Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)
1914-08-14 / 194. szám
1914. augusztus 12., szerda. PESTI HÍRLAP 11 Nevetve kérdezték a már itt állomásozó csapatoktól: — Van-e már erre igazi szerb? Szerb paprikást akarunk reggelizni! A tisztek közül hárman a falu pópájánál szállásoltuk be magunkat. Csak az, aki végigélte az eddigieket, ki napok óta csak egy-két órát és künn, valami fa alatt, hajtotta álomra fejét, értheti meg, mit jelentett számunkra a pópa elegáns szobája és a megvetett selyem paplanos ágya. Csak félior vetkőzve le, dőltem fáradtan az ágyra. De másfél óra múlva már felráztak, hivatott az ezredes. Szinte hihetetlen, elég volt a kevés pihenő is. Frissnek, kialudtnak éreztem magam e kis pihenő után. Milyen a falu képe? Huszár patrullok vágtatnak az utcákon át, tüzértisztek jönnek a Száva-partról. Mi megrohanjuk őket, friss híreket akarunk hallani tőlük. Ma valahogy egy pesti újság tévedt ide. A szó szoros értelmében szétszaggattuk. Pedig mi sem volt benne, még július 30-áról volt keltezve. Mi minden történt azóta! Roppant mély benyomást tett reám ma valami. Hazajöttem, hogy végre egyszer megmosakodjam. Ki kell használni az alkalmat, ki tudja, lesz-e még részem ilyen kényelemben a további marsehok alatt. Házigazdám, a pópa, beszélgetésbe elegyedett velem. Elmesélte, hogy az öcscse kapitány Grácban, a leányait Pesten nevelteti és hogy mennyire elitéli a nagyszerb propagandát.. Vacsorára invitált és leküldte a cselédjét a pincébe egy liter remek óborért. Én átszaladtam egy jelentéssel az ezredirodába, de megígértem a derék pópának, hogy rögtön visszajövök. Öt percre rá — a szemeimnek nem akartam hinni — szuronyos őrjárat kíséri pópámat a börtönbe. Rábizonyult, hogy a nagyszerb agitáció lelkes harcosa és ma éjszaka fényszóróval átjelezte Szerbiába megérkezésünket. Most bársonykalaposan, bíbor cingulussal egy birkaakolban ül megvasalva a szelíd tekintetű pópa. Megfogadtam, hogy el nem fogadom itt senki vendégszeretetét Ha már meg kell halni, miért pusztuljak el épen méregtől?! Augusztus 5. Itt vagyunk tíz kilométernyire a Száva-parttól. Ma, a pópára ráadásul, elfogtunk egy egész kolostort. Fölötte gyanús volt egy ügyvéd. Mit keres az a kolostorban? Aztán magára vonta a figyelmet egy fiatal pap is, akin meglátszott, hogy sehoggy sem áll jól rajta a papi csuha. Kibujtattuk belőle, revolvert, tiszti kardszijjat találtunk az álpapnál. Az éjszaka messze fényjelzésre lettünk figyelmesek az őrséggel. A jelzés irányába őrjáratot küldtünk, mely csakhamar rátalált a kolostorra s egy papocskára, ki már a hűvösön várja sorsát. Hajnalban egy csónakban négy alakú igyekezett átevezni a túlsó partról. Egy sortűz és a négyből kettő holtan bukott a vizbe. A maradék kettő hatra vetette magát és a vizzel vitette lefelé csónakját. Most az imént szivettépő jajveszékelésre lettem figyelmes. Sietek az irányba. Tizenöt-húsz kocsin menekülteket hoznak a szomszéd faluból, melyet bombáznak a szerbek. Siralmas látvány. Öregasszonyok görcsösen kapaszkodnak egymásba, fiatal lányok, apró gyerekek, akik hol bámészan néznek, nem tudják megérteni a történteket, hol ők is ordításszerű sírásba kezdenek. A kocsikon cifra ágynemű, virágos ládák, a menekülők legértékesebb kincse, mindene. Innen elszállítják őket beljebb, nyugalmasabb vidékekre. Vajon vannak most ilyenek "is? Ma valaki hírül hozta, hogy mozgósít Belgium, Svédország és Japán, Franciaországban forradalom tört ki a luiboru ellen. Persze, senki sem tudja, mi igaz ebből. Mi, tisztek, összebújunk, megbeszélni a "hallottakat, kombinálunk, jósolunk, de a való az, hogy teljesen tájékozatlanok vagyunk mindenről. Még a tőszomszédságunkban táborozó csapatokkal sem jutnak érintkezésbe. Az ezred utász-osztályának kapitányát kiküldték a folyó átkeléshez szükséges előmunkálatok elvégzésére. Együtt van a lakásunk. Gondosan öltözködött, mielőtt elindult volna. Nyakában egy rózsafüzér. Már kiment a kapun, amikor visszakiáltott legényének : — Hé, elfelejtettem a tükrömet, szaladj vele. Egész éjjel fúrtak-fúrtak, ástak emberei a part mentén, ellenséges tűzben. Azt meséli, hogy kissé kényelmetlen volt az első pár pár pillanat, de amint észrevették emberei, hogy egyetlen golyó sem talál, nevetve, viccelődve végezték munkájukat. Reggeli szürkületig csupán egy embere sebesült meg a jobb karján és keresztül lőtték a kapitány sapkáját, ép abban a pillanatban, amidőn embereinek integetett vele. Nemrég robogott itt keresztül autóján József főherceg, mosolyogva fogadja a tisztek köszönését. Gyönyörű őt nézni, amint mosolygó arccal halad föl-alá itt, az ellőség közvetlen közelében, akár csak sétakocsizni menne a Stefánia-útra. Ma lerészegedett egy katona. Kapitánya maga elé vezettette és szigorúan leckéztette. Egyszerre, mintegy vezényszóra, elkiáltotta magát az egész század legénysége: — Csapja meg már, a kapitány úr, azt a bitangot. Nem érdemel mást, minthogy elküldjék patrusba a szerbek ellen, puska nélkül. Példás a fegyelem. Nekünk, tiszteknek, úgyszólván semmi dolgot nem hagynak a derék fiúk. Törik magukat, hogy ellessék elöljáróik gondolatait is. Mint megannyi édes testvér , egy egyetértő nagy családot alkotunk: tisztek és a legénység egyaránt. Egyedül csak azért haragszanak, hogy még mindig várni kell a valóságos ütközetek forró óráira. Augusztus 6. Érdekes az első pihenőnap. Mintha mögöttünk se lenne a nagy menetelések emléke és előttünk az izzó, véres jövő. Valahogy úgy érzi mindenki, mintha csak manőveren lennénk. Ma néhány friss, egy-két napos újság tévedett a faluba. Egy tiszt felolvasta, a többi csodálkozva állta körül az európai felfordulást hirdető papirost. Vajon azóta, tegnapelőtt óta, micsoda újabb meglepetésszerű szenzációkat tartalmazhatnak?- Pár nap múlva, a jövő héten tán, azt is megtudjuk. Ma a legnagyobb kedélyesség jegyében folyt le az ebéd. Nevetve tárgyaltuk a nap eseményeit, csak a fel-alá haladó szuronyos járőrök s a magunk szobáiba köröskörül felaggatott töltött revolverek juttatják eszünkbe, hogy háborús idők vannak. Ma az a hír terjedt el, hogy két napi fegyverszünet odázta el az elmenetelt. Hivatalos megerősítés nincs, a kombinációkra kell szorítkoznunk. Az mindenesetre feltűnő, hogy nem hallatszik az ágyúszó. Ma sírva kért a háziasszonyom, eszközöljem ki, hogy férje, a pópa, hazajöhessen. Nem bánja, ha őrizet alatt bezárják szobájába, csak abban a büdös ólban ne legyen, hol kilencedmagával görnyed egy kis szalmán. Persze, nem lehet rajta segíteni. Szegény asszony és két bakfis lánya szakadatlanul sírnak. Égre-földre esküszik az asszony, hogy férje ártatlan. Megnyugtattam, ha ez igaz, egy haja szála sem fog meggörbülni. Vajon, mi lesz velük? A határfinánc csapat parancsnoka, úgy hallom, roppant kompromittáló adatokat hozott fel ellene. Délután a századok rendes békegyakorlatokat végeztek. Apró glédákban, tisztek és altisztek vezénylete alatt, fegyverforgatási, célzó és jövő iskolai gyakorlatokkal foglalkoztatták a legénységet, nehogy unalmában valami ostobaság jusson eszébe. Olyan a falu képe, mint a Rákos október elején, amikor az újoncok vonulnak be. Hiszen, szívesebben mennének a derék fiúk már előbbre. Uzsonnára betévedtem — miután az étkezdében kifogyott a tej — egy kelmefestőhöz. Érdekes család. Az aszszony magyar, a férje Poroszországból került ide, hosszú vándorlás után. Azzal a nekünk idegenszerű németséggel beszélte, hogy sohasem politizál, de hangos volt a falu bevonulásunkig. Idegenek jöttek át Szerbiából, izgatták a falu népét, melynek apraja-nagyja állandóan politikai kérdéseket bolygatott annakelőtte is. Szerinte legfőbb ideje, hogy megérkeztünk és megleckéztetjük az éhenkórászokat, kiknek, dacára hogy minden szabad volt, elérhetetlen," ostoba" légvárak okoztak fejfájást. Nagyon értelmesen beszélt a festőmester. A nyitott ablaknál kem a sorokat. Tekintetem áttéved a főőrség udvarára, ötezer ember közül mindig akad egykettő, akit radikálisan kell esküjére figyelmeztetni. Úgy látszik, merész fantázia szülötte a két napi fegyverszünetről este szárnyrakelt hír. Most, hogy e sorokat írom, szakadatlan ágyúzás hallatszik ide. Mint a legprecízebb seizmográf, reagál ezaz ötezer emberből álló tömeg a legcsekélyebb eseményrengésekre. Amint pár órát szünetelt az ágyúzás, mint lángtenger szaladt szájról-szájra a fegyverszünet híre. Most, hogy folytatódik a bombázás, már Belgrád bevételét adják tovább egymásnak az emberek. Mint egy nagyon érzékeny kompasz tűje, követi a sok ember fantáziája a kombinációk szülte fordulatokat. El vagyunk vágva a világtól, az az érzésünk, mintha ez a mi ezredünk lenne az egyedüli fegyver alatt és körülöttünk forogna a világ. Újságnak, levélnek hite nincs. Eme pár sorom csupán egy tisztnek a mozgósítás napjától amajdani békekötésig (ha a Mindenható úgy akarja, a hősi halálig, mert olcsón egyikünk se adja oda életét) tartó naplójegyzetei, impressziói . . . egy ezrednek a haditörténete. Ma egy kettétépett képeslapot találtam az udvaron. A pópa 14 esztendős leánya címére jött valamikor Szerbiából. Úgy látszik, félelmében tépte szét ez a gyerekleány, mert egy szerb katonatisztet ábrázol a képeslap. Szegény leány és kisebb nővére, anyjukkal együtt, még egyre sírnak. A házigazdám pedig börtönben ül. Egy nagykérdőjel áll előttünk. Valaki rálőtt az első század parancsnokára. Persze nagy volt a konsternáció, rögtön vizsgálatot indított parancsnokunk és elhatározta, hogy felgyújtja azt a házat, amelyből lőttek és megparancsolja, hogy a falu lakói ezentúl a házukban kell hogy maradjanak, még az udvarra se fogja kitenni egy se a lábát. A vizsgálat, bár nem teljesen pozitív, oda lyukadt ki, hogy egy, az első század rajonja "-"~ett Gyakorlatozó század egy legényénekelsült gyakorlatozás közben a fegyveres az volt az ominózus lövés. Így aztán elmaradtak a szigorú rendszabályok. Csupán a lakosságot megfigyelik szigorúan. Hogy ez egy cseppet sem árt, bizonyítja egy éjszakai eset. A toronyban éjjel-nappal vigyázó őrség ismét fényjelzésre lett figyelmes. Az őrség tisztje pár emberrel a fel-fel villanó fény irányába sietett, berontottak az illető házba és ebben a pillanatban két-három alak menekült a szérüs mögötti kukoricaföldön keresztül. Nem tudták megfogni a gazembereket. Akkor beljebb kerültek a házba és ott mélyen alvó házigazdát találtak: egy derék svábot egész családjával. Azok a zsiványok belopództak a sváb házába és onnan adták le a fényjeleket, nehogy rájöjjenek kilétükre. Egyébként ma is a legkedélyesebben telt el a nap. Egy tartalékos hadnagy, aki egyébként szakadatlanul rossz viccekkel traktál bennünket, rettentően haragszik, ha Herr Reserveleutnant-nak nevezzük. Energikusan kijelenti, hogy most ő is aktív és meg se áll addig, míg kardlány nem lesz. Bizony, aktívak most ők is mind a derék fiúk. Ma irtózatos hőség volt. Valaki szóbahozta, hogy könynyen bajba keveredhetünk egy nagyobb ellenséggel, a kolerával. Nevetve jegyezte meg rögtön egy fiatal családapa: — Akkor is együtt maradunk a meszesgödörben ! Augusztus 7. Na, téved mégis csak erre mifelénk is újság. Nagy diadallal hozott ma egy kadét 4iki Pesti Hírlapot. Mohón vetettük magunkat a háromnapos hírekre. Mohón olvastuk a legújabb híreket, melyeket már rég túlhaladtak az események. Tegnap este, öten-hatan tisztek, kiültünk a kanálispartra, mely a falu alatt folydogál. Gyönyörű este volt. Előttünk pár lépésnyire egy készültségben álló század teljes felszereléssel. A századnak csak egynegyed része van permanenciában, a többi pihenésre hajtja fejét a töltés lejtőjén, de nem alszik egy sem. Fürkészve néznek a határon túl, talpraesett megjegyzések, vicces közbeszólások törik meg a csendet, Italra előttünk Belgrád ívlámpái látszanak, ugyanebből az irányból folytonos és egyre erősbödő ágyuszó hallatszik. Minden ágyusortűz előtt egy vakító fénysáv, a reflektorok szeme, kutatja a célpontot. Egyenesen előttünk, a szerb hegyeken, fényjelzésekkel érintkeznek ellenségeink. Egy túlparti faluból, mely két nap óta lángokban áll, lassú, fényes füstsáv látszik ide a gyér holdvilág mellett is. Az ágyuk szünet nélkül küldik haragos üzenetüket az ellenfél soraiba még késő este is, dorombolásuk mellett egy tartalékos hadnagy elszundikál. Fejét az ölembe hajtja, talán felesége, gyermekei keresik fel édes, nyugodalmas álmában. Ma reggel egyébként egy hőssel volt dolgunk. Kipirult arccal, gyors egymásutánban mondta el egy fiatal tartalékos kadetermester, aki csak a múlt esztendőben szolgálta le önkéntesi évét, hogy parancsnoka kiküldte két gyalogossal éjszaka a Száva partjára. Szinte egy fejjel megnőt, amint leadta, hogy egyik kezében a töltött revolver, a másikban kivont kardja és úgy ment előre. Jó fiú, nem érkezett még el a hősöket avató nagy nap . . . Most revolver nélkül is bátran járhatunk a határ mentén . . . majd csak ott túl! . . . Reggelre egyébként örömteljes hírek fújták a kürtösök helyett az ébresztőt. Magasabb helyről telefonparancs érkezett, hogy kihirdetendő a legénységnek az orosz balti flotta veresége. Keveset értenek a napbarnított fiúk a külpolitikához, nem is méltányolják nagyon a világraszóló eseményeket, sőt panaszosan mondogatják, hogy: — Hiszen, mi mennénk már előre, nagyobb ellenséget is legyőznénk, mint a balti flotta! Összekerültem ma ismét a kelmefestő-mesterrel. Nagy meggyőződéssel újságolta, hogy a megboldogult trónörökösnek a legjobb barátja a német császár volt. A temetésen nagy titokban Vilmos császár is részt vett és ő bőszülje meg most barátja halálát. Nagyon csodálkozott a jó öreg, hogy én erről mit sem tudtam és nagy bőbeszédűséggel kezdett mesélni szép hazájáról, Poroszországról. Ma ezredesünk egy káplárt az utcán magához intett, megdicsérte, hogy oly kitűnően teljesítette kötelességét a múlt éjszaka, mint tábori őrsparancsnok és kezet fogott vele. A káplár meghatottan csókolt kezet ezredesünknek. Csoda jó sora van most tisztnek, legénységnek. A fiuk dupla porció menázsit, naponta bort és dohányt kapnak. Minden tiszt és tisztjelölt dohányilletéke naponta öt darab szivar, vagy huszonöt cigaretta. F. Megyék és városok: Pestmegye közigazgatása. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közigazgatási bizottsága csütörtökön délelőtt tartotta rendes havi ülését Fazekas Ágoston alispán elnöklésével. Agárasztó főjegyző előterjesztette a félévi jelentést, amelyhez Förster Aurél szólott hozzá és indítványára jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak a tisztikarnak. Förster Aurél megemlékezett a leavatásokkal kapcsolatosan történő visszaélésekről és arról, hogy a vármegye területén férfiak és nők hatósági engedély nélkül is gyűjtenek különböző célokra. Az alispán a felszólalásra válaszolva felhatalmazást kért egy fölterjesztésre, amelyben meg fogja keresni a belügyminisztériumot, hogy az ilyen visszaéléseket minősítsék rendőri kihágásoknak, mert ezáltal könnyebb és gyorsab lesz az eljárás. Hajós József fölszólalása után a bizottság elfogadta a félévi jelentést, amelyet föl fognak terjeszteni a miniszterhez. Majd