Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)
1914-11-01 / 273. szám
é vetné példáját. A török háború mindenesetre tetemnesen megkönnyítheti ezen államok elhatározását, mert a török flotta a román offenzíva jobb szárnyát megvédheti, mert a Fekete-tengeren át török hadak segíthetnék is a román hadakat a döntő harctereken és végül, mert a török állásfoglalás megszüntetné azt a veszélyt, hogy hátba támadtassanak. A háború kiterjedése a Keletre még égetőbben szükségessé is teszi ezen államoknak a beavatkozását, mint eddig volt. Eddig remélhették, hogy a keleti kérdés megoldásának perce még elodázható, hogy az orosz győzelme után ki fog fáradni és majd az angollal való rivalitás segítségére lesz az önálló élet után áhítozó keleti népeknek, most azonban a török beavatkozása akuttá tette a keleti kérdés eldöntését is. Ha az orosz győz, akkor Bulgáriát és Romániát nemcsak egy, hanem két oldalról fogja fenyegethetni és a béke napján már meg fog szűnni ezen államok önálló léte. Nem jósolható és előrelátható, valószínű későbbi fejleményektől fog kelleni tartaniok, hanem Törökország és Ausztria-Magyarország legyőzése által Románia és Bulgária is le lesznek győzve és orosz vazallusokká válnak.Ha eddig félreismerhették vitális érdekeiket a bolgárok és románok, ma ennek lehetősége is jóformán ki van zárva, ma minden román és bolgár tudhatja, hogy az ő sorsuk is el fog dőlni és hogy függetlenségüket csak úgy óvhatják meg, ha ma teljes erővel azt a megoldást szolgálják, amely egyedül képes létüket biztosítani. A román-bolgár-török szövetség abba a helyzetbe hozná ezen tényezőket, hogy a Kelet jövőjét akaratuk szerint irányítsák, hogy fejlődésük önállóságát biztosítsák. Reánk támaszkodva, véglegesen megoldhatnák a keleti kérdést, megoldhatnák saját előnyük, saját függetlenségük érdekében. Egy hatalmas s győzelmes Törökország, amely visszaszerzi Ázsiában régi hatalmát és nem akar keresztény népek felett uralkodni, hanem megelégszik azzal, hogy Európában azt a stratégiai pozíciót foglalja el, amely a fővárosának és a tengerszorosoknak védelmére szükséges, szövetségben Bulgáriával és Romániával, amelyek sok szenvedés és küzdelem után végre valahára a biztos létnek örvendhetnének és kulturmunkának élhetnének: ez volna a mi ideálunk is a Keleten. Mi nem akarunk hódítani, mi nem akarunk politikai szupremáciát se gyakorolni a Keleten, mi csak az érdekközösségen alapuló barátságban kivárytunk élni teljesen független, életerős és életképes államokkal. Ezt a megoldást ma erőteljes elhatározással biztosíthatják a Kelet konzervatív tényezői, mert kétségtelen, hogy ezeknek az államoknak a beavatkozása a törökkel együtt a harcot végleg eldöntené, különösen ha, amit szintén el kell és el lehet érni: Olaszország és és Görögország neutrálisok ma-T adnak.ban forgatták, a csatabárddal, mely alamuszi ártatlansággal pihent a kandalló fölött, szegény zsoldos katonákat sebeztek valamikor halálra, de a harmónium, melyen üvegházi virágok állottak, a világos selyemköpeny, mely hanyagul hevert a vérvörös zsarátnok közelében, a sárgaborítékos Ollendorf-regények, melyek egy himzoráma alól kikandikáltak, mind a puha és halavány asszonyi kéz nyomát viselték, mely a porrá lett férfiöklök helyét elfoglalta. Az inas, aki Champfleury kapitány névjegyét elvitte, most ismét megjelent a lépcső alján. .. A méltóságos asszony türelmet kér a kapitány úrtól, mert e pillanatban nincs abban a helyzetben, hogy fogadhatná. A gróf úrnak most ő olvassa fel az újságokat, mert Lenoir úr, a titkárunk, szintén bevonult az ezredéhez. De parancsom van, hogy a kapitány urat a szobájába vezessem, hiszen bizonyára pihenni akar a fárasztó éjszakai utazás után. A reggelit tizenkkét órakor tálalják, addig még jóval több van harmadfél óránál. Champfleury kapitányt egy ódivatú terembe vezették, melynek ablaküregéből magából is kitelt volna egy kisebb szoba; az ágy fölé rózsavirágos baldachin borult, a Trianon édeskés hangulatát varázsolva a középkori bástyák közé, a karosszékek selyme porrá lett asszonyok emlékét idézte föl, akik talán egy hosszú és szomorú életet töltöttek az ólmos ablakok mögött. A fiatalember szeme végigsiklott a havas hegyeken, melyeknek csúcsa a ködös messzeségből idevilágított, a völgyben elszórt falvak tompa színfoltjain, melyek csak alig váltak ki a rétek és szántóföldek végtelenségéből, s álmodozva pihent meg az évszázados park fasorain, melyek félénken és mozdulatlanul vonultak a távoli tó-spai inüliwilwlarinták felé. Az ablak alatt egy elhagyott tenniszter fehér lett, melyet most csillogó dér borított s az idegen a hangulatos nyári akvarellekre gondolt, a fehérruhás lányseregre, a divatképekből kivágott férfiakra, akik délelőttönkint rövidszárú csizmában lovagolnak az erdei ösvényen, s a kerti asztalkán álló szamovárra, mely alatt sápadt borszeszláng lobogott. És ekkor hirtelen az az impressziója támadt, hogy a havas hegyek, a rónaságba csöppentett falvak, az ismeretlen erdőfoltok mind eltűnnek a levegő ködfátyolában s a tenniszter homokján egy jókedvtől és pajkosságtól ragyogó asszony jelenik meg, aki karcsú alakját megfeszítve emeli ütésre a rakettjét. A fiatal tiszt szinte látta kibomlott hajfürtjeit, melyek fölhevült arcát beárnyékolták s egy pillanatig reszketve nyomta homlokát az ablak üvegéhez, mintha kiáltani akarna valamit, de a következő percben szomorúan vállat vont, s lemondó pillantással nézte a darvakat, melyek a park fölött, az ólomszínű horizonton eltüntetés halkan szólt. • Szegény barátom, mennyivel reálisabb volna, ha azokra a puskacsövekre gondolnál, melyeket előbb vagy utóbb néhány közömbös katona majd a mellednek szegez! Hiszen tíz perc múlva vagy egy hónap múlva úgyis csak az lesz a sorsod, hogy egy idegen erdőszélen elföldelnek . . . Most egyszerre oly élénken, oly borzalmas világossággal látta a saját jövőjét, mintha a végzet könyvében lapozott volna; a téli hajnalon borzongó katonákat, akiket a szomorú aktushoz kivezényeltek, a bekötött szemű kémet, aki utolsó imádságát mormolja, a tisztet, aki csak akkor dobja el a cigarettáját, amikor a szörnyű vezényszót kimondja s a maga szegény, megtört, örökre elhomályosodó szemeit, melyek sohase fognak többé fölragyogni egy tenniszruhás asszony láttára, aki gyermekkora minden sivárságáért kárpótolta. És a halálos ködből, mely mindinkább körülfogta, egy édes és könyökben úszó arc vált ki, mely riadtan mered az estilapra, míg egy öreg katona, egyetlen jóltevője az életben, komoran és meghatva áll mögötte egy ismerős kis női szalonban. A földszintről most hangos gongütés hallatszott és Champfleury kapitány sietve rendbehozta magát, mert legfőbb ideje volt, hogy a reggelinél megjelenjék. A kápolnaszerű, tölgyfaburkolatos teremben, melynek ablakai a parkra nyíltak, egy lobogószemű aggastyán emelkedett föl az ajtónyitásra tolószékéből. Saint-Michel gróf volt, az utolsó császár bizalmasa, az engesztelhetetlen, öreg, udvari ember, aki negyven évvel ezelőtt a saját fogatán hagyta el a Tuilleriákat s váltott lovakon utazott vidéki kastélyába, hogy soha többé ki ne mozduljon belőle. A hófehérhaju aggastyán, aki fiatal korában Eugéniával táncolt az udvari bálokon, körülbelül úgy beszélt a köztársaságról, mint valami hirhedt szédelgőről, aki egy becsületes úriasszonyt elcsábított. — Uram — mondta, miután Champfleury kapitány mélyen meghajolt előtte — politikai hitvallásom nem akadályozhat meg abban, hogy a köztársaság egy derék katonáját üdvözöljem. Most olyan idők járnak, amikor mindnyájunknak kezet kell fognunk, hogy a veszélyben levő hazát megmentsük. Én, fájdalom, csak a lelkemmel lehetek a csatatéren, ahol valamikor magam is becsületesen küzdöttem. — A gróf úr megtette kötelességét, mikor maga helyett egy derék fiút adott a hazának. — Oh, hiszen Roger már fanatikus köztársasági? Ő sohase tudta megérteni a megrolt. PESTI HIRLAP 1914. november 9., vasárnap. " A török háború és a Balkán. Bulgária szerepe. Oroszország ultimátuma Bulgáriához? Bécs, okt. 31. Bukaresti jelentés szerint a Viitorul közli azt az értesülését, hogy Oroszország és Bulgária között a diplomáciai viszony nemsokára megszakad. A szófiai orosz követ ugyanis kormánya nevében állítólag ultimátumot nyújtott át a bolgár kormánynak, amelyben kiköti, hogy a bolgár kormány tartózkodjék Szerbia irányában minden ellenséges lépéstől, minden erejével fojtsa el a komitácsi vezérek mozgalmát Macedóniában, léptessen életbe szigorú cenzúrát az orosz és szerb harctérre vonatkozó hírek közlése dolgában és tiszttsa meg a Várna és Burgas közti úton a tengert az aknáktól. Az ultimátum a feltételek teljesítését a román lap szerint záros határidőhöz köti és amennyiben Bulgária megtagadja a feltételek teljesítését, Oroszország megkezdi az ellenségeskedést a várnai és burgasi kikötők bombázásával. Orosz nyomás Bulgáriára, Milánó, okt. 31. A Secole haditudósítója sürgönyzi Pétervárról: A Hovoje Vremja írja. Ebben a nemcsak Törökországra, de a többi Balkán államokra is fölötte fontos pillanatban azokra a népekre nézünk, akik csak azért élnek és lélekzenek, mert Oroszország nekik engedélyt adott erre. És kérdjük őket, igazán megfeledkeztek szláv múltjukról? Elérkezett a pillanat, ahol le kell vetni az álarcot, mert nem lehet tovább kétszinű politikát folytatni és szavaknak, virágnyelvnek nincs többé értéke. Világosan és határozottan kijelentjük: aki nincs velünk, az ellenünk van. Az általunk felszabadított Bulgária ebben az európai háborúban nem maradhat tovább tétlenül, egyszerű nézőnek, megfigyelőnek. A legkisebb kísérletet az Oroszország ellenségeivel való egyetértésre árulásnak tekintjük és a szlávok ügyének legnagyobb és leggyalázatosabb megsértése gyanánt fogjuk megtorolni. Bulgáriának választódnia kell Oroszország és Törökország között, mert a háború után, ha majd aratjuk a babérokat, a banketthez csak azokat hívjuk meg, akik részt vettek ebben az óriási háborúban. Alaposan téved, aki azt hiszi, hogy majd oda ülhet a terített asztalhoz, hogy ott elkaphasson egy pár falatot anélkül, hogy előzőleg a szükséges és tőle elvárható áldozatokat nem teljesítette. Az orosz nagyhatalomnak nem igen kell nyugtalankodnia az új küzdelmek miatt. Csak egy új ellenségről van szó, aki tébolyában teljesen elfelejtette az eseményeknek helyes ismeretét és fölismerését. Róma, okt. 31. Az itteni bolgár követség első titkára a hírlapíróknak arra a kérdésére, várjon Bulgária most már hamarosan be fog-e avatkozni a konfliktusba, így válaszolt: — E pillanatban senki sem tudja megmondani, mit fog hozni a legközelebbi jövő. Bulgária számára már nincs drinápolyi kérdés, csupán egy görög és egy macedóniai kérdés van. Bulgária a saját érdekeihez képest fogja magatartását eldönteni. Bulgária mozgósítása. A Nea Alitia, az athéni kormány hivatalos lapja, jelenti, hogy a bolgár kormány elrendelte a tüzérséghez tartozó összes tartalékosok behívását. Szófia, okt. 31. — Saját tudósítóiktól. — Az Oroszország elleni török offenzíváról szóló hírek itt általában nagy benyomást keltettek. Bizonyos megkönnyebbülés és elégtétel érzetevolt észlelhető afelett, hogy a bizonytalan helyzet megszűnt. Sokat tárgyalják most azt a kérdést, hogy milyen magatartást fog elfoglalni Románia. A bolgár minisztertanács immár másodszor ült össze, hogy az új helyzetről tanácskozzék. Vezető politikusok eddigi nyilatkozata szerint Bulgária egyelőre alkalmasint megtartja semlegességét, legalább addig, míg Románia semleges marad. A russzofi körökben némi levertség uralkodik, de különben rezervált magatartást tanúsítanak. Bukarest, okt. 31. — Saját tudósítónktól. — A legnagyobb jelentősége van most Bulgária magatartásának. Ficsev és Radoszlavov miniszterek, hírlapírók előtt, akik megintervieválták őket, kijelentették, hogy Bulgáriának nincsenek kötelezettségei Törökországgal szemben. Az orosz hajók még mindig nagy számmal menekülnek a Pruth folyóra. Az összes orosz hadi és személyszállító hajók, melyek a tengeren vagy a Chilia öbölben voltak, parancsot