Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)
1914-10-31 / 272. szám
A PESTI HÍRLAP 1914. október 29., csütörtök. nvei pedig egyelőre olyan szédítő perspektívát nyújtanak, melyeket szinte lehetetlen végiglátni. Mert a török-orosz háború természetesen maga után fogja vonni a török-angol háborúit is s az egész, 300 milliónyi izlám fellázadását Egyiptomban, Perzsiában, Afganisztánban, Indiában. Törökország tehát a német-magyarosztrák szövetség oldalán olyan új erőt jelent, amit egyelőre még nem is lehet felbecsülni. * Vezérkarunk mai jelentéséből azt az örvendetes tényt tudjuk meg, hogy az oroszok minden támadását, amely a galíciai harctéren történt, sikeresen visszavertük. Az oroszok megkísérelték, hogy nagy erőkkel átkeljenek a San felső folyásán, ezt a kísérletüket azonban véres kudarc kísérte, mert több heves ütközet után visszavetettük őket. Visszavertük az ellenséges támadásokat Stary-Sambornál is és ami még jelentősebb. Turkától északkeletre csapataink több magaslati hadállást foglaltak el és az ellenséget menekülésszerű visszavonulásra kényszerítették. Emlékezzünk rá, hogy a vezérkar nemrégiben jelentést tett arról, hogy a Kárpátokon át előnyomuló csapataink nagyobb ellenséges haderőket vontak magukra. Úgy látszik, a viszszavonuló orosz seregnek kiújuló offenzívája a legerősebb volt az ungmegyei uzsoki szoros fölött fekvő Turka irányában. Ezen a ponton is legyőztük az ellenséget és hogy győzelmünk nem volt jelentéktelen, azt a vezérkari jelentésnek az a mondata illusztrálja, amely szerint az oroszoknak több fontos magaslati hadállást meneküítésszerűen kellett kiüríteniök. Hofer vezérőrnagy mai jelentéséből tehát megállapítható, hogy az oroszoknak az a kísérlete, hogy a Kárpátoktól a Visztuláig elhelyezkedett szövetséges hadseregnek déli szárnyát áttörjék, illetve visszanyomják, kudarccal járt. Kétségtelen, hogy ennek a kudarcnak előbbutóbb meg kell mutatkoznia a centrumban is, annyival is inkább, mert viszont az oroszoknak északi szárnya ellen erős német offenzíva van megindulóban Augusztáv felől. * A mai hivatalos jelentés egyik legnevezetesebb passzusa, hogy az október 28-áig a monarchiában internált hadifoglyok összes száma hetvenháromezer. Szeptember 15-én jelentette Höfer vezérőrnagy, hogy negyvenegyezer orosz és nyolcezer szerb hadifoglyunk van. Azóta tehát egy egész új ellenséges sereget, huszonnégyezer embert, ejtettünk foglyul, amibe azonban az utóbbi hetek harcaiban ejtett több ezer főnyi hadifogoly még nincs is beleszámítva. * Az Emden, vagy ahogy az indusok nevezik: „az Isten csodája", megint szerepel. Újabb hőstettével ismét ámulatba ejti a világot. Meszsze-messze tengereken, elsülyesztett egy orosz páncélos-cirkálót és egy francia torpedóvadászt. Ez a bravúr annál jelentősebb és annál csodálatraméltóbb, mert hiszen az elsülyesztett orosz cirkáló sokkal erősebb és hatalmasabb hadihajó volt, mint az Emden. Annak a táviratnak, amely a német flotta büszkeségének új bravúrjáról tudósít, legérdekesebb része az, hogy a három kéményes Emden egy negyedik hamis kémény felállításával tette magát felismerhetetlenné. Úgy látszik tehát, hogy a hős Emden nem csak gyorsaságával, nagyszerű haditényeivel, elszántságával és vakmerőségével múlja fölül az őt üldöző ellenséges hajórajt, hanem okos, ügyes és elkápráztatóan ravasz trükkjeivel is alaposan kifog rajtuk. Jegyzetek. A modern hadviselés, írja egy szemtanú, tisztán technikai problémává fejlődött s nem egyéb, mint két láthatatlan ellenfélnek egymással való élethalálküzdelm®, rejtett harcvonalak borzalmas tusája. Az ember hallja a harcok zaját, de magát a harcot nem látja. Az oroszok mesterei e harcmodornak. Puszta földből erődítéseket rögtönöznek, melyek szinte bevehetetlenek. Ha tehát a mieink meg akarják őket közelíteni, követniök kell az általuk adott példát: beásni magukat jó mélyen s vakondok módjára előretörni. Itt nem a bátrabbé a siker, hanem azé, ki jobban tud ásni. Ma az ásó, fontosságát tekintve, a puskával egyenlő rangú harci eszköz. Az emberek a srapnellek záporában sietve ássák meg fedezékeiket s néha napokig kénytelenek bennük kitartani. Igy ásva haladnak lassan előre. Egyik ároktól a másikhoz. Ha napjában egy vagy két kilométerrel előbbre jutnak, ez már számottevő eredményt jelent. Mi idehaza, kik kényelmes ágyban alszunk, bőségesen táplálkozunk, dohányzunk, szórakozunk, fogalmat sem tudunk róla alkotni, mit jelent az, napokig a lövészárokban feküdni, éjjel-nappal a golyók sivitását hallgatni, lőni, küzdeni, virrasztani s csak néha, ha az ellenség megengedi, egy-egy negyedórát aludni. A táplálkozás teljesen a véletlennek dolga. Ha az időjárás, az utak állapota s az ellenfél tüzelése megengedi, akad ennivaló. De gyakran megesik, hogy a tábori konyhák főztjét ki kell önteni, mert az eledeleket nem lehet a tűzvonalba szállítani, oly borzalmas a srapnellek hullása. De még ezt is el lehet viselni.Hanem mikor szakad az eső s a víz a lövészárkokban bokáig, térdig, övig ér, oly megpróbáltatásokat kell harcosainknak elszenvedni, melyeket semmilyen toll leirni nem tud. Az árokban fekvő katona sorsa bizonyára nem irigylésreméltó, de az árok legalább némi védelmet nyújt a halál ellen, mely így nehezebben férkőzhetik embereinkhez. Hanem mikor elhangzik a parancs: „Tüzet szüntess! Előre!"s azon a tíz vagy húsz méternyi távolságon, míg újra beássa magát a katona, ezernyi halál ordit körülötte, gránátok búgnak, golyók fütyülnek, társai jobbra-balra kidőlnek mellőle, haldoklók hörögnek, sebesültek jajkiáltásai hallatszanak, a végsőkig csigázott idegzetnek oly erőpróbát kell kiállania, melynek ecsetelésére hiányzanak a kellő szavak. S most, az új állásban, halotti csöndben, mozdulatlanul, megint várnak a harcosok. Várnak és lőnek. Hogy azután újra előre törjenek vagy talán visszavonuljanak, ahogyan a szükség megköveteli. Sokszor egy óra alatt nagyobb utat tesznek visszafelé, mint előzőleg napok alatt előre. Fölöttük pedig szüntelenül a láthatatlan halál siint, míg, végre, a hátul álló tüzérség legyőzte az ellenfél ütegeit, megtörte gyalogságának erejét s a tartalékok bekerítik az ellenség szabaddá vált szárnyát. A harcoló katona csak most jut meleg falathoz s talán egy kis alváshoz. Egy ritka értelmes baka, ki az északi harctéren sebesült meg, beszéli a következőket: — Mikor elhangzott a kommandó, hogy ,,Sturm!" s szuronyt szegezve rohantunk az ellenségre, a muszkák vinnyogni kezdtek, mint az ürgék. Magasra emelt karokkal mint a bolondok A Feodozínt bombázó háromkéményes török hajó csak a Medjidije védett cirkáló lehetett, mert a török flottának csak két háromkéményes hajója van. A Medjidije a Hamidie testvérhajója. Az ugráltak s midőn elértük őket, a kabátunk szegélyét csókolgatták s kegyelemért esdekeltek. Mikor, hogy megnyugtassuk szegényeket, paroláztunk velük, túl boldogok voltak. Nem megy az, uram, egy sem többé vissza a hazájába. A tisztjeik a harc folyamán a sorok mögött tartózkodnak. Jaj annak az embernek, ki roham alatt hátraveti a fejét! Azt menten lelövik. Hogy milyen demoralizált sereg az orosz, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy minden összecsapásnál ezrivel ejtjük őket foglyul. Holott egy elszánt kis csapat is a végsőkig védelmezheti magát. Néha megesik, hogy a megadás után egy-egy emberük fedezékéből ránk lő, de azt kitakarítjuk azután alaposan . . . A sárról, a feneketlen sárról nem győznek eleget beszélni az emberek. A sárról, melyben csak a legvégső erőfeszítéssel, kimondhatatlan gyötrelmek árán lehet előbbre jutni. Egy ágyút sokszor tizenkét lóval sem lehet megmozdítani s megtörténik, hogy a teljesen átázott talajból a kerekek alig látszanak ki. Könnyű parasztszekereket hat ló alig tud elhúzni. Valóban csuda, ha katonáink ily körülmények között egyáltalán enni kapnak s lőszerben sem szenvednek hiányt. A sár is a háború borzalmai közé tartozik. Valahol Grodek körül egy magasabb rangú tisztünk meglát az országúton egy magányosan ballagó osztrák népfelkelőt. Idős ember volt már, hosszú, észbevegyült szakállal. Pipával szájában. Sietve iparkodott tovább. A tiszt megállítja: — Mi baja van magának? — Mir fehlt nix, — feleli hamisítatlan bécsi kiejtéssel, — aber dort schiessen !'1 Az orosz-török háború. Az orosz flotta megkezdte az ellenségeskedést. Konstantinápoly, okt. 29. (Föladatott este 10 órakor. Authentikus jelentések szerint ma délelőtt a Fekete-tengeren az orosz flotta megtámadta a török flottát. A harcban egy orosz aknalerakó hajó és egy torpedózuzó elsülyedt. A törökök ezenkívül elfogtak egy orosz szénszállító gőzöst és a rajta levő 13 orosz tisztet és 86 főnyi legénységét foglyul ejtették. Szebasztopolt a törökök sikerrel bombázták. Berlin, okt. 30. A B. Z. am Mittag jelenti. Hivatalos konstantinápolyi jelentés szerint néhány orosz torpedónaszád kísérletet tett arra, hogy megakadályozza a török flottának a Boszporusból a Fekete-tetigerre való kifutását. A török hajók erre megkezdték a tüzelést és két orosz hajót elsülyesztettek. A törökök több mint harminc tengerészkatonát elfogtak. A török flotta nem szenvedett veszteséget. Az orosz fekete-tengeri flottához jelenleg két aknarakóhajó van kirendelve és pedig az 5000 tonnás Beresani és az 5000 tonnás Prut. A török flotta által elsülyesztett aknarakó hajó tehát ezen két hajó egyike. Rendkívüli minisztertanács Konstantinápolyban. Konstantinápoly, okt. 29. A portán a nagyvezér elnöklet alatt a késő délutáni órákban rendkívüli minisztertanács ült össze. A minisztertanácsnak nagy fontosságot tulajdonítanak. Teodozia bombázása. Berlin, okt. 30. A Wolff-ügynökség értesülése szerint a Pétervári Távirati Iroda a következőket jelenti: Délelőtt félszr és és tizenegy óra között egy háromkéményes török cirkáló ágyúzta Teodozia (Feodozia) városát és a vasútállomást, megrongálta a székesegyházat, a görög templomot, a raktárakat a kikötőben és a mólót. Egy katona megsebesült. Az Orosz Külkereskedelmi Bank fiókja lángba borult. V11 órakor a cirkáló délnyugati irányban eltávozott. A Hamidie török cirkáló Novoroszijszk elé érkezett, megadásra és az állami vagyon kiszolgáltatására szólította fel a várost, azzal fenyegetőzvén, hogy ellenkező esetben a várost bombázni fogja. A török konzult és hivatalnokait letartóztatták. A cirkáló eltávozott. •