Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)
1914-11-24 / 296. szám
Budapest, 1914. XXXV. évfolyam, 298 (12,538) szánt. rend. november 24. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 82 K — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ —„ Egy hóra 2 „ 80 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 t. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 24 ik oldalon olvasható. SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26-46. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78 Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút , Telefon József 52—96. Törökök a szuezi csatorna mellett. „Allah segítségével csapataink elérték a szuezi csatornát!": a török hivatalos jelentése néhány szavában oly világesemény rejlik, melynek híre megreszketteti Albion fiait. A szuezi csatorna az angol világuralom vérkeringésének legnagyobb ere, amely percben a török katonák saruja rálépett erre az ütőérre, megakadt a nagyhatalmi vérkeringés s Anglia megbénult. Ha az egész török támadásnak nem is lenne semmi más következménye, mint a szuezi csatorna megszállása, csak ez az egyetlen eredmény is megéri azt az áldozatot, amit a világháborúban az izlám hoz. Mint katonai siker is kiváló a török csapatok munkája, hogy kétszáz kilométert tettek meg tizennégy nagy alatt a sivatagban s ahol csak angolokat eddig találtak, mindenütt megfutamították őket és ime, elérték azt a csatornát, mely Angliának a legtöbb pénzt és katonát szállította s ezt a csatornát most egyszerűen bedugták a puszta fegyveres megjelenésükkel. Nem szükséges fantáziánkat megerőltetni, hogy a legközelebbi hetek jövendő eseményeit jósolgassuk s azttalálgassuk, hogy homokzsákok vagy pontonok segélyével kelnek-e át a törökök a csupán 80 méter széles és 0 méter mély csatornán, hisz a további harc inkább csak Egyiptom sorsára fontos. Nekünk s az európai harctér számára már elegendő győzelem az is, hogy a török csapatok elvágták Indiától és Japántól az angolok legrövidebb vízi útját; segítséget egyhamar innen nem kaphatnak, mert a jóreménység fokának megkerülése egyelőre kevés reménységet fog támasztani Londonban. Ezenfelül ez a török támadás az angol csapatokat leköti Egyiptom számára, melyet csak most jelentettek ki büszkén angol gyarmatnak. A szuezi csatorna ostroma már hatalmas döfés az angolok világhatalmán és szinte azt lehetne mondani, hogy az összes hatalmakra nézve még a Dardanelláknál is fontosabb kérdés. A kultúrának ez a remeke, mely világrészeket hoz egymáshoz közelebb, mint nemzetközi tulajdon készült s az 1882-iki konstantinápolyi egyezmény szerint nyitva kellene, hogy álljon minden nemzet hajói számára, hisz nem háborús célra, hanem a szabad világkereskedelem javára épült, egy magyar emigráns ötletéből, a Lesseps tudományával, túlnyomó részben francia pénzen, a törökök ás arabok földjén. Tollát épen az angoloknak von hozzá legkevesebb közük. A földgömb legnagyobb uzsorása azonban egy eladósodott egyiptomi khedive révén vitte be a gúlák országába először az ügynökeit és hivatalnokait, aztán pedig a katonáit s azon a címen szállta meg Egyiptomot és a szuezi csatornát, hogy ott rendet csináljon s megakadályozza azt, hogy ott egy forradalom önálló nemzeti államot s esetleg uj nemzeti dinasztiát teremtsen. Egyiptom angol megszállása csak ideiglenes és jogtalan volt. Anglia pénzzel és a diplomácia fondorkodásával dolgozott mindig s ugy tudta a tehetetlen török szultán ült a kapzsi egyiptomi khedive között keverni a kártyát, hogy Egyiptom megmaradt névlegesen a szultán fönhatósága alatt s a khedive játszotta az alkirály szerepét, de tényleg Anglia uralkodott Mig végre most a világháború alatt az angolok ledobták az álarcot s kihirdették Egyiptomnak a brit birodalomba olvasztását. Erre az annexiós nyilatkozatra válasz a szuezi csatorna megostromlása, a török csapatoknak Egyiptomba vonulása s az összes mohamedánoknak fölkelése az angol uralom ellen. Ezért lázadnak föl Egyiptomban a beduinok s ezért támadja a senussi törzs a Szahara felől az angolokat. A hármas entente három világrészben igázta le a mohamedánokat, ezért kellett ellenük az izlám szent háborúját kihirdetni. Kettős jelentősége van ez összefüggő harcoknak. Az egyik s hozzánk közelebb fekvő a szuezi csatorna birtoklása. A másik pedig Egyiptom jövendő sorsa. Ha Angliának sikerülne Egyiptomot és a szuezi csatornát a brit birodalomhoz csatolni, ez egyszerűen azt jelentené, hogy nemcsak a Földközi tengeren uralkodik, hanem Európa minden államát egyszerűen kizárja a keleti kereskedelemből. Tehát ez az angol tullkapás nemcsak monarchiánkat és Németországot károsítaná, hanem elsősorban Olaszországot s a többi európai országot is. A törökök tehát, mikor az angolokat a szuezi csatornától visszaszorítják, Európa kereskedelmét védik. Tulajdonképen az összes hatalmaknak s főként a Földközi tenger partjain élő népeknek, elsősorban az olaszoknak, kellene a törökökkel együtt megakadályozni, hogy a gibraltári szoros mellett még a szuezi csatorna is teljesen angol kézre kerüljön. Mert ha a tengerek minden kapujának kulcsa Anglia zsebében van, akkor megfullad minden állam exportja. A törököknek és egyiptomiaknak egyesült, támadása másrészt tulajdonképen szabadságharc az angolok ellen, mely Egyiptom jövendő sorsát fogja eldönteni. A gúták és sphinxek rejtelmes országa — ameddig a tudomány vissza tudott szállni a múltjába — vagy negyven nemzeti dinasztiát fogyasztott el s egymás után nyögött aszír, babiloni, perzsa, görög, római és arab járom alatt, de egy sem volt oly kizsákmányoló, mint az angol. A hetedik század óta ismeri el Egyiptom a kalifák hatalmát s,a mi mohácsi vészünk idejében került a török szultán uralma alá. Tehát most a kalifa a maga szent jogán s Törökország a históriai jogán támadja az „angol Egyiptomot", hogy kiszabadítsa a kalmárok kezéből azt az országot, melyben évente háromszor aratnak. Az ifjú Törökországnak, ez új kulturállamnak, e nemzeti aspirációját nemcsak a történelem jogán ismerjük el s a rokonszenvünk révén kísérjük szeretettel, hanem a természet ős jogánál fogva is nekik kell ítélnünk Egyiptomot és a szuezi csatornát, mert övék volt a föld s csak a maguk tulajdonáért harcolnak. Az csapatok veresége és rendetlen menekülése. — Veszélyben India kapuja. — A lengyelországi nagy harc még folyik. — A Varsó irányábóll érkező uj orosz erő föllépése még késlelteti a döntést. — 2400. fogoly Pilhállás. Egyes kárpáti szorosokat ideiglenesen átenged— A Przemyslt köri kizáró csapatok visszaszorítása. Lengyelországban tovább folyik a nagy harc, Lodz, Censtochau és Krakó környékén. A szövetséges seregek hadvezetősége, miután gondosan előkészítette azt, hogy az oroszok mögött álló területek ne adhassák meg azokat a segítő eszközöket, amikre egy harcban álló hadseregnek múlhatatlanul szüksége van, rácsapott az oroszokra és most nyilvánvalóan sietteti a döntést. A harc minden stratégiai előnye a miénk: az elpusztított országutak miatt az oroszok nem szállíthatják a harctérre nehéz ütegeiket, amelyek mindeddig annyi nehézséget okoztak csapatainknak; olyan terepen kényszerítették ütközetre az ellenséget, amelynek a szűk volta elveszi az oroszoktól azt a lehetőséget, hogy egyetlen előnyüket a nagyobb tömegeket, túlerejüket kihasználhassák ellenünk. A nagy harcnak kísérői azok a magánjelentések, amelyek kerülő úton, az entente forrásaiból érkeznek hozzánk és amelyek mind az oroszok kedvezőtlen helyzetéről számolnak be. A több helyről érkező jelentések megegyezően írnak arról, hogy küszöbön áll az orosz sereg visszavonulása. Ez a legfrappánsabb igazolása annak, hogy a lengyelországi fronton nagy sikereket értek el a szövetséges csapatok. A német nagy főhadiszállás jelentése szerint Varsó irányából új orosz haderő érkezett, amelynek fellépése még késlelteti a döntést. Figyelembe kell itt venni, hogy a mi frontunk mögött sűrű és érintetlen, kitűnően kihasználható vasúthálózat fut végig, míg az oroszok mögött minden szét van rombolva. Szó szerinti értelemben kell venni a német jelentésnek azt a mondatát, hogy az új orosz erő közbelépése még késlelteti a döntést, mert hiszen eddig is az volt a mi legfőbb taktikai előnyünk, hogy valósággal repülő hadsereget kreáltunk a vasúthálózatok fölhasználásával, aminek a hatása minden valószínűség szerint most is érezhető lesz a lengyelországi harctéren. * Vezérkarunk mai jelentéséből ragadjuk ki mindenekelőtt azt a mondatot, amely a Kárpátokban való harcokról emlékezik meg. „A hadi helyzet megkívánta, hogy egyes kárpáti szorosokat ideiglenesen az ellenségnek engedjünk át." Ma már, amikor túlestünk egy kárpáti orosz kísérleten, minden laikus tisztában lehet azzal, hogy ez a vezérkari közlés mit jelent. A Kárpátoknak nem az a stratégiai jelentősége, hogy megakadályozhatnak minden betörési kísérletet, hanem az, hogy az üldözött ellenség nehezen, rendkívüli veszteségek árán tud csak rajtuk visszavergődni. A Kárpátoknak ezt a katonai jelentőségét értékelni megtanulhatta a közönség az elmúlt betörések idején. Ha tehát egyes szorosokat most ideiglenesen átengedtünk az ellenségnek, nyugodjunk meg abban, hogy ezt a hadi helyzet kívánta meg. És a vezérkari jelentésből egyúttal az is egészen világosan következik, hogy a Kárpátok említett szorosainál álló őrseregünk harc nélkül vonult vissza, hogy alkalmas terepen A Pesti Hírlap mai száma 24 oldal