Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)

1914-11-24 / 296. szám

Budapest, 1914. XXXV­. évfolyam, 298 (12,538) szánt. rend. november 24. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 82 K — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ —„ Egy hóra 2 „ 80 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 t. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 24 ik oldalon olvasható. SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26-46. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78 Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút , Telefon József 52—96. Törökök a szuezi csatorna mellett. „Allah segítségével csapataink elérték a szuezi csatornát!": a török hivatalos jelentés­e néhány szavában oly világesemény rejlik, melynek híre megreszketteti Albion fiait. A szuezi csatorna az angol világu­ralom vérkerin­gésének legnagyobb ere, amely percben a török katonák saruja rálépett erre az ütőérre, meg­akadt a nagyhatalmi vérkeringés s Anglia megbénult. Ha az egész török támadásnak nem is lenne semmi más következménye, mint a szuezi csatorna megszállása, csak ez az egyet­len eredmény is megéri azt az áldozatot, amit a világháborúban az izlám hoz. Mint katonai siker is kiváló a török csapatok munkája, hogy kétszáz kilométert tettek meg tizennégy nagy alatt a sivatagban s ah­ol csak angolokat eddig találtak, mindenütt megfutamították őket és ime, elérték azt a csatornát, mely Angliának a­ legtöbb pénzt és katonát szállította s ezt a csatornát most egyszerűen bedugták a puszta fegyveres megjelenésükkel. Nem szükséges fantáziánkat megerőltetni, hogy a legközelebbi hetek jövendő eseményeit jósolgassuk s azt­találgassuk, hogy homokzsákok vagy pontonok segélyével kelnek-e át a törökök a csupán 80 méter széles és 0 méter mély csatornán, hisz a további harc inkább csak Egyiptom sorsára fontos. Nekünk s az európai harctér számára már elegendő győzelem az is, hogy a török csapatok elvágták Indiától és Japántól az angolok legrövidebb vízi útját; segítséget egy­hamar innen nem kaphatnak, mert a jó­reménység fokának megkerülése egyelőre kevés reménységet fog támasztani Londonban. Ezen­felül ez a török támadás az angol csapatokat leköti Egyiptom számára, melyet csak most jelentettek ki büszkén angol gyarmatnak. A szuezi csatorna ostroma már hatalmas döfés az angolok világhatalmán és szinte azt lehetne mondani, hogy az összes hatalmakra nézve még a Dardanelláknál is fontosabb kér­dés. A kultúrának ez a remeke, mely világ­részeket hoz egymáshoz közelebb, mint nem­zetközi tulajdon készült s az 1882-iki konstan­tinápolyi egyezmény szerint nyitva kellene, hogy álljon minden nemzet hajói számára, hisz nem háborús célra, hanem a szabad világ­kereskedelem javára épült, egy magyar emigráns ötletéből, a Lesseps tudományával, túlnyomó részben francia pénzen, a törökök ás arabok földjén. Tollát épen az angoloknak von hozzá legkevesebb közük. A földgömb leg­nagyobb uzsorása azonban egy eladósodott egyiptomi khedive révén vitte be a gúlák országába először az ügynökeit és hivatalno­kait, aztán pedig a katonáit s azon a címen szállta meg Egyiptomot és a szuezi csatornát, hogy ott rendet csináljon s megakadályozza azt, hogy ott egy forradalom önálló nemzeti államot s esetleg uj nemzeti dinasztiát teremt­sen. Egyiptom angol megszállása csak ideigle­nes és jogtalan volt. Anglia pénzzel és a diplomácia fondorkodásával dolgozott mindig s ugy tudta a tehetetlen török szultán ült a kapzsi egyiptomi khed­ive között keverni a kártyát, hogy Egyiptom megmaradt névlege­sen a szultán fönhatósága alatt s a khedive játszotta az alkirály szerepét, de tényleg Anglia uralkodott Mig végre most a világháború alatt az angolok ledobták az álarcot s kihirdették Egyiptomnak a brit birodalomba olvasztását. Erre az annexiós nyilatkozatra válasz a szuezi csatorna megostrom­lása, a török csapatoknak Egyiptomba vonulása s az összes mohamedá­noknak fölkelése az angol uralom ellen. Ezért lázadnak föl Egyiptomban a beduinok s ezért támadja a senussi törzs a Szahara felől az angolokat. A hármas entente három világrész­ben igázta le a mohamedánokat, ezért kellett ellenük az izlám szent háborúját kihirdetni. Kettős jelentősége van ez összefüggő har­coknak. Az egyik s hozzánk közelebb fekvő a szuezi csatorna birtoklása. A másik pedig Egyiptom jövendő sorsa. Ha Angliának sike­rülne Egyiptomot és a szuezi csatornát a brit birodalomhoz csatolni, ez egyszerűen azt jelen­tené, hogy nemcsak a Földközi tengeren ural­kodik, hanem Európa minden államát egysze­rűen kizárja a keleti kereskedelemből. Tehát ez az angol tullkapás nemcsak monarchiánkat és Németországot károsítaná, hanem elsősor­ban Olaszországot s a többi európai országot is. A törökök tehát, mikor az angolokat a szuezi csatornától visszaszorítják, Európa ke­reskedelmét védik. Tulajdonképen az összes ha­talmaknak s főként a Földközi tenger partjain élő népeknek, elsősorban az olaszoknak, kel­lene­ a törökökkel együtt megakadályozni, hogy a gibraltári szoros mellett még a szuezi csa­torna is teljesen angol kézre kerüljön. Mert ha a tengerek minden kapujának kulcsa Anglia zsebében van, akkor megfullad minden állam exportja. A törököknek és egyiptomiaknak egye­sült, támadása másrészt tulajdonképen szabad­ságharc az angolok ellen, mely Egyiptom jö­vendő sorsát fogja eldönteni. A gúták és sphinxek rejtelmes országa — ameddig a tu­domány vissza tudott szállni a múltjába — vagy negyven nemzeti dinasztiát fogyasztott el s egymás után nyögött aszír, babiloni, perzsa, görög, római és arab járom alatt, de egy sem volt oly kizsákmányoló, mint az angol. A hete­dik század óta ismeri el Egyiptom a kalifák hatalmát s,a mi mohácsi vészünk idejében ke­rült a török szultán uralma alá. Tehát most a kalifa a maga szent jogán s Törökország a históriai jogán támadja az „angol Egyiptomot", hogy kiszabadítsa a kalmárok kezéből azt az országot, melyben évente háromszor aratnak. Az ifjú Törökországnak, ez új kulturállamnak, e nemzeti aspirációját nemcsak a történelem jogán ismerjük el s a rokonszenvünk révén kí­sérjük szeretettel, hanem a természet ős jogá­nál fogva is nekik kell ítélnünk Egyiptomot és a szuezi csatornát, mert övék volt a föld s csak a maguk tulajdonáért harcolnak. Az csapatok veresége és rendetlen menekülése. — Veszélyben India kapuja. — A lengyelországi nagy harc még folyik. — A Varsó irányábóll érkező uj orosz erő föllépése még késlelteti a döntést. — 2400. fogoly Pilh­­állás.­­ Egyes kárpáti szorosokat ideiglenesen átenged­— A Przemyslt köri kizáró csapatok visszaszorítása. Lengyelországban tovább folyik a nagy harc, Lodz, Censtochau és Krakó környékén. A szövetséges seregek hadvezetősége, miután gondosan előkészítette azt, hogy az oroszok mögött álló területek ne adhassák meg azokat a segítő eszközöket, amikre egy harcban álló hadseregnek múlhatatlanul szüksége van, rá­csapott az oroszokra és most nyilvánvalóan sietteti a döntést. A harc minden stratégiai előnye a miénk: az elpusztított országutak miatt az oroszok nem szállíthatják a harctérre nehéz ütegeiket, amelyek mindeddig annyi ne­hézséget okoztak csapatainknak; olyan terepen kényszerítették ütközetre az ellenséget, amely­nek a szűk volta elveszi az oroszoktól azt a lehetőséget, hogy egyetlen előnyüket a na­gyobb tömegeket, túlerejüket kihasználhassák ellenünk. A nagy harcnak kísérői azok a magán­jelentések, amelyek kerülő úton, az entente forrásaiból érkeznek hozzánk és amelyek mind az oroszok kedvezőtlen helyzetéről számolnak be. A több helyről érkező jelentések megegye­zően írnak arról, hogy küszöbön áll az orosz sereg visszavonulása. Ez a legfrappánsabb iga­zolása annak, hogy a lengyelországi fronton nagy sikereket értek el a szövetséges csapatok. A német nagy főhadiszállás jelentése szerint Varsó irányából új orosz haderő érke­zett, amelynek fellépése még késlelteti a dön­tést. Figyelembe kell itt venni, hogy a mi frontunk mögött sűrű és érintetlen, kitűnően kihasználható vasúthálózat fut végig, míg az oroszok mögött minden szét van rombolva. Szó szerinti értelemben kell venni a német jelentés­nek azt a mondatát, hogy az új orosz erő köz­belépése még késlelteti a döntést, mert hiszen eddig is az volt a mi legfőbb taktikai előnyünk, hogy valósággal repülő hadsereget kreáltunk a vasúthálózatok fölhasználásával, aminek a hatása minden valószínűség szerint most is érezhető lesz a lengyelországi harctéren. * Vezérkarunk mai jelentéséből ragadjuk ki mindenekelőtt azt a mondatot, amely a Kárpátokban való harcokról emlékezik meg. „A hadi helyzet megkívánta, hogy egyes kár­páti szorosokat ideiglenesen az ellenségnek en­gedjünk át." Ma már, amikor túlestünk egy kárpáti orosz kísérleten, minden laikus tisztá­ban lehet azzal, hogy ez a vezérkari közlés mit jelent. A Kárpátoknak nem az a stratégiai je­lentősége, hogy megakadályozhatnak minden betörési kísérletet, hanem az, hogy az üldözött ellenség nehezen, rendkívüli veszteségek árán tud csak rajtuk visszavergődni. A Kárpátok­nak ezt a katonai jelentőségét értékelni meg­tanulhatta a közönség az elmúlt betörések ide­jén. Ha tehát egyes szorosokat most ideigle­nesen átengedtünk az ellenségnek, nyugodjunk meg abban, hogy ezt a hadi helyzet kívánta meg. És a vezérkari jelentésből egyúttal az is egészen világosan következik, hogy a Kárpá­tok említett szorosainál álló őrseregünk harc nélkül vonult vissza, hogy alkalmas terepen A Pesti Hírlap mai száma 24 oldal

Next