferenc Ferdinánd az első, mert György görög király nem a délszláv fanatizmusnak, hanem egy rongyos ember őrületének esett áldozatul. A múlt század nihilista és anarchista merényletekben igen gazdag volt. A XIX. századbeli politikai merényletek sorozatát a Berry herceg ellen elkövetett merénylet kezdte meg Berry hercegr X. Károly második fia volt és ő jelképezte azt, hogy Franciaországban még valamikor felülkerekedhetik a királyság eszméje. 1820. február 13-án történt a merénylet. Karolina Lujzával a színházban volt, ahonnan a hercegnő még előadás kezdete előtt távozni akart. Férje lekísérte akocsihoz és mikor a kocsitól visszaindult a bejárathoz, egy Lomvei nevü anarchista férkőzött hozzá és kését mélyen beledöfte a hercer mellébe. Midőn tettének oka felől kérdezték, ezt felelte: — ő volt Franciaország legveszedelmesebb ellenségei Nemsokára rá Lajos Fülöp, a polgárkirály, feje körül süvített néhány folyó. Ennek a merényletnek Fieschi volt a szerzője. Katonai díszszemlét tartott a király Páris boulevardjain, amely már vége felé járt, mikor a boulevard du Temple egyik hajlásánál egy testőr lépett a király elé és egy kérvényt akart neki átadni. Mikor a király lehajolt a gárdistához, golyózápor lepte el őt és kíséretét. A király sértetlen maradt, de kíséretéből mintegy húszan hevertek holtan az utcán. Az egyik szomszédos ház ablakából füst szállt fel, a rendőrök felrohantak és ott találták vérében fetrengve Fieschit, aki saját találmányú gépfegyverével követte el a merényletet, de a gépfegyver egyik csöve elrepedt és így ő maga is megsebesült. Ez után Németország került sorra, ahol különösen Frigyes Vilmos élt át sok veszélyes pillanatot. Az első merényletet ellene Tschech, Storbon város polgármestere, követte el, mikor a király 1844. július 26-án a királyi palota előtt kocsijába szállott. Tschech kétszer lőtt a királyra, akit azonban vastag köpenye megmentett a súlyosabb sebesüléstől. A második merénylő egy Sefeloge nevű tiszt volt. Ezt a tisztet összeférhetetlen természete miatt elbocsátották a hadseregből, amikor Frigyes Vilmos 50 tallér ajándékot adott neki. Ezen a pénzen többek között pisztolyt vett, amelylyel hónapokig gyakorolta magát. 1850 május 22-én a potsdami pályaudvaron kétszer rálőtt a királyra, aki karjával védte ki a lövést, úgy, hogy a golyó a karjába fúródott. Sefeleget az őrültek házába internálták. Tizenegy évvel ezután, 1861 július 14-én, Baden-Badenben egy diák lőtt kétszer a királyra, aki ekkor a nyakán sebesült meg könnyebben. Az időrendben következő merénylet egy polgári államfő ellen irányult, és pedig eredményesen, amennyiben 1805 április 15-én egy anarchista egy lövéssel Lincoln Ábrahámnak, az Egyesült Államok elnökének, életét oltotta ki. 1870 szeptember 22-én viszont Prins spanyol miniszterelnök esett áldozatul egy merényletnek és ezután ismét a sikertelen merényletek sorozata következett, amelyek célpontja I. Vilmos, az első német császár volt. 1878 május 21-én érte őt az első merénylet. Ekkor Hodel Miksa 21 éves iparostanonc lőtt a császárra, de célt tévesztett. Alig telt el néhány nap, mikor — jan. 2-án — Nobiling Károly követett el újabb merényletet. Ez alkalommal az ősz császár fejébe és vállába harminc ferét ment és Nobiling a helyszínen agyonlőtte magát. A legborzasztóbb tervet azonban Reinsdorf Ágost főzte ki. 1880-ban a Rudesheimben felállított szobor leleplezési ünnepélyén az egész fejedelmi családot el akarta pusztítani. A szoborhoz vezető úton gyújtózsinórt húzott keresztül és negyedórával a menet érkezése előtt meggyújtotta. A nedvesség azonban eloltotta a gyújtózsinórt és a merénylet meghiúsult. Mialatt Európában így működtek az anarchisták, addig Oroszországban kilépett a porondra egy másfajta fanatizmus: a nihilizmus. A legelső nihilista merénylet 1866-ban történt, amikor Karakozov rálőtt II. Sándor cárra, de a merénylet sikertelen maradt. 1878-ban és 1879-ben — miután közben sok politikust és főembert pusztítanak el — újra a cárt veszik célba és két merényletet követnek el ellene. Az elsőnél Nikolajewban akarták felrobbantani, a másodiknál Solowjew diák lőtt rá négyezer. Egyik sem sikerült. 1880-ban pedig a téli palotában akarták felrobbantani. A terv kivitelével Stepanoff ácsot bízták meg, aki a téli palotában volt alkalmazva. Stepanoff véghez is vitte a merényletet, de a cári család ép akkor később ült az ebédhez és a vezeték csak az üres ebédlőt robbanthatta fel. A robbanás oly erős volt, hogy az ebédlő fölötti őrszobában tíz katona meghalt és harmincöt megsebesült. A nihilisták azonban hivatalosan kijelentették, hogy tovább folytatják a harcot Sándor cár ellen és 1881 március 15-én tervük vértre sikerült is. Ekkor nagy katonai parádé volt s mikor a cár visszatérőben volt, a Katalin-csatorna melletti utcán bombát dobtak elébe, mely azonban csak néhány kozákot sebesített meg. A cár egy kérdésre azt válaszolta: — Hála Istennek, semmi bajom. Mire az elfogott nihilista gúnyosan kiaona: — Kissé korai öröm. A cár kocsija felé indult mikor egy egyszerűen öltözött munkásember szaladt elébe és szintén egy bombát dobott a lába elé. Mikor a füstfelleg eloszlott, ott feküdt vérében a cár és mellette a tettes. A cárt elvitték a téli palotába, hol egy óra múlva meghalt. Ettől kezdve egymást érték a merényletek az egész világban Még ugyanabban az évben, mikor Sándor cárt felrobbantották, — 1881 július 2-án — Guiteán Károly leszúrta Garfieldet, az Egyesült Államok elnökét. Tíz évvel később ismét polgvák államfő esett gyilkosságnak áldozatul. 1891 június 24-én szúrta le Caserio Giovanni Canto 22 éves legény Sadi Carnot-t, Franciaország elnökét, mikor egy tiszteletére adott, bankettről távozott. A következő áldozat Stanibilow bolggár miniszterelnök volt, akit 1805 július 15-én Szófia utcáin gyilkoltak le és akinek halálával Kóburg Ferdinándot vádolták meg. Naszreddin sahnak Rizfi május 1-én és Canovas del Castello spanyol miniszterelnöknek 1897 augusztus 8-án történt legyilkolása után következett a "bennünket legközelebbről érdeklő anarchista merénylet. 1898 szeptember 1-én Luccheni Genfben megölte Erzsébet királynét. Két évvel később Gaetano Bresci lelőtte Rómában, majdnem a sarajevói tragédiájához hasonló körülmények között, Umbertó olasz királyt. Ekkor kezdődtek a tárongások Oroszországban, amelyeknek útját egész sereg véres tetem jelzi. Két év alatt — 1901-től 1903-ig—elpusztult merénylet következtében Pobjedonoszcev, a szent szinódus elnöke, Sipjágin iazságüglyminiszter, továbbá a vilnai, charkowi, ufai, tambowi, palowai, tv®ri, jekaterinoszlavi, szamarai és varsói kormányzó. 1903-ban Sándor szerb király és Draga Masin tragédiája remegtette meg a világot, azután ismét folytatódtak az orosz rémségek. 1904-ben Plehvét és akkor tépte szét egy bomba, mikor a pályaudvaron tartózkodott és a cárhoz akart utazni. 1905-ben Szergiusz nagyherceget robbantották fel a nihilisták, 1906-ban pedig Szolypin orosz miniszterelnök ellen követtek el rémséges következményekkel járó merényletet. Szolypin ugyanis 1906 tavaszán a pétervári Gyógyszerész-szigeten levő villájában nagy estélyt adott. Egyszerre egy gyönyörű négyesfocat robogott a kapu elé. A kocsiban két polgári és két idegen uniformisba öltözött egyénült A kapu előtt leszálltak és egyikük véletlenül elejtette a bombát, amely irtózatos detonációval felrobbant. A merénylők, valamint a cselédség közül igen sokan meghaltak. Szolypin lánya és fia is megsebesült, de ő maga sértetlen maradt. Sorsát azonban nem kerülte ki, mert mint ismeretes. 1911-ben — szeptember 14-én — Kievben egy díszelőadáson egy Bagron nevű diák a cár szeme láttára lelőtte Politikai merényletnek esett áldozatul 1908 február 1-én Liszalomban. Don Carlos portugál király és Lajos Fülöp trónörökös, továbbá 1912 november 12-én Canalejas spanyol miniszterelnök és merénylet áldozata lett 1912 március 18-án György görög király, valamint 1913 június 11-én Mahmud Sefket török nagyvezér. E véres árnyaként fejezte be egyelőre a mi trónörökösünk és felesége, K. L „Amerika az amerikaiaké!" Ismeretes, hogy az Egyesült Államok és Mexikó jelenlegi konfliktusában a három legnagyobb délamerikai állam : Argentína, Brazília és Chile vállalkozik a közvetítő szerepére. Az ,,ABC-állanoknak" — ahogy az amerikai népszáj elnevezte őket — ezt a fellépését úgy fogtam föl a tengerentúli világrészben, tiint valamennyi amerikai nép összetartozási érzékének dokumentálását Valamint annak jelét, hogy a nyugati félteke területén történő eseményeket Amerika nemzetei egymás között, ÉS az európai hatalmak közbelépése nélkül akarják megoldani Ez az amerikai politika a sokat emlegetett Monroe-elvben gyökerezik. Ez az elv irányítja több mint kilenc évtizede az amerikai államoknak, különösen az Uniótó.t minden külső lépését, de ez idő alatt annyi következetlenség mutatkozott e doktrína értelmezésében, hogy nem tartjuk érdektelennek tartalmát és eredetét röviden ismertetni. A Monre-elv egy ifjú, rohamosan fejlődő állat, létfentartási ösztönének szüleménye. Az északamerikai egyesült államok függetlenségük kivívása után nagy küzdelmet folytattak, hogy azt megtartsák és aggodalmasan távol akarták maguktól tartani mindazt, ami prográzkódtathatja országuk létalapját és veszélyeztetheti önállóságát. Amikor Monroe köztársasági elnök 1823-ban ezt az elszigetelésre irányuló kívánságot formulázta, erre vonatkozó üzenete elsősorban az európai hatalmaknak szólt, hogy visszatartsa őket politikai hatalmuknak Amerika területén való gyarapításától. Tiltakozást foglal tehát magában az amerikai országok politikai szabadságának erőszakos megcsorbítása és olyan gyartrás,pB,oltások ellen, amelyek netalán iyen törekvést szolgálnának. Egyúttal azonban megígérte Monroe, hogy az Unió nem fog beavatkozni európai ügyekbe és respektálni fogja az 1823-ban amerikai területen már fennálló európai gyarmatokat Az alapgondolat tehát az volt, hogy az Egyesült Állaok fennálláát és biztonságát Európa ne veszélyeztesse és ez a formula abban az időben csakugyan alkalmazkodott a tényleges helyzethez. De a Monroa-elv rövidesen kinőtt a gyermekcipkéből. Polk elnöknek egy üzenete már úgy módosi-