Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)

1914-08-25 / 205. szám

6 PESTI HÍRLAP 1914. augusztus 27., csütörtök: emberből áll. A legnagyobb gondot azonban a ter­méshiány okozza, annál is inkább, mert ebben a te­kintetben Románia és Oroszország is hiányt szen­vednek, Bulgária pedig az élelmiszerszállítást tel­jesen elzárta. Francia brutalitás Marokkóban. Berlin, aug. 24. A Wolff-ügynökség jelenti: A tangeri né­met ügyvivő Palermóból táviratozza, hogy a marokkói kormány e hó 19-én kézbesítette neki az útleveleket és őt a követség egész személy­zetével együtt hirtelen és erőszakosan a Cassar francia cirkálóra vitte, amely Palermóba szál­lította őket. Ez a brutális erőszak Marokkó nemzetközi zónájának fővárosában, melyben az algezirászi akta szignatórius hatalmainak dip­lomáciai képviselői még ma is ellenőrzést gya­korolnak a kormány fölött Marokkó és Fran­ciaország részéről, olyan hallatlan megsértése a nemzetközi jognak, aminő a történelemben még sohasem fordult elő. Tekintettel Gibraltár helyzetére, magától értetődik, hogy ez az erő­szakos coup csak Anglia hozzájárulásával volt lehetséges, holott Anglia a hozzánk intézett had­üzenetet a nemzetközi jogok sérthetetlenségéért való síkraszállásával szépítgette. Bécs, aug. 24. A marokkói kormány Wagner, tangeri osztrák-magyar ügyvivőnek kiadta az útlevele­ket és arra kényszerítette, hogy a Canard fran­cia cirkálóval azonnal utazzék el. A diplomá­ciai ügyvivő hajón Szicíliába ment. Nem kell megjegyezni, hogy e nyilvánvalófél­ francia rendelkezésre visszavezetendő eljárás flagráns megsértése a nemzetközi jognak, minthogy Tan­ger és a körülötte fekvő területek zónája nem tartozik a francia protektorátus alá, hanem a szignatórius nagyhatalmak algecirasi egyezmé­nye alapján nemzetközi regimenek van alávetve. Zavargások Kairóban és Alexandriában. Róma, aug. 24. • A Messagero a Miro nevű olasz kereske­delmi hajó kapitányának elbeszélését közli, a­mely szerint e hó 13-án Alexandriába több gő­zös érkezett Indiából az angol gyarmati csa­patok 10.000 emberével, akiket partra szállí­tottak, hogy a kairói és alexandriai helyőrsé­geket megerősítsék, mert nyugtalanító zavar­gások törték ki­ meg területének gyarapítását. A szóbanforgó diplo­mata teljesen hibásnak jelentette ki azt a felfo­gást, hogy Románia az ebben a háborúban köve­tendő politikáját oly érzésektől tenné függővé, ame­lyeknek ugyan vannak Romániában képviselői és amelyek határozottan Ausztria-Magyarország-elle­nes tendenciát követnek. Ez teljesen kizártnak te­kinthető, már csak azért is, mert az Erdélyben és Bukovinában lakó románok tudni sem akarnak a Romániához való csatolásról, mert hiszen nemzeti tradícióik és szokásaik teljes birtokában a fejlet­tebb osztrák és magyar állami életből és közigazga­tásból oly előnyöket merítenek, amilyeneket nekik a román állam nem nyújthatna. A monarchiában lakó románok helyzetükkel annyira meg vannak elégedve, hogy e szituáció és a monarchia védel­mére 180.000 katonát állítottak harcba. Teljesen el­képzelhetetlen tehát, hogy a román hadsereg a monarchiában lakó rokon romániaj ellen lépjen fel támadólag, amint általában az is lehetetlen, hogy a román hadsereg ellenséges szándékkal köze­ledjen a monarchia felé, mert ez azt jelentené, hogy Románia a germán civilizáció ellen tör, melynek előnyeit eddig Románia is élvezte. Oroszország pe­dig még a civilizáció oly fokán sem áll, mint Ro­mánia. Románia kitart a hármasszövetség mellett, mert egy orosz hegemónia Románia létét és a román nemzeti életet veszélyeztetné, amire legjobb példa Besszarábia, ahol az oroszok a román nyelvet kiir­tani igyekeznek. A megintervievált diplomata a legerélyeseb­ben demontálta azokat az ostoba híreket, hogy Ká­roly király önként vagy kényszerítve — le akarna mondani. Ebbe az elintézésbe a románok egyetlen komoly politikusa sem menne bele, jól tudva, hogy ez az ország mai pozícióját elsősorban királyának köszönheti és hogy ez a király Ausztria-Magyaror­szág ellen semmit sem tenne, az minden beavatott előtt ismeretes. A német követ a francia hazugságokról. Bukarest, aug. 24. Báró Waldhausen német követ a bukaresti la­pokban nyilatkozatot tesz közzé, melyben a francia hadvezetőség fantasztikus hazugságait megcáfolja és a tényekre utalva, csodálkozásának ad kifejezést, hogy a hiszékeny­ségre alapított üzelmeket még mindig folytatják. Az ellenséges flották. Angol és francia hadihajók megszállják Valonát. Bécsből táviratozzák a Budapesti Tudósí­tónak. Római távirat szerint olasz lapok kifeje­zik azt az aggodalmukat, hogy angol és francia hadihajók megszállják Valonát és tengeri ak­ciójuk bázisává teszik az Adriában. Feltartóztatott olasz gőzös, Berlin, aug. 24. A Wolff-ügynökség jelenti: A Newyork­ból Nápolyba indult Ancona nevű olasz gőzöst Gibraltárnál feltartóztatták és a rajta levő 70 német katonaköteles egyént foglyul ejtették és Gibraltárba vitték. A foglyok közt van Her­mann, a német bank igazgatójának fia.­ ­ A Balkán-államok, a m­ricarcisia mellett. Ismeretes, hogy a hármas­ entente részéről minden eszközt felhasználnak, a legkicsinyesebb fe­nyegetéstől sem riadva vissza, hogy az eddig sem­leges államokat, mint Romániát, Bulgáriát, Török­országot és Görögországot a saját táborukba csalo­gassák. Hogy mily kevés eredményt értek eddig el, azt ezen államok legtöbbjének eddigi magatartása mutatja. A román felfogást érdekesen jellemzi egy nagyon elterjedt török lapban megjelent következő interview: A Tasviry Elkiar egy beavatott külföldi diplo­matával folytatott beszélgetést közöl, melynek tár­gya az volt, hogy mi célszerűbb Romániára nézve, ha Besszarábiára aspirál, vagy, ha Ausztria-Ma­gyarország ellen lép fel támadón és ezúton kibérli r­á Törökország. Törökország készülődései a tengeren. Bécs, aug. 24. Konstantinápolyból jelentik a „Polit. Korrespondenz"-nek, hogy a török kormány hajórajt szándékozik a Fekete-tengerre küldeni, hogy azt végigcirkálja. A hajórajt a „Javuz szultán" (a volt Goeben") és a „Midhili" (a volt ,,Breslau") csatahajókból, a Khaireddin Bar­barossza" és a „Torgut reisz" páncélosokból, to­vábbá a „Hamidie" és „Medsidie" cirkálókból, a „Berk-i-szavet" és „Pek-i-sevket" torpedó­cirkálókból, végül négy torpedóauzóból és ti­zenkét más torpedónaszádból állították össze. Oroszország, Anglia és Franciaország konstantinápolyi nagykövetei egyébként felvi­lágosítást kértek a török kormánytól a Goeben és a Breslau megszerzését illetőleg. A porta kijelentette, hogy az ottomán hajórajnak a két német hajóval történt erősítése épen úgy nem rejt magában támadó szándékot, amint nem rejt a török szárazföldi hadsereg mozgósítása sem. A portának ez a válasza nem nyugtatta meg az előbb említett államok diplomatáit, sőt inkább fokozta azt a bizalmatlanságot, amel­­­lyel az illető államok Törökország mostani ma­gatartását megfigyelik. Ezt a gyanakodó bizal­matlanságot tanúsítja az is, hogy Szebasztopol környékén az összes világítótornyokat kioltot­ták és ezzel kapcsolatban figyelmeztetést bo­csátottak ki, amely szerint a jelzett vizeken hajózó török hajók feltétlenül engedelmeskedni tartoznak a velük találkozó orosz hajók első felszólításának, mert különben az utóbbiak minden további tekintet nélkül tüzelni fognak reájuk. Rendületlenül Oroszország és Anglia ellen. Berlin, aug. 24. A Wolff-ügynökség jelenti: Törökország rendületlenül áll Oroszország és Anglia kísér­­­teseivel szemben. Az a fenyegetés, hogy a Dar­danellákat szorongatják, hatás nélkül marad, mert újabban megerősítették azokat. Az Orosz­ország és Anglia elleni mohamedán prom­ganda Perzsiában és Indiában nagyon erős. A muzulmánok örömteli szíve. Konstantinápoly, aug. 24. A Tasviri Efkiar című lap a ma kezdő­dött Bejram-ünnep alkalmából a következőket írja: Míg a múlt években annyi Bejram-ünne­pet gyászos hangulatban ültünk meg, addig ma szivünkben erőt érzünk arra, hogy az öröm érzésének adjuk oda magunkat és kedélyhangu­latunkat valósággal boldognak mondhatjuk. Hosszú idő óta nem volt annyi örömmel teli a muzulmánok szive a Bajram szent ünnepén. Az angol perfidia ellen. Konstantinápoly, aug. 26. A „Szultán Ozmán" és a „Resadie" Dread­noughtok esetleges visszaszármaztatására vonatko­zólag az itteni angol nagykövet által tett nyilatko­zat Törökország közvéleményét egyáltalában nem elégíti ki. A török sajtó egyhangúlag kijelenti, hogy Anglia, ha a jogellenes hajólefoglalás szégye­nét le akarja mosni, és a muzulmán világban elő­idézett rossz benyomást el akarja oszlatni, akkor a Dreadnough tokát azonnal, nem pedig a háború után kell visszaadnia Törökországnak. Egy tiszt, aki teg­nap a Resid basa gőzös fedélzetén ideérkezett, egy újságírónak kijelentette, hogy Anglia a két Dread­noughtot lefoglalta volt, amikor a h­áború Németi­országnak­ még nem volt megszenve. A hajó lefog­lalása tehát semmiképen nem igazolt, különösen mert Anglia semmiféle más épülőfélben levő hajót le nem foglalt. A tiszt azt mondotta továbbá, hog­y a Szultán Ozmán próbaútjai több mint 24 csomónyi sebességet eredményeztek. A Resadie Dreadnough­t most már valószínűleg teljesen szintén elkészült. A Resid basa szállítógőzöst útjában háromszor az an­gol, háromszor pedig a francia flotta tartóztatta fel, de azonnal ismét tovább engedte. A Resid basa gőzössel több ottomán alattvaló és diák is érkezett, akiknek Angliát el kellett hagny­niok. Érdekes ezeknek elbeszélése Ang­lia belállapo­tairól, amelyeket igen kedvezőtleneknek mondanak, mert a közvélemény ellenzi a háborút, az ellenzés napról-napra nagyobb hullámokat ver és a mun­kászavargások veszélye közvetlenül fenyeget. Gyűjtés a Goeben és Breslau vételárára. Bécs, aug. 24. — Saját tudósítónktól. — Konstantinápolyból táviratozzák. Egész Törökországban megindultak az aláírások, hogy a két új német hadihajó, a „Goeben" és a „Bres­lau" vételárát a török nemzet áldozatkészségéből összegyűjtsék. Bulgária. Bolgár hangok Oroszország eura. Szófia, aug. 24. (Magyar Távirati Iroda.) A bolgár lapok, amidőn hangsúlyozzák Talant bég látogatásának és a török-bolgár ba­rátságnak jelentőségét, mind hevesebben for­dulnak Oroszország ellen és felháborodva uta­sítják vissza több orosz lapnak azt a kijelenté­sét, hogy Bulgáriának a szlávság védelmére kelni volna kötelessége. A Mir utal arra, hogy akkor, amidőn Szerbia annak idején Görögországgal és Romá­niával, két nem szláv állammal szövetkezett, hogy macedóniai területeket ragadjon el Bul­gáriától, képtelenség a szlávság nevében Bul­gáriát felhívni arra, hogy segítse Szerbiát. Élénk világot vet arra a hangulatra, amely Bulgáriában Oroszországgal szemben uralko­dik, a lap cikkének az a része, melyben rámutat arra, hogy Oroszországnak a szlávság szoli­daritását hirdető politikája az őszinteség mily nagyfokú hiányában szenved. Azt kérdi a Mir, hogyan lehetséges, hogy Oroszország, a szláv­ság fővédnöke, megengedte Romániának, hogy a bolgárok területének egy részét elragadja. Hogyan lehetséges továbbá, hogy Oroszország nem sietett Bulgária segítségére , mikor Török­ország visszafoglalta Drinápolyt. Lehet-e Orosz-

Next