Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)
1914-10-08 / 249. szám
1914. október 3., csütörtök. PESTI HÍRLAP 127 rasztotta ki: „Orvos vagyok. Ne bántsátok házamat. Én nemcsak osztrákokat, és magyarokat, de oroszokat is kezelek." Egy másik házon ez a felirás könyörgött kíméletet: „Szegény ember vagyok. Harminc évig küzdöttem, fáradoztam, amig otthont teremthettem magamnak. Kíméljétek meg." Sok ház elé a menekültek kenyeret és sót tettek ki. Az oroszok Sianki visszafoglalása. Ungvárról jelentik a Magyar Távirati Irodának: A galíciai Sianki visszafoglalásáról, mely október 5-én történt, jelentik, hogy egy honvédgyaloghadosztályunk, mely előzőleg is derekas munkát végzett, Ung megyében az ellenség kiverése körül is nagyon kitüntette magát. Az ellenség, mely Ung megyében a határt átlépte, egy kozakhadosztályból és másfél gyaloghadosztályból állott és húsz ágyút hozott magával. A honvédosztály megverte az ellenséget, mely Sambor irányába vonult vissza. Honvédjaink üldözik őket. Gróf Sztáray Gábor főispán intézkedései következtében Ung megyében a nyugalom helyreállt és az elmenekült családok lassanként visszatérnek. Eltemettek 8000 oroszt. Ungvár, okt. 7. (M. T. I.) Az uzsoraszorosnál a minapi harcok alkalmával elesett orosz katonák eltemetése folyik. Eddig 8000 orosz holttestet temettek el. " Hogy vertük ki az oroszt a Kárpátokból? A hivatalos jelentések kirül adják, hogy az Ung- és Bereg vármegyébe betört orosz haderőt csapataink könnyű szerrel kiverték és már a határon túl üldözik őket. Több véres ütközetben a betört ellenségnek jelentékeny részét elpusztította a mi vitézül harcoló seregünk. Ma több tiszt és közlegény érkezett ide, akik a kárpáti harcokban megsebesültek és akik érdekes részleteket mondottak el ezekről a harcokról. Egy honvédzászlóalj vasárnap reggel érkezett Bereg megyének abba a községébe, ahonnan a mi megerősített csapatunk az oroszok ellen indult. Jókedvűen, nótázva szálltak ki a vonatból és úgy mentek az orosz ellen. Egy félórai menetelés után már hallatszott messziről az ágyuk bömbölése. Ez sem vette el a katonák kedvét, hangos énekszóval vonultak tovább, amikor egyszerre feltűnt az orosz gyalogság hosszú zöld vonala. Ekkor akcióba lépett a mi tüzérségünk. Hullott a gránát és a srapnel tőlünk is, de az oroszoktól is, mi azonban a tüzérség jó fedezete alatt feltarthatatlanul nyomultunk előre. Amikor körülbelül ezer méternyire voltunk az ellenségtől, a rajvonal félkört formált, amely egyre szűkült. Az oroszok visszavonultak és elfoglalták a lövészárkokat. Itt-ott kiemelkedett a sánc mögül egy lapos sapka, majd újra visszabukott, de a puskaropogás csak, nagyon gyéren hangzott. Mi folyton mentünk előre és amikor úgy háromszáz méternyire voltunk, akkor megkezdődött a roham. — Huj! Huj! Huj! — ordította ezer meg ezer magyar Hu, a félelmetes kiáltás egészen elnyomta a kürtök hangját és a vezényszavakat és rohantunk előre. A tisztek is fegyvert ragadtak. Folyton kiáltották: — Előre! A biztatásra nem volt szükség, a magyar honvédek úgy mentek előre, mint a szélvész. A szuronyroham eredménye rettenetes volt. Százával feküdtek az agyonsebzett oroszok a lövészárkokban. Honvédeink úgy harcoltak, mint az oroszlánok. Több mint három óra hosszat tartott ez az első ütközet, amely az oroszok teljes megsemmisítésével végződött. Az ütközetben derekasan dolgoztak honvéd népfölkelőink is, akik velünk együtt üldözték az ellenséget két megyén át. Ungban fogságba jutott kozákok. Debrecen, okt. 7. Az ungmegyei orosz betörés maradványát, mintegy 30 kozák katonát, tegnap szállították keresztül a debreceni pályaudvaron. A kozák foglyok elfogatásáról, őket kísérő katonáink a következőket mondották el: — Nagyberezna környékén egy elhagyott tanya körül portyáztunk, amikor a határszélen betört orosz sereg nagy részét már megsemmisítették csapataink. A hozzánk érkezett hírek szerint az oroszok, amikor a csatározások folytak, minden irányban menekültek, de azon az útón, amelyen bejöttek, már nem juthattak Galícia felé, mert ott az utat erős csapatok állták el. Ez a kozák csapat is céltalanul bolyongott napokig. Étlenszomjan nyargalták körül a lakosság által elhagyott helységeket. Ott, ahol elfogták őket, valami uradalom fele volt, ahol csak az épületek őrzésére maradt, egy bátor öreg ember. A kozákok nem bántották az öreget, hanem ennivalót kértek tőle. Mikor éhségüket csillapították, nyugodtan aludni tértek az elhagyott gazdasági épületben. Három-négy kozák egy boglya tövébe feküdt le aludni, de bizony azokat is elnyomta az álom. Néhány vitéz huszárunk került akkor arra a vidékre. A boglya tövében alvó oroszokat megpillantván, rájuk lőttek. Kettő rögtön halva maradt, mire a többi megadta magát és elárulta társainak tartózkodási helyét. Az épületre nem is kellett tüzelni. A benne alvó kozákok a puskalövésre felébredtek, kihajigálták fegyvereiket, mire a huszárok mindannyiukat megkötözték és bevitték a mi táborunkba. Az apró kozáklovakat a debreceni méntelep istállóiba helyezték el. Érdekes, hogy a kozákok egyik ruténül beszélő katonánknak azt mondták, hogy nem bánják, akármi történik velük, mert már teljesen ki vannak merülve a kéthónapos háború viszontagságai miatt. Tisza a megyei tisztviselők magatartásáról. Gróf Tisza István miniszterelnök a következő leiratot intézte Szolnok-Doboka, Bereg, Szatmár, Máramaros, Szilágy, Ung, Zemplén és Ugocsa vármegye főispánjához: Méltóságos főispán úr! Az utolsó napokban lefolyt orosz betörés alkalmából elismeréssel állapíthatom meg, hogy a közigazgatási tisztviselői kar túlnyomó nagy része azt a férfias hidegvért és kötelességtudást tanusította, amelylyel kivált a mai nehéz viszonyok között hivatásának tartozik és amelyet a magyar tisztviselői kartól teljes bizalommal el is vártam. Felhívom méltóságodat, hogy tolmácsolja a magyar kormány elismerését mindazok előtt, akik helyüket e nehéz napokban megállották és hozza tudomásomra azokat, akik valamely különösebb szolgálatot teljesítettek vagy érdemeket szereztek, hogy ezek tekintetében a megfelelő lépéseket megtehessem. Miután azonban sajnálattal értesültem arról is, hogy egyes alkalmazottak nemcsak korábban hagyták el állomáshelyüket, mint ahogy az e tárgyban kibocsátott miniszteri utasítások alapján jogosítva lettek volna, de ezen utasításokkal világos ellentétben távoli helyekre szöktek, egyúttal arra is felhívom méltóságodat, hogy ezeket a szégyenteljes eseteket megállapítani s erre vonatkozó jelentését megtenni szíveskedjék. Megelégedéssel konstatálom ugyan, hogy ezek a különben sem számos esetek főleg olyan állami alkalmazottak soraiban fordultak elő, akik nem közvetlenül felelősek a közrend és a közbiztonság fentartásáért, de azért ezeknek is parancsoló kötelességük lett volna az ellenség által megszállott területről való eltávozás dolgában kiadott rendeleteket pontosan megtartani, általában az egész társadalomnak példát adni a nyugalomból, hidegvérből és bátorságból, ugy hogy a kormány, felelőssége tudatában, az illetők felelősségrevonását nem mellőzheti. Budapest, 1911 október 7. Tisza István, te orosz szarelér. Az orosz támadás összeomlása PrzemyslnéL Hivatalos jelentés. (Kiadatott október 7-ikén délben, érkezett október 7-ikén este 8 órakor.) A Budapesti Tudósító jelenti: Saját offenzívánk tegnap is itt-ott folytatott kisebb harcokban mindenütt elérte célját. Egy Przemyslből vakmerő repülés után viszszatért vezérkari tiszt jelentése szerint a várvédelmet a harci lelkesedéstől áthatott védősereg a legtevékenyebben és a legnagyobb körültekintésssel intézi. Több kirohanásban visszaszorította az ellenséges harcvonalat és számos foglyot ejtett Az oroszok valamennyi támadása a várművek tüzelése alatt rettenetes veszteségek mellett összeomlott. A Kárpátokban a Visoki-nyeregtől nyugatra már nincs ellenség. Máramarosszigetnél a betört ellenséget megvertük és a város mult éjjel ismét birtokunkba jutott. Höfer vezérőrnagy, a vezérkari főnök helyettese. Német hivatalos jelentés az oroszországi győzelmekről. A Magyar Távirati Iroda jelenti Berlinből. A nagy főhadiszállásról hivatalosan közlik október 6-án este 10 órakor. A keleti harcszíntéren Suvalki kormányzóságban megállították az oroszok előnyomlását Kelet-Poroszország ellen. Suvalkinál tegnap óta eredményesen támadják az ellenséget. Orosz-Lengyelországban a német csapatok e hó 4-én kiverték Opatow és Ostrowice között levő megerősített hadállásaiból az orosz testőrlövészdandárt, amelynek körülbelül 3000 emberét foglyul ejtették s attól több gépfegyvert és ágyút zsákmányoltak. E hó 5-ikén harmadfél orosz lovashadosztályt és az ivangorodi főtartalék részeit Radomnál megtámadtuk és visszavetettük Ivangorod felé. A német csapatok erősítése. Genf, okt. 7. — Saját tudósítónktól. — Az OTOSZ vezérkar egy kommünikéje szerint a németek jelentékeny erősítéseket kapnak Königsbergből. Megerősített hadállásaikat nagyszámú nehéz tüzérség támogatja. Bakalagevo környékért heves harc van folyamatban. Német csapatok megszállták Tauroggent Bécs, okt. 7. A Deutsches Volksblatt berlini táviratban jelenti, hogy a német csapatok megszállták Tauroggent, Kovno kormányzóságban. Az oroszok visszavonulása Galíciába. Miskolc, okt. 7. A miskolci üzletvezetőség hivatalos értesítést kapott, hogy a forgalom a galíciai Zagorz állomásig megindult. A szükséges szerelvények szállítását Miskolcról ma már megkezdették. Eszerint tehát a Galíciából benyomult oroszok mögött nincsenek már további haderők s azok az orosz csapattestek, amelyek Galíciában a Kárpátok alján állottak, Galíciából kitakarodtak. Zagorz állomás Mezőlaborctól 60 kilométernyire fekszik Galíciában.