Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)

1914-10-06 / 247. szám

Budapest, 1914. mVL évfolyam, 247. (12,487.) szám. Kedd, október 6. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K—f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 „80„ Egyes szám­aira helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirvetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 20-ik oldalon olvasható. IHMjamiTiiM -mnni i in in •inmmiin SZERKESZTŐSÉG : Budapest, Váci-körut 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest, Váci-körut 78. Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körut­­ Telefon: József 52-96. ők is, hogy szabadságuk elveszett. Mert ha egy­szer eltűrték, hogy királyaik idegen érdekekért vigyék őket a vágóhídra, nekik is meg kell bűn­hődniük. És ha Albert és Petár elmondhatják, hogy csak voltak királyok, akkor Belgiumnak és Szer­biának is érezniök kell, hogy csak voltak nem­zetek. * Prizrendben, ahova azért menekült, hogy lehetőleg távol essék hívői körétől, ül Petur ki­rály és nagyon rosszul érzi magát. Olyan rosz­szul érzi magát, hogy „udvara" — mert a prizrendi viskónak, ahol lakik, bizonyára va­n udvara is — tárgyalásokat folytat a görög ki­rálysággal: engedné meg Peturnak, hogy be­tegsége alatt egy görög helységben vagy vala­melyik görög szigeten tartózkodhassak. Antwerpenben, a polgármester szobájá­ban, itt Albert király és parancsot ad ki, hogy hadserege bombázza össze Löwen városát, mert a németek benne vannak. A németeknek kell megvédeniök a belga várost a belgáktól . . . mert Antwerpenben, a polgármester szobájában, valaki még mindig királynak képzeli magát és úgy érzi, hogy még mindig nem volt elég a pusztulásból. S mialatt ez a valaki parancsokat osztogat, arra gondol, hogy hogyan fogja ő kellő pillanatban a háta mögött hagyni Antwerpent, egész Belgiummal együtt. Mindez azonban még a mult hetekben történt, hogy Albert király Antwerpenből diri­gálta hadseregét. Akkor ugyanis még nem kez­dődött el Antwerpen ostroma. Hogy Albert ki­rály ítja is a polgármester szobájában, ül még , hogy serege élén hősi kirohanásban fog meghal­ni országáért, azt nehéz elhinni. Sőt, még azt is nehéz elhinni, hogy megelégelvén a romlást, melybe ő taszította népét, a győzőnek maga fogja átnyújtani kardját, mint egykor III. Na­póleon tette becsülettel. Albert király ezekben az órákban azon, hogy hogyan hagyja el országáát s jusson Angliába — ahova egyelőre nem követhetik a németek — valószínűleg nem is gondolkozik már. E gondolat helyébe talán már a cselekvés folyamata lépett nála. Mert Petár és Albert egy ágról szakadtak, egyformán adták el népüket s miután a vásár csúfos véget ért, nem lehet többé maradásuk azon a földön­, mely nem győzi beinni a céltala­nul kihullott vért. Közösnek kell lennie Petár és Albert sorsának is, ha országaik sorsa közös. Mert Petár Oroszországnak, Albert Angliának és Franciaországnak adta el nemzetét. A kijózanodás — későn! — megkezdő­dött már Szerbiában. A nisi cenzúra nem talál többé cenzúrázni valót abban, mikor egy szerb újság azért jajgat, hogy Szerbia odaadta ma­gát az orosz kancsukának és elfelejtette Len­gyelország sorsát. Szerbiában már meg szabad írni, hogy Milán király fölsóhajt a sírjában ... Megölték a fiát és Petárt hozták a nyakukra. És Petár eladta őket. És a belgák kijózanodása vajon késhetik-e még tovább? Nyolc évtizeddel ezelőtt kivívták függetlenségüket és királyukká meghívták kó­burgi Lipótot. S a függetlenséget, amit ő meg tudott óvni, kockára tette az utód és elvesztette. Titkos fegyverszövetségbe vitte országát Angliá­val és Franciaországgal, holott egyedül semle­gességében rejlett további függetlenségének biz­tosítása. Most már az Albert—Petar-duó is el­mondhatja, hogy csak voltunk királyok . . . Ami azonban a belga és a szerb népre nézve még egyáltalán nem jelentene szerencsétlensé­get, ha futó királyaikkal nem éreznék együtt A galíciai harctéren, mint azt tegnap frigyes főherceg, a hadsereg főparancsnoka, a királyhoz intézett névnapi üdvözletében már bejelentette, megkezdődött az egyesült német­osztrák-magyar seregek offenzívája. Hogy azonban ez az offenzíva az északi harctér bi­­­zonyos részén már jóval előbb indult meg, azt az a pé­terv­ári hivatalos jelentés is bizo­nyítja, mely még szeptember 21-ikén kelt át kerülő úton csak most jutott nyilvánosságra. Ez az orosz jelentés hírül adja, hogy a Visz­tula északi részén, a kiéled kormányzóságban, a németek megerősítik a galíciai határt do­mináló magaslatokat, még­pedig abból a cél­ból, hogy Porosz-Sziléziából Krakó felé irá­nyított csapataik előrenyomulását biztosítsák. A pétervári jelentés ehhez még hozzáfűzi, hogy ezen a környéken heves harcok vannak kilá­tásban s bizonyára ezeknek a harcoknak egyik részlete volt az a siker, melyet a napokban N­e­fer vezérőrnagy is közölt már, mikor azt je­lentette, hogy a Visztulától északra az egyesült német-osztrák-magyar seregek több orosz lo­vashadosztályt kergetnek maguk előtt. Frigyes főherceg tegnapi és Hofer vezér­őrnagy minapi jelentése után mára aztán meg­jelent a vezérkar második jelentése, amely azt az örvendetes hírt közli, hogy hadműveleteink Galíciában és Orosz-Lengyelországban kedve­zően haladnak előre. Az egyesült német és osz­trák-magyar seregek az ellenséget Opatowtól és Klimontowtól a­ Visztula felé űzték. Opatow és Klimontow a Lysa-Gora hegy­lánctól keletre, a Visztulától baloldalt fekü­sz­nek, Orosz-Lengyelországnak Radom tartomá­nyában. Opatow a Visztula balpartjától körül­belül ugyanolyan távolságra van, mint a jobb oldalon fekvő Krasznik. A Visztula itt már el­válik a galíciai határtól és a radomi és lublini tartományt metszi keresztül. Ebből a hivatalos jelentésből tehát kide­rül, hogy Oroszországnak nemcsak kielcei tar­tományában hódítottunk jelentős tért, de a radomi tartományban is előnyomultunk, úgy, hogy az orosz haderő, amely Galíciára zúdult, kénytelen lesz most már a reá nehezedő, két irányból jövő nyomás következtében egyre in­kább északnak vonulni. A kárpáti orosz betörésekről ma adta ki a hadvezetőség az első jelentést s ebben egy­előre az uzsoki betörés végleges kudarcát kon­statálja. Höfer vezérőrnagy jelentése szerint az oroszok Uzsoknál teljes vereséget szenved­tek. A máramarosi helyzetről újabb hivata­las jelentés egyelőre nincs. Meg nem erősített, hír szerint egy jelentéktelenebb orosz csapat­különítmény a Máramarosszigetről észak­nyugatra fekvő Taracköznél is feltűnt, de siet­ve visszavonult Sziget félé, miután a mieink megtá­madták. Ugyanígy jártak azok a kozá­kok is, akik Hosszúmező irányában kísérelték meg az előretörést, a mi ott összegyűjtött erő­ink előcsapatai heves tüzében azonban — anélkül, hogy azt viszonozták volna — szin­tén visszafordultak Mármaroszszi­­ffet felé. m * • Utolsó óráit éli Antwerpen, sőt tegnap este te Berlinben s ennek nyomán Budapesten el­terjedt a Zk­re már annak is, hogy Antwerpen kapitulált. Egyelőre a német főhadiszállás hi­vatalosan csak annyit jelentett, hogy az Ant­werpen előtti hadműveletek harc nélkül foly­nak tovább. Berlini lapjelentések szerint a né­metek eddig 330 belga ágyút zsákm­ányoltak Antwerpen előtt. Antwerpen külső erődeinek elestét kü­lönben már nem titkolják magában a város­ban sem és a londoni belga követ is csak az­zal tudja szépíteni a helyzetet a megrémült Angliában, hogy a belga sereg a Netlie folyó jobbpartjára volt kénytelen visszavonulni a német tüzérség ellenállhatatlan támadásai elől, de onnan tovább fog küzdeni a vég­sőkig. Az angolokat azonban nem tudja már ez a biztatás sem megnyugtatni. Ők úgy lát­ják és ezúttal ,józan látásuk kétségen felül áll, hogy a németek Antwerpen elfoglalásával bá­zist kapnak, nemcsak a tenger felé, hanem légi flottájuk számára is, melynek további ak­cióit egy újabb hír szerint maga Zeppelin fog­ja már vezetni. * Törökország kormánya kör­jegyzéket in­tézett a­ hatalmakhoz, amelyben bejelenti, hogy a Dardanellák és a Boszporus bejáróitól hat mérföldnyire tilalmi zónát állított fel és ezen egyetlen idegen hajó sem haladhat át. A tö­­­rök kormánynak ez az intézkedése az entente hatalmait természetesen nem érinti kelleme­sen és hírek jönnek róla, hogy azok után a diplomáciai sakkhúzások után, amelyekkel az entente Törökországot magához igyekezett csá­bítani, most egy bősz ultimátum következett. Most tehát előállott az a kacagtató helyzet, hogy Anglia ás Oroszország együtt küzdenek A szövetséges seregek Orosz-Lengyelország rsd©mi az Hadműveleteink Galíciában is kedvezően Macinak előre.­­ Vezérkari Jelentés az oroszok uzs©ke vereségéről. A Pesti Hírlap mai száma 20 oldal.

Next